Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

1985. július 1., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Két tűz között a buszon Nem vicc a blicc! De nem ám! A koreográ- fia sokunk által ismert. Aki helyben nem fizeti ki a száz forint pótdíjal, még harminc nap gondolkodási időt kap: ennek letelte után akar-e 400-al fizetni, utána újabb harminc nap elmélkedés ar­ról, érdemes-e a bírósági végrehajtást megvárni ... V Nem vicc a blicc, mégis csinálják, egyre többen, ám egyre gyakoribb a Volán és az MKV jegyei lenőreinek is a mosolytalan „razziája", gyakorta közös, akcióban. Mint például a napokban volt. A Búza téri MKV szolgá­lati helyiségében öt deli vo- íános férfiú .sorjázik fel, hogy MKV-s partnereikkel párba osszák őket. A felál­lás: egy férfi, egv nő, az el­igazítás pár perc mindössze, és irány a város, reszkesse­nek a jegy nélkül utazók! Fekete l'áivéhoz (MKV) és Nagy Bélához (Volán) csa­pódom, és a piaci buszmeg­állóban, a 2-esre várva meg­beszéljük, hogy míg ők a kél végén, én minden eset­ben középre szálljak, onnan figyeljem a fejleményeket. A fiatalasszonyon a szokásos sötétkék nadrágkosztüm és lapos sarkú cipő. Nagy Bé la viszont barna öltönyében, zsebre dugóit kézzel az. ab­szolút „civil" benyomását kelti. Az eredmény nem is várai magára. Amiül egy su- hanc meglátja Feketénél, a már rezgő, indulásra kész járműről azonnal lesHsszol. — Na tetszik látni? — vil­lan rám a szeme az. asz- szonykának. — Ezért vitá­zunk mi annyit, kell-o ez. a ruha, vagy sem, de egyelő­re nem tudunk jobbal. A ruhapénz annak idején nem vált be . .. Indul a busz. Az. ellen­őrök kódolják a fehér je­gyeket, felteszik a karsz.aia- got, ; én feszülten várok. Nagy Béla bánatos türelem­mel ácsorog egy öreg néne fölött, aki éppen csak a ru- habélást nem fejti ki. mire megleli a jegyét. Ezenköz­ben Feketéné már egy fia­talember személy igazolvá­nyából jegyzetel, aki derűs mosollyal rágja rágógumi­ját. csak akkor vonakszik kissé, amikor már póljegy- ál vételi elismervényét kell aláfirkan.tania. Leszállunk az SZTK-nál. Rövid eszmecsere arról, mi­lyen nehéz egy nőnek (már­pedig az MKV-nál. ellentét­ben a Volánnal. javarészt hölgyek vannak), különösen este, és persze azért, mert egyedül van. — Egy ember nem ember! — szögezi le határozottan Nagy Béla. — Még körmöli az adatokat, tizen lépnek le mellőle. No meg a nőkkel kekeckednek. Nekem például ez is jó szol­gálatot tesz. — húzza elő a zsebéből önkéntes rendőri igazolványát. Jön a ,'il-es busz, ezzel in­dulunk vissza. Nagy Béla sorra bólogat, lépeget, ellen­ben a kolléganő megint bün- lel. A borostás, középkorú férfinál ugyanis tengernyi üveg kocog a szatyorban, jegy azonban egy sem akad. Reménytelen képpel bámul­ja a markában összegyűrt, sok régi villamosjegyet, majd nehézkesen aláír. Ácsorgás a strandfürdőnél. A 7-es buszra várva félsza- vas beszélgetés arról, meny­nyi az. adminisztrálni való. és milyen keserves dolog zölykölödö, kanyargó jármű­vön írni. Még annak, kön.v- nyű, aki csak a kél keresz­tel vési oda, s ahogy Feke­tém' felpörgeti előttem jegy­zettömbjét, látom, akad ben­ne jócskán. Beáll a Felsö- z.solcáig közlekedő 7-es. A kép jellegzetes. Bátyus né­nik vekni kenyerekkel, ak- taláskás munkásemberek, a padlón széttaposotl makuka- héj. Most a kolléganő ha­lad gyorsan. Nagy Béla vi­szont leslopol egy fülig érő szájú ember előtt. A férfiú békésen köpködi a napra­forgót, igazgatja madárijesz­tő' kalapját, majd barátsá­gosan megköszöni a vényt, és zsebre süllyeszti a sze­mélyijével együtt. Közben Feketéné vitába száll egy házaspárral; a Volán-jegy ide nem érvényes, lessék megnézni, olt a buszon a ki­írás is. A vége ennek is bün­tetés. Leszállunk a Sajó útnál (pamutfonó). Nagy Béla fel­tűnően mogorva, aztán kifa­kad. — Naná, hogy olyan vi­dám volt az. a férfi. Bár öl- vennek kinéz, mindössze 82 éves, és még soha nem volt munkahelye. Ezen a bünte­tést aligha lehet bevasalni Várunk egv újabb 7-esre, s én a fizetésről. jutalékról kérdezgetem őket. Ingová­nyos talaj, a válaszok kény­szeredettek. Nagy Béla kere­sete ötezer körüli. Fekete PáInéé valamivel több mint háromezer. A jutalékok el­térőek. A Volán száz. pótdii után 25. az MKV 5 forintot fizet. A laikus szemében ez igen kevés pénz, mire ki­bukkan a kélletíenség oka is: valóban nincs ez. túlfi­zetve. mégis ki vannak téve a rosszindulatú vicsorgásnak, hogy ők a „fejvadászok”. Ismét felhozódik az. egye­düllét kérdése is. Most ugyan simán (talán túl si­mán is) mennek a dolgok, mert ketten vannak, de bez­zeg, hu magányos az ellen­őr, jobbik eset, hogy nem kap tanút, mert az. emberek közönyösek, rosszabb eset­ben birkóznia is kell . . . Jön a 7-es, s a l'elsözsol- cai Hősök teréig minden rendben. Az első esemény nélküli útszakasz. — Itt lesz csak a sűrűje! — biztat re­zignálton Feketéné. — A végállomásig három megálló ontja a bliccelőket, az itte­ni telepi lakók közül sokan nem ismerik a jegy fogal­mát. Ide az ellenőrök sem járnák szívesen, mert erre­felé már beretvát is szorí­tottak a sofőr nyakára: ugyan álljon már meg a kocsma előtt, legyen szives! Ma nincs „szerencsénk” szerencsére. Az. események menetét két megálló között egv akkora durrdefekt sza­kítja ketté, hogy az utasok majd' hanyatt vágódnak, s a kel piros karszalag láttán el­sápadt arcok megkönnyeb­bülten tolongnak a lépcsőn lefelé. Géza, a sofőr a fejét vakarja, többen biciklit aján­lanak neki, aztán, micsoda véletlen, feltűnik rögtön egy újabb 7-es, felszálltnak, ám az ellenőrök egy szemhunyo- rílással megegyeznek: ezen most nem lehet „dolgozni”, mert abból a kezelt jegye­sek jogi igazsága alapján pankráció lenne. Sokan te1 hál megússzák . . . Visszafelé a végállomástól beigazolódik Feketéné ta­pasztalata: két asszonyt is megbüntetnek. miközben hárman-négyen lesurrannak a következő megállónál. Mi is átnyergelünk, ismét a Sa­jt) úton. Mindjárt négy óra. a busz. tömve, tele bérlete­sekkel. Szokás szerint köz — nen állok, és figyelem a két piros szalag egymáshoz kö­zeledő. imbolygó mozgását. Mellettem négy aktatáskás fiatalember heccelödik. — Készüli. Pityu! — röhint az “évik. — Jön a vadász! Két in/ közé kerültünk)! — Eav kisfiú lei veszetten tolakszik kifelé még itlejében leugrik az FÁÉV elöf. Az ellenőrök érnek, a négy |ja­t'tPmhyi' o-rsv;.. tv^vletes. Aztán a Búza téren Hhú- roV/nnk. Nekik most húsz ne.-c nihenö uzsonnaidő t.-ö­Matu-o/ik. Aztán ke/dödik minden Hőiről . .. Keresztény Gabriella Á takarékosság háza A KISZ a gyermekekért A KISZ Központi Bizottsá­ga kél éve hozott határoza­tot a veszélyeztetett gyerme­kek és fiatalok helyzetének javításáról, az. ezzel össze­függő feladatokról. Épifés- sz.ervezési osztályuk részlete­sen felmérte a nevelőottho­nok mintegy hatvan száza­lékát, kiemelten foglalkozott az ikervári, gyularemetei, bicskei és tiszadobi nevelő­otthonok felújításával. az utóbbi kettőnél szakmai épí­tőtábort is szervezlek. Évek óta hagyomány, hogy külön­böző KISZ-sz.ervezetek álla­mi gondozottak részére nyá­ri üdülőtáborokat, olvasótá­borokat hoznak létre. A határozat kapcsán a he­lyi KISZ-szervezetek patro­nálják a területükön elhe­lyezkedő nevelőotthonokul, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményeket, kulturális, kö­zösségi programokat szervez­nek, technikai segítséget nyújtanak a fiataloknak. Mar ügyfeleket fogadnak a több mint másfél millió fo­rintért épített, nemrég át­adott üzlelházukbun az Ernőd és Vidéke Takarékszövetke­zet dolgozói. Az. új létesít­ményre nagy szükség volt. hiszen a régi, elavult épü­let már nem tette lehetővé a korszerű szolgáltatást, pe­dig éppen Ernőd, a huszon­négy település kilencezer szö­vetkezeti tagjának takaré­kossági központja. Megyénkben ez az. üzlet­ház. u tizenhetedik abban a sorban, amelyet a takarék­szövetkezetek a magasabb, banki szintű színvonal érde­kében, az utóbbi öt évben létesítettek. Az emödi köz­pont építése mégis rendha­gyó, hiszen a községi tanács Szombaton Nyíregyházán, a Krúdy filmszínházban ren­dezett záró plenáris üléssel befejezte munkáját a 24. közgazdász vándorgyűlés. A Magyar Közgazdasági Társa­ság, a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége Szervezési és Ve­vállulta a beruházás lebonyo- litásál és sajál költségvetési üzemüket, bízták meg a ki­vitelezéssel. A szépen beren­dezed üzletház dolgozóira az elkövetkező évek Don nagy munka hárul, hiszen a taka­rékszövetkezeti mozgalom a megújhodását éli, tagjainak már banki szolgáltatást nyújt­hat. Hosszú lejáratú kölcsö­nösei folyósíthat családi ház. építéséhez, ingatlanokat is forgalmazhatnak, intézhetik a lakásszövetkezetek számlá­it, s ráadásként kilencféle saját jogú betétet gyűjthet­nek. Az Ernőd és Vidéke Ta­karékszövetkezet 72 • millió forintos betétállományával éppen ezért a takarékosság egyre fontosabbá váló köz­pontja lehet. zetési Tudományos Társasá­ga, a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat közgazda- sági választmánya, valamint Szabolcs-Szatmár megyei szervezeteik rendezte esemé­nyen több mint nyolcszáz elméleti és gyakorlati szak­ember vett részt. a városban — Jelenleg három. A gaz­dái átlag kétezer forintot fizetnek a gondozásukért, etetésükért, s időnként kijár­nak lovagolni. Igen, ma már ez az iga­zi sikk! Egy kisiparos, egy vendéglős és a harmadik — akinek mentségére legyen mondva, hogy versenyző — időnként beül a 60 lóerős ko­csijába, s kijön ide, hogy A szürke macska elnyüt- len hever az asszony kar­ján. — Tessék idetenni az asz­talra. — Már ötödik napja se nem eszik, se nem iszik ... a szőre is hullik ... Az állat sovány testét alig tartja meg a négy roggyant láb. Panleucopaenia — álla­pítja meg a diagnózist dr. lázon sétál naponta, s a gye­rekek még nem tisztelik őt eléggé, s gyakran túllépik a ma jóm barátság határát. En­nek következménye: egy ma­rás, utána az állatorvos két hétre a konyhai karanténba parancsolja a külföldről ér­kezett vendéget. Ezen a napon tíz hívás volt, a reggeli és déli be­megbirkózzon egy ló erejé­vel — lazításként, az egész­séges életmód érdekében. — Mennyibe kerül ma egy ilyen ló? — Harmincezer körül. Elhagyva a város szélén levő lógarázst — bocsánat lovasiskolát — a Komlóste- töre megyünk. Itt nehéz munka következik. Majd’ légellátáson kívül. Jártunk Szirmán, ahol Mátyáséknál II malacot ivartalanítot.t. Asz- lalócziéknál két üszőt kellett leadásra előkészíteni. Hogy az mi mindennel jár! Tbc- viz.sgálut. brucellamentesség- hez vérvétel, vemhességvizs- galat. Az egyik tanyán nem jött helyre ellés után a tehén. Ugyancsak látványos beavat­kozás történt. Első oltósot kapja a kuvasikutyakötyök. Gönczi Károly, a miskolci 11. kerület állatorvosa, akit vé­gigkísértünk egy átlagos munkanapján. Most déli egy ára múlt, s bizony jócskán várakoznak a hejöesabai ren­delő előtt. Reggel és délben lehet beteg állatot hozni, vagy kihívást bejelenteni. Égy zsúfolt délelőtt már mö­göttünk van. — Doktor úr. van remény? Megmarad Picike? — kérdi az. asszony aggódva, s kislá­nya is kitágult szemekkel le­si a választ. — Reméljük — mondja az állatorvos, miközben jó né­hány szúrást kap Picike, az egyéves kandúr. Infúziót, s gyógyszert. Másnap újra hoz­ni kell. — Hat te? Hiszen téged ismerlek ... Ki is vagy te? Az orvos a következő be­teget szólongulju, egv szép fekete közép Uszkárt. — Jaj. doktor úr. ö nem az enyém, nyaralni mentek á szomszédok, s vállaltam addig, mert jól megvannak az én kutyámmal. Sétálni akartunk menni, s kiugrott a kapun, egyenesen egy au­tó alá... ez rettenetes, mit loghak szólni, ha komoly baja esett.. . vizes ruhát tet­tem a lábára. — No. mutasd csak. .Jól van. nem tört el. kapsz eav A lgopirin-injekciót. Míg a kutyus a szomszéd- asszony nyakába borulva sír- dogál a szúrástól, Gönczi doktor elmondja, hoev az ál­latokul mind ismeri. Nem is mernek hozzá lopott ku­tyát hozni oltani sem, mert ö felismeri a területén élő állatokat. Ez bizony nagy szó. Mis­kolc város ugyanis három állatorvosi körzetre van oszt­va, s Gönczi doktorhoz tar­tozik 1500 sertés, száz ló. 68 szarvasmarha, kétezer kutya, rengeteg macska, több száz ékszerteknőc, papagáj és tengerimalac. Ki ne felejtsük még egy majom is, amelyik az avasi lakótelep egyik konyhájában él, és igencsak sok galibát okoz. Az 50—60 centimétei magas majom pó­egymázsás a koca, s az ud­vari műtét, a miskárolás nem könnyű, mert csupán két idős férfi tud segíteni. Ezt az élményt nem részle­tezem, a körülményeket fi­gyelembe véve nem sok ál­latorvos vállalta és végezte volna ilyen ügyesen ezt a murikat. Utolsó, említésre méltó ál­lomásunk egy új családi ház. ahol haragos fekete puli fo­gad. valamint a háziasz- szony és kislánya. — Nem tudom mi történik doktor úr, a hét kölyökböl már csak három van — pa­naszolja az asszony. Előhozza a kicsiket, bi­zony abból is már csak ket­tő látszik egészségesnek. A kutyamama most már fi­gyelmesen nézi a jelenetet, szinte érzi, hogy segítség ér­kezett. Aztán ö is injekciókat kap. s ahogy a doktor meg­mondta. rövid siránkozás után rohant szoptatni. Dr. Gönczi Károly ól évig dolgozott a megyei állat­egészségügyi állomáson, ahol munkatársai még ma is saj­nálják távozását, pedig las­san már hatodik éve. hogy Vérvétel vemhes üszőtől. Egy ilyen körúton még új —, hogy úgy mondjam tár­sadalmi jelenséggel is talál­koztunk. A görömbölyi lo­vasiskolában tüdőgyulladást kapott egy kiscsikó. Míg a beteget a doktor ellátta, megtudtam a telep vezetőjé­től, hogy a hangácsi tsz-hez tartoznak, 20 ló van itt, de magánlovak tartását is vál­lalják. — Ilyen is van? körzetben dolgozik. Szaktu­dására itt is nagy szükség van. Amerre jártunk, min­denütt -bizalommal, szeretet­tel fogadták. Egy nap ta­pasztalata után még nagyon sok mindent lehetne mon­dani róla, de álljon itt elis­merésként a legfontosabb: — ez az orvos nemcsak ért az állatokhoz, hanem őszintén szereti is őket. Adamovics Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom