Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-31 / 178. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. július 31., szerda Művészeti kiadványok Kovács Margit, ■ Monet, meg a népviseletek Három figyelmet érdemlő művészeti kiadvány jelent meg napjainkban a könyvboltokban, amelyekre érdemes felhívnunk a figyelmet. Kettői a Corvina Kiadó adott közre közülük, a harmadikat' meg ugyancsak ez a kiadó, de a Képzőművészeti Kiadóval közösen. Ez utóbbiról szólok először. Kovács Margitról szól P. Brestyánszky Ilona új kiadásban megjelent nagyszabású monográfiája, illetve albuma. Valójában ez az album a mű immár ötödik, ám kiegészített kiadása. A Képzőművészeti Kiadó és a Corvina Kiadó 1976-ban megjelent reprezentatív albuma 1974-ig foglalta össze Kovács Margit keramikus munkásságát. A Képzőművészeti Kiadó gondozásában most került a boltokba az az ötödik kiadás, amely az 1977- ben, 75 éves korában elhunyt Kossuth-díjas kiváló művész, keramikus és szobrász élet- tevékenységének egészét szándékozik bemutatni. Ezért egészült ki a kötet módosításokkal, művei őrzési helyeinek, a monográfia szövegének apróbb pontosításaival. Kovács Margit munkásságát e rövid könyvszemlében szükségtelen méltatni. Művei a legszélesebb tömegek előtt ismertek, aki valamelyik alkotása gazdájának tudhatja magát, féltett kincsként őrzi remekeit, szentendrei múzeumában százezrek ismerkednek évente alkotásaival. A most megjelent kötet P. Brestyánszky Ilona hatalmas tanulmánya mellett 65 egész oldalas színes reprodukciót, katalógusösszeállításában 147 fekete-fehér képet tartalmaz, s megtalálható benne, a gazdag jegyzetanyag, irodalomjegyzék, és a fontosabb kiállítások listája is. Hasonlóan nagyszabású album — a Corvina kiadása — mutatja be Monet művészetét. A kötet pontos címe Monet művészete 1870—1889, tehát eleve nem teljes életművet ölel fel. A francia festő művészetének bemutatása elé Luigina Rossi Bor- tolatto írt bevezetőt, ő látta el a kötetet kritikai és filológiai jegyzetekkel. (A kötet eredeti kiadása 1966- ban Milánóban jelent meg.) Összeállítást találunk a kötetben Monet levelezéséből, a korabeli művészeti kritikákból, majd 63 egésztáblás színes reprodukciót láthatunk. Ezt követi Claude Monet, bibliográfiája, sók fotóval gazdag életrajzi összeállítása, majd műveinek katalógusa, amely 374 művet mutat be fekete-fehér fotókkal és szöveges tájékoztatással. Végül topográfiai és tárgymutató zárja az impresszionista festőóriást bemutató albumot. Magyar népviseletek a címe a harmadik kötetnek, amely a Corvina Kiadó Magyar népművészet sorozatában jelent meg és címének megfelelően a magyar népviselettel foglalkozik. Amikor napjainkban igen markánsan fordul a közérdeklődés a népi hagyományok, a népművészet és ezen belül a népviseletek megismerése felé, különös figyelmet érdemel ez a kisalakú album. (Megyénk déli része, a Ma- tyóföld révén érintve is vagyunk ebben témában — és a kötetben.) Jóllehet, az érdeklődés megvan a népviseletek iránt, maga a népviselet már csak egy-egy hagyományőrző vidéken él, a legtöbb faluban már megtörtént a „kivetkőzés”, a paraszti ruhát felváltotta a városi öltözet. A szerző a paraszti viseletek kialakításának és esztétikai sajátosságainak ismertetése után a még élő paraszti ruhák és a fennmaradt emlékek segítségével bemutatja egyes tájegységek viseletéit. 16 színes tábla, 32 fekete-fehér kép és számos rajz illusztrálja munkáját. (bm) Pihenőben XV. Észak-magyarországi fotóművészeti szemle Szabad-e következtetni a három északi megye (Bör- sod-A.-Z., Heves, Nógrád) fotóművészetének állapotára (állagára?) a Miskolci Fotógalériában látható kiállítás alapján? Nehéz erre válaszolni, mert igen sok (jól ismert) név hiányzik a kiállítók közül, másrészt az itt látható anyag homogenitásával lepi meg a látogatót. Miskolcon volt már izgalmasabb, a kor törekvéseit jobban tükröző fotókiállítás is. Ez csupán ténymegállapítás kíván lenni, s nem értékítélet. Ügy tűnik, hogy a fotóval is az történik, mint más művészeti (amatőr) mozgalmakkal: a kiállítók másként gondolkodnak a műhelyeikben, s megint másként, ha zsűri előtt kell megméret, tetni. Ám ez is csak találgatás, mivel nem ismerjük a zsűri szempontjait. Elképzelhető az is. hogy a zsűri (ezúttal) a szolid mesterségbeli tudást, a mívességet díjazta. (A díjazottak: fekete-fehér kategóriában: Dobossy László, Molnár Béla és Bihari Zoltán. Színes papírkép kategóriában : Kökös Zoltán színes dia pozitív kategóriában: Bodnár Barna). Dobossy László díjnyertes képe: (Sebek I—II.) tekinthető kivételnek bizonyos mértékben, hiszen az elmélyedő seb miatt pusztuló fa képe nagyon is jól reprezentálja az ózdi fotóművész kísérletező kedvét, törekvéseit is, hogy a látvánnyal mélyebb asszociációsort indítson el a nézőben. A természet védtelen és kiszolgáltatott — s éppen az embernek. Sajátos eszközeivel ezt fejezi ki Bodnár Barna is, aki az urbanizált táj (Ablak, Panel), a mértani idomokra szorított ember végtelen-vágyát fogalmazta meg • kompozícióiban. A tekintet csak az ég. a Perspektíva című képén a felhők felé szabad — ott még nem határolja le semmi. A magyar szociófotó nyomdokait követi Bihari Zoltán Bejárók című sorozata. Ez utóbbi irányzat, igény alig képviselteti magát a kiállításon. Mintha fotósaink csak ünnepi pillanatokban kattin- tanák el masinájukat. Minden gonoszkodás nélkül túl szép ez a kiállítás ahhoz, hogy reprezentálja, tükrözze életünket itt és most, Észak-Magyarországon, a XX. század végén. Horpácsi Nyári zenei programok Két rangos zenei eseménysorozatnak ad otthoni augusztusban a Szabolcs- Szatmár megyei Nyírbátor. Fotó: Csákó Augusztus 3-án a Nemzetközi Ifjúsági Vonószenei Tábor, augusztus 10-én pedig a Nyírbátori zenei napok programjai kezdődnek meg. A most kilencedik alkalommal nyíló Nemzetközi Ifjúsági Vonószenei Táborban tizennyolc tagú nemzetközi tanári kar irányításával nyolc országból —Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK- ból, Romániából, Svájcból, a Szovjetunióból és hazánkból — érkezett mintegy száznegyven hallgató kap zenei képzést. Az augusztus 20-án záruló foglalkozások résztvevői 13 alkalommal közönség előtt is fellépnek Nyírbátorban és más településeken. Augusztus 12-én például az aggteleki Cseppkőbarlangban adnak hangversenyt. A Nyírbátori zenei napok hangversenyeinek az idén is az ötszáz éves jubileumára felújított műemlék templomban lesz a színhelye. A nyitókoncerten Mozart: Requiem című műve hangzik el a varsói operaház szólistáinak, valamint a Rzeszow-i Filharmónia zenekarának és énekkarának közreműködésével. Szabolcs-Szatmár lengyelországi testvérmegyéjéből, a Rzeszow-i- vajdaságból érkező zenészeket és kórust Josef Radwan vezényli. Az augusztus 25-i zárókoncertig a zenei napok alkalmából összesen négy hangversenyt tartanak a nyírbátori templomban, egyet- egyet pedig a máriapócsi bazilikában és a nyírmihálydi templomban. A koncerten ülő ember nem csupán hallgató, de bizonyos értelemben „hallgatózó”, a muzsikusok által keltett zene pedig az a pont, ahol az évszázadok „fala” adott pillanatban a legvékonyabb. S minél távolibb korból jő ez a dallam, annál nagyobb figyelemre van szükségünk, nagyobb belső csendre, hogy e messzi hangokat meghallhassuk. A miskolci ortodox templombeli hangversenyek legutóbbikán legalább ötszáz, de nemegyszer nyolcszáz esztendő távolságát kellett legyőznünk: a Machaut kamaraegyüttes műsorán a 12. századtól a 15. századig terjedő korszak szerzői elevenedtek meg egy-egy mű erejéig. Középkor és korareneszánsz — e néhány száz év muzsikája nem az a zenei világ, mely pontos és félreérthetetlen akusztikai képzeteket keltene bennünk. Pedig nem kevesebb történt ebben a korszakban, minthogy kialakult a dúr és moll tonalitás, az a hangrendszer, amely nélkül mai zenei gondolkodásunk elválaszthatatlan, s amely nélkül az általunk jobban ismert korszakok zenéje nem létezhetne. Az a hangrendi struktúra, ahol például egy Beethoven- szimfónia utolsó hangja logikus következmény, mással nem behelyettesíthető, s ugyanez a logika munkál egy Beatles-dal zárlatában, vagy a digitális órák kis ébresztő szignáljaiban. Az európai dallam- és harmóniakultúra tradíciója és konvenciója, amely segít abban, hogy pontosan érezzük, mikor van egy műnek, zenei gondolatnak vége, tudjuk, melyek a tragikus, s melyek a vidámabb melódiák stb. A Machaut együttes által megidézett kompozíciók érzelmi elsajátítására ezek a törvényszerűségek nem alkalmasak, hiszen Perotinus. Dufay, Binchois, vagy a névadó Guillaume Machaut darabjai nem e törvényszerűségek szerint íródtak. Azok éppen akkoriban fogalmazódtak, a muzsikáló Európa füle és szíve még csupán hajlott a dúr és moll hangrendszerben való megnyilatkozásra. A mag termékeny talajra hullott, Angliától a Földközitenger partvidékéig ez a dal- lamiság indult virágzásnak, ám a leggazdagabb termés beéréséig akkor még jó <né- hány évszázad hátra volt: azt a bécsi klasszicizmus aratta le, s egyúttal szentesítette is e két hangrendszert. A dolog némileg hasonlít ahhoz, ami a képzőművészetben végbement az ún. perspektivikus ábrázolás segítségével. Ott a szem meg- fegyelmezése és hozzászokta- tása a valóság mind tökéletesebb leképezéséhez, emjtt a fül megbízható navigálása a szívhez, vagyis ahhoz az akusztikai rendhez, melyet az európai tudat igazított a maga valóságához. Mindkét eszköz, tehát úgy a perspektivikus ábrázolás, mint a dúr— moll tonalitás kiválóan szolgálta a világ művészi ábrá- zolhatóságát. Mígnem eljött az idő, amikor mindkettő elégtelennek bizonyult arra, hogy a megváltozott valóságról érdemileg szóljon, s ekkor a hathatós eszközből annak csupán illúziója lett. És megindult a harc a konvenció, valamint az újszerűség között, az ádáz küzdelem a régi normákon nevelkedett ízlés, és az új esztétikai törvényszerűségek között. Gondoljunk csak századunk avantgarde festészetére, melyet már némileg előrevetített az impresszionizmus, vagy a dodekafón zenére, aminek szükségszerű beköP vétkezését jósolta meg a wagneri „végtelen dallam”. És ez a harc tulajdonképpen még ma is tart. A dúr—moll hangrendszer köldökzsinórjától elszakított ember nemegyszer lármának véli a kortársi zenét, az átlag beéri a könnyűzenével — az illúzió kizárólagosságával. Vagy azt mondja: az igazi zene nem más, mint a Vivalditól De- bussyig terjedő korok zenéje. Pedig — és azt hiszem itt érkeztünk el a Machaut együttes koncertjének legfőbb érdeméhez — volt zene Vivaldi előtt is. (Hogy Debussy után is volt/van, az talán nyilvánvaló.) Sőt, olyan zene volt, ami nélkül nem lett volna sem Vivaldi, sem Mozart, de még az a fajta makacs ízlésünk sem lehetne, amivel Bartókot elutasítjuk, s a (Boney M. számainál felhangosítjuk a rádiót. És itt nem különböző dolgokat vetek össze, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy ez a furcsa hangulatú koncert a lebilincselő szépségű görögkeleti templomban a mi zenei „tizes számrendszerünk” megszületését idézte fel. Ami nélkül nem tudnánk egyetlen „szorzást” vagy „kivonást” elvégezni. De egyben megmutatta azt is, milyen volt, amikor még nem fújtuk az „egyszeregyet”, mégis elvégeztük valahogy a műveletet. S a hangverseny programja ezzel kitágította zenei horizontunkat odáig, hogy megértsük a muzsika mai realitásait, vagyis azt az állapotot, amikor már nem kell az „egyszeregy” ahhoz, hogy a műveletet — a valóság zenei megragadását — elvégezhessük. D. Szabó Ede A Brockes-passió digitális lemezen A Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Händel születésének 300. évfordulója alkalmából lemezen rögzíti a zeneszerző egyik kevésbé ismert művét, a iBrockes-passiót. E művet a világon eddig egyszer vették fel lemezre, mintegy 10 esztendővel ezelőtt. A Hungaroton most az egyik legkorszerűbb, digitális technikával készíti el az albumot. A felvételt megelőzően augusztus 12-én hangversenyen szólaltatják meg a művet Szombathelyen, a Savaria Múzeum nagytermében. A főbb szerepeket Zádori Mária, Farkas Katalin, Bártfai- Barta Éva, Lax Éva, Martin Klietmann (Ausztria), Guy de Mey (Belgium), Bándi János, Drew Minter (Amerikai Egyesült Államok) és Gáti István énekli. Közreműködik a Hallei Városi Énekkar és a Capella Savaria. Vezényel Nicholas McGegan (Anglia). A hangversenyt követően, augusztus 14-én kezdődnek meg a mű felvételei a szombathelyi múzeumban. E Hündel- lemez jövőre, várhatóan a Hungaroton-hanglemezhete- ken jelenik meg. II Maul kamaraegyüttes koncerQéről és valami másról
