Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-31 / 178. szám
1985. július 31., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kiváló orvos Dr. Tóth Ferenc a megyei kórház onkoradiológiai osztályának vezető főorvosa, több mint két évtizede él megyénkben. Borsod megyei éveit így látja: — A Debreceni Orvostudományi Egyetem sebészeti klinikájának röntgenlaboratóriumában dolgoztam, s onnan jöttem Miskolcra. Ennek már lassan 23 éve. A daganatos betegek általános és sugárkezelésével foglalkozom. — Mi értendő az általános kezelésen? — Ez azt jelenti, hogy azok a betegek fekszenek nálunk, akik valamilyen sugárkezelést igényelnek. Észak-Magyarország betegeit nagyrészt mi látjuk el. Negyven ágyunk van. Ezen kívül számos más osztályokon is fekszenek daganatos betegek. Van kobalt, cézium valamint felületi terápiás készülékünk. Tóth Ferenc főorvos ittléte óta, igen nagy léptekkel fejlődött a megyei kórházban is a sugárterápiás kezelés, új pavilon épült, új gépeket szereztek be. Erről így szólt: — 1962 májusától dolgozom itt, s a következő évben elkészült az izotóp laboratóriumnak a tervdokumentációja, és 1965-ben a laboratórium megkezdte működését. Létrehoztuk a kórház speciális röntgen laboratóriumait, az ortopéd, az ideggyógyászati, sebészeti, bel- és gyermekgyógyászati pavilonban. Az 1960-as évek elején házilagos eszközökkel már elkezdtük az angiográ- fiás vizsgálatokat, majd bizonyos műszerfejlesztést követően, 1965—75-ig, gyakorlatilag minden Magyarországon végezhető angiográ- fiás módszert és eljárást alkalmazni tudtunk. Akkor a műszer meghibásodott, s egy hosszabb szünet következett, amely után az utóbbi években — rekonstrukció eredményeként — külön osztály jött létre erre a célra. — Kérem, térjünk vissza az ön húszegynéhány éve alatti időre. Hogyan fejlődött megyénkben, a kórházban a sugárterápiás kezelés? — Tevékenységünk nyomán, a helyi párt- és egészségügyi szervek támogatásával 1974-ben létrejött ez a sugárterápiás részleg, amely az akkori idők korszerű sugárforrásait foglalta magába. Ezt megelőzőleg Észak- Magyarország területén ilyen nem volt. Ma az országiján hat ilyen központ van. — Mondhatjuk azt, hogy az elmúlt évtized ugrásszerű, sőt látványos eredményeket hozott? — Igen, az elmúlt húsz, de különösen az utóbbi tíz évben a diagnosztika és a terápia óriási előrelépést tett, főleg az iparilag fejlettebb államokban. Ide sorolható az izotópok, a mesterséges sugárforrások előállítását követő terápiás lehetőségek bővülése, a kobalt és cézium-terápia. Az elektro- .nika és számítógépes technika fejlődésének köszönhető mindez. A kutatások még világszerte tovább folynak, jelenleg is a fejlődés stádiumában vagyunk. — Mit jelent mindez a beteg számára? — A daganatos betegség korai felismerését, s az azt követő gyors gyógyítást, műtéti leg, gyógyszeresen és sugárkezeléssel. Osztályunkon, az utóbbi években végzünk úgynevezett kombinált gyógyszeres kezelést. Évente mintegy háromezer beteget látunk el az ambulanciánkon, de tevékenységünk súlypontját a sugárterápia alkalmazása jelenti. Mint miskolci sugárterápiás központ, regionális feladatokat is ellátunk, így a Heves megyei betegek is ide tartoznak, mindez 1 millió 200 ezres lélekszámú népesség ellátását jelenti. — Nem sok ez? — Tulajdonképpen sok, mert 1 millió lakosra két szupervolt terápiás egység az ideális, hogy gördülékeny kezelés folyhasson. A következő ötéves tervben feltétlen szükség lenne még egy szupervolt terápiás egységre. — Van erről szó? — Igen, a perspektivikus fejlesztési elképzelésekben. A VII. ötéves tervben szerepel egy 150 ágyas onkológiai fekvőbeteg osztály létesítésének az előkészítése, s esetleg áthúzódó beruházásként való megvalósítása. A regionális feladatainkat így tudnánk még hatékonyabban ellátni, a meglévő eszközeinkkel is. Megszűnne az az áldatlan állapot, hogy a környező kórházakból nap mint nap mentővel szállítják ide kezelésre a betegeket. — Az Önök negyven ágya rendkívül kevés, ismerve a betegség gyakoriságát. — Ez így van, hiszen ma Magyarországon a daganatos betegségekből adódó halandóság a második helyen áll az egyéb betegségek elhalálozási statisztikájában. Az első a szív és keringési megbetegedés. Évente 25—26 ezer ember hal meg rákban vagy más rosszindulatú daganatban. Az orvostudomány jelenlegi szintjén ez a szám javítható lenne, ha időben felismerik a betegséget és a ' korszerű gyógyításhoz szükséges eszközök rendelkezésre állnának. Ha az új pavilon megépül, mentesülnének a többi osztályok azoktól a betegektől, akik sugárterápiás vagy kombinált gyógyszeres kezelést igényelnek Azért is lényeges ez, mert ezeknek a betegeknek a kezelése több hónap is lehet, az átlagos ápolási nap 20— 25, de hangsúlyozom, hogy ez csak átlag. — Az Ön véleménye szerint mennyiben gyógyítható és egyáltalán gyógyítható-e a rák? — Ötven százalékban teljesen gyógyítható. Ha meggondoljuk, hogy egyetlen cukorbeteget sem lehet teljes egészében kigyógyítani, s 100 daganatos beteg közül 50-et végérvényesen meg lehet gyógyítani, akkor ez már jelentős eredmény. — ön az idei Semmelweis évfordulón Kiváló Orvos kitüntetést kapott, de csak július 22-én vette át a megyei tanácson. Miért? — Egyhónapos úton voltam az Egyesült Államokban, s most tértem haza. — Bizonyára rengeteg élménye van, járt-e egészségügyi intézményben? — Igen. voltam a Cleveland Clinic Hospital Foundation-ban, ahol kilenc évvel korábban már jártam. Az intézet ez idő alatt kétszeresére nőtt, a technikai felszereltsége rendkívüli mértékben gyarapodott. Több nukleáris mágneses rezonancia készülék áll rendelkezésükre. A jelen legkorszerűbb orvostechnikai felszereltségét és betegkivizsgálási adottságait volt módom megtekinteni. Ez egyébként világviszonylatban is kiemelkedő felszereltségű intézet, s nem lehet általánosnak tekinteni nemcsak magyar, de európai viszonylatban sem. — A lényeget viszont gondolom, sajnos ők sem tudják. — Azt nem, a daganat keletkezésének oka még nem tisztázott, de feltételezhető, hogy máról holnapra ez a probléma nem fog megoldódni. A megoldást viszont az egész emberiség várja, s orvosok, tudósok ezrei munkálkodnak azon, hogy az adott körülmények között és az adott tudásszinten felvegyék a harcot a daganatos betegséggel szemben. Közülük egy dr. Tóth Ferenc főorvos, akit eddigi áldozatos munkájáért a Kiváló Orvos kitüntetéssel jutalmaztak. Miskolc, belváros Az ifjúsági Ruházati Áruház és környéke. Fotó: Laczó József Víz, föld, levegő, zaj Sátoraljaújhely és környéke nem tartozik a telítetten iparosított részek közé, a Sajó-völgyi ipari koncentrált ummal összehasonlítva valóságos oázis, környezetvédelmi munka mindezek ellenére itt is adódik. Mondhatnék : egyre bőségesebben adódik, ami persze, jól jelzi az iparosodás fokozását, a kemizálást, az újabb munkalehetőségek megteremtését, a környék arculatának változását is. Az iparosítás szennyezésének következményei persze, nem annyira súlyosak, a védelem tennivalói talán nem annyira nagyok, sürgetőek, mint megyénk erősen iparosodott területein, de igenis léteznek és egyáltalán nem elhanyagolhatók. Nem lehet véletlen, hogy a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Környezetés Természetvédelmi Bizottság legutóbbi ülésén önálló napirendként foglalkoztak Üjhely környezetvédelmi munkájával, vizsgálgat- ták a jelenlegi állapotot, szóltak a feladatokról. Kezdjük a vízzel. A jelenlegi tervidőszakban üzembe helyezett vízművel Űj- hely és Patak vízellátása megoldott. Kevés városról mondható el ez egyértelműen. Az Új-helyhez tartozó községek Rudabányácska és Károlyfalva kivételével ugyancsak vezetékes ivóvízzel rendelkeznek. Széphalomban két éve helyezték üzembe a .közkutas hálózatot a társulat saját erejéből. A hatalmas munkát, pénzt igénylő vízellátás érthetően megkívánja a víz minőségének megóvását, védelmét. Ennek érdekében a vízművek környékén a szükséges területeken korlátozták a mezőgazdasági termelést, a védőterületeket lehatárolták, a közegészségügyi és a vízügyi szervek rendszeresen ellenőriznek. Sikerül folyamatosan bővíteni a szennyvízcsatorna hálózatát is, hiszen enélkül a talaj — és persze, az ivóvíz is — gyorsan elszennyeződne, károsulna. A város belterületének mintegy kétharmad részét látták már el szenny- csatornával, a tisztító kapacitást ugyancsak bővítik. A Adamovics Ilona Matyó áruk, hazai boltokban Örök értékük van az eredeti népművészeti tárgyaknak, forgalmazásuk mégis nagymértékben függ a mindenkori divattól. Voltak például évek, amikor a festett tányérokból nem tudtak elegendőt gyártani, ma már csak elvétve vásárolnak dísztányérokat az emberek. Néhány éve dúsan hímzett népművészeti blúzokban jártak nyaranta a nők, ilyet viseltek a kislányok és a bakfisok, az alkalmi és estélyi ruhák között is a nép- művészetiek vitték a prímet. Ma, ha valaki elegáns akar lenni, legföljebb csak jelző motívumokat visel az alkalmi blúzán. A változó igényekhez, a divathoz alkalmazkodniuk kell a termelőknek és ez nagyon nehéz. A mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet csodálatos dióién és muszlin anyagokból varrt, azokat diszkréten, az anyag színével azonos fonallal hímzett, madei- rás női blúzokat hozott forgalomba a múlt évben itthon is. A siker nem is maradt el olyan értelemben, hogy ezek a blúzok osztatlan elismerést vívtak ki szakmai és vásárlói körökben egyaránt. Csakhogy a tetszésnyilvánításból, ha az nem realizálódik pénzben, nem lehet megélni. A hazai vásárlók nagyon drágának találták ezeket a ruhadarabokat, így nem sokat vásároltak belőlük. A szövetkezet ezért az idén már sokkal kevesebb luxusblúzt gyárt hazai piacra és többet azokból az olcsóbb termékekből, amelyek majdnem mindenki számára elérhetőek. Örömmel állapították meg. hogy az év eddig eltelt időszakában élénk volt az érdeklődés a matyó áruk iránt. Fogynak az- apróbb-nagyobb lakásdíszek a három mezőkövesdi szövetkezeti elárusítóhelyen, különösen most. hogy a jó idő több turistát csal a városba. És kelendőek az eredeti matyóhímzéses cikkek a Budapesten tavasszal megnyílt, Régiposta utcai közös üzemeltetésű népművészeti boltban is. Ebben a boltban a magyar népművészet valamennyi reprezentánsa megtalálható. Évente 12 millió forintos forgalmat tervez az üzlet, ebből másfél millió forintot a matyóhímzéses árukból forgalmaznak. 1- f?y. A az városi tanács fokozott gonddal ügyel rá, hogy a csatornázatlan területeken új lakások csakis az előírt, védelmi követelményeknek megfelelő zárt szennyvízgyűjtőkkel együtt épülhessenek. (Más kérdés, hogy miként próbálják kijátszani e nagyon is szükséges, mindenki érdekét szolgáló előírásokat az építkezők az át- szivárogtatással, szándékosan rosszul megépített derítőkkel. szennyvízgyűjtőkkel, ezekről már többször is írtunk, feltehetően még írunk is.) Az élő vizek védelme sajnos, itt sem megnyugtató. A Zsólyomka és 0 Május patak szennyezett, akárcsak a Ronyva árapasztója is. A levegő nem különösebben szennyezett, ámbár a mérés — a Köjál mérései — jól jelzik a változásokat fűtési idényben — ez időszak itt eléggé hosszú — egyértelműen emelkedik a légszennyezés. A kéndioxidtartalom általában októbertől áprilisig jóval meghaladja a megengedett értéket. Nyilvánvaló, hogy mindez elsősorban nem is gyárkémények. hanem a háztartások miatt alakul így. A közintézmények, főként a kórház is sokat szennyez, remény van viszont rá, hogy a korszerűsítés révén jobb hatásfokú fűtést alkalmaznak majd itt. A különös viszont az, hogy a levegő- szennyezésért a tanács akár saját magát is megbírságolhatná. Az új. telepszerű lakások már teljes egészében távfűtéssel készülnek, ezek tehát nem szennyeznek. Szó van egyébként arról is, hogy a város keleti részét ellátó Úgynevezett faaprítékos fűtőművet építenének meg. Ez a tiszta, tehát nem szeny- nyező fűtőmű lakásokat, közintézményeket, esetleg néhány ipari létesítményit is ellátna. Ez lenne a hetedik ötéves tervidőszak egyik legfontosabb beruházása, tanácsi, vállalati támogatásból és hitelből. Különböző okok miatt a város területén is sok földet vontak ki korábban művelés alól. Ezt a folyamatot mindinkább sikerül csökkenteni, bár talán megállítani "sajnos, nem lehet mégsem. Az új határátkelőhely megépítéséhez szükséges volt termőterületet is igénybe venni. Az általános rendezési terv szerint az észak- nyugati részen, az Úttörők útja környékén kell majd szőlőművelés alatt álló részeket igénybe venni lakásépítéshez. A nagyüzemileg nem mű-, vélhető területeken egyébként zárt, kisüzemi ingatlanokat alakítanak ki, melyeket tartós használatba adnak. Ezek iránt is fokozódik az' érdeklődés, mely mindenképpen hasznára válik az egyénnek és a nagyabb közösségnek is. A zaj nem nagy a városban. Az ipari üzemekben azonban — szintén Köjálfelmérés — gyakorta jóval meghaladja a megengedettet. A különböző gyárakban, szövetkezetekben száz decibelnél is többet mértek már, ez a nagy zaj pedig már fájdalmas, egyértelműen káros az egészségibe. Az égjük nagy gondja, feladata ennek a városnak is a hulladék elhelyezése. Az Elzettben már a veszélyes hulladék elhelyezéséről is gondoskodni kell. Ehhez nemrégiben meg is építettek egy betonbunkert, remélhetőleg megfelel a köve- telmén.veknek. Mindenesetre: emiatt, a veszélyes hulladékok miatt, az üzem már nem fizet bírságot. A kommunális hulladék, a város szennye viszont — akár az ország bármely más részén, — itt is sok tennivalót okoz. Nehéz megtalálni az arra alkalmas helyet, ahol majd nem bűzlik, nem fertőzi a talajt, a felszín alatti vizeket stb. Ügy tűnik, hogy a Némahegj'i bányánál sikerült megtalálni ezt a he- lj’et. Tudnivaló az is, hogy a hulladékot előírás szerint tömöríteni, lefedni kell, a környezetét fásítani, lezárni, ily módon valóban elképzelhető, hogy nem okoz majd gondot ez a telep sem az erre járóknak, sem a környéknek. (priska)
