Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. július 24., szerda Árka határában mezőn, patakon keresztül bukkanó­kon, emelkedőkön át jutunk el a táborhelyre. A tábor jellegéből adódik: a sátra­kat nem is lehet másutt, mint a természet kellős kö­zepén — a háborítatlan, em­beri kéztől „mentes”, még érintetlen helyen — felverni. De milyen tábor is ez? A napjainkban egyre népsze­rűbb — s a természet meg­szerettetését, védelmét segí­tő, ugyanakkor jelentős ne­velő hatással bíró — termé­szetvédelmi tábor, melyet a megyei Természetvédelmi Egyesület szervezett (immá­ron negyedik alkalommal) a KISZ KB és a HNF támoga­tásával. .Július 20-án kezdő­dött, s augusztus 4-ig ku­tatják a természet rejtelmeit a tábor lakói. • A kis falucskából Pleszkó Zsoltival, az egyik ifjú ter­mészetvédővel és két társá­val indulunk a helyszínre. Ók az „előőrs”, a többiek — ki személygépkocsival, ki vo­nattal, ki gyalogosan — ké­sőbb jönnek. Mire a kaszá­lással végeznek (az ebédlő- tárgyaló-társalgó sátor helyét készítették elő), a patak felől gépkocsizúgásra figyelünk fel: jönnek. Kocsán Lajos és két fia kászálódik ki a forróságot árasztó Skodából, s menekül­nek az árnyékba. — Már tavaly is itt voltak a gyerekek, most is nagyon várták már a táborozás kez­detét. Hasznos ez a két hét mert a srácok játékosan munkálkodva megszeretik a természetet. Egyébként már beléjük ivódott a természet- szeretet, mert kiskoruktól kezdve, családostól kirándul­tunk a Zempléni-hegységbe, a Bükkbe... Dr. Simán Katalin. ;jz MTA Régészeti Intézetének munkatársa is azon nyomban A legkisebb természetvédő, Gábor is „dolgozik". Elkészültek az első sátrak Rakodás a teherautóról „menekül” a fölös ruhada­raboktól, s fürdőruhában is­merteti á tábor régészeti „szekciójának” tevékenységét: — Az elmúlt évben már félig feltártuk azt a 40—50 ezer év körüli kőbányát, ahol különféle kőeszközöket ta­láltunk: szakócákat, kőkése­ket, és a bányászat hulladé­kait. Mostani feladatunk: megállapítani, hogy ezeket az eszközöket mikor. hogyan használták. A domboldalon teherautó tűnik fel, s keresi az ideve­zető utat, majd újabb sze­mélygépkocsik, újabb tábor­lakókkal. A felszereléseket szállító teherkocsival érkezik Czagányi József, a BMTE ve­zető titkára, aki egyben a tábor vezetője. Régi ismerősökként üdvöz- lik egymást a természetvé­dők. Szinte minden korosz­tály megtalálható; a legki­sebb közülük a barcikai, négyéves Saláta Gábor. Ö két testvérével, s szüleivel tábo­rozik majd a tiszta vizű Ar- ka-patak partján. Egyre több sátor készül el. Már a teherautóról is .,le­rámolták” a felszerelést, élel­met, víztartályokat. Rövide­sen elkészül a nagy központi sátor vázszerkezete is. Min­denki szorgoskodik. A tábor­verés után kezdődik a mun­ka, ami a táborlakóknak többszörös élményt is je­lent, mert ahogyan dr. Si­mán Ka'talin fogalmazta: ..Itt csupán lenni is jó..." Mészáros István Mi lesz a rock után? Kétmilliárdan nézték, hallgatták a földgolyót át­fogó nagy rockparádét, rockszolidaritást, rockse­gélyt, rockdemonstrációt, a rockot, ami fésületlensé- ge, elátkozottsága, kitaga- dottsága évtizedei után a középnemzedék szimbólu­ma, motorja, kifejezője lett. Nem az extázisba esett tinik, nem a világgal mit sem törődő serdületle- nek, nem a zenét csak nar- kónak tekintő exhibicio­nisták mozdultak meg, ha­nem a világ dolgait át­gondoló zenészek, szerve­zők ... A többségük negy­ven év körüli... talán egyik-másik már unokáját tipegni tanító nagyszülő, példaképek, bálványok, sztárok, fantasztikus mu­zsikusok: ennek a világ­nak a gyermekei ők is. Ennek a világnak, amely a vaj- és húshegyék mellett rakétaerdőket is telepít az ezerszer sebzett bolygónk­ra, és ebben a világban terül el az a földrész is, melynek lakóiért most gi­tárt ragadtak: Afrika. Nem vagyok az ameri­kai konzumkultúra nagy fogyasztója, híve, de amit hétfőn este láthattunk, va­lóban felemelő volt — mi­ként a milliárdos monstre rock szervezője is érezte —, hiszen a dolog nem néhány vérpezsdítő zeneszámról szólt, hanem embertársa­ink éhségéről, nyomoráról, azoknak a felelőtlenségé­ről, akik miatt tízmilliónál többen tengődnek az éh­halál szélén; azokról szólt, akik a föld számos igaz­ságtalansága közül a leg­szörnyűbbtől: az ember ember általi kizsákmányo­lásától szenvednek. S a koncert után a hír­olvasó bejelentette: szük­ségállapotot hirdettek ki Dél-Afrikában! Szükség­állapotot egy olyan földré­szen, ahol naponta elemi szükségek hiányától szen­vednek: a munka, a ruha, az élelem szükségének . .. a legalapvetőbb emberi jo­gok ... a szabadság szük­ségének hiányától szenved­nek. Értük szólt — Jack Ni- colson szavával — szabad­ság dalnokainak dala ... és végig ott kísért a híres, régi jelszó, a rock-kor­szak kezdetének máig ér­vényes mondata: make love, not war! = légy sze­relmes, ne háborúzz! Igen: aki tud szerelmes lenni, annak az élet a legfonto­sabb ... az élet, munkával, barátsággal, építkezéssel, vetéssel, aratással... béké­vel. Mi lesz a rock után? (szendrci) „Mondhatnám szebben...” Kováts Dániel kitüntetéséről Amióta Sárospatakon be­fejeződött a tanév, a Co- menius Tanítóképző Főis­koláról egyre-másra érkez­nek a meghívók, a hírek. (Nem mintha az oktatási év idején „csend” lett volna az intézmény háza táján.) Az elmúlt hét elején be­számoltunk róla. hogy a pa­takiak adtak otthont az el­ső ízben megrendezett or­szágos nyelvjárási kutatótá­bor résztvevőinek. A meg­nyitásról szóló beszámoló ezeket a sorokat is közvetí­tette: „Ez alkalommal adta át Deme László professzor a Magyar Nyelvtudományi Társaság Csűry Bálint-em- lékérmét Kováts Dániel fő­iskolai tanárnak a névtan és a honismereti, nyelvjárá­si gyűjtés terén elért eddigi eredményeiért.” Amikor megkerestük Sá­rospatakon a tanár urat — főigazgató-helyettest —, sza- badkoZással kezdte, mond­ván, nem az ő személye a fontos itt, inkább a bodrog­közi falvakban kutató és gyűjtő fiatalokat keressük, kérdezzük. (Kováts Dániel esetében még azt is meg lehet gon­dolni, hogy hogy is van ez: akkor tudunk-e meg többet valakiről, ha írunk és olva-' sunk róla — avagy ha ol­vassuk öt? Azt hiszem, Ko­váts Dániel neve és a név mögötti ember magatartása elég szépen megismerhetővé vált mái’ sokak számára. Remélhető legalább, hogy a lassan fél éve folyamatosan megjelenő nyelvvédő írásai felkeltették lapunk olvasói­nak érdeklődését. A Mond­hatná szebben . .. sorozat­ban, az elmúlt szombati lap­számunkban tanár úr éppen azt a véleményét osztotta meg velünk, hogy „baj van a megszólításokkal". — ...Jól van a bácsi?") — Tanár úr, én elolvas­tam, készültem, remélem, nagy hibát nem vétek az írás közben. Nem szaporí­tom a bajt. * Szóval a szabadkozásnál ejtettem el a fonalat. Bizo­nyára úgy van az a jó pe­dagógusokkal, hogy létük és munkájuk értékét-értel- mét nem az elbeszélésekben, nem a magukról elmondá­sokban tudják: hanem a ta­nítványok minőségében. Legalábbis erről győz meg a találkozás Kováts Dániellel. A kitüntetés apropóján ma­gáról csak úgy beszél: hogy inspiráló nevelőket, ambí­cióval teli fiatalokat—ta­nítványokat emleget. A Csűry Bálint-emlékér- met évente hárman kapják meg. Amint a bevezetőben idézett híradásból is kitű­nik — ez nem (elsősorban) pedagógiai díj. A pedagógus iskolai értelmezésében. A szabadkozás ellenére sem hagy nyugton a kérdés: a tanár természetesen igyekszik a legjobb munkát végezni, oktat és neve! — de mi inspirálja a még többre, hogy emellett (ezzel együtt) maga is szakterüle­tének vonzásában kutasson, gyűjtsön, tanítványokat szervezzen maga köré? Kováts Dániel harminc évvel ezelőtti időkből kez­di. Zemplénagárdról. Ott kezdett el tanítani, az álta­lános iskolában. Itt jöttek össze a dolgok, ide fűződ­nek az indíttatás motívumai. Abban az időben a nyelvjá­rási gyűjtésnek jó szele volt, a sorra kiírt pályáza­tok mozgósító hatásúak voltak. Zemplénagárd pedig a maga zártságával szinte kínálta magát a feltérképe­zésre, a gyűjtésre. Végh József. Üjszászy Kálmán, Balassa Iván példáját és inspiráló hatását említi most a tanár úr. Zemplén- agárdon kezdődött tehát, ahol Kováts Dániel termé­szetesen a gyerekeket is be­vonta a gyűjtőmunkába, a hagyományok rögzítésébe. Irodalmi és önképzőkört szervezett a gyerekeknek, több pályázaton nyertek el­ső díjat. És még újságot is csináltak (!), havonta meg­jelent e kicsi faluban, író­géppel írták... Itt kezdő­dött a „szerelem”... Hat év múltán tanár úr hívást kapott: Sá­toraljaújhelyre hívták, a gimnáziumba. Az akkori igazgató nem véletlenül mondta a kinevezés mellé: „És szeptembertől indítod a hagyományőrző, honismereti csoportot is, majd megszer­vezed ...” A középiskolá­sokkal (most már magasabb fokon) Zemplén és a Bodrog­köz népéletét dolgozta fel, ma is sok érvényes doku­mentum. gyűjtéseredmény bizonyítja a színvonalas munkát. Ez ment tizenhá­rom évig. (Könnyű persze ezt így elmondani, elnagyolva, csak jelzőpontokat ki-kiszúrva. Érdekes azonban, ha a „kí­vülálló” valamelyest is ki­mutatja gondolatait vagy ér­zéseit, hogy ez bizony ne­héz lehetett, sok energiát kívánt — megkapja a visz- szacsodálkozást. Mert hi­szen ez természetesen megy így. Miért kellene ezen cso­dálkozni?) Kováts Dániel 11 éve dol­gozik Sárospatakon, a Co- menius Tanítóképző Főis­kolán. Természetesen itt sem szakadhatott meg a fo­lyamat, a kutató-, a gyűjtő­munka megy tovább, szak­kör, tudományos diákköri keretek közepette. Igaz. hogy itt leendő tanítók ké- peztetnek, de nekik sem árt megfogni a kezüket, őket sem árt ráébreszteni arra, milyen kincs van kö­rülöttük. Kováts Dániel megpróbálta hallgatói fi­gyelmét a kissé elhanya­golt terület, a nyelvjárási gyűjtés felé is irányítani. Most. a szerencsés véletle­nek (helyesebben nem vé­letlenek) úgy hozták, hogy a patakiak lehettek a házi­gazdái az ország felsőfokú pedagógusképző intézményei­ből érkezett hallgatók első nyelvjárási kutatótáboránnk. Az csak természetes, hogy Kováts Dániel vakációs ide­jének ez a hete is itt töltő­dik. e tábor munkájának a szervezésével. A Csűry Bálint-emlékérem nem pedagógusdíj. A Ma­gyar Nyelvtudományi Tár­saság Kováts Dánielnek „a névtan, a honismereti és nyelvjárási gyűjtés terén el­ért eddigi eredményeiért” adományozta. így is bizo­nyos: igazi pedagógust tün­tettek ki. Ténagy József Mit tagadjam, éhomra szívesen innék egy pohár­kával abból a piros borból, amit clemizsonból tölt a szíves gazda a hordó formá­jú decis pohárba, de hát az autó nagy úr, a jogosítvány se lett olcsóbb az utóbbi években, a KRESZ-szabály se kevesebb, ráadásul az első­segélynyújtást is gyakorolni kell, és bár egy-egy száj­ból szájba lélegezletési ak­cióban benne is lennénk szívesen, a többiből vizsgáz­ni kell, márpedig a vizsga magában hordja az elbukás veszélyéi, nyelek hát egyet, s egészségére kívánom a gazdának a pohár bort. Ma­gam meg kortyintok egyet a langyos kólából. A kisüstivel való megkí- sértést már le sem írom. Különben is, melegben ál­lítólag nem tesz jót a pá­linka, ámbár, ez sem biztos, hogy igaz szentencia, hiszen, mint rokonszenves új isme­rősöm mondja, a hőségben éppen hogy használ az ége­tett szeszes ital. De, hogy el­felejtem tőle megkérdezni, miben rejtezhet a dolog ha­tásmechanizmusa, hát ha­gyatkozom a korábbi ta­pasztalataimra, és vissza­utasítom a kisüstit is. Bánom is, mint a kutya, mely állítólag kilencet köly- kezett, de töprengésre nincs idő, hiszen orrunk előtt ké­szül a reggeli, fedő alól is kihallatszik a rotyogás, amint erősebbre csavarja a háziasszony a turista gázfőző lángját. „Egy kis gombát szedtem kora reggel, itt az erdőben” — mondja, közben megemeli a fedőt, sóz, kanállal próbál­ja, kelletén puhára főtt-e már a gomba, de még elé­gedetlen, mert visszaereszti a lábas fedelét, mi meg ottmaradunk a sűrű gomba­illatban az asztal körül. Szellő sem fúj, hogy az ételszagot odébbvinné. Köz­ben az asztalra terítékek kerülnek meg kenyér is, foszlós bélű, ropogós, piros­héjú. A gomba időközben meg­puhult, tojások kerülnek rá, a gázt meg már el is lehet zárni, nehogy odakeményed- jen a tojás a gombára, meg az edény falára. Csirkegomba. Így hívják vendéglátóim a maguk sze­dett gombát. Elég nehéz egymástól megkülönböztetni a gombákat, jóbarátom majd’ a családját irtotta ki miatta egypár esztendeje, mikor gyilkos galócából fő­zött kiváló vacsorát. De hát ez reggeli. Aztán meg, aki szedte a reggeli­nek valót, csak ismeri any- nyira, hogy nem tévesztette össze semmivel. Már szíve­sen lemondanám a meghí­vást, de nem lehet, hiszen ott ül az egész család az asztalka körül, mégse mond­hatom, hogy kérem, én gyá­va vagyok, pedig szeretem a gombát. Manapság külö­nösen nem mondhatom, a modern ember kockázatot vállal, aztán majd meglátja, mi lesz. Most érzem csak, mennyi­re megöregedtem, csak ed­dig nem vettem észre. Nem való már nekem a kocká­zat. Kínai csiperke való, sós lében, meg az autóveze­tés, elvégre az is elég nagy kockázat. De hát itt már nem lehet visszakozni, bekapom az el­ső falatot, nyelvemen cso­dálatos ízek áradnak szét, gyomrom remeg, a reá váró örömöktől, ínyem bizsereg, csak legalább ne lenne ilyen jóízű, elvégre a barátom családja is végigdicsérte a vacsorát, micsoda fölséges étek a gomba, aztán hová kerültek!? Világos, ha ennyire jóízű, biztos, hogy bolondgomba. Csak a bolondgombának le­het ilyen bolondul jó az íze. Még két falatka, így, a szaf­tot egy darabka kenyérrel fölitatjuk, most már úgyis mindegy. A neheze csak ez­tán következik. Tizenkét— huszonnégy óra a lapparigá- si idő, sose lesz másnap reggel, különösen, ha örök­re elalszom. Kérem, ha holnap reggel sem kerülök elő, csöngesse­nek rám! Csendes Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom