Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

1985. július 24., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tervezik a jövő évet Hány százalék matyó rózsa? Kastély a Bodrogközben... ... amelyet még javában állványok vesznek körül. A bejárati kapu felett viszont olvasható a helyreállítási munka befejezésének határideje: 1985. A pácini kastély műemléki helyre- állításán Erdei Ferenc tervei alapján az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából nyíregyházi építők dolgoznak. Fotó: Pásztor Károly. „Korszerű” gólyakiáitélyok Korábban a/, volt a gya­korlat, hogy az év utolsó he­teiben összeültek a terve­zők, modellezők és műsza­kiak, hogy megtervezzék, előkészítsék a következő év­ből azt, ami rájuk tartozik. Tavaly már szeptemberben, az idén pedig július első te­lében döntöttek nagy kör­vonalakban arról, hogy mi­lyen új termékeket gyárt jövőre a mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. — A körülmények kény­szerítenek bennünket a ko­rai tervezésre. Jó, ha ideje­korán megtudjuk, milyen árut tudunk jó áron eladni. Az új kollekciót eljuttatjuk a megrendelőkhöz, nekik is hagyunk időt a gondolko­dásra. Reméljük, ily módon szeptemberben már nagyjá­ból tudjuk, miből, mennyit vár tőlünk a kereskedelem, legalábbis a jövő év első te­lében. A korai tervezés azért is jó, mert kényelmesebben be tudjuk szerezni az alap­anyagokat — mondja Pólik Mihályné, a szövetkezet el­nöke. Amikor a szövetkezetben jártunk, még nem készült el a félévi mérleg, az azonban már bizonyos volt, hogy eredményesen dolgoztak az első hat hónapban. — Termelési tervünket 6 százalékkal túlteljesítettük. Különösen szép a tőkés ex­portunk, amelynek a tervét 160%-ra teljesítettük. Divatos Rettegnek a vásárlók köny­vétől a kereskedelem, a ven­déglátás emberei. Van erről három történetem. Megyeszékhelyi éjszakában, jócskán éjfél után lépett a bárba egy enyhén kapatos férfiember. Megállt normá­lisan, majd táncolni kezdett, s egyszer azért a földre szé­dült. Kinevették, restelke­dett, s fizetett. De — a jó- zanodás nemes szándékával — kért még egy erős dup­lát. Nem adtak. Kérte a vá­sárlók könyvét. Kapta erre az irodából előhívott főnö­köt, továbbá két pofont, egy kemény rúgást, amitől a lép­csőn leesve arcát és szem­üvegét törte. Az ügy orvosi látlelettel került a bíróság elé. ítélet még nincsen. Tizenhat éves kislány fa­gyizni szeretett volna a me­leg nyárban, de nyeglén be­széltek vele, s feleannyi! eresztettek a fagyitölcsérbe, mint amennyi járt volna Kérte a vásárlók könyvét — kapott egy pofont, továbbá még taknyosnak is nevezték A büntető eljárás ott is megkezdődött. . A harmadik történet sajá­tos história, és az esetet jó tízzel kell megszorozni, any- nyiszor előfordult már ve­lem. Kakaót ittam volna egy pályaudvari utasellátó büfé­ben, de nem volt. Sem me­leg tej, sem meleg tejeská­vé. Csak tasakos hideg tej. Merthogy: „Nincs hol meg- melegíteni!” A kijelentés mö­gött egy felszolgáló állt. amögött pedig egy hatalmas melegkonyha, tele sütő-főzö- melegítő alkalmatossággal. Keményen bevéstem a vá­sárlók könyvébe, hogy mi a véleményem az effajta ven­déglátásról. De mielőtt meg­kaptam volna a könyvet, ro­diolen blúzokat exportálunk Franciaországba, osztrák meg­rendelésre bérmunkát vég­zünk, az NSZK-ba és Olasz­országba hagyományos nép- művészeti termékeket expor­tálunk. Szocialista expor­tunk a Szovjetunióba és Lengyelországba irányul, ahova gyermekruhákat és női hálóingeket küldünk. — Mennyi lesz az idén a szövetkezet összes exportja? — Éves árbevételünket 130 millió forintra terveztük, eb­ből 55 millió forintot tesz ki az export. Jóval több, mint tavaly. — Ez bizonyára jó hatás­sal van az eredményre. — Árbevétel-arányosan 10 százalék nyereséget tervez­tünk. Ezt azonban csak úgy tudjuk realizálni, hogy vál­toztattunk a termékösszeté­telen és az OKISZ (i millió 400 ezer forint .nyereségtar­talékot biztosított számunk­ra a hagyományos népmű­vészeti termékek rentabilitá­sára. Kénytelenek vagyunk csökkenteni a hagyományos, a munkaigényes termékek arányát, ily módon tudjuk csak csökkenteni a költsé­geinket. — Milyen most a népmű­vészeti és háziipari termékek aránya? — Az idén még 60 szá­zalék a hagyományos ter­mék. ám mivel nem vár­hatjuk. hogy az OKISZ min­den évben ad támogatást, el kell döntenünk, mennyi tisz­ta népművészetet szabad hant hozzám az üzletvezető, és szép szóval kérlelt: be­széljük meg talán elölte, hátha lehetne .segíteni a dol­gon irkálás nélkül is, és hogy rögvest melegítenek egy kis tejet a nejlonzacs­kóból. De ha nem kérem a könyvet, maradok alig ész­revett vendégecske. Ez a panaszkönyvi előjáték szinte minden alkalommal eljátszó­dik: „Tessék csak elmonda­ni, mi a panasz, és majd mindjárt megoldjuk, nem kell azért beírogatni!" Szóval rezeg a nadrág, ha kérik a könyvet. Az ősi és modern csalások olykor bi- zonyíthatóak, és ez mindig kellemetlen volt, mióta fo­rog a föld. De nem olyan egyszólamú ez a dolog. Ele­mezve, általában három rész­re választható a panaszok tömege: egyik a vevő, a vendég megkárosítása. Má­sik a modor. Harmadik az áruhiány. Utóbbi bejegyzés a legkevésbé izgalmas, mert a pincér, a kereskedő, üzletve­zető és alkalmazott egyaránt tudja: az áruhiányról nem ö tehet — legalábbis nem min­dig ő. Ezúttal vegyük cse­kély számú esetnek a ritka cikk pult alá dugdosását, jó pénzért vagy barátságért. A hiány általában mégsem a boltban születik, hanem va­lahol a gazdasági élet folya­matában. A megkárosítás? — Azt mondják a gazdaságtörténé­szek: ősi dolog ez, sőt, állí­tólag volt olyan korszak, amikor a kereskedelmi jog elsősorban a kereskedőt véd­te a vevőtől, nehogy éppen a vevő csapja be őt, például túlzott, erőszakos alku ese­tében. De hát a kicsi vagy nagyobb csalás a modern korba is átjött — korszerű­sítette magát. Mióta villany­árammal világítanak, a fi­gyárlanuink. Ügy gondolom, hogy a VII. ötéves tervben már fele-fele lesz az arány. — Köztudott, hogy a nép- művészeti, háziipari munka nem tartozik a legjobban fi­zetettek közé. Hogyan tud­ják megtartani a munka­erőt? — Szövetkezetünk bérszín­vonala jelenleg 42 ezer 400 forint. A premizálási rend­szerünk ösztönző, elsőrangú kritérium a minőség. Mű­vészeti dolgozóink a jogdí­jakból is szépen részesed­nek. Az idén egyébként 7 százalékkal próbáljuk nö­velni a kereseteket. Szövet­kezetünk sok, konkrétan 11160 bedolgozót foglalkoztat. Szük­ségünk van a bedolgozók munkájára. mindamellett. hogy ennek a gyakorlatnak szociálpolitikai célja is van. Mi foglalkoztatni tudunk csökkent munkaképességűe­ket is, hiszen az asszonyok az otthonukban varrhatnak, hímezhetnek. Ám a mai adó­zási rendszer olyan, hogy hátrányos helyzetbe kerül­nek azok a gazdálkodó szer­vezetek, amelyek bedolgozó­kat foglalkoztatnak. Bedolgo­zóink közül minden második végez csak 1500 Ft fölötti ér­tékű munkát, a többiek et­től kevesebbel. Ez nekünk évi másfél millió forintunk­ba kerül. Pozitív hatással lenne gazdálkodásunkra, ha a bedolgozók foglalkoztatá­sára adókedvezményt kap­zetöpultnál gyakran „véletle­nül" igen gyenge égő világít. Ha pedig a pénzérmek olyan hasonló fogásúak, tapintású­ak, mint mostanság a tíz- és a húszforintos, hát néha vigyáznunk kell. De ezerféle a „dörzsölt” módszer, amivel az észrevétlenségre töreksze­nek. Ha pedig egy csalás írásba kerül, az már nem észrevétlen. A pult előtt ke­vesebb a kereskedelmi ellen­őr, mint a vevő, a csalás le­leplezése többnyire nem valószínű, de ha beírják ... A harmadik esel nem függ össze pénzzel, áruval, leg­alábbis nem szorosan. Csak a modorral, külsőséggel. A nyegleséggel, a vendég sem­mibevételével, amikor néha csak úgy odalökik az olcsó üdítőt, mivel abból kevés borravaló ígérkezik. A kosz az abroszon, a fekete pin­cérköröm. rúzsos pohárszél, az ötperces trécselés a pult előtt várakozó vevők szeme láttára . . . A vásárlók könyve — ré­gi nevén: panaszkönyv — a néha áruhiányos, nemegyszer versenytárs nélküli bolt, a vendéglő kiszolgáltatott ve­vőjének, vendégének egyet­len fegyvere. Használni kell. becsületesen, indokoltan, pon­tosan és főképp bátran. Mert bátorság is kell hozzá. Hi­szen ahol csak egy bolt van egy faluban, ott a vásárlók könyvébe bejegyző vevő les­heti, hogy mikor kap hiány­cikket! Talán ez az egyetlen helyzet, amikor nem báto­ríthatjuk a vevőközönséget, hogy panaszát írja be ebbe a könyvbe, hanem inkább arra, hogy felsőbb helyre ír­jon panaszlevelet. A vásárlók könyvének el­kérésekor keletkező pánik igazolja: ez hatásos fegyver. F. D. Zemplénbe a korábbi évekhez hasonlóan ez idén is szép számban érkeztek vissza tavasszal a gólyák. Kedvelik ezt a tájat, hiszen a Bodrogköz tavai, lápos, morotvás rétjei, nemkülön­ben a Bodrog árterületének kiöntései „terített” asztal­ként kínálják nekik a fino­mabbnál finomabb falato­kat. Az „otthonteremtés" né­hány evvel ezelőtt gondot okozott gólyáéknál is, hiszen a régi falusi házakon megr szokott fedett kémények száma ugyancsak csökkent, s az új épületeken már nyitott kémények eregetik a füstöt a magasságba, ezekre pedig nem lehet fészket rakni. A ..telekhiányon” úgy próbál-1 tak segíteni a gólyák, hogy a villanyoszlopokat szemelték ki maguknak fészekrakás­ra. Igen ám, de ezt ..szabály­talannak” találta és a gó­lyákra meg a villanyvezeté­kekre való veszélyesség miatt „nem engedélyezhette” az áramszolgáltató vállalat. Mivel azonban az ÉMÁSZ dolgozói is kedvenc mada­ruknak tartják a gólyát, mégiscsak kitalálták a „te­lekalakítás" modern módját. A Bodrog menti községek­ben, például Végardón is né­hány oszlop tetejére igen ügyes, csinos fémlapokat szereltek. A magas lábaza­ton álló „korszerű” fészkelő­helyeket megkedvelték a gó­lyák, s így aztán háborítat­lanul nevelhetik fiókáikat. Mert bizony már minde­nütt megszaporodtak a gó- lyacsaládok: két-három új­szülött látható a „modern” otthonaikban. A gyakori eső­zések következtében a Bod­rog mentén és a bodrogkö­zi tavakban, réteken sok a béka, a csúszó-mászó kövér csiga. Bőven jut ezekből az ízletes falatokból a kicsi­nyeknek. Szükségük is van a fejlődésre, hiszen egy jó hó­nap múlva már indulniuk kell a délre vivő hosszú út­jukra. — gyi A televízió is foglalkozott a tiszavasvári strandon bekövetkezett fertőzéssel, amikor több fürdőző áldozatául esett egyik-másik felelőt­lenül „balesetet okozó” strandoló, emberhez méltatlan, cselekedetének . . . vagyis annak, hogy némelyek mellékhelyiségnek tekintették a medencét. A nem éppen gusztusos hírről és az ehhez csatlakozó felhívásról lapunk is tu­dósított és elgondolkozhattunk közízlésünk színvonalán. Ismerjük ugye a kifejezést: néplavór ... és az ehhez társuló megjegyzéseket. De most nem erről, nem a strandokról szeretnék szólni, hanem a közhigiénia sokkal kisebb egységé­ről: a különböző intézmények, vállalatok, ven­déglátó egységek legkisebb helyiségéről. Előtte viszont tartozom egy rövid történet­tel: barátunk kislányával együtt utaztunk több száz kilométert. A különböző városokon ke­resztül vezető utunk során többször tértünk éttermekbe, büfékbe, gyorskonyhákba, fagyi- zókba, presszókba ... A tízéves kislány ment mindig előre és minden egyes alkalommal a mellékhelyiség felé vette irányát, majd az alapos terepszemlét követően döntött, mara­dunk, vagy tovóbbállunk. Mit szépítgessem, alig-alig akadt étterem, presszó stb. ahová engedélyt kaptunk leülni a gyermektől. ítéle­tét és döntését ama bizonyos kicsi helyiség állapotától tette függővé . . . még akkor is, ha éppen éhen és hoppon maradtunk. A napokban több helyen megfordultam és végigkísért a kislány kétségbeesett tekintete. A diósgyőri kohászat szupermodern acélmű­vében letördelf, lecsavarozott csaptelepek csonkjai éktelenkedtek .... a mályi strand kátrányos falú WC-jében nyomdafestéket nem tűrő állapotok térítették vissza a napozókat, akik a küszöbön felmérhették, hogy bent nem éppen a boldogságban úszkálhatnak ... a megyei kórház szülészet-nőgyógyászati osztá­lyán, a kezelésre váró kismamák tömegére egyetlen mellékhelyiség jut, mivel a másikat a személyzet részére tartják fenn ... a mis­kolci Kossuth és Béke mozik hasonló funk­ciójú helyiségeiről bizonyára olvasóink is tud­nának néhány keresetlen szót mondani ... és még sorolhatnám a közintézményeinket, vál­lalatainkat . . . Tudom: a hivatalos válasz azonnal a he­lyiségeket használó tömegek nemtörődömségé­re, civilizált emberhez méltatlan magatartá­sára hivatkozik . . . Von is igazuk, de! Gyakran nem megalapozatlanul kelhet az az érzésünk, hogy az üzemben tartóknak mel­lékes a mellékhelyiség . . . Miért tud a maszek WC-s tiszta csempét rakatni a falra, miért lehet biztonsággal toalettpapírt kérni ezek­ben a mellékhelyiségekben, miért nem tűnik neki alantasnak ez a munka? Csak azért a 2-3 forint használati díjért? Nem hinném, hogy csak a pénz motiválja . . . ám, ha igen, akkor itt a következő érvem: a vendéglátó­ipari helyek áraiba beleszámolják a rezsikölt­séget is . . . az ingyenes orvosi ellátáshoz hoz­zátartozik az egészségügyi intézmény vala­mennyi helyiségére kiterjedő maximális hi­giénia ... a strandokon nemcsak a víz (sőt!) a mellékhelyiség minőségét is KÖJÁl-előirások szabják meg ... és néha vetíthet a mozi olyan filmet, ami izgalmakat és ezzel együtt fizi­ológiai ingereket kelt. . . Nekem sem jókedvemben jutott eszembe ez a téma, hanem a megszaporodott hírek nö­velték félelmemet, nehogy belémakadjon, rám­tapadjon egy nyári vírus . . . , de azt sem sze­retném, ha a parkok, utak fái, bokrai között fel-feltűnő embertársaim látványa szaporodna a jövőben .. . ezt még a kutyáktól elnézem ... azoktól az okos állatoktól, akik bizonyára is­merik az intézmények legkisebb helyiségét és nagy ívben elkerülik azokat... mert nekik — úgy látszik - nem mellékes . . . \ (szendrei) nank . .. lévay — 0 RETTEGETT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom