Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
1985. július 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 A Bodrog és a Tisza találkozásánál Mini minden esztendőben, az idén is gazdagították, szépítették Tokajt, a nyári idegenforgalmi szezon kezdetére. Hogy menynyire. magukénak érzik a nagyközség lakói ezt a feladatot, azt példázza a következő: csaknem négy-ötszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el — főként iskolások — a Taverna feletti kilátó építésénél az év elején. Ugyancsak társadalmi munkában ültették a disz- virágokat az utcára a költségvetési üzem dolgozói. A virágok értéke megközelíti a tízezer forintot. A helyi tanács egyébként az idén hétszázezer forintot fordított parkgondozásra, köztisztasági feladatokra. Az esztendő májusában megnyílt végre a tokaji Tájmúzeum is, a turisták, a régiségek kedvelői és a szőlő, bortermesztés, a halászat iránt érdeklődök örömére. A kiállítás anyagával ismerkedni kívánók akár egy teljes napot is eltölthetnek a sok érdekesség körében a történeti tudnivalók olvasásával. Felújították a galériát, amelynek egyik érdekessége a rézzel borított kupola. A festői környezetet óvják a Bodrog-part védelmi munkáival, a töltéssel, az állandó karbantartással, amelyet- a vízügyi szakemberek a tanáccsal közösen végeznek el rendszeres időközönként. Sajnos az idei szeszélyes időjárás miatt alaposan megcsappant Tokaj tavaszi, nyár eleji idegenforgalma, holott napsütéses nyári napokon négy-ötezer vendég is megfordul ezen a vidéken. Elszállásolásukról, ellátásukról és szolgáltatásukról természetesen szintén a tanács gondoskodik. Bízva a megszokott és egyre növekvő érdeklődésben, készül Tokaj tíz-tizenöt ; vés idegenforgalmi-fejlesztési programja, melyben első helyen a fizető vendég- szolgálat bővítése szerepel. A jelölt időszakban talán sikerül továbbépíteni a nagy község sze nny ví zhá ló- zatát is, amely régi gondja az itt élőknek, a nagyközség vezetőinek. Ötödik éve várja vendégeit a CoophoteT szövetkezeti szállodai láncba tartozó, impozáns külsejű tokaji motel. Mint Üjjobbágu Miklós egységvezetőtől megtudtuk, egyszerre százhúsz vendég fogadására alkalmas a tizenkét négy ágyas, mosdófülkés és huszonkilenc kétágyas fürdőszobával ellátott motel, amelynek szolgáltatásait legtöbbször hazai és külföldi csoportok igénylik. Az intézmény jó hírét igazolja, hogy évek múltán egyre több a visszajáró vendég, akik szívesen töltenek el néhány napot a Bodrog és a Tisza találkozásánál megépített, korszerű motelben, amelyben hétvégeken éjszakai, zenés szórakoztatásról is gondoskodnak. Hétközben pedig igénybe vehető a motel kölcsönzőszolgálata. Kajakok, kenuk, horgászfelszerelések várakoznak az ideiglenes gazdákra. A híd másik oldalán, a bizonytalan, erőtlen napsütés ellenére szép számban találhatók fürdözö vendégek, noha leginkább nem lubickolással, inkább napozással töltik idejüket. Legtöbbjük egyúttal vendége a közeli kempingnek, amelynek vezetőnője ugyancsak a mostoha időjárásra panaszkodott, no meg a hídfelújítási munkálatokra. Emiatt sok vendégük távozott el hirtelen gyorsasággal az elmúlt napokban. Nem szívlelték az éjjel-nappal dolgozó hőlég- kalapácsok zaját, ami pihenésre. nyugalomra érkezvén teljesen érthető. A renoválás hamarosan befejeződik, a jó idő is megérkezett, így hát remélhetően rövid időn belül ismét telt háza lesz a motelhez hasonlóan kedvelt kempingnek. Ottjár- tunkkor püspökladányi diákok birtokolták a sátrak egy részét, míg a motelben NSZK és holland vendégek szálltak meg. A 83 motel és a 300 sátor lakóinak ellátásáról a kemping mellett. a hideg-meleg ételt árusító kert helyiséges vendéglőben gondoskodnak a helyi áíész dolgozói. A leginkább az úszást, vízi túrát kedvelő, ideérkező vendégek sportolási lehetőségéről — ha nem is túlságosan gazdag választékkal — gondoskodnak kempingen belül is. Asztalitenisz, tollaslabda-felszerelés kölcsönözhető, a legkisebbek pedig a nemrég felújított játszótéren tölthetik el óráikat. Zempléni tájak ping is kiépült. A kemping télen is használható, akárcsak a fürdő. Igaz, télen inkább Új- helybe mennek a kirándulók, hiszen itt alakították ki a sípályákat, ródli- pályákat. Erre a részre a tél mindig korán érkezik és nem akaródzik neki elmennie. Gyakran még kora tavasszal — az idén még késő tavasszal — is hó borítja a hegyeket. Jó lenne egy régi kérésnek eleget tenni: bizonyára az ország más részeiben is szívesen hallanák a zempléni hóje- lentést. (Akárcsak a bükk- szentkeresztit, mert itt is sokáig tart a tél és ugyancsak nincs innen sem jelentés.) Kőkapu, Zemplén egyik nevezetessége. Most viszont, nyáron inA meredély hegyek, sűrű erdők, kanyargós, szűk völgyek mintha túlságosan is jól öriznék-vejtenék a tájat, Zemplént. Járnak ide, persze, hogy járnak, de inkább csak azok, akik már hallottak valakitől a Kőkapuról, a Királykákról, a Hegyköz sajátos világáról, a Bodrogköz síkságáról, külön hangulatáról. De azért mindez kicsit még felfedezésre vár. A távolabbi országrészekből érkező kirándulók elsősorban Sárospatakot, Sátoraljaújhelyt nézik meg. örvendetes, hogy a közelmúlt! an mindkét városunk! an megépült egy-egy szálló igy most már a vének gek hosszabb időt is itt tclthetnek. Sok kritika érte u vendéglátást is, kü • lönösen Patakon, ahol a déli órákban bizony nem igen tudott leülni asztalhoz a vendég, de még most is sokan odábbállnak, kik ebédelni szeretnének. A vendégek pedig mind többen érkeznek. Nemcsak a történelmi emlékhelyek látványáért, hanem például a végardói meleg vizű fürdő kedvéért is, mely mellett már szép, nagy kemkább gontbázók, csendet hallgatók járják a különleges szépségű Hegyközt, a Kemence-patak, a Ménes- patak völgyét, a fenyveseket, a sűrű lombos erdőket. Megéri. A Ménes völgyi víztároló. Kicsinosított öreg ház Simán ... . . . és egy gazdára váró Hernádcécén Városiak, akik vágyódnak a falusi környezet, a háborítatlan csönd, és nyugalom után szívesen tölte. nének néhány napot — netán egy-egy hetet — falun: kikapcsolódni a megszokott életformából, egy új, eddig még nem ismert életvitellel. környezettel megismerkedni. Megyénkben több községben is — ezt a tanácsok a népfront, és az idegenforgalmi szervek felmérései bizonyítják, megvalósulhatna ez az üdülési forma. Ám mégsem ott áll ez az ügy, ahol kellene, s az okok szerteágazóak. Először is problémát jelent faluhelyen az őslakosok azon szemlélete, felfogása. miszerint: ők nem lesznek másnak a kiszolgá. lói „cselédjei” . . . Ódzkodnak hát az idegenektől, pedig kölcsönösen hasznos lenne a turisták elszállásolása, a — sok helyütt — kihasználatlanul, üresen álló „tiszta szobák” hasznosítása. Ahogyan ezt a problémát egy idegenforgalommal foglalkozó szakember jellemezte: „még nincs a falusiak vérében a klasszikus értelemben vett vendéglátás.” Aztán a sok helyütt még nem megfelelő ivóvíz, a kereskedelmi ellá. tás (főként az étkeztetés), hiányosságai is nehézséget okoznak. (Bár ez is megoldható valamiképp.) Mindezek ellenére már vannak biztató jelek. Boldogkőváralján (Vizsolyban, s még másutt) több olyan ház van, ahol már l'ogad- tak vendégeket az elmúlt években, özvegy Kurilla Ferencné régi házában látta vendégül az ország különböző tájairól érkezetteket. Köztük nem egy család (Budapestről, a Dunántúlról) ízlelgette a falusi életet. Mint Kurilla néni elmondotta: „Nagyon tetszett nekik a falusi környezet, és Boldogkőváralja”. Ö már nyolcvanöt esztendős, így felhagyott a vendéglátással, nem bír már úgy dolgozni, mint azelőtt. Alakulgatnak az üdülőfalvak is. Ezekben a kis községekben ahol a lakosok száma alig éri el a százat, régi, vagy éppen romos házakat: vettek meg városi, főleg alföldi emberek. Rendbe teszik, felújítják ezeket a házakat és a kisfalvakba új élet költözik. Simán, Baskón. Árkán, Hejcén, Mogyoróskán már sok városi „bevándorló" tölti szabadidejét, tevékenykedik a kertekben, ápolja az őslakosok ültette gyümölcsfákat. Napjainkra már oda jutott ez a vásárlási, „vándorlási" folyamat. hogy néhány helyen elfogytak a kisabla- kos. kemencés házikók; a kereslet meghaladja a kínálatot (például Simán. Baskón). Ugyanakkor a még kevésbé felkapott településeken (mint Hernád-- cécén) több jó állapotban, vagy romosán álló ház vá1- új gazdára, olcsón. Ami még érdekes: nem csak a városiak, de az innen elszármazott emberek is vissza-visszatérnek az apró falvakba. Mindez azt mutatja: megnőtt az ázsiója ezen kis településeknek. További, újfajta élményt nyújtó lehetőség (lehet) a kastélyban üdülés. Megyénkben több elhagyatott, szép stílusú, régi lak található, melyek rendbehozatalával ez az élmény valósággá válhat. Itt van például a cekeházi Patay- kastély. Hosszú évekig csak a szél, s az enyészet tanyázott benne. Négy esztendővel ezelőtt aztán hozzáláttak az állagmegóvási munkákhoz. Az Országos Műemléki Felügyelőség négymillió forintot fordított az új tetőzetre, a beszakadt födémek építésére, valamint a falak megerősítésére. Tavaly elkészültek ezekkel a munkákkal, s napjainkra már az elképzelések is megszülettek: turistaközpontoi kívánnak itt létrehozni, úgy, — ahogyan azt Bé- nyei Gábor, Abaújszántó párttitkára, és Kardos József tanácselnök elmondotta —. hogy a környező tájat. érintetlenül hagynák a maga szépségében. Golopon is folyamatban van a Vay-kastély penzióvá alakítása. Hejcén már vendégeket fogad a régi házban kialakított Sólyom- kő-fogadó. (Igaz elég drágán. hisz étterme másodosztályú). Több helyen alakítanak ki hétvégi telkeket, (Hejcén már ötvenet kínálnak eladásra) és tervezik az Aranyosi-völgyben is hétvégi telkek kimérését. Magasan a panel fölött Kevés községünk van, mely az utóbbi években annyira felkapottá váll volna, mint Bükkszentke- reszt. Sűrűn, talán túl sűrűn is épültek, épülnek az üdülők, télen-nyáron jönnek a kirándulók, a tanács már nagy befogadó képességű parkolókat is megépített. tisztes forgalmat bonyolít le a turistaház, a község szomszédságában úttörőtábor épült. Friss hegyi levegő, tiszta kék ég. Téli napokon, amikor például Miskolcot szmog fojtogatja, itt rendszerint vakítóan szikrázik a nap. Csupán a Mátra néhány kisebb, önálló tanács nélküli faluja épült magasabbra, mint Bük-k- szentkereszt. Ezekben a napokban is mindenki szívesen jön ide, jóval magasabbra a panelházaknál. Képünk a község mellett készült.
