Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-12 / 136. szám

1985. június 12., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Mezőgazdasági Szövetkezetek Megyei Szövetsége, a TE- SZÖV minden évben Kiváló Szövetkezet címmel jutalmazza az érdekképviselete alatti szövetkezetek közül a legjobba­kat. Az 1984-cs gazdasági év eredményei alapján megyei kitüntetettek a hernádnémeti Hernádvölgye, az emődi Sza­badságharcos, valamint a szentistváni VII. Pártkongresszus termelőszövetkezetek lettek. Mitől jobb, kiválóbb a megye többi szövetkezeteitől e bárom gazdaság? Hartman Bálint, a TESZÖV titkára szerint dicséretre méltó, követendő az alaptevékenység színvonala. Hiszen a mezőgazdasági nagy­üzemeink elsődleges feladata az élelmiszer-alapanyag meg­termelése; tejjel, bússal, gabonával ellátni az országot. S az alaptevékenység itt azon túlmenően, bogy nyereséges, biztos alapot is jelent a gazdálkodásban, amire harmoniku­san épülhet a kiegészítő tevékenység, az úgynevezett mel­léküzemág. Nyíltan politizálni Látogatáson a BUBIV encsi gyáregységében Fotó: Csákó Gyula A Hernádvölgye Termelő- szövetkezetről ejtvén szót. gyakran felhangzik: könnyű nekik, hisz’ a Hernádnémeti határában levő földek hu­muszban gazdagok, jó ter- möképességűek. Ez igaz, ám a jó. minőség a kimagasló terméshez még önmagában nem elég. Azt művelni is • kell. méghozzá magas fo­kon. A kedvező gépesített­ség mellett a leglényege­sebb mozaik a. technológiai fegyelem betartása, a jó munkaszervezés. S az ered­mény? Csak az elmúlt év­ben őszi búzából 7 tonnát meghaladó hektáronkénti termést arattak, amely a megyei átlag másfélszerese. A Hernádvölgye Termelő- szövetkezet országos hírnevet szerzett a kiemelkedő szín­vonalú kukorica termeszté­sével. Tavaly megyénkben is (sokat beszéltünk róla} ép­pen a kukoricánál- jelentős hozamcsökkenést okozott a nagy aszály. Ennek ellenére Herná dn émet i ben he ki á ron - ként 10 tonnás termésmeny- nyiséget takarítottak be. Így az IKR termelési rendszer szervezte országos verseny­ben ötödikek lettek, s ugyan­itt a cukorrépa-termelésü­kért a harmadik helyet sze­rezték meg. Nem jelentett gondot te­hát az állatállományt jó mi­nőségű takarmánnyal ellátni. Mert ebben a termelőszövet­kezetben az alaptevékenység másik fontos ágazata az ál­lattenyésztés. Van irigylésre méltó tejelő tehenészete, és országszerte híres, exportra termelő magyartarka fajtára alapozott marhahizlalása. Foglalkoznak a szövetkeze­ten belül broilercsirke-hizla- lással. s a szövetkezet jól szervezett háztáji integráció­ja alapján a kisüzemek ál­lattartó kedvére hosszú tá­von számítani lehet. Ha már az állattenyész­tésnél tartunk, el kell mon­danunk, az emődi Szabad­ságharcos Termelőszövetke­zetnek sincs oka szégyenkez­ni, hiszen ebben a gazdaság­ban ez az ágazat az elmúlt évben hárommillió forintos nyereséget hozott (kevés ilyen van a megyében}, sőt. az itt megtermelt, értékesí­tett tej mennyisége megha­ladja a kétmillió literi, s ezzel a megyei tejtermelési versenyben második helye­zést értek el. Igaz, az állat­tenyésztés sikeréhez a jó ál­latállományon és a termelési helyre adaptált technológián kívül jó gondozók is szüksé­geltetnek. Olyan, mint ami­lyen például az emődi Új­helyi Imre nevét viselő szo­cialista brigád, amelynek minden tagja sajátjának érzi a tsz állatait. A szakmun­kástól a betanított munkásig mindenki a jó gazda gon­dosságával bánik a reá bí­zott állománnyal. Ennek sú­lya milliókban mérhető, mint a szentistváni VII. Pártkong­resszus Termelőszövet kezet - ben is. ahol a juhágazat 1.2 millió forintos veszteségébe a juhászok felelőtlensége nagymértékben bejátszott. Szerencsére a szentistváni termelőszövetkezet eredmé­nyességét nem egy ágazat rossz munkája határozza meg. Hanem a szövetkezet­ben dolgozó tagok és alkal­mazottak fegyelmezett mun­kája. A pontosan kidolgo­zott, s jól működő személyes érdekeltség rendszere, mely a hatékonyságra, a többre, a jobbra ösztönöz. Döntő a szövetkezet tevékenységi fel­építménye. A helyes arány­ban működő alaptevékeny­ség, s az erre alapozott mel­léküzemág. Mint például a forrólevegős lucernaliszt- üzem, mely a tavalyi aszá­lyos év ellenére folyamato­san termelt. Köszönhetően a jó munkaszervezésnek, ugyan­is ha nem volt lucerna, fű­lisztet, szalma-.- vagy kuko­ricalisztet készítettek. A ha­táridőre felépült keverő­üzem is nyereséget hozott a közös konyhára, bár a tel­jes vevőkör az elmúlt évben még nem alakult ki. A kör­nyékbeliek nagy örömére, valamint a termelőszövetke­zet eredményességének javí­tásaként termel a péküzem és a húsüzem is. Mint Hartman Bálint el­mondta, a tavalyi év nem a jeles esztendő jelzőjével kerül a szövetkezeti mozga­lom krónikás könyvébe, hi­szen a megye 99 termelőszö­vetkezete közül minden har­madik veszteséges gazdálko­dással zárta az évet. Ugyan­akkor a hernádnémeti, az emődi, a szentistváni közös gazdaságok együttes nyere­sége meghaladta a 70 millió A városi pártbizottság bel­ső és külső apparátusának körében a június 8-án le­zajlott választások helyi ta­pasztalatairól, az aprófalvas településszerkezetből adódó gondokról, a vonzáskörzet­ben működő mezőgazdasági és ipari üzemek gazdálko­dásáról, több mint ötvenhá­romezer ember életéről, min­dennapi munkájáról, a mai és holnapi tennivalókról tá­jékozódott Fejti György, a .Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság plső tit­kára. aki a tegnapi munka­napját Encsen töltötte. A terület politikai, társa­dalmi, gazdasági helyzetét jellemezve Siska András, a városi pártbizottság első tit­kára elmondotta: Encsen és vonzáskörzetében a politikai hangulat nyugodt, bár fe- szültségektől nem mentes, de nagy a tettrekészség. A feszültségek elsősorban ott tapasztalhatók, ahol a me­zőgazdasági üzemek veszte­ségesen gazdálkodtak, vagy gyengébben működnek. A politikához való viszonyt jól kifejezi az a magatartás, ak­tivitás is, ahogyan a terület állampolgárai az urnákból; járultak — mondotta, majd a vonzáskörzetre jellemző adatokat ismertette. Ezek so­rában is kitűnik az aprófal­vak sajátos gondja: a la­kosság fogyó lélekszámú. Jellemző például, hogy a vonzáskörzet 7(i községéből negyvenöt településen 500 főn aluli a lakosság száma, három községben pedig még a százat sem éri el. Ezért is szorgalmazzák mindenütt a terület iparosítását. Ez lenne a feltétele a város fejlődésének, egyszersmind a vonzáskörzet községei né­pességmegtartó képessége nö­velésének is. A továbbiakban úrtól tá­jékoztatta a megyei párt- bizottság első titkárát, hogy az elmúlt években a párt­szervek munkájának közép­pontjában náluk is a gazda­ság pártirányítása állt. Ipari üzemeik eredményesen mun­kálkodtak, de a város és a vonzáskörzet termelésében továbbra is meghatározó szerepe van a mezőgazda­ságnak. Amellett, hogy a termésátlagok dinamikusan nőttek, az alacsony haté­konyságú gazdaságok száma itt is magas, aminek okai közé sorolható, hogy az ala­csony termőhelyi adottság mellett későn kezdték az ipari tevékenységet és kevés a jó szakember. A tanácsi munkát érintve hangsúlyozta: az erőforrá­sokat mindenütt növelték a helyi saját lehetőségekkel, a lakosság felajánlásaival, tár­sadalmi munkával. 1982-től Encs harmadszor is első lett a megyei társadalmi mun­kaversenyben, ennek ered­ménye a sportcsarnok, a Ju­bileumi park, az épülő MHSZ- lőtér, és a tanuszoda építé­sének közeli megkezdése. Ugyancsak társadalmi össze­fogás eredménye a közel­múltban avatott Abaúji Mú­zeum is. Mindent azonban nem tudnak csak a helyi erőforrásból megoldani. Szük­ség van a segítségre, hiszen Encsen és körzetében még sok minden hiányzik. Így pél­dául. a közművelődési mun­ka feltételeinek javításához szükségessé vált egy úi mű­velődési intézmény felépíté­se. nemkülönben a kereske­delmi hálózat fejlesztése En- rsen de különösen az ao- rófalvakban. ahol az áorilis- ban elfogadott úi teleoülés- feilesztési határozat* remé­nyeket kelt az emberekben. Tudjuk. hogy látványos, gyors változásra nem szá­míthatunk, de kötelességünk mindent megtenni, elsősor­ban a saját, helyi erőből, másrészt felsőbb szerveink segítségét is kérni — mon­dotta. Fejti György az elhang­zottakra is válaszolva mon­dotta: ezt a találkozót is ar­ra szeretné felhasználni, hogy azokat a szálakat, ame­lyek hat hónapja kötik a- megyéhez, az ipari üzemek után a regionális területek­re is kiterjessze. Eleinte a súlyos gondokkal küzdö-rpa- ri üzemek, vállalatok veze­tőivel tanácskozott, de ez nem jelent értékrendet, a. különböző kollektívákkal való találkozásait az élet alakí­totta. Hangsúlyozta: egyfor­mán fontosnak tart mindent, egyformán érdekli a megye minden része. Utalva a vá­lasztásokra, elmondotta: bá­tor és igen jelentős lépés volt a választási rendszer korszerűsítése. Ez is bizo­nyítja, hogy a párt a de­mokráciáról nemcsak beszél, hanem folyamatosan gazda­gítja azzal a politikai mun­ka gyakorlatát, így a vá­lasztásokat és a gazdasági életet is. A sok tapasztalat között az egyik legfontosabb, hogy a jelöltek kiléptek az arctalanságból, a személyte­lenség immár a múlté és ennek révén nemcsak a sze­mélyek iránt fokozódott az •érdeklődés, de a tanácsi, or­szággyűlési munka iránt is. A gazdaságról szólva ki­fejtette, hogy a közelmúlt­ban lezajlott belpolitikai események sodrában mintha lankadt volna figyelmünk a gazdaság iránt. Pedig egy pillanatra sem lazíthatunk, hi­szen különböző okokból olyan egyensúlytalanság jött létre a külkereskedelmi és pénz­ügyi mérlegben, amire 1980 óta nem volt példa. Az okok között első helyen említette, hogy túlságosan elszaladtunk az importtal. Igaz, akartuk, hogy nőjön valamelyest, ez volt az egyik új eleme az idei tervnek, de ez nem ma­gyarázza a magas növeke­dést, hiszen alig van export­fedezete. Ezért a pártmun­ka egyik fő mércéje az lesz. hogy az adott régióban a gazdaság mit produkál. Nem lehet ott jó politikai mun­káról beszélni, ahol nincs mögötte gazdasági fedezet — mondotta. Elismeréssel szólt a tájékoztatóban elhangzott eredményekről és megje­gyezte: véleménye szerint is méltánytalanul kevesebbet kaoott ez a terület. A tsz-ek helyzetére rátér­ve kiemelte: a mezőgazda­ságban bizonyos értelemben szakaszhatárhoz érkeztünk. Egyre inkább a kínálati pi­ac alakul ' ki, ezért azt a korábbi tételt, miszerint: mindenütt minden földet be kell vetnünk, mindenütt mindent kell termelnünk — alaposan át kell értékelnünk. Azt kell termelnünk és mi­nél kisebb ráfordítással, ami­nek piaca van. A legfonto­sabb a költségérzékenység javítása, ami nem megy csak külső kényszerrel. A szabá­lyozó rendszer is ezt a kül­ső kényszert erősíti. Ami a termelőszövetkezeteket illeti, elgondolkodtató a kialakult kép. hogy az országos vesz­teség több, mint kétharma­dát tudhatjuk a magunké­nak. Ezt nem ’ lehet a sza­bályozókra fogni! A legtöbb helyen a nem megalapozott döntések következményeit kell viselni. A veszteséges tsz-ek esetében megindult a vizsgálódás, hogy összevetési alapunk legyen a megye es az ország tsz-einek a gaz­dálkodósáról. Az azonban már nyilvánvaló, hogy igen nagy jelentősége van a szak­értelemnek, s ha kell, ezért áldozatokat is kel) hoznunk. Még ha ez most a szűkös esztendőben pénzbe is kerül, hosszabb távon megtérül. A hosszabb távot érintve ezután a területi és terület- fejlesztési kérdésekkel fog­lalkozott, hangsúlyozva, hogy itt is sokféle érdeket és szempontot kell figyelembe venni és ezeket mind meg kell osztani, vitatni a köz­véleménnyel. Miskolcon és Özdon például olyan fe­szültségek akkumulálódtak, amelyeket még a szűkös le­hetőségek ellenére is előre kell sorolni. Megígérte vi­szont, hogy utánanéz az en- csiek új közművelődési in­tézményének, hiszen a kér­dést jogosnak tartja. Végül hangsúlyozta: — Nagyon örülök, hogy az itt dolgozó elvtársakkal, kollégákkal al­kalmam nyílt a beszélgetésre, mert magam is érzem, mint a megyében dolgozó párt­munkás, hogy mennél köze­lebb kerülünk a gyakorlat­hoz, annál nehezebb a mun­ka. De a nehéz években is szép, akkor igazán embert formáló a pártmunka. Ezért hát, különösen a mai gondok, tennivalók közepette ne le­gyünk elégedettek, ne sza­kadjunk el a valóságtól, le­gyen mindig lelkiismeret- furdalásunk, hogy sok még a megoldandó feladat. Nem kelthetünk illúziókat, ha pedig vannak, azokat el kell oszlatni, nyíltan politizálva megmondani azt is, amit most nem tudunk megolda­ni. * A városi, pártbizottságon folytatott eszmecsere után Fejti György a BUBIV 10- es számú encsi gyáregységet kereste fel, ahol a gyári szocialista brigádvezetők társaságában Takács Berta­lan igazgató mutatta be az itt folyó munkát, ismertetve a gyáregység kialakulásának töi'ténetét, illetve a gyár­egységek között a terme­lési eredmények alapján el­foglalt helyét. Ezt követő­en Siska András és Meny­hért Béla tanácselnök tár­saságában a társadalmi mun­kában épített sportcsarno­kot, a Jubileumi parkot, a művelődési házat és az Aba­úji Múzeumot tekintette meg. Önodvári Miklós forintot. (bea) Minap ismerősöm szinte dicsekedve me­sélte el egy vásárlásának történetét. Kö­zösségi megbízatást teljesítvén, betért az üveg-porcelán üzletbe, ahol is több kerá­miatárgyat szándékozott vásárolni. Edzett vásárló lévén, hozzászokott már azon eladói „jelenséghez”, miszerint egy fia boltos sem néz felé, kérdezvén: ugyan, mit kíván? Annál nagyobb meglepetés érte, amikor — némi nézelődés után — fiatal kereskedő lépett hozzá, s tudakolta tőle: mit szeretne vásárolni, miben lehet segítségére? A kis asztalkára kitett tárgyak felé mutatott, s kérte a hölgyet, mondja már el neki, me­lyik mennyibe kerül? A készséges áru- és árismertetés után sikerült kiválasztania a legmegfelelőbb cikkeket, miután ismerősöm ismételten kéréssel fordult az eladóhoz: kérte az ajándéktárgyak becsomagolását. És most tessenek figyelni! Az ifjú eláru­sító nem nézett csúnyán, de még csak nem is mormogott társának a vevő kívánsága miatt. Nem. Fogta a kért darabokat, s a kiállított, mintacsomagolt termékekkel egye­ző minőségben átlátszó fóliába burkolta, majd átkötötte színes szalagokkal. >,Ugyan, ugyan, hát ez olyan nagy dolog? Hiszen ez a feladata az olt dolgozóknak!” — mondom. „Jó, jó — így a válasz, de azt még nem mondtam, hogy egy tucatnál is többet vásároltam, s mindegyiknél ugyan­azt a gondos munkát kaptam. Az eladók — megfigyeltem — mindenkihez szívesek vol­tak.” Azt már csak úgy mellékesen említetté ismerősöm, hogy közben áru is érkezett, de az üzletet nem zárták be, nem telték ki az „Áruátvétel miatt zárva!” feliratú táb­lát. Pedig, mint már említettem, üveg-por­celán üzletről esik itt szó, ahol tudvalevő, különös gonddal kell viseltetni a törékeny tárgyak iránt... (cm—i) Akarat kérdése is A gazdaságpolitika vilá­gosan fogalmaz, amikor legfontosabb céljaink eléré­sére ösztönöz. A rangsort mellőzve említhetjük ha­laszthatatlan teendőink, s egyben égető gondjaink kö­zött például a rugalmas piacpolitikát, a megfelelő vállalkozókészséget, az ex­portképesség fokozását, s végezetül, de nem utolsó­sorban a fejlesztöképes ön­finanszírozás megteremté­sét. Vajon, mi módon érhető el mindez? Talán a legalapvetőbb a vállalkozókészség, a vál­lalkozó típusú magatartás- forma kialakítása, az ön­álló előrelátás kifejlesztése. Ehhez persze idő kell. még­is azt kell mondanunk: legfontosabb az akarat, mert a döntésekét nem le­het halogatni. Nem jó úton jár az a vezető,, aki úgy gondolkodik: amiben a leg­csekélyebb kockázat is fel­fedezhető, azt a kényel­messég miatt ajánlatos fél­retenni. Az egyik nagyvállalatnál idejekorán számba vették a korábbi veszteségforrásokat, és az azok megszüntetésé­re irányuló intézkedéseket hozzákapcsolták a vállalati kollektíva anyagi elismeré­séhez. S persze olyan mu­tatórendszert dolgoztak ki az átalakított gazdaságirá­nyítási funkció működteté­séhez, amely például szi­gorúan számba vette a hasznos munkaidőalap va­lamennyi fontos, jól befo­lyásolható tényezőit. A vál­lalatvezetés következetessé­gének köszönhető, hogy gya­korlatilag a. felére csökkent a betegnapok száma, a gé­pek állásideje, az ered­ménytelen munkát és vesz­teséget előidéző selejt. Másrészről, a vállalat ál­talános működésével kap­csolatos anyag- és energia- költségek szigorú elszámol­tatása több százmillió költ­ségcsökkenést eredménye­zett, s így az előirányzott félmilliárdos nyereségnö­vekményt további százmil­liókkal javította a kikény- szerített együttgondolkodás, a termeléssel azonos rang­ra emelt gazdasági szemlé­let erősödése. Tömören úgy is fogal­mazhatnánk, hogy a gaz­dasági hatékonyság növe­lésére irányuló szándékot , szigorúan levitték az üze­mek. a gyártósorok és a munkahelyek szintjére, és minden dolgozót érdekeltté tettek a közös erőfeszítés­ben. L. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom