Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-05 / 104. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. május 6., hétfő A jubiláló miskolci filmfesztivál II. Az első tíz esztendő Lehetetlen dolog folytatá­sos beszámolóban teljes részletességgel számot adni húsz, Miskolcon tartott fesz­tiválról. Néhány jellemző vonás, érdekesség kiemelésé­re kell szorítkoznom. A 2. miskolci filmfesztivá­lon, 1965-ben, mint az előző évben is, zavaró tényező volt a mozifilmek és a tele­víziófilmek egy programban történő vetítése. A széles vásznat betöltő látvány után, ha tévéfilm következett, a közönség szinte csak bé­lyeg nagyságú képet láthatott a hatalmas vásznon, illúzió­romboló módon, nehezen él­vezhetőén. Egyik legnagyobb gondot ez a technikai ne­hézség okozta, azaz a mozi­filmek és a tévéfilmek tech­nikai eltérése, különböző ve- títhetősége. Ekkor változott 1965-ben a rendezvény neve miskolci filmfesztiválra. A következő évben, hogy ezen a technikai nehézségen se­gítsenek, a televíziófilmek bemutatására a székház ét­termében vetítőfülkéket ké­peztek ki, ám a nézők kö­zül igen kevesen mentek át a tágas teremből a nem ép­pen vonzó körülmények kö­zé tévéalkotásokat nézni. E két fesztivál több érdekes, máig emlékezetes filmmel jeleskedett, mert például az 1965-ösön a nagydíjat Va­dász János Nyitány című, máig is emlékezetes népsze­rű-tudományos filmje nyerte el, a következő évben, 1966- ban pedig Kollányi Ágoston Örök megújulása, amelyet a közelmúltban újítottak fel a televízióban, de ekkor nyert itt kategóriadíjat Huszárik Zoltán Elégia című filmje is. Ezen a harmadik fesztivá­lon több ankét is volt, s a dokumentumfilmekről tar­tott ankéton felszólalt Kö- peczi Béla — akkor az MSZMP Központi Bizottsá­ga tudományos-kulturális és közművelődési osztályának vezetője —, aki többek kö­zött arról beszélt, hogy a dokumentumfüm-művészet- ben legfontosabb az a társa­dalmi hatás, amelyet a mű­faj a széles tömegeiben ki­vált. Szólt a témaválasztás fontosságáról, s elmondotta, hogy a dokumentumfilm nem más, mint a propaganda egy nemesebb eszköze. A Doliti- ka által felvetett gondolato­kat, témákat azzal a szán­dékkal ragadja meg, hogy alakítson az emberek ízlé­sén, erkölcsén, magatartá­sán. Végül arról szólt, hogy a miskolci filmfesztivál nagy szerepet játszik a műfaj meg­ismertetésében, és végleges elismertetésében. Igen sok külföldi is részt vett ezen a fesztiválon, a népszerű-tu­dományos filmek vitáján, te­kintettel arra, hogy az AICS igen nagy létszámmal képvi­seltette magát — például Virgilio Tosi már harmad­szor volt ekkor itt —, Jurij Golovin szovjet rendező a tanácskozáson többek között arról bészélt, hogy korunk embere nem tarthatja ma­gát műveltnek, ha nem is­meri a tudomány eredmé­nyeit. Üj módon próbálták a te­levíziófilmeket a közönség­nek tálalni az 1967-es, 4. miskolci filmfesztiválon: a szomszédos SZTK-hivatal előcsarnokában állítottak fel nézöfülkéket, azonban ezek­nek sem volt sikere. Ezen a fesztiválon ismét több emlé­kezetes filmet mutattak be, például Foky Ottó animációs filmjét, az Ellopták a vita­minomat címűt; itt láttuk például Macskássy Gyula Ember és glóbusz című kis remekét, Kolonits Ilona Vö­rös jelek a Hadak útján cí mű, a magyar internaciona­listák szovjetunióbeli tevé­kenységét megidéző munká­ját, Róna Péter Vádbeszéd című, Vietnammal kapcsola­tos dokumentumfilmjét.. Ér­demes feljegyezni, hogy ezen a fesztiválon, az animációs filmek ankétján Dusán Vu- kotics jugoszláv rendező így fogalmazott: „Az animációs művészet egyfajta eszperan­tóvá vált.” A következő, az 1968-as, 5. fesztiválon a té­vékategória díját Bokor Pé­ter Századunk című soroza­tának 9. része, a nagydíjat Elek Judit Meddig él az em­ber? című, Oberhausenben is díjazott filmje nyerte, és itt nyert kategóriadíjat Sára Sándor — immár klasszikus értékűnek tartható rövid­filmje —, a Vízkereszt. A következő évben, 1970- ben történt meg a korábbi budapesti szemlék bevezető­ben már említett adoptálá­sa, és így tizenegyedik fesz­tiválra került sor. Tizenöt ország ötven küldöttje vett részt ezen, és megtisztelte látogatásával 1970. május 23- án Kádár János is. Az UNESCO felkérésére a fesz­tiválhoz kapcsolódva, de kü­lön helyen megrendezték az AlCS-szekció vetítéseit, és ankétot rendeztek a rövid- l'ilm huszonöt esztendejéről, amelyen Vitányi Iván tartott bevezetőt. A kisfilm és a közönség kapcsolata nem ki­elégítő, — hangzott el a fi­gyelmeztetés a fesztivál ta­nácskozásán, s azóta ugyan­ezt hallhatjuk — sajnos — mindig. Itt esett szó először fesztiváli keretben az audio­vizuális eszközök pedagógiai alkalmazásáról, a televízió­sok munkaértekezletén pedig a tévékritikáról. E fesztivá­lon a nagydíjat Zolnay Pál nyerte el özvegy Farlcasné című filmjével, Miskolc vá­ros fődíját pedig Huszárik Zoltán Capriccio és Amerigo Tot filmjeiért. Az 1972-es esztendő any- nyiban volt nevezetes, hogy a hazai filméletben bizonyos pangás jelentkezett, nem tartották meg a pécsi játék­filmszemlét, sem a debrece­ni szinkronszemlét, s így Miskolcon volt az egyetlen több napos hazai filmünnep. Ekkor próbálkoztak azzal, hogy a hét első felében a mozifilmeké volt a fesztivál, a második felében pedig a tévéseké. Ennek az lett a következménye, hogy nem­csak nem nézték meg egy­más filmjeit, de nem is tar­tózkodtak Miskolcon, amikor éppen nem volt filmjük az egyes alkotóknak. Nem volt túl sikeres fesztivál. De a programban több érdekes és emlékezetes film is szere­pelt, például Lakatos Vince Gyékény és olaj című mun­kája, és megemlítendő, hogy előző évben láttuk Magány című filmjét, s ez okkal csi- gázta fel az érdeklődést. Ek­kor tűnt fel először Dárday István Helyzetkép című, a külsővati KISZ-életről ké­szített dokumentumfilmmel. Itt nyert kategóriadíjat Gyar- mathy Lívia Tisztelt cím című filmje, nagyon emlé­kezetes volt Magyar József Az elnémult falu című mun­kája Gyűrűfűről, a televízió Magyarázom a mechaniz­must és Mézga család soro­zatának néhány részlete, va­lamint érdekességként emlí­tendő, hogy a nagydíjat ek­kor Mészáros Márta A lő­rinci fonóban, a megye fő­díját pedig Zolnay Pál So­roksári út 160. című doku­mentumfilmje nyerte, s mint ismeretes, a két film témája igen közeli rokon. A mozi- és a tévéfilmek együttes vetítésének lehetet­lenségei 1974-re válságba so­dorták a fesztivált. Szinte jól jött, hogy azon a nyáron az otthont adó Rónai Sán­dor Művelődési Központot tatarozták, s így különösebb magyarázkodás nélkül szü­netet lehetett tartani. (Folytatjuk) Benedek Miklós Rádió mellett Tanakodó a szakmunkásképzésről Remélhetően sokan hall­gatták a Tanakodó legutób­bi műsorát (csütörtök, Pető­fi 17.30—18.30), mert mind­annyiunkat érintő témáról: a szakmunkásképzésről volt szó. Senkinek se lehet ugyan­is közömbös, hogy lesz-e elég szakmunkás, hogy milyen felkészültséggel állnak a gé­pek, munkapadok mellé. Azt ma már senki se vitatja ugyanis, hogy a világgazda­ság, a technika-robbanás ki­hívására csak akkor tudnak válaszolni, ha alaposan, jól felkészült, sőt konvertálható tudással (is) rendelkező szak­emberek termelnek. Joggal vetődik fel a kér­dés, s nemcsak pedagógus körökben, a vállalatoknál, hogy valóban így van-e? Az­az milyen távol van ma a szakmunkásképzésünk ezek­től az egyre súlyosabb és bonyolultabb követelmények­től? Szembe kell néznünk ezekkel a kérdésekkel, be­szélnünk kell róla, még ak­kor is, ha fájdalmas. Peda­gógusokat, vállalati és mi­nisztériumi szakembereket hívtak meg csütörtökön dél­után a stúdióba, gyerekeket, munkásokat, szülőket szólal­tattak meg a betétként be- játszott interjúkban-ripor- tokban, de kérdezhettek a hallgatók is. Nos, az össz­kép több, mint ellentmondá­sos, sőt több vonatkozásá­ban egyenesen nyugtalanító. Nincs terünk arra, hogy min­den részletre kitérjünk (szük­ség sincs rá, mert lapunk hasábjain gyakran foglalko­zunk ezekkel a kérdésekkel), ezért csak néhány mondatot emelnék ki: Csökkent a (szak)munkáspálya presztí­zse — mondta az egyik mun­kás, s rögtön hozzátették, hogy általában a tudás ér­téke. Több (veszedelmes) kö­vetkezménye is van ennek. Az egyik az, hogy a szak­munkáspályát választó gye­rekek felkészültsége igen alacsony. Nevezzük nevén a dolgot: maga az írás-olva- sás-számolás is gondot je­lent. Az első évet így az úgynevezett „felzárkóztatás­ra” kell fordítani, holott — a technika fejlődésével ará­nyosan — minden szakmá­ban nőtt az elsajátítandó is­meretanyag. A dilemma az, hogy a színvonalból enged­jünk-e — s ezzel kockáz­tassuk a fejlődés lehetőségét, vagy buktassunk, növelve a lemorzsolódók, a szakma nélkül kallódó fiatalok szá­mát? Az egyik hozzászóló az elméletet, míg a másik a gya­korlatot kevesellte, de szinte mind megegyezett abban, hogy a vállalatokat, az is­kolákat, s nem utolsósor­ban magukat a gyerekeket is jobban érdekeltté kell ten­ni ahhoz, hogy az ügy ki­mozduljon a holtpontról. Az elmúlt évek tanügyi reform­jai javítottak ugyan valamit a helyzeten, azzal pl., hogy ma már kevesebb szakmát oktatnak, nagyobb hangsúlyt kap az alapképzés, de ez se oldotta meg például a hi­ányszakmák gondjait. Köz­gazdász szemmel a munka­erő is áru, azaz képzése pénzbe kerül, illetve a min­denkori kereslet—kínálat ha­tározza meg az értékét. Nyil­vánvaló, hogy mi nem fo­gadhatjuk el csupán ezt a merkantilista szemléletet, de éppen a hiányszakmák léte, száma bizonyítja, hogy igen­is szembe kell néznünk ez­zel az oldallal is. Joggal sé­relmezte az egyik idősebb munkás, hogy több szakma ismeretében is kevesebbet keres, mint például egy ab­lakmosó, holott ő nyilván nagyobb arányban járul hoz­zá a nemzeti jövedelemhez, mint a segédmunkás. Többször is elhangzott a humán, humánum szó is. Az egyik jelentése az, hogy a 14 éves korban, sokszor nai­van, tele illúzióval pályát választó gyereket valóban felkészítik-e a szakmára, ho­gyan fogadják az üzemek­ben — úgy is, mint tanulót, úgy is, mint végzett szak­munkást? A dolog másik ol­dala tartalmi kérdés: azaz a közismereti, a humán tár­gyak oktatását érinti. Elég-e a heti egy magyaróra olyan gyerekeknek, akiknek az ol­vasás is gond? El szabad-e „spórolni” ezt akár a szak­tárgyak javára is? Mert igaz ugyan, hogy az üze­meknek „csupán” szakem­berre van szüksége, a társa­dalomnak azonban sokolda­lúan képzett, művelt embe­rekre, akik megtalálják a he­lyüket az életben. Nem új az a felismerés sem, hogy a humán ismeretek igenis hasznosulnák a termelésben is. A szélesebb látókörű em­ber könnyebben tud másik szakmát tanulni, váltani, har­monikusabb a kapcsolata a világgal. A Fiat cég karosz- szérialakatosainak képzésé­ben „helyet szorítanak” Mi­chelangelo, Leonardo da Vin­ci rajzainak is abból a meg­gondolásból, hogy másképp nyúl a lemezhez az, akinek Kifinomult szépérzéke van. Egyelőre forrong, vajúdik a szakmunkásképzésünk is a hallottak alapján. Ahhoz, hogy a szakmunkáspálya visszaszerezze a becsületét, néhány, dolgot (ismét) újra kell gondolnunk, s — akár­hogy kerülgetjük — a tu­dás értékét, megbecsülését kell (anyagiakban, erkölcsi­ekben) megteremteni, sok he­lyen visszaadni. (horpácsi) HŰSOROK rádió KOSSUTH: 0.20: Hogy tetszik lenni? — 9.00: A hét zenemű­ve. — 9.30: Schiller versei. — 9.39; Ki kopog? — 10.05: Nyit- nikék. — 10.35: Két versenymű. — 11.05; Göteborgi vásárfia. Ri­port. — 11.25: Az újjáépítés ko­rának dalaiból. — 11.40: Sírkő pántlikával. Taar Ferenc regé­nye folytatásokban. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45f Utak, ösvé­nyek. . . Portré. — 13.05: Ma­gyar előadóművészek albuma. — 14.10; Daloló, muzsikáló tájak. — 14.30; Népszerű fúvósátiratok. — 14.44: Utazás éjjel. Krúdy Gyula novellája. — 14.55: Édes anyanyelvűnk. — 15.00: Irodal­mi évfordulónaptár. —■ 15.30: Kórusainknak ajánljuk. — 16.05: Ugróiskola. — 17.00: Eco-mix.— 17.30; Reflektorfényben egy ope­raária. — 18.01: Van új a nap alatt. — 19.15: Rádiókabaré. — 20.25: Reklámkoktél. — 20.30; Színész vagyok, énekelek: Men- sáros László. — 21.30: A leg­drágább csatatér. Riport. — 22.20; Tíz perc külpolitika. — 22.30: Brahmsi Il-dúr trió. , — 23.00; A megújulás örömei. — 23.40: Puccini operáiból. PETŐFI: 8.05: Nótacsokor. — 8.50; Délelőtti torna. — 9.05: Napközben. Zenés délelőtt. — 12.10: Szilvássy Margit operett­felvételeiből. — 12.25; Kis ma­gyar néprajz. — 12.30: Berki László népi zenekara játszik. — 13.05: Slágermúzeum. — 14.00: Kettőtől ötig. — 17.05: Új­donságainkból. — 17.30: ötödik sebesség. — 19.05; Felvételeiből válogat: Szakály Agnes cimba­lomművész. — 19.30; Sportvilág. — 20.05; Rockújsüg. — 21.05: Hívja a 33-43-22-es telefonszá­mot. — .22.05: Rádiószínház. Em­beri lény-e az Inga Eriksson? — 22.35: Svéd Sándor énekel.— 23.20: Kellemes pihenést! — 24.00: Éjféltől — hajnalig. 3. MŰSOR: 9.08: Hcidrun Holt­mann hangversenye. — 10.53: Álomlányok. Zenésjáték-részle- tek. — 11.30: Zenekari muzsika. — 13.05: Fiatalok stúdiója. — 13.35: Népzene sztereóban. — 14.00: Névtelen hősök. Opera- részletek. — 14.43: a Juilliard- vonósnégyes felvételeiből. Köz­ben; 15.40: Egyházművészetünk kincsei. — 16.00: A kamarazene folytatása. — 16.30: A Krokus együttes felvételeiből. — 17.00: Iskolarádió. — 17.30: Vavrinecz Béla feldolgozása: Magyar ké­peskönyv. — 17.49; Zenekari mu­zsika. — 19.05; XX. századi ma­gyar politikusok: Tildy Zoltán. — 19.35: Verdi: Aida. Opera. Közben: 21.00: A másik, aki ugyanaz. Versek. — 21.20: Az operaközvetítés folytatása. — 22.28; Részletek David Torn új lemezéről. — 23.00: A hét zene­műve. MISKOLCI STUDIO (a 268,8 m-es közép-, a 86,8, a 72,11, valamint a 72,77 URH-on) 17.0«;: Műsorismertetés, hírek, időjárás. — 17.05; Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Te­lefonügyeid: 35-510. Szerkesztő: Horváth Kálmán. (Közben: El szeretném mondani. Mérő Mik­lós jegyzete. — Válaszolunk hall­gatóink leveleire. Karcsai Nagy Éva összeállítása.) — 18.00: Észak-magyarországi krónika. (Export az Agriából. Lesz-e elegendő Borsodi víz Borsod­ban?) — Sport. — 18.25—18.30: Szemle az Észak-Magyarország. a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság, valamint a Nógrád keddi számából. mozi MISKOLC BÉKE: Segítség, felszarvaztak, mb. színes olasz bohózat. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! III. helyár! Kezdés: 3, n6 és Í8 órakor. BÉKE KAMA­RA : A trombitás, színes magyar történelmi dráma, 16 éven felü­lieknek! Kezdés: 4 órakor. Sza­murájok és banditák I—II. ja­pán történelmi kalandfilm. 16 éven felülieknek! Dupla III. helyár! Kezdés: 6 órakor. MIS­KOLC KOSSUTH: Filmmúzeu­mi előadás: Borsalino, színes francia—olasz gengszterfalm, 16 éven felülieknek! II. helyár! Kezdés: 9, 11, hn5 és 7 óra­kor. Elcserélt szerelem, színes magyar film. Kezdés: f3 órakor. HEVESY IVAN FILMKLUB: Filmmúzeumi előadás: ítél a Balaton, magyar film, (1933.) Kezdés: f5 és f7 órakor. MIS­KOLC TÁNCSICS: Túl nagy rizikó, mb. színes amerikai ka­landfilm, 14 éven aluliaknak nem ajánlott! II. helyár! Kezdés: f4, 16 és f8 órakor. TANCi. i KAMARA: Uramisten. színes magyar film. Kezdés: 6 órakor. MISKOLC SZIKRA: Rendőrök háborúja. Mb. színes francia film. 16 éven felülieknek, II. helyár! Kezdés: f5 és f7 órakor. MIS­KOLC PETŐFI: Amit tudni akarsz a szexről . . . mb. színes amerikai vígjáték, 18 éven fe­lülieknek! 111. helyár! Kezdés: 4, 6 és 8 órakor. MISKOLC FAKLYA: Vera és a férfilátoga­tói:, mb. színes szovjet vígjáték. 14 éven aluliaknak nem aján­lott! Kezdés: f5 és f7 órakor. FÁKLYA, KAMARA: Szeretők, színes magyar társadalmi drá­ma, 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: f5 órakor. TOKAJ DISCO MOZI: Ki kém. ki nem kém?, mb. színes ame­rikai bűnügyi vígjáték. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kez­dés: 17 órakor. MISKOLC KR. - DY: Barbara királyné sírfelira­ta. színes lengyel történelmi film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: £7 órakor. MISKOLC-TAPOLCA: A legyőz­hetetlen Vutang. mb. színes kí­nai kalandfilm, 14 éven aluliak­nak nem ajánlott'! III. helyár! Kezdés: 7 órakor. NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM: Tudom, hogy tudod, hogy tudom . . . mb. színes olasz vígjáték, II. hely­ár! Kezdés: 5 és 7 órakor. MIS­KOLC EGYETEM ÉTTEREM: Rendőrök háborúja, francia kri­mi, 16 éven felülieknek! II. helyár! Kezdés: 9 órakor. MISKOLC HÁMOR: A király és a madár. mb. francia rajz-já­tékfilm. Kezdés: f6 órakor. MIS­KOLC SZIRMA: Britannia gyógy­intézet, mb. angol szatíra, 16 éven felülieknek. Kezdés: ff» órakor. MISKOLC PERECES: Hány az óra, Vekker úr? Szí­nes magyar film, 14 éven aluli­aknak nem ajánlott! Kezdés: 6 órakor KAZINCBARCIKA BÉ­KE: Nevem Senki. mb. színes olasz—francia—NSZK western- film, III. helyár! Kezdés: 6 és 8 órakor. Eszferlánc. színes ma­gyar film. Kezdés: 4 órakor. LEN IN VAROS, DERKOVITS : Hazánk, színes magyar doku­mentumfilm. Kezdés: f6 és fH órakor. MEZŐKÖVESD PETŐFI: Szaffi. szihfcs magyar rajz-já­tékfilm, IL helyár! Kezdés: 6 urakor. A 3. számú ürbázis. színes angol tudományos-fantasz­tikus film, 16 éven felülieknek! III. helyár! Kezdés: 8 órakor. SÁROSPATAK. RAKÖCZl : Mu­raion életre-halálra, mb. színes amerikai kalandfilm. 16 éven felülieknek! Kiemelt III. hely­ár! Kezdés: hn4, 6 és n9 óra­kor. SÁTORALJAÚJHELY BÉ­KE: Lebegés, mb. színes szov­jet tragikomédia. 14 éven aluli­aknak nem ajánlott! Kezdés: 4 és 6 órakor. A Jedi visszatér, színes amerikai tudományos- fantasztikus film. Kiemelt III. helyár! Kezdés: 8 órakor. ÓZD BÉKE: Dutyi dili, mb. színes amerikai vígjáték. III. helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor. SZE­RENCS RÁKÓCZI: Hány az óra Vekker úr? Színes magyar film. 14 éven aluliaknak nem aján­lott! Kezdés: 5 és 7 órakor. színház G„ hétfő A Miskolci Szimfonikus Zenekar hansversenye Népszerű bérlet Kezdés: este fél 8 órakor Végre (ismét) van Miskolc- nak egy reprezentatív ter­me, ahol kulturált körülmé­nyek között lehet irodalmi előadásokat, műsorokat tar­tani. A MAB-székházról van szó. Örömmel írtam le az előbbi két mondatot, noha örömünk mégse lehet teljes, mert emlékszünk forróbb-in- timebb hangulatú folyóirat­estekre is (a Molnár Béla Ifjúsági Házban). Ott és ak­kor (néhány éve) valóban körülültük a vendégeket, előadókat (sok diákgyerek), s élénk eszmecsere, vita ala­kult ki a bemutatkozó elő­adás után. Most alig láttam fiatal arcot, ezzel szemben volt taps. Érthető. Egy pro­dukció hallgatói — szemlé­lői voltunk. Serfőző Simon, a Magyar írók Szövetsége Észak-ma­gyarországi Csoportja, illet­ve a város és a városi könyv­tár nevében köszöntötte a vendégeket. Szederkényi Er­vint. a Jelenkor főszerkesz­tőjét, s a két pécsi költőt; Berták Lászlót és Csorba Győzőt. Irodalomtörténeti előadásában a lap előzmé­nyeiről szólott, Pécs szere­péről a Dunántúl, illetve az ország irodalmi-szellemi éle­tében. A miskolci bennszülött hajlamos arra, hogy irigy­kedve és csodálattal szem­lélje (távolból) azt a szelle­mi pezsgést, megújulási ké­pességet, amellyel ez a haj­dan álmos kis püspöki szék­hely Pannónia, s az égés? magyar kulturális élet egyik meghatározó tényezőjévé vált. Azt, hogy álmos és el­maradott kisváros volt, ép­pen Szederkényi Ervin elő­adásából tudtuk meg. De a „titkot” is, hogyan tudott ebből (a provincializmusból) kilábalni, saját tehetetlensé­gén úrrá lenni. Pécs — és irodalmi lapja: a Jelenkor — éppen arra büszke — és joggal —, hogy legjobb szel­lemi erőit (s ez nem csupán az íróstúdióira érvényes) „nem eresztette el”. Mit je­lent ez? Még azokat is szá­mon tartja, szeretettel visz- szacsalogatja, vonzáskörében tartja, akik onnan származ­tak el, ott értek íróvá (lásd Weöres Sándor, Tatay Sán­dor, Bertha Bulcsu, Galsai Pongrác stb.), még akkor is, ha bizony nem mindig hí­zelgőén írtak róla (mint pél­dául Kolozsvári Grandpier- re Emil). Jól tudják ott Ba­ranyában, hogy egy város ön- értékelését-önbecsülését ép­pen „a lélek fényűzése" ad­ja, azaz az ott termelt mű­vészet. Erre még az a pol­gár is büszke, aki különben nem is olvassa költőit, nem mérte meg az Illyés Gyula­drámák ősbemutatóit, nem járt a „múzeum utcában”. ahol Csontváry Kosztka Ti­vadar Vasarely-Vásárhelyi Győző, vagy (hogy a legfris­sebb se maradjon ki) Ne­mes Endre ajándékaként, az életmű-kiállításokat megnéz­hetné. Ezek az értékek ugyanis éppen jelenlétükkel, állandóságukkal hatnak, meri azt a folytonosságot jelen­tik, amely összeköti a ma emberét, alkotóját az évszá­zados hagyományokkal: Janus Pannoniusszal, Csokonai­val, Vörösmarty val (stb.), akikre Csorba Győző is hi­vatkozik itt is felolvasott szép versében. „Könnyű ne­kik” — szoktuk mondani irigykedve (eredményeikéi látva), pedig nincs igazunk, mert hagyományokban, érté­kekben mi sem vagyunk sze­gényebbek. Legfeljebb sáfár­kodni nem tudunk úgy ve­lük ... Bertók László és Csorba Győző verseit Kulcsár Imre igényes tolmácsolásában hal­lottuk, s immár ez is hagyo­mányosnak mondható. H. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom