Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-05 / 104. szám
1985. május 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Útravalónak ■ ■ ■ A Szikra moziban tartották az ünnep előestéjén. 30- án a miskolci 66. sz. választókörzetben a tanácstagi .jelölőgyűlést. A körzet nagy munkáslakta területet ölel föl, ide tartozik az End- resz György, a Kárpáti, a Schönherz, a Szabadság, a Testvériség, a Móricz, a Torontáli, a Zalka Máté utca, valamint a Marx Károly utca és a Szarkahegy egy része. Kecskeméti Ferenc elnökölt az ülésen, beszédet Sar- lai Bertalan mondott. Beszámolt a város fejlődéséről és a lehetséges fejlesztésekről. a kívánalmakról. Többnyire idős emberek ültek a teremben, csendesen. gondolni, jó érzéssel hallgatták végig, hogy mit hozhat a következő ötéves terv a nagyvárosnak. Hiszen. ha Miskolc fejlődik, az a diósgyőrieknek, csabaiaknak, a zsolnaiaknak is jó .. . Ám. amikor Űjgyűr került szóba, az emberek izegni- mozogni kezdtek székükön. A szűkebb, a legszűkebb pátria mégiscsak más! A III/7. sz. pártalapszer- vezetben dolgozó választó- polgár mindenekelőtt leszögezte: jól gondolja meg a leendő jelölt, hogy milyen munkát vállal, mert megszűnt már a III. kerületi Tanács, nincsenek kerületi tanácstagok. akik segítenék a munkáját. Felszólalt egy asszony, aki 40 éve (!) utcabizalmi a Móricz Zsigmond utcában. Panaszkodott. Az utóbbi öt évben nem „bírta” a régi tanácstag támogatását, a lakók a legkisebb, és legnagyobb ügyeikkel is őt keresik föl, őt, aki idős már, nemigen tudja kihez folyamodjék. Mondta ö, keressék meg a tanácstagot, de mindenkor az volt a válasz, nem ismerjük. A kéményseprő nem söpör — panaszolta az utcabizalmi, akkor jön csupán a vállalattól valaki, amikor a díjat kell beszedni. Egy fiatal, kétgyermekes édesanya elmondta, hogy 13 éve élnek a Testvériség utcában, annak az elején, ott. ahol egykor buszmegálló is volt. A busz már nem áll meg ott, de a padok megmaradtak. És ezeken a padokon olyan „események” történnek esténként, amik nem neveletlen kisgyerekek, de jóízlésű felnőttek szeme elé sem kívánkoznak. Nagyon rossz a közerköles. a közbiztonság ezen a környéken. sok az ivóhely. (Bővülnek a presszók — kocsmává.! Az ide költöző fiatalok általában örökölték lakásukat — komfort nélkül. Miért nem vezetik be a Testvériség utcába is a gázvezetéket? Megfizetnék a lakók ... Szintén a Móricz Zsigmond utcából szólalt fel egy fekete fejkendős néni. Faluról költözött ide öt évvel ezelőtt, ám tragikusan folytatódott a városi élete, hirtelen halt meg f iá-férje. Egyedül maradt. Ideköltözne hozzá a lánya-veje, ha megfelelő komfortot tudna biztosítani a kisgyerekek miatt. (Gáz, vizes lakás a gondatlanul elfolyó csapok miatt.) A jelölőgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Hazafias Népfront Gajdos Rezsőt, a DIGÉP nyugalmazott technikusát és Szűcs Sándort, a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat étteremvezetőjét (az eddigi tanácstagot) ajánlja a körzetben tanácstagnak. A vélemények — bár még odább a választás — megoszlottak — pro és kontra. A körzet egyik tősgyökeres, de ifjú lakója arra apellált, hogy egyre több fiatal él a környéken. Miért r.em jelölt a népfront ifjú embert is? A válasz kézenfekvő volt: jelöljön egy arra alkalmas fiatalt a felszólaló. Jelölt is. Azt a fiatalasz- szonyt, aki agilisán, szenvedéllyel szólt hozzá a körzet ügyéhez. Szavazás. A Hazafias Népfront jelöltjei — Gajdos Rezső és Szűcs Sándor — megkapták a szükséges szavazattöbbséget. A helyszínen jelölt fiatalasszony három szavazat híján nem került a listára. Ám amilyen agilisnak ismerte meg a választókörzet lakossága, bizton számíthatnak rá a következő időkben is. Bizonyára segíti majd a megválasztott tanácstagot, hiszen okosak, értelmesek az elképzelései. A két jelölt feladatokkal ellátva állt föl a jelöltek székéről. A munkáskörzet lakossága nagy és sok útra- valóval látta el őket. Sok a teendő, de mint a hozzászólók érzékeltették, lesznek segítők is. — lévay — Köztünk szólva Ep testben... Üj kifejezést tanultam. Az információnak örülök, de a hír értéke rontja kedvemet. Tessék csak ízlelgetni ennek a szóösszetételnek a mögöttes értelmét: az ülve rohanás életmódját folytatjuk. Pénteken, a Petőfi rádióban hangzott el, s a sport- szociológus elmondotta, hogy egy magyar, átlagban és naponta kilenc percet fordít testedzésre, beleszámítva természetesen a látástól vakulásig tréningező élsportolókat is. Ez roppant kevés, hiszen — ez is elhangzott a műsorban — világelsők vagyunk a szívbetegség okozta korai halálban és a katonai szolgálatra alkalmatlan fiatalok arányában. Ne rontsa e dolgozat hitelét, hogy kényelmes székben ülve, nem uszodából vagy teniszpályáról jövet, s két cigaretta között írom. Mindenki nem lehet súlyemelő, hivatásos bokszoló, vagy világszépe a legdeltá- sabb férfiak között. De ez az „ülve rohanás életmód” meggondolkoztató és elkeserítő. Van olyan ország, ahol a lakosság egy harmada rendszeresen kocog. A testépítő-. testkultúra-szalonok vagyonokat keresnek, egyszerűen azért, mert o mentális habitus, a testi megjelenés. nemcsak társadalmi rangra emelt hiúsági kérdésnek számít, hanem gyakran munkahelyi előírás is. (Nem a manekenekre gondolok. Hazánkat a hárommillió kövér ember országának is emlegetik. Ez a tény pedig éppúgy gondot okoz a konfekcióruhái előállító iparnak, mint az újmódi betegségeket gyógyítani próbáló egészségügynek.) Országos léptékben elemezve: a korpulens felnőttekkel már nem sokat kezdhetünk. Ismét csak a rádióra hivatkozva: jobban érdekli őket a mellékmunka, mint a lábtenisz. Ez is érthető. Hiszen az életvitel feltételei megdrágultak, s az igények előtte szárnyalnak a lehetőségeknek. Testedzésre nemcsak új sportpályák építésével sarkallható a lakosság, hanem a hivatalos munkaidőben elérhető olyan jövedelemmel is, amely a kor színvonalán álló életnívó megteremtéséhez elég, s aztán jöhet a lovaglás, a szörf, vagy éppen a tenisz. A legtöbbet persze a gyerekekért, a jövő nemzedékéért tehetünk, tehetnénk. Igaz, a televízió jobban vonz. mint a játszótér. És az iskolai testnevelési órák sem olyan gyakoriak és intenzívek. mint mondjuk a matematikai foglalkozások. A közelmúltban a borsodi népi ellenőrök vizsgálódtak, s megállapították, hogy a diákok edzettsége, erőállapota nem megfelelő. Alkalmi erőkifejtésre még képesek ugyan, de a többség a tartós fizikai megterhelést nem szokta, nem viseli el. Pedig nekünk — és ez már messze túlnő a test- nevelési órák tananyagán — nem rövid vágtákra, hanem hosszú távú versenyekre kell berendezkednünk. Állóképesség. edzés kérdése ez, s annak felismerése, hogy ép lélek csak ép testben lakhatik: akár számítógépet kezel a kéz. akár sódert lapátol. (brackó) Yándordinnyések Ai 50 fokos, párás melegben most még „csak" locsolni, gyomlálni kell a kikelő palántát Amikor elindulnak, még a gólyák sem érkeztek meg. s hazajöttükkor a költöző madarak már útra keltek, ök a csányi vándordinnyések. Márciusban maguk mögött hagyják' a szülőfalut és elindulnak a másmilyen szokás között élőkhöz, idegen határba. A teherautóra felkerül az ágy. a szék, az asztal. Bőröndökben a ruhák, dobozokban edények. A csecsemőkádban iskolás „szerszámok”, a nagyobb gyereké. Izgalomtól felhe- vült arcok. „Még ezt tedd fel, azt iítt ne hagyd!” ... Egy utolsó fohász, aztán a szorító ölelés között egy búcsúcsók az otthon maradt öreg hozzátartozónak: „Aztán vigyázzon magára, mama!” Erőteljes férfikézfogás a kántorral, pappal: „Nézzenek majd feléje!” Néhány kibuggyanó könnycsepp. s lassan becsukódik a személygépkocsin az utolsó ajtó is. Búg a motor. Talán ekkor fonja körül őket az első bizonytalanság, mely a fagyos tavaszi hajnalon és izzadt-szomjaztató nyári napokon is mindig társa a földet művelő embernek. Hiszen nincs biztosíték arra. hogy minden úgy lesz, ahogy azt a hosszú téli estéken otthon családi körben, vagy a kocsmában barátok között gyakran megbeszélték, tervezgették. De félre a rossz érzésekkel, irány az ismeretlenbe. előre! * Nagy-miskolci Állami Gazdaság. Valamikor (nem is olyan régen) többféle zöldség termesztésének biztosítotlak néhány hektár földet. S ahogy az idők folyamán romlott a zöldség piaci pozíciója. csökkent a jövedelmezősége. úgy szűkült a termék választéka itt is. Végül már csak a zöldbab maradt meg a szántóföldön és az akarat a vezetők fejében, mást is kellene még termelni. Hiszen az állami gazdaság helyzetét és lehetőségeit mindig is meghatározta a nagyváros közelsége, a lakosság igénye. A 80 hektár bab mellé tehát legalább ekkora területre kellene valamilyen más zöldségfélét is keresni... De az élemnek két oldala van. A gazdaság rendelkezik ugyan gépekkel, de szabad kézi munkaerőből semmilyen fölöslegük nincsen. Ez pedig — akkor úgy tűnt — a lehetőségeket rendkívül megnyirbálja. Ebben a labirintusszerű útkeresésben. a tervezgetés időszakában valahogy szóba került a dinnyetermesztés is. Talán tovább is siklottak volna felette (épp az említett okok miatt), de akkor... György István, növény- termesztési főágazatvezetö: — ... Jelentkezett a gazdaság irodájában István Vilmos. Elmondta, ő csányi vándordinnyés, aki már volt az ország szinte minden pontján. Hiszen bérelt földet már itt meg ott. Most pedig eljönne a családjával, barátaival Nagy-Miskolcra. ha bennünket érdekelne a dolog és sikerül megegyeznünk. Nem sokáig fontolgattuk a felkínált lehetőséget, hanem éltünk vele. Hamarosan megkötöttük a kölcsönös érdekeltségen alapuló szerződést. Amiben talán az az egyetlen érdekes, hogy végül is a gazdaságunknak ezzel a tevékenységével eredménye nem termelődik. Nincs veszteség és nyereség rajta, de — mert a termékértékesítés rajtunk keresztül történik — a pénz- forgalmunkat növeli . .. A legjelentősebb vevő a Zöldért. Vásárol belföldi továbbértékesítésre és exportra. Ám a gazdaság elad dinnyét az áfész-nek vagy a helyi ABC-boltoknak is. sőt a termelés helyszínén is értékesít belőle érdeklődő kiskereskedőknek. — De ha nincs belőle haszon, akkor miért éri meg vele foglalkozni? — Félreért. Csupán gazdasági nyereség nincs a dinnyén. Éz pedig sohasem azonos a haszonnal. Az állami gazdaságnak ugyanis úgy kell jól dolgoznia, hogy a vele szemben állított társadalmi elvárásokat is maradéktalanul ki tudja elégíteni. A mi gazdaságunk városközeli. Tehát többek között az is feladatunk, hoev a városellátásba lehetőségeinkhez mérten besegítsünk. De ezen túlmenően a dinnyéből a gazdaság alkalmazottai is részesednek, hiszen az ő illetményföldjüket adjuk bérbe. Szóval nekünk dinnyét termelni megéri, még akkor is, ha tudjuk, ez a növény az időjárásváltozásokkal. betegségekkel szemben kisebb tűrőképességgel rendelkezik. * Tiszalúc határában a Po- toczky-tanya március elsején megélénkült. A keskeny földútra lehajtó teherautóikat több személy- gépkocsi is követte. Megérkeztek a dinnyések! — Tavaly négy család jött ide dolgozni, az idén már öt. azaz kilenc felnőtt és hat gyerek — mondja a kis kolónia legidősebb tagja. István Vilmos. A gyors lepakolás után az asszonyok veszik át az irányítást. Pillanatok alatt a helyére kerül a bútor, s kialakul az ilyen környezetben megszokott rend. Sőt. hamarosan még kis virágos- kert is kanyarodik a tavaly itthagyott faházikók előtt. A hat gyermek közül a legidősebb 12 éves, a legfiatalabb csak 10 hónapos. Tehát néhány napon belül a négy nagyobb a Tiszalúci Általános Iskola tanulója. „Szegénykéknek nehéz a beilleszkedés. mert új a környezet, ugye? Meg itt is elkél a segítség, a ház körül, no és a fólia alatt. De hát így nőttünk fel mi is, ez a vándordinnyés élete. Igaz. nekik azért már könnyebb. Nem kell kilométereket gyalogolniuk. Valamelyik szülő mindig beviszi őket autóval a faluba” — mondja az egyik édesanya. És amíg az asszonyok a „ház”, a családi otthon kialakításával voltak elfoglalva. a férfiak trágyát hozattak. erre pedig gyepkockát raktak. Az így készült melegágy fölé fóliasátrat húztak. A magolást már asz- szonyok, férfiak, gyerekek közösen végezték. Április végére a 4. egyenként 100 méter hosszú sátor alatt közel 400 ezer palánta erősödik az ötvenfokós. párás levegőben. — Nincs most különösebben nehéz munka, hiszen a gyepkockák forgatása egyszerű feladat. De a rendkívüli meleg megvisel bennünket. Várjuk a május közepét. a jó időt. és akkor „beindulunk”. Jönnek még rokonok is. meg alkalmi munkások, segítenek a kipalántázásban. Akkortól pedig csak a kedvező időben bízhatunk. Gyomlálunk és közben lessük az eget: hoz-e esőt, hoz-e napot? Ennyi a dinnyés tudománya — mondja Vili bácsi. Az idén kisebb területet művelnek, mint tavaly. Ezzel a gazdaság a hozamok növekedését reméli. Ha minden rendjén megy. úgy augusztus közepétől már értékesíteni szeretnék az érett dinnyét, hogy szeptember 10-re hazaköltözhessenek. Szükség is lesz akkor a megérdemelt pihenőre, mert addigra elfárad a szervezet, nehezen hajlik a derék. S hogy milyen hasznot remélnek? Vili bácsi nem titkolja. akkor lesznek csak elégedettek, ha minden munkával töltött hónap után a kolónia tagjaira fejenként 6 —7 ezer forint jut.... * Hosszú téli estéken összeülnek a csányi dinnyések. Egy-egy elmorzsolt történetből kiderül, ki hol járt, milyen szerencsét talált. Aztán ahogy múlnak a hideg nappalok, egyre többet beszélnek a jövőről, lehetőségekről. Februárra már eldől. ki. kivel és merre veszi útját. István Vilmos — úgy tűnik — Borsodban lelt ió, termékeny talajra. Dinnyésnek. dinnyének egyaránt. Balogh Andrea Fotó: Fojtán László
