Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-05 / 104. szám
1985. május 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 16-os - választókerület , ' V ., '*'JE w o k' ' S* *' I Nagy László — Egy vidék, egy táj addig marad kultúrtáj, amíg emberek lakják. Egy nép, amelynek nincs egyszerű életet élő falusi lakossága, a pusztulás felé halad. Summázva ezek voltak Nagy László országgyűlési képviselő szavai, amelyet hozzászólásában a tavaszi parlamenti ülésen elmondott. — Es ennyi a hitvallásom is. Most mint országgyűlési képviselőjelölt annyit tehetek hozzá, lehet, hogy ott hangzatosán fogalmaztam, de azzal tisztában kell mindenkinek — nekem, az agronó- musnak, a traktorosnak, a tehenésznek — lenni, hogy környezetünk sorsát magunknak kell irányítanunk. Sajnos, vidékünk önmaga erejéből népességét nem tudja megtartani. Mint jelölt erre hívom fel a figyelmet, hiszen a falvak lélekszámát, s egyben a települések valódi rangját az ott élők közérzetén túl, ez határozza meg. Nagy László 1939 decemberében született Szikszón. A Cserehát tövében, s további sorsa a gimnázium, a főiskola után, ehhez a dombos, mostoha vidékhez kötődött. Főagronómus volt több termelőszövetkezetben, majd elnökként először Hidasnémeti, majd Krasznok- vajda szövetkezetének élére került. — Mindkét esetben veszteséges, csalódásokkal teli közös gazdaság elnökének választottak meg. Semmi ú,i, szokatlan irányítással, vagy formával nem próbálkoztam, mégis minden évet nyereséggel zártunk. Megbízható, jó szakembergárdát próbáltam tömöríteni magam köré, s igyekeztem a tagokkal olyan kapcsolatba kerülni, amelynek végeredménye a nyereséges gazdálkodás lett. Az ő támogatásuk nélkül Krasznokvajda almájának híre, Krasznok vajda év végi jövedelme múló álom lenne, így a megerősödött tsz támogatni tudja a falut . . . — Kicsivel kezdünk, de sokat akarunk. Azt. hogy az emberek itt maradjanak. Az csak gondolkodásra készteti őket, hogy javul az élelmiszerellátás, a központba többet járnak a buszok, korszerűsödik az úthálózat, de ami végső soron meggyőzhet mindenkit az, hogy munkahelyet kapnak, s itthon dolgozhatnak. Nem szükségszerű, hogy kihaljanak a Cserehát aprófalvai, s nem szükségszerű az sem, hogy Encs városának 32 százaléka ingázó legyen. Sajnos, a mezőgazdasági üzemek pozíciója — pedig a környék meghatározó gazdaságai — várhatóan tovább romlik. Ez, egyben minden képviselőjelöltnek meghatározza feladatait; amely nem lehet más, mint minden törvény adta eszközzel harcolni hátrányos helyzetünk ellen. Ehhez munkaalkalmat kell biztosítani. Saját erőből — de akár hónapos, éves vitákkal is — a támogatás szükségéről meg kell győzni a központi vezetés illetékeseit is. Tóth István — Sok kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetben dolgoztam, s kimondva, kimondatlanul éreztem, kevesebb a sorompó, kevesebb a gát — mint ahogy többen hiszik —, s jóval több a lehetőség, amely előre vihet- né a gazdaságot. Végső soron hat évvel ezelőtt kaptam meg a lehetőséget, hogy véleményemet bizonyítsam, amikor a felsővadászi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnökének választottak. Tóth István szavai ezek, aki az elmúlt napokban lett országgyűlési képviselőjelölt választókörzetében. Magáról : — Sárospatakon születtem harminckilenc évvel ezelőtt. Édesanyám nem akarta, apám somolyogva vette tudomásul, hogy gimnázium után az agrárpályát választottam. Az ő esetében érthető volt, a pataki Kossuth Termelőszövetkezetnek volt hajdan a főagronómusa, így érthetően örült, amikor a karcagi főiskolára felvettek. Azután jöttek a munkás évek ágazat vezetőként, főag- ronómusként Füzértől — On- gáig, de valahogy mindig úgy adódott, hogy mostoha természeti körülmények között dolgoztam. Gyorsan hozzátette: — Ha az. ember nem félti magát, akkor a kevesebb sikerélményhez, a több munkához hozzáedz.ődik. Mint az itt lakók. A földet, mint a termelés eszközét nem lehet elvinni. odébb rakni, itt kell megművelni, s itt kell azokat a milliókat előteremteni, amelyek az előrelépéshez szükségesek. Aki a Csereháton él, tudja, milyen keserves munka ez. A korszerű technológia, az energiatakarékos talajművelés — mindkettőben rengeteget fejlődtünk — önmagukban megfelelő érdekeltségi rendszer nélkül keveset ér. A melléküzemágak ügyes telepítésével, s a termelési adó visszatartásának lehetőségével évről évre sikeresen lép előre a felsővadászi termelőszövetkezet. De ez nem egyenlő a környék fejlődésével, amelynek országgyűlési képviselőjének Tóth Istvánt jelölték. — Jól tudom, de vallom: első a gazdaság. A munkahely teremti meg az ittma- radás gyökereit, szünteti meg az elvándorlást, amely az. aprófalvas Cserehát legégetőbb gondja. Természetesen javítani kell az infrastruktúrán, az úthálózaton, a boltok számán, az ellátáson, az alapvető élelmiszerek rendes, rendszeres kínálatán, de a legfőbb dolog munkahelyei, munkahelyeket teremteni. Felsővadásztól. Krasznokvajdán át. Éltesig. Mint termelőszövetkezeti elnök, elmondhatja a tagsággal való összetalálkozásának köszönhetően Felsővadászon. s a gazdaság határához tartozó hat faluban: e célt már nagyrészt sikerült elérni. Képviselőjelöltként már a körzetben gondolkodik .. . A pártmunka mozgalmi jellegéről Formalizmus következetesebben (‘ártunk XIII. kongresszusának határozatában megfogalmazta: „A párt belső életének, munkastílusának fejlesztése elsőrendű feladat. Erősíteni kell a párttnunka mozgalmi jellegét, vissza kelt szorítani és fel kell számolni a hivatali felfogást és stílust, a formalizmust. A párt politikáját támogató egyetértést és cselekvést aktív potitizá - lássál, érveléssel, eszmecserével kell kialakítani." A megoldásra váló feladat súlyát jelzi az is, hogy hasonló módon fogalmazott pártunk XI. és XII. kongresszusa is. Melyek a hivatalnoki munkastílusnak azok a jellemzői, amely ellen ilyen hosszú, de remélhetőleg nem kilátástalan harcot kell folytatnunk? A teljesség igénye nélkül sorolunk néhányat, amellyel bizonyára sokan találkoztak már munkájuk során. A mozgalmi jelleg erősítéséhez hozzátartozik, hogy aktív vitában keressük az igazságot, de napjainkban is előfordul, hogy a párbeszéd, a vita szerepét lebecsülik, vagy félreértik. Azt gondolják, valamiféle ellenzéki álláspontot képvisel az, akinek egy-egy részkérdésben más a véleménye. Érzékelhető még manapság is a papírral történő önigazolás, az élő szó lebecsülése, a személyes tapasztalatok, a kapcsolatok helyettesítése jelentésekkel, bizottságok létrehozásával, hosszú ülésezésekkel. Egyes párt- tisztségviselők — igaz egyre kevesebben vannak — úgy gondolják, hogy mindent meg lehet oldani szabályokkal, határozatokkal. Nem a gyakorlatból, a valós helyzetből. igényekből indulnak ki. hanem abból, hogy mire van határozat, és mire nincs. (Furcsa paradoxon, hogy a pártmunka mozgalmi jellegének erősítését már a mostanit megelőző két kongresz- szus is szorgalmazta!) Az ilyen felfogás nélkülözi az egymás iránti bizalmat, nem ismeri eléggé a valóságot, nem számol az alapszerveze- tek. az alsóbb pártszervek önállóságával, öntevékenységével. A konkrétság hiánya a helyzet megítélésében, minősítésében, a feladatok meghatározásában. a végrehajtás ellenőrzésében általában együtt jár a felelősség, a szakértelem hiányával, az illetékesség keresésével. A pártszervezetek a politikai munka sokféle eszközeivel segítik a problémák megoldását, a feladatok végrehajtását: ez azt is jelenti, hogy nem vállalják át más szervek — például a tanácsok, vagy a gazdasági vezetők feladatait. De ez a helyes gyakorlat adott esetben kibúvót is jelenthet a felelősség alól. A néha szükséges operativitás hiánya is takarhat bátortalanságot a problémák, ellentmondások feltárásában. A mozgalmi, politikai jelleg gyengeségét jelzi, ha a politikai munkás — legyen bármilyen tisztségben — önelégült, és kerüli a konfliktusokat. A problémák megoldását igyekszik elodázni, ez végső soron a kollektívában politikai közömbösséghez vezethet. Az ilyen ember „lefelé" pragmatikusan szívós, érzéketlen az emberi gondok iránt, de „felfelé” a beosztáshoz „igazított" vélemény, sőt a hízelgés jellemzi. Lenin a bürokratizmussal, a formalizmussal szembe a valóság élő, eleven, az elv- szerűségen, a nyíltságon, és a pártszerűségen alapuló kapcsolatokat állította. A pártnak nemcsak az a feladata. hogy saját kebelén belül nyesegesse a bürokrácia megnyilvánulásait, hanem az is, hogy határozottan lépjen fel a nyolcvanas évek szocializmusában működő minden szerv és szervezel ilyen „vadhajtásaival” szemben. Érvényt kellene szerezni az írásos munka csökkentésére hozott párthatározatoknak. A pártszervezetekben — igaz. hogy évek óta csökkentik —. de valahogy mindig „visszanő" az adminisztráció. A gyakorlati, eleven kapcsolatokat nem lehet .semmiféle jelentéssel áthidalni, vagy pótolni. A nélkülözhetetlen adminisztráció és írásos munka még nem bürokratizmus. de a fölösleges papírmunkára fordított időt, energiát helyesebb a gyakorlatban, kint a területen hasznosítani. Az elmúlt években ismét megnőtt a becsülete az élő szónak, a meggyőzésnek, a helyszíni segítő munkának. De még nem eléggé. A párt- munka mindenekelőtt emberek között végzett tevékenység, és ezért rokonszenves számomra az a pártmunkás — egyre többen vannak, s bizonyára a szükség is erre készteti őket —, akit ritkán lehet megtalálni a ..hivatalban'. Pontosabban a pártházban, legyen az akár megyei, városi, vagy üzemi és nagyközségi. Az elmélet és a gyakorlat dialektikája teszi természetessé, hogy minél közelebb vagyunk az alapszervezetekhez, annál kevésbé lehet elvont általánosításokkal, tézisekkel politizálni. A konkrét helyzetnek megfelelően kell megválasztani és alkalmazni a meggyőzés olyan eszközeit, mint a gyakorlati példára épülő logikus, közérthető érvelés. a tényszerű következtetés. az elért eredményekkel. — vagy a kudarcokkal — való bizonyítás. A mozgalmi módszerek erős kapcsolatban vannak a pártmunka társadalmi jellegének fejlesztésével, az. aktívahálózat növelésével. Egy. igaz kommunista számára a politizálás a nap _minden órájában társadalmi jelentőségű. Nem „nyolcórás forradalmárokra" van szükségünk, akik a munkaidő végeztével „leteszik a lantot" és befejezik a szocializmus építésének aznapra kiszabott penzumát. Munkaidő alatt és munkaidőn túl, kommunistának kell lenni. Ki kell használni a munkaidőt, de a helyes arányok megtartása nemcsak az egyénnek, hanem a testületek, az irányító pártszervek munkamódszerének. munkastílusának minőségét is jelzi. Mire gondolunk? — Például arra, hogy tel kell számolni á gyakorta formális és tartalmatlan értekezleteket, amelyek sok időt és energiát kötnek le. Jobban fel lehetne használni azokat a tapasztalatokat, amelyek — a pártszervezetek politikai irányításával (is) működő — más fórumoktól átvehetők. Napjainkban például jó néhány helyen." többségében tartalmas, sőt „viharos” képviselö- és tanácstagi jelölőgyűlésre került sor, amelyek általában nem volak hosszúak, ha pedig ehúzódtak, akkor ez nem járt együtt azzal, hogy a résztvevők unatkoztak. A bizonyára sokféle megoldás közül indokoltnak tűnik, hogy a pártszervezetek jobban hasznosítsák a formalizmusaitól egyre inkább megszabaduló szocialista brigád- mozgalom, a munkahelyi demokrácia, és az egyre érdemibb közéleti demokrácia jó tapasztalatait. Petra József Pénteken délelőtt egyetlen fotóriporter sem fényképezett volna szívesen a miskolci Ady Endre utca és a Széchenyi út kereszteződésében. Felvételét sikertelenségre kárhoztatta volno az időjárás; a szürke egybemosódó árnyalatai jellemezték a várost. Kivételt csupán az építőmunkások élénksárgo, eső áztatta kabátja képezett, amint az úttestre helyezett repülősín összehegesztésén dolgoztak. Elkezdődött tehát a Széchenyi út rekonstrukciója. Az első nap pontos dátuma 1985. április 24. Ekkor „járták be", mérték fel a területet a beruházó és építő vállalat emberei, a következő ngpokban elhelyezték az ideiglenes járdaszigetet, a terelőkorlátokat, megépültek az úgynevezett provizóriumok (átjárók) a gyalogosok számára. Ahogy halad az idő, úgy bontakoznak majd ki a nagyszabású munka körvonalai, úgy lesz egyre körülményesebb, nehezebb a közlekedés, teszi próbára türelmünket, idegeinket a zsúfoltság, és a zaj. A belvárosi építkezést két okból kénytelen elviselni a miskolci lakos, és a bejárók népes tábora, valamint a turista. A város tradicionális főutcájában avultak a közmüvek, már-már az életveszélyesség mértékéig koptak a villamossínek, az úttest kátyúit csak állandó fal - dozással-toldozással lehet eltüntetni, Az elaggott gáz- és ivóvízvezeték cseréért kiáltott, a közvilágítás energia- hálózata korszerűsítésre vár, a villamospályát újra kell cserélni. Ezzel egy időben — s ez a másik ok - folyik majd a belváros magját alkotó háztömbök felújítása, rehabilitációja, a sétáló-bevásárló utca végleges kialakítása. A városrendezők, az építészek már papírra vetették Miskolc „nappali szobájának" terveit, egy olyan emberhez igazodó, emberléptékű, kellemes hangulatot árasztó belvárosét, amely méltó lesz végre az ország második városához, s amelyre régen vágyakoznak, megérdemelnek a gyárváros lakosai. A terveket nem egy helyen megtekinthettük, megnézhettük, bírálhattuk, és javaslatokat tehettünk. A munka természetesen évekig elhúzódik, hiszen a majd kilométeres városmagot nem lehet egyszerűen kiüríteni, lehetetlen zárt építési területté nyilvánítani. Ennek pénzügyi teltételeit el sem bírná a város. De a munkc elkezdődött, s reméljük, belátható időn belül és sikeresen befejeződik. Amikor elindultak a munkások és c gépek, nem voltak fennkölt pillanatok. A pezsgőspohárral a szalag átvágása után koccint majd az ünneplő közönség. Addig ? Nos, addig közös vizsgát tesz a repülővágányon ingázó villamoskocsi vezetője, a színfalak mögé bújt üzlet kereskedője, a nadrágszijnyi területen dolgozó építőmunkás. Egyben megméretik az „egyszerű" miskolci, aki az építkezés idején is utazni, vásárolni, netán sétálni kíván a belvárosban. Lesz-e elegendő türelmünk elviselni az elkerülhetetlenül keletkező zajt, betartjuk-e a kényelmetlen, de kényszerű korlátozásokat, megpróbó lunk-e tőlünk telhetőén segíteni, vagy csak a pálya szélén állva bírálunk? Mert az már most látható, különösebb erőfeszítés nélkül kitalálható, hogy a sárga ruhás építőmunkás ismét a figyelem középpontjába kerül. Az érdeklődés hat- ványozottabb lesz, mint a Bajcsy-Zsilinszky vagy a Baross Gábor utcán volt, mert nagyobb munkáról is van szó. Árgus szemek figyelik mozdulataikat, hozzáértők és laikusok serege alkot megfellebbezhetetlen véleményt a munka szervezettségéről, folyamatáról. Szó szerint a kirakatban dolgoznak. Mit mondjak, nem irigylem őket, de ne mosdassunk előre szerecsent. Ha netán rossz munkát adnának ki a kezükből, a jogos bírálat megilleti majd őket, bármilyen nehéz terepen dolgozzanak. Előlegként azonban bizalmat javaslok. Udvardy József
