Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
1985. május 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Miskolci macskakövek Keresem a Jézus kútját J / Olvasom, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta az Avas-alji terület résziletes rendezési tervét, öreg utcák, öreg házak között viszonylag kevés erre az újabb épület, a terület nyugati széle meg igencsak megérett a felújításra, nagyrészt a teljes cserére. Talán annak, aki meg szokott fordulni a Muszkás-oldal, a Danyi- völgy, a Domb utca, a Hideg-sor környékén, nem is kell bizonygatni, mennyire megérett ez a vidék a rekonstrukcióra, vagy inkább az újjászületésre. Én most az Avas-alja keleti oldalát jártam be, néhány olyan utcát, amely még a régi miskolci utcaképet őrzi, amely az április végi hétköznapon is olyan kihalt és csendes volt, mintha megállt volna errefelé az élet. A Tanácsház térről indultam, illetve annak szomszédságából, az 1967-ben kibontott térről, amely most szép rálátást ad az Avasra, mert akkor, a földszintes épületek szanálása után nem építették meg az eredetileg oda tervezett megyei könyvtárat. Szép lett ez a tér. Elkészült rajta a diszkül. Hihetőleg jobb lesz a sorsa, mint tőle pár méterre a kerámia szoborcsoportnak, amelynek folyamatos rongálása, ellopása városunk egyes lakóinak kultúrael- lenességéről, alapvető vandál szokásairól tesz bizonyságot évek óta helybeliek és az e környéket mindig felkereső idelátogató hazai és külhoni vendégek előtt. E tér mögött kezdődött hajdan a Toronyalja utca. Nevét aligha kell magyarázni. Közvetlenül az Avas lábánál, a Papszer folytatásaként, az ősi avasi templom és hairangtorony alatt kezdi, meg útját, amely aztán bekanyarog mindinkább az avasi házsorok alá. Jobb oldali házai a terület átépítésénél eltűntek a Rácz György utca egyik oldalával együtt. Az egykori Gyémánt fiúinternátus tömbje büszkén emelkedik most az út és a tér fölé. Korábban öreg épületek zárták el ennek a látványát, az útépítés miatt azokat is lebontották. Az in- ternátus épülete most más célokat szolgál. A két világháború között jó hírű. magántulajdonú intézet volt, ahol jó pénzért vigyázták a vidékről jött és fizetni tudó középiskolások életét, tanulását. A Toronyalja utca a szembeszökőre festett Sörház kocsma előtt balra kanyarodik, én viszont egyenesen megyek tovább a több autó- buszjárattal terhelt, egyirányú főútvonallá előléptetett Bacsó Béla utcán, az egykori Meggyesalján. (Tisztelem a mártírrá lett Bacsó Béla, hajdani kollégánk emlékét és mártirom- ságát, de az utca régi neve a környék hangulatához jobban illett.) Jó néhány újabb ház szegélyezi már ezt az utat, különösen a város belseje felőli részét, most épül a Köjál hatalmas tömbje is a Teleki Blanka utca sarkán, mégis csendes külvárosi a jellege. Aztán befordulok a Nefelejcs utcán. Messze környék egyik legszebb, családi házakkal, gondosan ápolt kertekkel gazdag utcácskája. Talán csak a belecsatlakozó Tulipán utca versenyezhet vele, amely a Tompa Mihály utcával köti össze. Virágzó gyümölcsfák, orgonabokrok, mindenfelé tisztaság, jól- ápoltság, csak az utca kövezése olyan, hogy aki kocsiját szereti, arra ne vezesse. Több ház kapuján jelzi táblácska, hogy fizetővendégeket várnak errefelé. Kiérek a Somogyi Béla utcára. (Somogyi és Bacsó neve együtt tudatosult bennünk.) Régi miskolciak még ma is Gyöngyvirág utcaként emlegetik, de nem tévesztendő össze a másik, újabb, a Derkovits utcából nyíló Gyöngyvirág utcával. Ez már egészen csendes utca. Hosszan nyúlik el az Avas alatt, kihalt. Négy csatornamunkás a járdára rajzolt ábrán malmot játszik, négy köztisztasági, csíkos mellényű dolgozó távolabb ácsorog. Más embert nem látok. Visszafelé indulok. Benézek az emberfejnyi macskakövekkel kirakott, hegynek kapaszkodó Csalogány utcába, az egykori Patkánysorra, amely kis házikók között kanyarog fel az Avasalja utcáig, illetve a Hideg-sorig, majd lassan elfogy alólam a használható úi. Tábla is jelzi: tilos az átmenő forgalom. Az ősi gesztenyefák alatt keresem a régi Miskolc egyik környékbeli nevezetességét, a Jézus kútját. A négy köz- tisztasági arrafelé álldogál, mellettük, a kút helyén óriási szemétdomb, pár méterre egyszerű utcai nyomós kút. Járhatatlan macskaköveken jövök tovább. Erre lakott az az idősebb diák, akitől évről évre tankönyveimet vettem. Az utca teljesen összeszűkül, s a hegy felöli oldalon kiágazik belőle a Toronyalja utca túlsó vége. hogy ki? ivet leírva, visszatérjen. Ezen a sarkon lakott az az öreg szabómester, akihez egyszer el kellett vinnem iskolatársam nadrágját, amit rendetlenkedés közben elszakítottam, c meg a melegben felöltőben volt kénytelen hazautazni Szikszóra. Kisgim- nazisták, 13—14 évesek lehettünk akkoriban, s ennek is már ötven esztendeje. Az öreg házikó még áll, osztálytársamnak a halálhírét tavaly kaptam meg. A Somogyi Béla utca közben megszűnik, a két házsor Toronyaljaként él tovább. úgy jön le az avasi torony alá, ahonnan elindultam. Öreg utcák, öreg házak, hamisíthatatlan régi Miskolc. Ügy tudom, a tanács, illetve a rendezési terv meg akarja őrizni — korszerűsítve — a Toronyalja utca és közvetlen környéke hangulatos városképét. Jól teszi. A helybelieknek emlékidéző kedves tájék, a vendégeknek vonzó érdekesség lehet felkeresni a Jézus kútját . .. Most a környék fölé magasodó avasi tévétorony vigyázza az Avas-alját. Vigyázzuk mi is . . . íbenedek) „ ... a közöny áttörhetet- lennek tetsző, kemény fala valójában omlatag, talán nem is létezik, ha nemes ügy szolgálatába állítják az emberek cselekvőkészségét.” Meglehet, önkényesen, ebben a gondolatban véltem felfedezni Gulyás Mihály legújabb könyvének fő mondanivalóját. A felszabadulás 40. évfordulójára időzítve megjeleni könyv — műfaját tekintve — riportregény. Gulyás eddigi legjobb írása. A fontos 'éma adekvát formát kapott benne. A jó krimire emlékeztető. fordulatos cselekmény egy nyomozás története. A szerző — tiszteletet érdemlő konoksággal — annak eredt nyomába, hogyan maradhatott meg épségben az 1944-es harcok idején a hidasnémeti közúti Hernád- híd. miközben hadászatilag jelentéktelenebb társai is a pusztítás áldozataivá váltak. Megtudjuk a regényből, hogy a híd megmentése minden bizonnyal Végvári János, somogyszili születésű hadapród őrmester érdeme. Hőstette az életébe került. Hamvai a hidasnémeti temetőben pihennek. A teljes bizonyosság azért nem állítható kilétéről, mert ehhez, a hivatalos követelmények szerint legalább két szemtanú hitelt érdemlő állítása szükségeltetik. Gulyásnak „csak" egy tanút sikerült felkutatnia, aki akkor mindössze 12 éves volt. Az egyetlen szemtanú állítása mellé az író közvetett bizonyítékok egész sorát szerezte meg. magánnyomozásai során. Ezekből az is kitűnik, hogy ez a híd is elő volt készítve a robbantásra, csakhogy volt. aki megakadályozta. Pontosabban: voltak, mert a hídhoz vezető gyújtózsinórt — két helyen — ketten is átvágták, a had- apVód őrmester mellett a szerencsés túlélő, Gömöri Lajos, helybéli gazdálkodó. Az ő neve is méltó a megörökítésre. Gulyás — a kegyeleti kötelességen túl — a történet számos időszerű tanulságára figyelmeztet. Mivel az antifasiszta ellenállásban viszonylag kevés résztvevővel dicsekedhetünk, a hidasnémeti híd megmentőjének az emlékét különös gonddal kell ápolnunk. A bevezetőben említett közöny élő cáfolataként Kóthai Nándor szobrászművész — aki az esetről az újságból értesült (a szerző a Kortárs és a Népszabadság nyilvánosságát is igénybe vette a nyomozáshoz) — felajánlotta, hogy domborműben örökíti meg a hőstettet. A szép emlékmű ma Hidasnémeti egyik dísze. Az emlékmű előzménye egy. a hídon elhelyezett emléktábla volt. A szerző véletlenül bukkant rá, ám az ilyen felfedezéshez nemcsak szerencse, hanem a jó ügyek iránti olthatatlan kíváncsiság is szükséges. Az emléktáblát a felszabadulás utáni koalíciós harcok részeként létesítették. A kommunista párt helyi szervezete (élén Albert Józseffel) kitűnő érzékkel látta meg. hogy a szociáldemokraták gondozásában újjáépített és ünnepélyesen átadott vasúti híd mellett a közúti híd megmaradása legalább annyira méltó az. ünneplésre. A magyar katona hőstettét tehát magyar kommunisták tették maradandóvá. Jóleső érzés olvasni, nemzeti azonosságtudatunkat erősíti ez. a könyv. Ebben a minőségben méltán csatlakozik az erről a témáról örvendetesen gyarapodó művekhez. Segít tisztázni, hogy nem a nemzet volt bűnös a Szovjetunió elleni háborúba lépésért, hanem az ország akkori vezetői. A felszabadító szovjet és román katonák igazi szövetségese volt Végvári János. A híddal életeket. értékeket mentett meg. A cselekmény fő szálából elágazóan tanulságos kitérőket is tartalmaz a regény. Ezek is Gulyás ..alapmániáját” teszik még érzékletesebbé. Imponáló az. írás feszes szerkezete, célirányos kifejtési módja. Jó szívvel ajánlom az olvasó figyelmébe, abban a reményben, hogy Gulyás Mihály tisztelőinek nem kell sokáig várniuk a következő mű megszületéséig. Kövér Árpád Á változatosság gyönyörködtet Ismerőseim, családi okok miatt megörököltek egy kutyát. Kölyök még, egyéves sincs. A dolognak csak az a pikantériája, hogy a derék négylábú bernáthegyi. Már most legalább hatvan kilót nyom, feje cipó nagyságú, farkának egyetlen barátságos legyintésével átrendezi a szűkös előszobát, s étvágya természetesen határtalan. Többnyire azt eszi, amit a korántsem vegetáriánus háziak, s néha, pótuzsonnaként, elmajszol tíz pár virslit. Az eb jelenléte átrendezte a család életét. Etető- és itatóedényeket kellett beszerezni, meg kellett szervezni a séta és a pisilés idejét, s meg kellett nyugtatni az aggódó szomszédokat, hogy a hatalmas méretű bernáthegyi a legjámborabb állat a világon, s nyugodtan játszhatnak vele a gyerekek. A vitathatatlanul gonddal, nyűggel, felelősséggel járó kutyatartás viszont olyan haszonnal is járt, amely eleve nem volt kalkulálható. Ismerőseim új barátokra tettek szert. Ezek természetesen elhalmozták őket a bernáthegyi nevelés összes fortélyával, de az asszonyok közben kicserélték konyhai tapasztalataikat, s a férfiak együtt nézték a meccset a televízióban. Megegyeztek, hogy rendszeresen találkoznak majd, s a kapcsolat valószínűleg túlnő a kutya-témán. Varietas delectat. Ez a sokszor idézett, veretes latin mondás annyit tesz, hogy a váltó zatosság gyönyörködtet. Az emberben ősi a törekvés az új, a soha nem próbált megismerésére, még annak árán is, hogy feladja a megszokottat, a kipróbáltál, a kényelmesebbet. Ez űzi, hajtja a minden veszélyt vállaló hegymászókat, a nyughatatlan kísérletezőket, a mindig elégedetlenkedő feltalálókat. Persze, mindany- nyiónknak nem adatik meg a Himalája meghódítása, vagy egy Edison-méretű ötletesség zsenialitása. Be kell érnünk a kisebb csodákkal, a gyönyörködtető változatosság szerényebb célú kívánásával. Van úgy, hogy megteszi egy kutya is De gondoljuk csak el, hogy az első gyerek születése is mennyire megváltoztatja a család életét. Jellegében másfajta történés egy kitüntetés, de a korábbitól eltérő tartóst ad embernek, csapatnak egyaránt. A cím rangot ad, átírja a korábbi értéklistát. A hűvös, szeles csanyiki majálison volt szerencsém együtt ünnepelni és örülni a kitüntetett diósgyőri kohászokkal. A csillaghulláshoz szokott gyáristák most is meghatott büszkeséggel vették át a kitüntető jelvényeket és okleveleket. A legtöbb gratulálója - bár nagyon nehéz az egyenlők között az elsőt megjelölni - Lukács Bélának és csapatának volt. A „November 7." nevet viselő hengerészbrigád nemcsak a kiváló címet nyerte el, hanem megkapta a Nemzetközi Munkaverseny Élenjáró Brigádja oklevelet is. Az LKM sátrában, két koccintás között együtt silabizáltuk a cirill betűs dokumentum szövegét. Valaki gyanútlanul megkérdezte, hogy mennyi pénzzel járt a cím ... A brigád tagjai egy emberként állították: pénzt ugyan nem kaptak, de olyan erkölcsi elismerésben részesültek, amely sem forintban, s hogy stílszerűek legyünk — mert nemzetközi kitüntetésről van szó —, sem rubelben nem mérhető. Az oklevelet a vörös teremben helyezik el. A kitüntetés tényétől, s ennek mindannyian tudatában vannak, a hengerészkollektiva még inkább a közfigyelem reflektorfényébe került. Olyan változás ez, amely szükségképpen fölveti a brigádon belüli munka változtatásának igényét is. A cím kötelez. Illetve még többre kötelez. S akik ezt tudják és vállalják (jegyezzük meg a nevüket!): Kerekes László, Sárai Antal, Kovács Gyula, Erdei István, Bakos Tibor, Papp Lajosné, Sziráczky Gáborné és a változások lankadatlan őre, a brigádvezetö Lukács Béla. Btackó István Társadalmi munkáért Második helyezést ért el az elmúlt esztendőben Her- nádnémeti a megye községéi között zajló településfejlesztési társadalmi mun- kaversenyben. Ez a szép eredmény, és az érte járó jutalom átadása adott ünnepi jelleget annak a tanácsülésnek, amely a napokban volt Hernádnémetiben. A községi közös tanács képviseletében természetesen ott voltak a társközség. Hernádkak lakói is, akik munkájukkal éppen úgy hozzájárultak a második hely megszerzéséhez, mint a her- nádnémetiek. Az ünnepélyes tanácsülésen Novák Lászlóné tanácselnök értékelte a falu elmúlt öt évben elért fejlődését. Mint mondotta, öt esztendő alatt több mint tízmillió forintot fordíthatott a két település a fejlesztésre. Ez nem túl magas összeg, ám az itt élő emberek társadalmi munkájával ez a pénz jóval többet ért. Mindennek kézzelfogható jelei is megmutatkoznak Hernádnémetiben és Hernádkakon. Üj orvosi rendelő, több új általános iskolai tanterem, új postahivatal, ravatalozó jelzi egyebek között a fejlődést, látható formában. És mellette az utóbbi öt évben sikerült elérni, hogy egy új orvosi és egy védőnői körzettel gyarapodjon az egészségügyi hálózat, hogy három gondozó segítheti immár az idős emberek házi ápolását. Húsz idős embert részesítenek szociális étkeztetésben, és megoldották százhúsz napközis gyermek ebédeltetésének gondját is. Sikerült megindítani a két településen az intézményes szemétszállítást. És a fejlődés nem állt meg, jelenleg a vízvezetékhálózat kiépítése van folyamatban. az általános iskolának tornatermet építenek, s több intézményt újítanak fel idén is. Ez pedig csak a lakók önzetlen támogatásával lehetséges. Az itt élők magukénak érzik a gazdagodó, mind rendezettebb képet mutató településeket. így aztán szívesen segítenek a járdaépítésben. a faültetésben, a közintézmények kerítéseinek megépítésében. És mindezek mellett társadalmi munkában végezték el az iskola környékének parkosítását, az ifjúsági klubhelyiségek felújítását. A kastélyiskola felújításában részt vettek a környék nagyüzemei is, így a Borsodi Sörgyár, az Északmagyarországi Regionális Vízmű dolgozói, a Miskolci Közlekedési Vállalat munkásai és az iskola úttörőcsapatának pajtásai is. Ennyi településfejlesztő társadalmi munka után nem is volt meglepő az eredmény, miszerint 1984-ben a település második helyezést ért el a megye községei között folyó versenyben, s ezért félmillió forintot, illetve dicsérő oklevelet kapott a megyei tanácstól. A díjat Rózsa Kálmán, Miskolc város Tanácsának elnöke adta át az ünnepi tanácsülésen, majd ezt követően kiállítás nyílt az általános iskolában, az idén tízesztendős helyi díszítőművészeti szakkör munkáiból. (csendes) Gulyás Mily: i a senki földjén
