Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1985. május 4., szombat Negyven szüret után ni. Végül is, mivel magyarázható, hogy az utóbbi évek során — ahogy az új telepítések nagyságából is kitűnik — az egyéni, a kistermelők körében is örvendetesen megnőtt a termelési kedv? A* kérdésre kísérőm — tájékoztatóm — dr. Kardos János válaszolt: — Az anyagi érdekek fokozása, a kapcsolatrendszer erősítése céljából vezette be a borkombinát 1978-tól a végtermék árbevételéből való részesedést, először a .szövetkezeti gazdaságok közös termelésére. majd 1981-től kiterjesztette ezt a tagságiakra is. A részesedés kifizetésének alapja a borkombiná- ti szőlőtermelési, borászati és palackozó üzem év végi összes eszközre eső borászati átlagnyereseg. A borkombinát gazdasági integrációja tehát a történelmi borvidék minden területén él. megvalósult és ahogy láttuk, a termékek felvásárlásának árpolitikájában á minőségre is hat. A külső szemlélő is örvendetesen tapasztalja, hogy az újabb telepítések már a szoknyáktól feljebb létesülnek. Mi történik a nagy meny- nyiségü, de alacsony cukorfoktartalmú terméssel? A kérdésre a borkombinát vezérigazgatója. Mitró László válaszolt: — Egy híres borkereskedő, amikor haldoklóit, utolsó szavaként azt mondta fiának. örökösének, hogy: „szőlőből is lehet bort csinálni”. Nos, én ezt a bölcsességet a ma és még inkább a jövő tokaj- hegyaljai szőlőtermelés viszonyaira úgy próbálom realizálni, hogy a hegyoldalakon termett szőlőből nemcsak bort lehet csinálni. Vagyis, a nagy termesek levezetését a tokaji hagyományos boroktól eltérő, árúféleségekkel is meg lehet oldani. A gazdasági szabályozók, a könyörtelen piac-törvények minket is arra kényszerítenek, hogy gazdaságosabban termeljünk, vagyis a j el en leg i ráf ord í t ások ka 1 hektáronként minél több szőlőt. A mennyiségi termelés fokozása azonban semmiképp nem mehet a minőség rovására. A több termelés viszont lehetőséget ad az ún. redaklív borok, mint a pezsgő- és üdítőital-gyártás, valamint a borpárlat készítésére. A bor kombinát már el is kezdte ezt a tevékenységet, s már piacon van a hegyaljai pezsgő új-furmint, és borpárlat. Igaz. hogy a pezsgő még más borkombinálban készül. Az alapanyagot mi adjuk. De már nemcsak terv van. hanem pénz is lesz ahhoz. hogy egy új üzem létesítésével ezeket az italokat mi készítsük. Tudományos vizsgáiatok bébizonyítótták. hogy a különleges savak, izek, illóanyagok a gyengébb minőségű hegyaljai mustokban, borokban is megvannak. Tehát ezzel az alapanyaggal különleges,— semmi máshoz nem hasonlatos — pezsgőket borpárlatot és üdítő italokat lehel gyártani. Egyébként azt is elmondhatom. — amit az. export-tevékenységünk is bizonyít —, hogy a tokaji bor tartja királyi méltóságát és rangját a világ borpiacain. A tokaji bor értékesítésével kapcsolatban Egresi Gábor, a borkombinát értékesítési osztályának vezetője, a következő tájékoztatást adja: — A különleges termék különleges keres k edel m i munkát igényel. Az a tény. hogy a tokaji boroknak a külföldi piacokon nincs ve- télytársa, nem jelenti azt, hogy a jó bornak nem kell cégér. Kell. Az is hamis tudat, hogy a tokajit a világ minden részén ismerik. Nekünk, a termelőknek. a kitűnő minőség megőrzésén túl, úgy kell tálalni — csomagolni — az árut, hogy az nem csak tetszetős és különleges, hanem egyedi is legyen, a világon. semmi mással össze nem téveszthető. Így a palackozó üzemünket, csomagoló részlegünket tovább kell korszerűsíteni. Címkéink szépek, de nem egyöntetűek. nem fejezik ki. nem szimbolizálják, hogy úgy mondjam, művészi tökéletességgel a tokaji bor egyedüliségét. világrangját. Az új címkék tervezésére — alkotására — neves grafikusok kaptak megbízást. És végül a történelmi borvidék harmadik újjászületésének — a felszabadulásunktól eltelt 40 esztendő — körülményeit, nehézségeit. örömeit vizsgál- gatva. eljutottam Tolcsvá- ra. a Bekényi-féle pincébe is. Ámbár ezt a pincét már régen Pogácsás néven emlegetik. ahol a 2,5 km hosz- szan elnyúló ágakban tizenegy beosztott emberével Pogácsás János föpin- cemesler. a világhírű bor legkitűnőbb dajkája babusgatja a különböző évjáratú szamorodni és aszúborokat. Aki ide belép — bármily hetyke természetű ember — csak alázatosan lépkedhet a nemes penészszel tapétázott boltívek alatt. Ha nem ismerné a törvényt, a „főudvarmes- ler” lírai hangon ismerteti a szertartást, vagyis a drága nedű ízlelésének a tudományát. Mert a tokaji bor — különösen a szamorodnik, aszúk — illatának. ízének, zamaténak, aromájának a fogyasztóra gyakorolt összhatásának rituális szertartása van. Ahogy a főpincemester mondja. — hozzátéve, hogy mértéktartó fogyasztással — az embernek nemes gondolatok illeszkednek a nyelvére. Szellemesen tudja kifejezni magát. Élete szép emlékei jönnek elő. és megszállottan alázatos híve lesz a borok királyának. Én gyermek- és ifjúkoromban — mivel Tokaj- Hegyaija szűkebb hazám — apródikodtam a borok királya udvarában, de a „trónhoz" közelebb /csak a felszabadulás után jutottam. de hogy egyszer még íródeákja is lehessek, még álmodni sem mertem . . . Dávid József Egy mondat a határozatból ■ Erősítendő tulajdonosi tudat Szándékosan éles, végletes a szembeállítás: egy esztendő alatt — 1984-ben — az( összes közvádas bűncselekmény — 157 ezer — hatvan százaléka tartozott a vagyon elleni bűnesetek 'közé. Ezen belül kétharmad a személyek javait, egyharmad a társadalmi tulajdont károsította. Váljék világossá Vajon tényleg csupán így. ezekkel az esetekkel károsodott, rövidült meg közös jószágaink tárháza? Avagy — tetszik, nem tetszik — ide tartozik ezer minden más is, a fölös, rosszul felmért hasznú beruházás, a szervezetlenség, a kapkodás miatt tétlenségre kárhoztatott gép, berendezés, az elpocsékolt műtrágya, alapanyag, az értelmetlenül eliflantott energia úgyszintén? Elkerülve a sértett hangú tiltakozást: nem arról van szó. hogy tolvajokkal, sik- kasztókkal. csalókkal, rongálókkal. orgazdákkal. a társadalmi tulajdon sokféle más megvámolójával egy sorba állítanánk azokat. akik akaratlanul — de korántsem ártatlanul — rossz sáfárai a közös birtok- tárgyak egy-egy csoportjának. Az éles szem- beállítással mindössze azt szerettük volna elérni, hogy világossá váljék a közgondol- kodásbelí képtelenség. Annak képtelensége, hogy a társadalmi tulajdon óvása, megőrzése egyenlő a korábban említett minden rendű-rangú csirkefogók lefülelésével, szoros pórázra fogásával, a vagyonvédelmi rendszabályok betartásával. Ez a szemlélet — és az annak nyomán kialakult gyakorlat — messzire gyűrűző veszedelmes hatások gerjesztője, hiszen azt sugallja, ahol nincsen csaló, tolvaj, sikkasztó. ott a társadalmi tulajdonnal — annak védelmével, kamatoztatásával, gyarapításával — minden rendben van. Hazánkban a termelőeszközöknek szinte a teljes egésze állami, szövetkezeti, azaz szocialista tulajdon. A védelem — csupán az. iparban az állóeszközök netióértéke 900 milliárd forint felett van —. azután a gyarapítás — 1981 és 1984 között a szocialista szektorban 744 milliárd forintot adtak ki beruházásokra —. továbbá az adottságokban rejlő előnyök maradéktalan — kamatoztatása szoros egységet alkot. A három tényező közül egyik sem a másik ellenében valósul — valósulhat meg. hanem logikus összefüggések, kölcsönhatások láncolata tapintható ki itt. Nemcsak szavakban Ezeknek a logikus összefüggéseknek, törvényszerű kölcsönhatásoknak a legfontosabb csomópontját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata így jelölte meg: „Erősíteni kell a dolgozók tulajdonosi tudatát, növelve érdekeltségüket a termelőeszközök hatékonyabb működtetésében, fokozottabban bevonva őket a döntések előkészítésébe és a végrehajtás ellenőrzésébe". Ne födje az emlékezés megszépítő púdere a múlt esztendőit: a tulajdonosi tudatról évtizedek alatt sok milliónyi szó esett beszédekben. cikkekben, tudományos tanácskozásokon és gyűléseken. Fokozatosan és lassan ismertük fel, hogy a szavak mellé más is kell. Olyan társadalmi-gazdasági, politikai-szabályozási környezet. módszertár, amely megteremti a szavak igazolhatóságának feltételeit a gyakorlatban. Ennek a felismerésnek a valóságban való érvényesítését — ne maradjon az igazságnak ez a darabja sem háttérben — egyre sürgetőbbé teszik, tették a gazdálkodás gondjai. Az olyan gond például, mint az, hogy az állóeszköz-állomány a nyolcvanas évtized eddig eltelt esztendeiben átlagosan négy százalékkal bővült tizenkét hónaponként, a termelésnél — egy-kél százalékkal — nagyobb mértékben. És ez rendkívül kedvezőtlen folyamat, mert egyre nagyobb ráfordítások fejében, egyre kisebb fajlagos jövedelemhez juttatja a népgazdaságot. Sajnos, nem ez az egyetlen, elgondolkoztató jel arra. hogy a szocialista tulajdonban rejlő lehetőségek nagyobbak, mint amekkorák a tényleges eredmények. Versenyképességre, korszerűségre, a tartalékok — a megerősödő tulajdonosi tudat által feltárható tartalékok — hasznosítására vet tényt az a keserves tény. hogy négy év alatt, 1981 és 1984 között* a kiviteli és a behozatali árak számunkra kedvezőtlen viszonya okán, 47—48 milliárd forintot tettek ki cserearány-veszteségeink ... ! Mosta mérleg másik serpenyőjéből emelve ki példát. Bizonyos, hogy nem pusztán műszaki, szervezési intézkedéseknek, hanem a tulajdonosi tudat közvetlenebb érvényesülésének is köszönhető: a mezőgazdaságban 1981 és 1984 között huszonöt százalékkal csökkent a fajlagos energiafelhasználás. A talajművelés, a terményszárítás új. energiakímélő módszereinek térhódításában nagy valószínűséggel az is közrejátszott, hogy a népgazdaságnak ezen a terepén a tulajdonosok folyamatosan érzékelik tulajdonosi lehetőségeiket; azt, hogy érdemes beleszólni a döntésekbe, a végrehajtás mikéntje senkinek nem magánügye. Szükséges kamatok A legutóbbi két-három esztendőben már érzékelhető, bizonyos értelemben látványos* jelei vannak az érdekeltség fokozásának a termelőeszközök célszerű kamatoztatásánál. Amit nemcsak a jövedelemszabályozás korszerűsítése fémjelez —, mert e kamatoztatás korántsem attól függ, kinek mennyit fizetnek! —. hanem például az. új vállalkozási formák, lehetőségek, az egységes érdekeltségi alapok ugyanezt teszik. A tulajdonosoknak a döntések előkészítésébe történő bevonása olyan újdonságokkal társítható, mint a vezetői kinevezések pályázati rendszere, az új vállalatirányítási formák, az előzetes konzultációk előírása a többi között a bizalmi testülettel. A végrehajtás, annak ellenőrzése szintén gazdagodó eszköztárral mutatkozik meg napjainkban — utalunk itt az ellenőrzés jogilag megszabott, és annál még tágabb kereteire egyaránt —. azaz néhány év alatt több történt, mint korábban évtizedek alatt. A gyakorlatban, az érzékelhető valóságban történt ez a több. S ez a lényeg. Ez a haladásnak az egyetlen lehetséges további útja, módja. M. O. Ami vitatható Ha azzal a bejelentéssel átírnék most elő. hogy ..ami hosszú, az. nem rövid", aligha csettintene bárki is: micsoda bölcsességet mondtam. Hiszen gyermeteg evidenciát mondtam, s ami ennyire evidens — vagyis magától értetődő —. azt nemhogy bizonyítani. kijelenteni sem érdemes. És én most mégis ilyen gyermeteg evidenciával állok elő, mert kijelentem. hogy „ami vitatható — az vitatandó”. Sőt: nemcsak kijelentem, hanem bizonyítani is igyekszem. Soha meg nem fordult volna a fejemben ilyesmi, ha egy fiatal közgazda ismerősöm el nem meséli a következő történetet. Három éve dolgoztam már a vállalatnál — mesélte a fiatal közgazda, amikor magánszorgalomból vizsgál- gatni kezdtem, miért van az, hogy vállalatunk rendre későn teljesíti a megrendeléseket. és emiatt nemcsak a reklamációk kellemetlenségeit kell elviselnünk (ami az idegeinkre megy), hanem kötbéreket is fizetnünk kell (ami a zsebünkre megy). Végigvizsgáltam az egész folyamatot: a megrendelés beérkezésétől a megrendelés adminisztrálásán át a termék gyártásáig, csomagolásáig, vagonba rakásáig. És megtaláltam (legyek szerényebb: megtalálni véltem) a hibaforrást, vagy ahogy gazdasági-politikai zsargonban mondják: a szűk keresztmetszetet. Nem a gyártásban, nem a csomagolásban, nem a vagonba rakásban, hanem az adminisztrálásban. Az ügyintézés túlbonyolítottságában, nehézkességében. Feljegyzést készítettem hát a főnökségnek: íme, itt és itt a szűk 'keresztmetszek de persze, ajánlatokat is tettem az ügyintézés egyszerűsítésére. Nem mondom, hogy a főnök, akinek a feljegyzést átnyújtottam. rosszul fogadott volna. Letette a papírokat az asztalra. tenyerével végigsimított rajtuk, és biztatóan nézett a szemembe. Aztán hetekig semmi. Majd behívatott a főnök, papírjaimat visz- szaadta: javaslatát, sajnos, nem fogadhatjuk el. Tény. hogy javaslatom néhány íróasztal megmozgatását, sőt fölöslegessé tételét tartalmazta, és ez mindenképp személyes kényelmetlenség, de az indokolás nem ez volt. Azért, nem fogadhatjuk el javaslatát, mert, vitatható. ígv a főnök. Én kihátráltam, azt kérdezve magamtól, és azt kérdezve most öntől is: fogadjam-e el visszaulasítási indokul azt, hogy javaslatom vitatható. A fiatal közgazda kérdésére válaszolnom kellett, és ekkor tolakodott a nyelvemre a gyermeteg evidencia, hogy ami vitatható, az nem elutasítandó, hanem vitatandó. Ekkor ötlött eszembe az is. ami ugyancsak nem nagy fölfedezés, hogy milyen határozott jelentést kapott közéleti nyelvhasználatunkban ez a szó: gyanús jelentést, rossz jelentési, pejoratív jelentést. Vitatható voll X felszólalása a tanácskozáson, tehát ítéljük el. Vitatható Y találmányának használhatósága, tehát vessük el. Vitatható cikket írt Z. tehát támadjuk meg. Holott nem elítélni. nem elvetni, nem megtámadni kellene. hanem megvitatni. Ami persze nyelvhasználati kérdésnek látszik, amely mögött közéleti magatartástan húzódik. Ragaszkodás a valódi vagy vélt egyértelműség kényelméhez. a gondolkodás egysíkúságához. az ítéletek megfellebbezhetellenségehez. a gondolkodási és cselekvési al témát í vá k el utasítása hoz. És ezzel máris vitakultúránkhoz érkeztem. Amelyre sokat panaszkodunk, amely határozott meggyőződésem szerint sokat javult a két- három évtizeddel ezelőtti mélyponthoz képest. de amelynek — még határozottabb meggyőződésem szerint — tovább kell javulnia. Mert létérdekünk a demokratizálódás. és demokrácia nincsen egészséges vitakultúra nélkül. Mi a baj még? Nem hiszem. hogy újat mondok: — baj. hogy vitának nevezzük a párhuzamosan futó monológokat, sőt. az. egyetértők — vagy látszat- egyetértők — bóiogatásail; — baj. hogy megrémülünk ha egv tanácskozáson vagy a sajtóban igazi vita robban ki, sőt. ha csak igazi vita körvonalai rajzolódnak elő. akkor is megrémülünk; — és baj. hogy az igazi viták is veszekedéssé torzulnak. mert a vitatkozók elővillanó kardjai nem egymás érveire csapnak le, hanem egymás fejebúbjára. Irtózom attól, hogy most erkölcsprédikációba kezdve, arra buzdítsam magunkat: tanuljunk vitakultúrát. A prédikáció nem segít: az érdekek felismerése, az segít, az érdekek különbözésének elfogadása segít, az érdekek különbözéséből származó véleménykülönbségek tudomásul vétele segít, a vélemény- különbözések vitába egyeztetése segít, az új gondolatok iránti türelem, amely jól megfér az új iránti bíráló készenléttel, az egyet akarás feltételezésében való jóhiszeműség segít, amely megfér annak elfogadásával, hogy ugyanazt sokféleképpen akarhatjuk. Csak a gyakorlat segít. A vitafórumok szaporodásáé. A gazdasági és önigazgatási reformoké. Amelyek nem mennek — nem is mehetnek — vita nélkül. A választási gyakorlat segít. Ha meg kell vitatnunk. hogy kit jelöljünk és kit válasszunk vállalati igazgatónak. Ha el kell döntenünk. ki legyen a jelöltünk a helyi közigazgatásban és a parlamentben, azok közül, akik magukat kínálják, vagy akiket mi ajánlunk a tisztelt választópolgár-társak figyelmébe. Ez utóbbit persze azért emlegetem, mert választások. kötelezően löbb- jelöltes választások lesznek nálunk. Folynak a jelölő gyűlések. Nem csodálkoznék rajta, ha minden fontos kérdést, amely vitatható, a jelölő gyűlések vitatandónak minősítenének. És meg is vitatnák. Faragó Vilmos fl gyógyító víz Mongóliában több száz gyógyforrás — hazai nevén: arsan — fakad. Vannak köztük gyógyhatású hideg források. éppúgy, mint termálvizek. Különösen híres az Ulánbátor közelében levő j a n esi v 1 a n i g.v ágy l‘o rr ás. amelynek hideg vize igen magas szénsav tartalmú. Sokan keresik fel a kuzsirti, sargalzsuti salétromos hévforrásokat is. Az első mongol vizgyógyá- szati szanatóriumot még a század első harmadában nyitották meg. Ma már az ilyen gyógyintézményeknek egész hálózata van az országban. Az intézetekben a legkorszerűbb hidro- és fizioterápiás módszerekkel gyógyítják a betegeket. Eredménnyel alkalmazzák az akupunktúrát, és a dietetikus eljárásokat. Igen kedvelt és bevált kezelési mód a kumisz-kúra. A kancatejből erjesztett hazai italkülönlegesség alkalmas például a felsőlégúti betegségek gyógyítására. Ismert általános erősítő hatása is. Használatával lényegesen javítható az utókezelésre beutalt betegek fizikai állapota.
