Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
1985. május 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 25-ös választókerület Késik Lajos Öt hold föld annak idején bizony szűkös megélhetést biztosított az ország bármely részén is, de Cserépfalu határában, a Bükk lábánál még annál is szűköcskébbet. Több munkát követelt és kevesebbet adott. Ez a sok izzadtságot követelő föld viszont munkára, fegyelemre tanított. Később pedig: tiszteletre, szeretetre maga iránt. A föld iránt, melyből a kemény, szigorú rend szerint végzett munka eredményeként mégis minden évben kisarjad az új élet, lehetővé válik a betakarítás; a föld iránt, melynek legelőin, gyepes részein szépre nevelődnek az állatok. Bizonyára innen, a cserépfalui határból való Kósik Lajos földszeretete, tisztelete. Mert itt született, itt végezte az öt holdon már gyerekkorában azt a munkát, melyet minden falusi gyerek természetszerűen végzett, gondolván, hogy nem is igen lesz majd másként, felnőtt korában sem. A nagy történelmi sorsforduló miatt neki is másképpen lett. Mezőkövesden a negyvenes évek végén kétéves iskolát végzett — ősztől tavaszig, amíg nem követel munkát a föld — mely után aranykalászos gazda lett. Ismerős ez a rang, ez a cím a régebbieknek és szépen is hangzik. Érdeklődő fiatalemberré formálódik, 17 évesen a községi MADISZ alelnöke, majd az EPOSZ titkára, 1050-ben pedig belép a pártba. Később mezőgazdasági technikum Debrecenben, ezután állattenyésztőként munkálkodva több állami gazdaságban, közben sok-sok gyakorlatot, tapasztalatot szerezve, mind a munkában, mind az emberi kapcsolatokban. Élezve azt is: többet kell tudni, többet kell tanulni. Következik a felsőfokú technikum, az agrártudományi főiskola, elvégzi a mezőgazdasági tanárképzőt, most már taníthat is. Majd a marxista esti egyetemet. Ekkor már Gyöngyösön dolgozik, állami gazdaságban, itt alapít családot is (gyermekei ma: a lány jogász, a fiú agronómus) miskolci munkahely következik, majd 1974-ben kinevezik a Mezö- nagymihályi Állami Gazda-, ság igazgatójává, a jelenlegi Délborsodi Állami Gazdaság — melynek ma igazgatója — jogelődjéhez. A pálya tehát a több állomás ellenére is egyenes. Mindvégig a mezőgazdaság, annak is főként az állattenyésztő ága. — Valóban nagyon szeretem ezt a munkát — mondja. — A több, mint tízezer hektárnyi állami gazdasági terület ugyancsak alkalmas az állattenyésztésre, ismeretes, hogy mi főként szarvas- marhával, sertéssel, juhval foglalkozunk. A kilencszáz dolgozónk érti a munkáját, tudja mikor, mit és miért kell tennie, hiszen hagyománya van ezen a területen az állattenyésztésnek ... Milyen lenne az egyéni programom, ha jelöltből képviselő lennék? A mezőgazdasággal kapcsolatos szabályozók változtatását szeretném elérni. Tapasztalható, hogy az, állatállományt több helyen kezdik csökkenteni, mert ráfizetéses. Valamit föltétlenül tenni kellene. Ladányi József A két jelölőgyűlésen ezernél több ember volt jelen, egytől egyig mind rászavazott a jelöltre. Igaz, a jelölt Ladányi József, a megyei tanács elnöke, aki az előző ciklusban országgyűlési képviselőként is munkálkodott a körzetben, de mindez még nem teszi magától értetődővé az egyhangú jelölést. Különösen nem a mostani választások idején. Kis ideig szótlanul hallgatja az iménti fejtegetést, érzi a ki nem mondott kérdést, majd a szekrényhez lép, kézzel írott levelet vesz elő. Évekkel ezelőtt írták ezt a levelet, lrója bizonyos konkrét ügyben kérte a megyei tanács elnökének segítségét, tudva azt is, hogy az ügy nem az elnökre tartozik. Az ügy elintéződött, a levél írója pedig ezt megköszöni. Az egyik mondat valahogy így hangzik: jó, hogy nálunk egyáltalán lehet fordulni ilyen ügyben a megyei tanács elnökéhez. Érthető válasz. Azzal együtt érthető persze — mondhatnék, azzal együtt kap kellő rangot, ha legalább utalunk rá: Ladányi József évtizedek óta vezető beosztásban dolgozik, ráadásul tanácsi munkásként, a köz alkalmazottjaként. A kis faluból, Alacskából indulva több községben tanulta, gyakorolta ezt a munkát: 1946- lól egyfolytában a köz szolgálatát. Néhány dátum: 1948-ban már párttag, '52- ben a Mezőkövesdi járási Tanács vb-elnöke, később a megyei tanács vb-titkára, ’68-tól pedig elnöke. Közben jogi diplomát szerez, elvégzi a pártfőiskolát, leánya felnő, orvos lesz. Közben is: állandó tanulás, tapasztalatszerzés, mindennapos harc a megyéért, minden jó szándék megvalósításáért. És élni, tisztességgel, a megye valamennyi lakója számára megfelelően kamatoztatva élni azzal a hatalommal, mely kezébe tétetett választói, a bányászok, a földmunkások, a tanítók, a mérnökök, a szellemiek, a fizikaiak által. — Szép program ez — mondja. — Az egész megyéért tenni. Ügyelni ró, milyen az iskola, az egészségügy, a lakáshelyzet, az úthálózat, a kereskedelem. Hogy érzik magukat az öregek, milyen az ellátásuk, mi a véleményük, milyen a helyzetük a fiataloknak. A településekért tenni, a már elkészült, szép programok szerint. És a képviselői körzetben, Mezőkövesden a körzetközponti funkciók fejlesztése. Lakás, gázprogram, szakmunkásképző, öregek ellátása ... A képviselő persze csak egv ember. Egy ember, aki partner lehet a helyi tanácsoknál a jó ügy mellett. A tanácsokon múlik majd sok minden. A mind önállóbbá váló tanácsokon. Nem a képviselő rangsorol, hanem a tanács. összehajtogatja a kézzel írott levelet, gondosan a borítékba helyezi, felemeli: — A közszolgálat valóban a közösség szolgálatát jelenti. Emberek szolgálatát! Kell. hogy erre idő legyen! Aki ezt a munkát vállalta, annak becsülettel teljesítenie kell. Senki nem kereshet okot elodázásra, kitérésre. Amíg megválasztanak bennünket szolgáljuk a közösséget. Özdon és Farkaslyukban több mint ezer választópolgár gyűlt össze azon a két jelölőgyűlésen, melyen a 12-es körzet választási listájára jelölték Herczeg Károlyt, a vasasszakszervezet főtitkárát és dr. Lotz Ernőt, az Ózdi Kohászati Üzemek műszaki fejlesztési főmérnökét. A két jelölt, miután megköszönte a bizalmat, egybehangzóan ígérte, hogy megválasztása esetén a kohászok és a bányászok ügyeit képviselik a parlamentben. Hogyan, miképpen kívánják ezt a képviseletet ellátni? Mit szeretnének Ózdon és környékén megvalósítani? Mit tartanak a legfontosabbnak a körzet gondjai, megoldandó feladatai közül? — kérdeztük a két képviselőjelölttől a gyűlést követően. magyar kohászatot, akkor azt a teljes magyar ipar vertikuma sínyli meg, vagyis itt az alapoknál kell megteremteni az ország gazdaságának jövőjét. Ma már nem elég a tonnákban gondolkozni. A műszaki embereknek a minőségi mutatók váltak a legfontosabb javítandó feladatukká, amiben természetesen valamennyi szakmunkásnak részt kel! — A magyar kohászatnak van múltja, jelene és lesz jövője is — mondta Her- czeg Károly. — A kormányzatnak és a kohászatok vezetőinek olyan programot kell kidolgozniuk, ami biztosítja a fejlődést. Az alapvető tevékenység korszerűbb feltételeinek megteremtése mellett a továbbíeldolgozás- ra, a másod- és harmadtermékek fokozására kell tenni a hangsúlyt. A műszakitechnikai fejlesztéssel párhuzamosan javítani kell minden olyan körülményen, amit az emberi tényezők kifejezéssel szoktunk körvonalazni. Ebbe beletartozik a munkahelyek körülményeinek javítása, a bérek, munka, teljesítmény szerinti elosztása. Ugyancsak fontos, hogy a kormányzat mielőbb megtárgyalja a bányászok helyzetét, mert nem ismétlődhet meg az elmúlt télen tapasztalt sok probléma. Fokozni kell az előkészítettség és a termelés folyamatosságának biztosításához szükséges feltételeket. Ez az egész magyar bányászkodásban műszaki-technikai fejlesztést kíván, amit a bányavállalatok nem tudnak megoldani kormányzati segítség nélkül. Es ebben az iparágban is elkerülhetetlen a bérek újrarendezése, mert az utánpótlásban mutatkozó nagy- nagy hiányosságok hamarosan kemény, megoldhatatlan problémákat hozhatnak felszínre. Herczeg Károly több évtizede a legkülönfélébb pozíciókban, politikai és társadalmi megbízatásokat vállalva és teljesítve éli az aktuális közéletet. 1978-tól a vasasszakszervezet főtitkára és ugyanerre az évre esik képviselőségének kezdete is. Még ezt megelőzően, a IX. pártkongresszus a Központi Bizottság póttagjává választotta, aminek a X. kongresz- szus óta tagja. Országos testületekben képviseli tehát a munkások, azon belül is a vasasok érdekeit, jogait, ügyeit. A sokszálú életút során ezerféle tapasztalatot gyűjtött, melyek birtokában mindig felkészülten — és néha már egészségét sem kímélve — vállalta a közösség gondjainak intézését. Herczeg Károly Ha Ózdra megy . . . hazaindul. A város díszpolgárai közé választották és ezt a címet elsősorban kötelezettségnek fogja fel. Szerelné, ha a város rendezett, belső magot tudna kialakítani, szeretné, ha minél többet tudnának tenni a környezet- védelemért és szeretné, ha Ózd környéke úgy kapcsolódna a városhoz, mint a más ipari gócpontok köré telepített zöldövezetek, ahová a munkások pihenni térhetnek haza. A 12-es számú választási körzet másik képviselőjelöltjét, dr. Lotz Ernő műszaki fejlesztési főmérnököt nagyon sokan ismerik a gyárvárosban. A háromgyermekes családapa az ország másik feléből. Makóról került a kohászok közé, amikor színjeles eredménnyel elvégezte a miskolci egyetemet. Üzemmérnökként, a tervező- iroda vezetőjeként. gyárrészlegvezetőként, gyáregységvezetőként, majd 1982-től fejlesztési főmérnökként végigjárta a szakmai ranglétra emelkedő fokait és eközben olyan mértékben ismerte meg az ózdi kohászatot és a kohászokat, hogy a legapróbb vállalati és városi ügyekről is pontosan tud szót ejteni. — A magyar ipar nem lehet meg kohászat nélkül, hiszen a gépipar, a vegyipar, de még a mezőgazdaság versenyképessége is azon múlik, hogy a kohászok nagy családja mit tud felkínálni továbbfeldolgozásra, mit adunk mi ahhoz, amiből a népgazdaság a nemzetközi piacokon bevételekhez juthat — mondta dr. Lotz Ernő. — Ha nem fejlesztik a Dr. Lotz Ernő venni. Vagyis egy átfogó szemléletformálást kell vé- gigküzdenünk valamennyi munkaterületen, hogy az eredményeink ne maradjanak el. A kohászat és bányászat gondja, ma országos ügy, országos gond. Mi sem természetesebb, tehát, hogy ezekkel a feladatokkal közéletünk legmagasabb fórumán, az országgyűlésben is foglalkozni kell. De azt is tudjuk, hogy nem lehetünk annyira elfogultak a szakmák iránt, hogy nem mérlegeljük a lehetőségeket. Ebből már gyüjthettem tapasztalatokat a megyei tanács tagjaként és a városi párt- bizottság elé kerülő döntések megfogalmazásakor. A városról pedig az a véleményem. hogy nagyon sokat kell még tenni a valódi karaktere, önálló arculata kialakításáért és nem a város és a gyár közti súrlódások elhallgatása, hanem azok korrekt, átgondolt feloldása minden közéletet vállaló ember feladata. Ügy gondolom. ez ügyben sokat tudok tenni, ha megkapom a választók bizalmát. Képviselőtársával együtt vallja, hogy Ózd előtt nagy lehetőségek állnak: fejlődő- képes a gyár, emberi környezet alakítható ki a kohók közelében, növelhető a lakosság ellátottságának színvonala. fejleszthető a város- környéki települések infrastruktúrája, megélhetési lehetőségeket biztosíthatnak a fiataloknak, javítható a nyugdíjasok életkörülménye ... és mindez nemcsak pénzen, előteremtendő anyagiakon múlik, hanem emberi kapcsolatokon, a közös ügyek egységes felismerésén, jó szándékú, alkotó tevékenységen . . . amiről már eddig is számos példát adtak a kohászvárosban. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága Üzemünk életének egy éve (1985. jahuár 1-től december 31-ig) címmel pályázatot hirdet. A pályázaton részt vehetnek minden állami vagy szövetkezeti termelő tevékenységet folytató üzem- gyár-, gyáregység-, illetve telephely dolgozói. Ajánlatos, hogy a fiatal korosztályhoz tartozók is tevékenyen részt vegyenek e munkában. Pályázni lehet mind az üzem egészére, mind annak valamilyen kisebb egységére, illetve egységeire (üzemrész, műhely, brigád) vonatkozólag. A cél az, hogy a pályamunkák bemutassák: mglyek azbk a legfontosabb feladatok, megoldásra váró problémák, amelyekhez 1985-ben az illető üzem alapvető érdeke fűződik. Az év során a szükséghez képest folyamatosan vezetett eseménynaplókból — krónikákból — ki kell tűnnie, hogyan és mennyiben sikerült a feladatokat teljesíteni, az esetleges változtatásokat megvalósítani, a problémákat megoldani. A pályamunkáknak ugyanakkor azt is be kell mutatniok, hogy hogyan hatottak ezek a folyamatok a dolgozókra. Közvetlen érdekeik alapján melyek voltak az ő számukra a legfontosabb események — mennyiben estek azok egybe az üzemekével, illetve mennyiben tértek el azoktól. Ahol nem az üzemek egészére, hanem csak valamilyen részegységére vonatkozólag készülnek pályamunkák, ezeknek ugyanúgy, mint az előbbieknek, tükrözniük kell az üzemek egésze szempontjából legfontosabb eseményeket, folyamatokat, és azt, hogy azok hogyan jelennek meg az illető kisebb egység életében. A pályamunkák szakszerűen megalapozottak, hitelesek, de ne emészthetetlen adattömeget tartalmazó puszta szakbeszámolók legyenek; kerüljék a kiürült sablonokat, közérthető nyelven íródjanak. A pályamunkáknak terjedelmi korlátja nincs; tartalmazniok kell a szóban forgó üzem, illetve üzemrész, brigád pontos megjelölését. Beküldendők három példányban 1986. március 20-ig a Hazafias Népfront budapesti, illetve megyei szervezeteihez. A pályamunkák készítésének segítésére azok az üzemek, amelyek részvételi szándékukat jelzik, a Hazafias Népfront helyi szervezeteitől a pályázat hozzávetőleges tartalmára, készítésére és az elbírálás szempontjaira vonatkozó részletes tájékoztatót kaphatnak. A pályázat díjai: Üzemünk élete 1985-ben: két I. díj: 12 000 Ft, két II. díj: 10 000 Ft, három III. díj: 8000 Ft. Brigádunk élete 1985-ben: két I. díj: 8000 Ft, két II. díj: 7000 Ft, három 111. díj: 5000 Ft. Az ólom hatása Az ólom károsító hatásának új oldalát fedezték fel az amerikai Harvard Egyetem és a bostoni Gyermek- klinika kutatói. Azt tapasztalták: hogy az ólomnak már nagyon kicsiny mennyisége is csökkentheti a gyermekek intelligenciaszintjét. A vizsgálat során 158 eltérő körülmények között élő gyermeket a tejfogukban kimutatható ólommennyiség alapján kél csoportra osztottak. A sok . körülményre kiterjedő mérések szerint azoknak a gyermekeknek, akiknek a szervezetében több ólmot találtak, határozottan rosszabb volt a figyelemösszpontosításuk.
