Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-21 / 117. szám

1985. május 21., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Megélni: szőlőből, helyi iparból Gazdálkodás Gazdász módra Lehel, hogy csal az emlékezetem, de én úgy tudom, ez a termelőszövetkezet soha nem szerepelt a különböző állami elisme­résben részesült agrárüzemek között. (Leg­alábbis az utóbbi évtizedben nem.) De — és ezt biztosan tudom —•, a pénzügyileg hiányos, veszteséges szövetkezetek sorá­ban sem emlegették soha az olaszliszkai Gazdász Tsz-t. És ez utóbbi — a m'e- zőgazdaság, a környék sok-sok gondját is­merve — felér legalább egy állami kitün­tetéssel. Ottjártunkkor az ártéri részen tenger­ként hullámzott a Bodrog. Ügy mondják: ez itt hagyomány, akár húsvétkor a lo- csolkodás. Varga Ferenc, az elnökhelyettes is sorolta — amikor gazdaságuk jellemző adottságairól faggattam —: magas talaj­vízszint, belvizes területek, kötött tala­jok . . . Egyébként csupán a földjeik mű­velési ág szerinti felsorolása is sokat el­árul: a 3300 hektár területükből 1172 hek­tár rét, 7011 hektár a legelő, 438 hektár az erdő, 100 hektár pedig diótelepítés. Kérdezhetik: mi van ezen felül? Nos, van 870 hektár szántójuk és 211 hektár termő, illetve 29 hektár új telepítésű sző­lőjük. — Itt a magyarázat — kiálthat fel ezt olvasva a szőlő jövedelmezőségében ma kevésbé jártas olvasó. — A szőlő meg­magyaráz mindent, hogy miért nem vol­tak veszteségesek soha. Korábbi években talán igen. Napjaink­ban azonban!? Tavaly az olaszliszkai Gaz­dász Tsz alaptevékenysége — egyedül csak az alaptevékenysége! — éppen a szőlő mi­att volt veszteséges. A vitis viniíera bi­zony ’84-ben 4,5 millió forint eredmény­kiesést produkált. Mi van ezen felül még? Például van ész, szorgalom, ésszerű kockázat, ezzel Összefüggésben jól ellenőrzött szervezet, következésképpen jól működő mellék­üzemágak. S van (volt) 1984-ben összessé­gében 5,1 millió forint nyereség. Az elmúlt év gazdálkodása kapcsán azért nem árt a részletekbe jobban bele­merülni. Már csak azért is, mert Olaszlisz- ka és Vámosújfalu közös gazdasága nem csupán e táj, e mikrokörzet sajátosságait tükrözi, hanem kicsit a magyar mező­gazdaság ma meglevő ellentmondásos ar­culatát is. Kezdjük az alaptevékenység­gel .. . Varga Ferenc: — A növénytermesztés, az átlagterméseket tekintve, — ebben az időjárásnak is nagy szerepe volt —. re­kordokat produkált, vagy azokat dönge­tett. Búzából 6,1 tonnás, kukoricából 7,1 tonnás, napraforgóból 2,3 tonnás termést takarítottunk be. Ez utóbbi lehetett volna akár három tonna is ha — és itl újra az időjárást kell említenem, de már ne­gatív előjellel — szóval, ha nem köszönt be a tartósan esős idő. Így viszont a há­rom tonnából 2,3 tonna lett, s a legna­gyobb baj az, hogy az egész betakarítás nagy költségekkel zárult. A szőlőnél pe­dig még hatványozottabban jelentkezett, az érésidő eltolódása, a szeptember köze­pétől kezdődő — addig meg hiányzó — esőzés, az aszúsodás elmaradása. Minden­nek eredménye csupán 6,7 tonnás termés­átlag, 17 fok körüli átlag mustfokkal. Itt álljunk meg a szőlőnél... Annál is inkább, mert Olaszliszka része a történel­mi lokaj-hegyaljai borvidéknek. Itt min­dig rangja volt a szőlőművelésnek, bi­zonysága végtermék: a liszkai bor koránt­sem csapnivaló minőség, még hegyaljai összevetésben sem. Varga Ferenc említet­te: a tavalyi gyengén fizető év után köz­ségükben visszaesett a telepítési kedv. Úgy vettem ki szavaiból, illetve saját ta­pasztalataimat felhasználva mondom: ész­lelhető nem kis bizonytalanság a szőlő­termesztés jövőjét, rentábilitását illetően az egyéni termelők között. Mert nem csu­pán a tavalyi kedvezőtlen időjárás ludas mindebben! A meglevő felvásárlási árak sem késztetik, biztatják kellőképpen a szőlőtermesztőket a mostanában sokat em­legetett (de inkább csak még emlegetett) minőség termelésére. De ez már nem csu­pán liszkai, sőt nem csak hegyaljai prob­léma. Megnyugtató megoldása ezért nem is alulról kezdeményezve történhet. Illet­ve annyiban onnan, hogy jelzik felfelé a gondokat. Varga Ferenc: — A szőlő nagy kézi­munkaigényéből kiindulva, akárcsak má­sok, mi is megkezdtük a nagyüzemi sző­lőink részes műveltetését. Ez azt jelenti, hogy vállalkozóknak 800 négyszögölt bérbe adunk, ők elvégzik valamennyi kézi mun­kát, mi a gépi műveleteket, s az árbevéte­len 50—50 százalékban osztozik bérlő és az üzem. Idén pedig a bérleti tormát is bevezetjük: vagyis úgy adtunk bérbe sző­lőt, hogy a bérlő bérleti díjat Űzet, és az összes művelési költség díját, illetve a ter­mést rajtunk keresztül értékesíti. A jövőt illetően elsősorban a két község lakosságá­ra számítunk, illetve a közvetlen környék­re. Ennek függvényében alakul ki gazda­ságunk szőlőterület-nagysága, ennek függ­vényében történik a telepítés ... Remélem, a szőlő, bor megszállottjai, szerelmesei nem tartják szentségtörésnek, ha ezután állattenyésztési témát boncolga­tunk. Annál is inkább kénytelenek va­gyunk ezt tenni, mivel a Gazdász Tsz ma­ga is rendelkezik juhászati ágazattal — sőt törzstenyészete van! —, s bizony ezen ágazat ege fölött manapság nem süt tü­zesen a nap. — Az ágazatunk kapott egy esztendő bizonyítási időt — jegyezte meg az el­nökhelyettes. — Mert bár van törzste- nyészetünk, a 2500 darabos átlaglétszámú állományt fejjük, nyírjuk, s húsként is ér­tékesítjük a szaporulatot, az ágazat mégis pénzügyi gondokkal küszködik. Már ko­rábban felvetődött, hogy felszámoljuk. Ám. ha ezt tesszük, azzal is számolnunk kell, hogy ebben a tsz-ben soha nem lesz juh­ágazat. Mert felszámolni könnyű, vissza­állítani azonban nagyon nehéz. Ezért dön­töttünk az egy év halasztás mellett, meg­próbálunk mindenre nagyon odafigyelni. .. s reménykedünk. Hogy az országban vég­re kisüt a birkanyájak fölött a nap, s nem „ázik, úszik el", aki juhokkal foglal­kozik A tavalyi esztendő nem kevés terme­lőszövetkezetünk esetében a melléküzem- ágak „csődévé" volt. Több száz millió­nyi veszteség termelődött ezekben az ága­zatokban. Olaszliszkán ez hozta a nyere­séget. — E tevékenységek kiépítéséhez 1979- ben kezdtünk hozzá. Az elsőrendű cél a helyi munkaalkalom, jövedelem biztosítá­sa volt — az ma is —, de emellett a me­gyében és a megyén kívül is kerestük a kedvező lehetőségeket. így van alumínium­öntödénk. fa- és lakatosüzemünk, az El- zetlel is kooperálunk a biztonsági zár gyártásában, s van — éppen közelmúlt­ban költözött új telephelyre — varrodánk. Miskolcon nyomdánk, gumiüzemünk, épi- törészlegünk működik, míg Budapesten forgácsolást, műanyagfröccsöntést vég­zünk. S Pesten rövidesen indul a másik nyomdánk is. Ez évre a tervünk 45 mil­lió forint árbevétel. S tegyük hozzá, a nyereségtervünk pe­dig a tavalyi szint: 5,1 millió forint. Amikor az ember egy-egy gazdaságot riportkészítés céljából felkeres, a számok, adatok, beszélgetések, közepette próbálja látni azt a települést is, ahol a gazdaság működik. Olaszliszka. Vámosújfalu eseté­ben ez azért is fontos, mert e két telepü­lésen a tsz-nek meghatározó szerepe van. Nos, e két falu — nekem külső szemlélő­nek úgy tűnt —. minden gond, nehézség ellenére, szépen gyarapodik, gazdagodik. Ott, ahol Tompa Mihály szerint az egykori vámosújfalui jegyző nyakig sáros lett a tokaji vásárból jövet, ma az utak zöme szilárd útburkolatú. Mindkét falut vízve­zeték hálózza be. Ennek kapcsán elsősor­ban a helyi tanácsot kell dicsérni, de azért ebből a dicséretből a két község bázis­üzeme, a termelőszövetkezet is részesül. Ugyanígy az egyre több épülő szép há­zért, a munkahelyek megteremtéséért is megilleti köszöntő, köszönő szó a Gaz­dász kollektívát. Varga Ferenc: — A jövőben üzemünk bázis szerepe még inkább megnövekedik a két falu életében. Az előrejelzések sze­rint az elkövetkezendő évtizedben a vá­rosokban, az ipari vállalatoknál csökken a munkalehetőség. A felszabaduló, feles­leges munkaerő kinek-kinek a saját kör­nyezetében fog jelentkezni. Erre nekünk már most kell készülnünk, s mi készü­lünk is rá. Az új varrodánkba például ötven lány, asszony nyugodtan jöhet, tu­dunk munkát adni. De ugyanígy gondo­lunk majd a férfiakra is ... Szőlőművelésből és helyi iparból meg­élni. Mégpedig jól megélni! Ügy tűnik, Olaszliszka, Vámosújfalu, de talán egész Hegyalja lakosságának is ez lesz a jöven­dő életformája. És ezt a liszkai Gazdász- ban már nem csupán érzik, sejtik! Hajdú Imre Fotó: Kovács Endréné Hatmi II iárdért Lineáris polieiifár épil a M-ban A beruházás a tervek szerint halad A magyar—szovjet olefin­egyezmény értelmében a Ti­szai Vegyi Kombinát évenként 130 ezer tonna etilént szál­lít immár tíz esztendeje cső­vezetéken Katusba. A meg­hosszabbított olefinegyez­mény szerint a Szovjetunió­ba irányuló etilénexport 1986-ban befejeződik, ugyan­is jövőre elkészül egy nagy kapacitású szovjet etilén­üzem. Ezt követően tehát itt­hon marad az eddig expor­tált 130 ezer tonna etilén, ezenkívül még további 60 ezer tonnát átveszünk a szov­jet partnervállalattól. A nagy mennyiségű alapanyag sorsa nem lehet más: fel kell idehaza dolgozni. Erre készülve született a döntés, miszerint korszerű, a világszínvonalnak megfelelő technológiájú lineáris poli­etiléngyárat építenek a Ti­szai Vegyi Kombinátban, ahol évente 140 ezer tonna érté­kes műanyag alapanyagot gyártanak a hazai szükség­letek kielégítésére. A beru­házás sikeres befejezése nemcsak a vállalat, hanem az egész népgazdaság számára döntő fontosságú. A TVK új polietiléngyárának felépítésé­vel ugyanis lehetővé válik, hogy hazánkban az egy la­kosra jutó „műanyagfogyasz- tás”, amely 1982-ben már meghaladta a 35 kilogram­mot, tovább növekedjék, emelkedjék az export, javul­jon tovább a petrolkémiai termékek külkereskedelmi mérlege. Ezért is született a TVK üzemi párt-végrehaj tóbizott­ságának ama határozata, hogy a testület és a párt- alapszervezetek kísérjék megkülönböztetett figyelem­mel az új polietiléngyár be­ruházási munkáit, a végre­hajtó bizottság pedig fél­évenként tekintse át a gyár­építés helyzetét, s szabja meg a beruházást segítő po­litikai munka súlyponti fel­adatait. A testület a napokban ele­get tett ez irányú kötelezett­ségének: tájékoztatót hallga­tott meg a polietiléngyár építésének jelenlegi helyze­téről. A tájékoztatóból és a vi­tából is kitűnt, hogy a be­ruházás tulajdonképpen a múlt évben kezdődött, a kül­kereskedelmi szerződés ugyancsak 1984 elején lépett életbe. Ezt követően meg­gyorsultak a tervezési mun­kák, egy év leforgása alatt számos, teljes körű műszaki konzultációra került sor, ezen túlmenően két esetben szükebb szakmai körben egyeztették a főbb tervezési, szállítási feladatokat. Annak ellenére állapította meg a fentieket a végrehajtó bizottság, hogy a rendkívül rövid építési, kivitelezési ha­táridők következtében állan­dó feszültség van a terv­szolgáltatás területén. Sze­rencse. hogy a kivitelezők — az építési munkákat végző Közmű- és Mélyépítő Válla­lat, valamint a 31. Számú Állami Építőipari Vállalat — eléggé megértők, nem köve­telnek komplett tervdoku­mentációt. s rendkívül rugal­masan, az éppen rendelke­zésre álló résztervek alapján végzik feladataikat. A beruházáson ma még az építészeti munkák jelen­tik a legfőbb tennivalót. Mi minden készült el az utóbbi egy esztendő alatt? Egyebek között befejező­dött a polimerüzemben az acélszerkezet alapozása, most építik a külső készülékala­pokat, valamint a kompresz- szorcsarnokot. Teljesen el­készültek a polietilén-granu­látum, illetve polietilénpor tárolására szolgáló silók alapjai, a tervek szerint vég­zik a recirkulációs szivaty- tyúház építését. Ezenkívül összeszerelték a 60. számú villamos alállomás vázszer­kezetét. A hosszú, 'kemény tél en­nél a beruházásnál is hátrál­tatta a folyamatos munka­végzést, rendkívül visszave­tette az építőket. A bekö­vetkezett munkaidő-kiesést két, két és lel hónapra be­csülik, ami kétségtelenül érezteti hatását egyik-másik munkaterületen. Annak ér­dekében, hogy a beruházás határidőre elkészüljön, a két építőipari vállalatnak az év közepéig mindenképpen pó­tolni kell az elmaradást. Március elejétől átlagosan mintegy 450—500 ember dol­gozik az építkezésen, s a ki­vitelezők igyekezetét bizo­nyítja, hogy mind a Közmű, mind a 31-es Építőipari Vál­lalat eddig hétvégi és hét­közi túlórázásokkal igyeke­zett ellensúlyozni a hideg tél miatti hátrányt. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat dol­gozói összesen mór 800 nap­nak megfelelő pluszmunkát teljesítettek a beruházáson, ugyanakkor tervezik, hogy újabb ácsokat irányítanak a különböző munkahelyekre. Természetesen a 31. Számú Építőipari Vállalat részéről is megvan a készség arra, hogy a munkaidő-kiesést pótolják. Ezért is alkalmaznak olyan építési technológiákat, ame­lyek révén meggyorsul az építési munkák üteme. A TVK vezetőinek véleménye szerint a 'közeljövőben külö­nösen az épületelemek előre- gyórtásában kellene gyorsabb ütemet diktálni. Különben a TVK vezetése — miután számba vette a rendelkezés­re álló lehetőségeket, az el­végzendő munkák nagyságát, úgy határozott, hogy a kivi­telezési. tervezési munkák ösztönzéséhez, a saját pénz­eszközeiből meghatározott összeggel, mint a létesítmény beruházója, maga is hozzá­járul. Igaz, ma még az építészeti jellegű munka a meghatá­rozó, azonban nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy nemsokára a technológiai sze­relés is megkezdődik, ennél­fogva a gépészeti előkészítés­nek is nagy jelentősége van. Megnyugtató, hogy a techno­lógiai szerelést végző válla­latok is készen állnak a munkára. A kiválasztáskor ennél a körnél is figyelembe vették a korábbi beruházá­sokon szerzett tapasztalato­kat. Például a Vegyépszerrel kötött előszerződés értelmé­ben a kivitelező egy sor fel­adathoz, így például a silók helyszíni telepítésének előké­szítéséhez, már korábban hozzálátott. A Csőszerelöipa- ri Vállalattal aláirt megálla­podás a gépészeti és techno­lógiai szerelési feladatokat tartalmazza. A TVK-nak si­került megegyeznie a Gyár- és Gépszerelő Vállalattal is, hogy milyen technológiai szerelési munkákra kötelezi el magát. Az egyéb szerelési feladatokat a Vertesz, a Vi- lati és a TVK műszerauto­matika főosztálya végzi, de ott lesznek a kivitelezők kö­zött a Hőtechnika és az Or­szágos Szakipari Vállalat dolgozói is. Űjdonsógszómba megy en­nél a beruházásnál, hogy ma­gyar exporttétele’k is szere­pelnek a tervben. Ennek lé­nyege, hogy a külkereske­delmi szerződés aláírása után a Magyar Nemzeti Bank, a Chemokomplex Külkereske­delmi Vállalat, a TVK és a japán szállító fél között megállapodás jött létre ar­ról. hogy a különféle beren­dezéseket (aluminiumsilók és tartályok, szénacél készülé­kek. hőcserélők, villamos be­rendezések, acélszerkezetek stb.) sok százmillió forint ér­tékben exportként magyar vállalatok gyártanak a japán cég megrendelésére. Ami a japán szállításokat illeti: a külkereskedelmi szerződés­ben foglalt kötelezettséget, s a határidőket a külföldi vál­lalat pontosan teljesíti. Az első gépszállítmány már megérkezett Hamburgba, sőt a berendezések egy részét Leninvárosba, a Tiszai Ve­gyi Kombinátba továbbítot­ták. A végrehajtó bizottság egyebek között megállapítot­ta: a kombinát pártszervei megkülönböztetett figyelem­mel kísérik a beruházás ala­kulását, így időben értesül­nek a munkák állásáról, az építkezésen felmerülő prob­lémákról, eredményesen mozgósítanak a polietilén- gyár határidőre történő elké­szítésére. Lovas Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom