Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. április 19., péntek (Fotó: Jármay Gy.) Űj feltételek között Böngészés a levéltári munkatervben Bemutató lesz ma este a Miskolci Nemzeti Színházban. A nyilvános főpróbát teg­nap megtartották és ma este hét órai kezdettel a premi­er-közönség elé kerül — Csi­szár Imre rendezésében — Carlo Goldoni kétrészes vig- játéka, a Két úr szolgája. Képünkön az egész játék középpontjában álló címsze­replő, Truffaldino, aki egy­A Stúdió 115. legutóbbi műsorában éppen azt a Mik­lós Pált kérte mikrofon és kamera elé Baló György, aki — néhány éve — izgalmas és szép könyvet írt a vizu­ális kultúráról, és nevelés­ről. Egyik fő alapgondolata az ennek a könyvnek, hogy ízlésünket, szemléletünket sokkal inkább formálják a tárgyak, a környezet, mint a „magas művészet”, mond­juk a táblaképfestészet. Korunk egyik nagy kihívása éppen ezért az iparművésze­ké, azaz, hogy a tárgyak megformálásában (ismét) szól-e, szerepet kaphat-e a művészet? A Bauhaus óta a kérdés már nem költői, ugyanakkor az ipar és a művészet találkozása még nem mindenütt történt meg. Néhány éve élénk vita volt erről a magyar sajtóban. Szűkebb pátriánkban elég csupán a Szász Endre kont­ra Hollóháza „perre” utal­ni. Érdekes adalékot kínál­hat ehhez a vitához a Mis­szerre két úr szolgája pró­bál — és tud — lenni, azaz Szirtes Gábor látható szerel­mesével, Smerald Inával, a szobalánnyal, akit Oláh Bódi Éva személyesít meg. Rajtuk kívül Körtvélyessy Zsolt, Fráter Kata. Matus György. Gáspár Tibor, Molnár Zsu­zsa, B.regyán Péter, Simon György játszanak jelentősebb szerepeket. kolei Galériában 17-én, szer­dán délután megnyílt ipar­művészeti kiállítás. Katowi­céi textil- és üvegművészek munkáit láthatjuk. Mindkét anyag mindennapos, jelen van a lakásunkban is. De hogyan? Az üzletekben (ol­csón?) csak tucatárut ka­punk, amelynek formája, használhatósága bizony sok­szor nem bírja el a kritikát. Ki ne bosszankodott volna, hogy csak egy példát mond­jak, a kávéöntő idétlen ki­képzése miatt? Igaz ez réz­ből van, de nagyon is el tud­nám képzelni kecses formá­jú üvegből, porcelánból is. A katowicei üvegek között (Eryka Trzewik-Drost,, Jan Sylwester Drost, Lud- wik Fiedorowicz, Zofia Szmyd-Scislowicz, Bogdan Kupczyk, Józef Podlasek és Ryszard Serwicki munkái) láttam is ilyen kecses for­mát. Igaz, ezek inkább dísz-, mintsem használati tár­gyak, s a megmunkálás mód­ja (fúrás, öntés, csiszolás) is kézműves, de nagyon is jól A Borsod-Abaúj-Zemplen megyei Levéltárnak, mint ál­ról már korábban hírt ad­tunk, jelentősen megjavul, tak a munkafeltételei. Az in­tézmény- új elhelyezése, sá­toraljaújhelyi fiókle vállárá­nak bővülése és új. mező- csáti fiókjának létesülése je­lentős változást hozott a le­véltár életében, új lehetősé­geket teremtett munkájának kialakításához. Az éves mun. katervet már ezekre az új körülményekre építhették. A tárgyi feltételek javulá­sa teljes egészében ugyan már csak az újabb tervidő­szakban, tehát a VII. ötéves terv során éreztetheti hatá­sát. de a most folyó tervidő­szak utolsó másfél esztende­jét is döntően befolyásolja. Az új körülmények léte már önmagában is azt jelenti, hogy a raktározás, a nyil­vántartás, az anyagvédeiem, az anyaggyarapílás, a kuta­tószolgálat. az ügyfélforga­lom, a rendezés, selejtezés es segédletkészítés, kiadványké­szítés és közművelődés lehe­tőségei, és feladatai az elő­ző évekhez képest alapvető­en módosulnak. Mindehhez az anyagi és személyi fel­tételek jelentős javulása is járul. A munka terv készítésekor felmérték a VI. ötéves terv célkitűzéseit. így vonták le, azokat összevetve a végzett munkával, a következtetése­ket. A belső munkáról itt szükségtelen szólni, a nagy- közönséget viszont érdekel­heti a tudományos munkából a kiadványi tevékenység. Hi­hetőleg, a tervidőszak befe­jezése elölt sikerül megje­lentetni a V. és VI. Évköny­vet, valamint a Levéltári el tudom képzelni ezeket u formákat használati tárgya­kon, mint ahogyan az ipari gyártásukat is. Sajnos a ka­talógus sem sokat segít ab­ban, hogy tájékozódjunk a mai lengyel iparművészei irányzatai között. (Így küld­ték a lengyel testvérváros múzeumából ’a tárgyakat — elégséges információk nél­kül.) A látvány alapján azonban nem nehéz kikö­vetkeztetni. hogy a lengyel iparművészet is a magyaré­hoz hasonlóan gondokkal küzd. Ha az ipar nem tud­ja foglalkoztatni őket (kel­lően). akkor a forma lassan elszakad a funkciótól. Így keletkeznek azok a tárgyak — ezekből a nagyon is hét­köznapi anyagokból: üvegből és textilből —. amelyekre valóban áll a múzeumok mutatója, hogy „mindent a szemnek, de semmit a kéz­nek”. Magyarán: ikiállítási. múzeumi tárgyak lesznek ezek a nagy műgonddal, igényességgel, sőt — miért ne állna ez a kéz művésze­tére is? — szellemesen meg­formált üvegek, faliszőnye­gek. Elmondták a kiállítás nézői közül, hogy a falisző­nyegek közül néhányat el tudnának képzelni a laká­sukban is. S valóban Anna Lampe, Wanda Holoszkie- wicz, Ewa Rosiek-Buszka, Maria Lepszy, Danuta My- szawa, Halina Gocula-Kory- ba és Maia Blotkokiszka fa­liszőnyegei, bőr-textil fan­táziái érdekesek, látványo­sak. Színviláguk (s ez érvé­nyes az üvegekre is) kicsit furcsák a magyar szemnek, de nem idegenek. A kiállítás Miskolc és Ka­towice művészeinek barát­ságát erősiti és bizonyítja. Megér egy szombati-vasár­nap délutáni sétát. horpácsi Füzetek tervezett tizenöt, Kö­tetét. A helytörténeti reper­tórium gyarapítása már évekkel korábban lekerült a napirendről és különböző okok miatt a Miskolc törté­neti monográfiájához vaió adatgyűjtés gyakorlatilag aD- bamaradt. Kiadásáról ugyan­is még nem született vég­leges döntés illetékes he­lyen. Ebben az évben a levél­tár munkatársai összesen 250 szervet kívánnak felke­resni, és az eddiginél na­gyobb gondot fordítanak a gyűjtőterület felügyeletében a szövetkezetekre. A szerv- látogatások egyben az irat­átvétel megszervezését is szolgálják. Kiemelt feladat­ként kezelik ebben az év­ben az iskolai iratanyagok, illetve anyakönyvek begyűj­tését. Az irattárosok- képzé­sével e látogatások alkalmá­val a helyszínen foglalkoz­nak, és szerveznének na­gyobb csoport számára irat­táros-képző tanfolyamot is. de ilyen igény nem merült fel. A gyűjtőterületi munka sajátos részét képezi az egy­házi irattárak évek óta: tar­tó felmérésének folytatása. Az idén elsősorban a zemp­léni területekre koncentrál­ják az erőket és szeretnék a korábban megkezdett gyűj­tést befejezni, az összegyűlt anyagot kötetben kiadni. Természetesen a levéltári munkának még rendkívül sok ága van, amely mind részletesen szerepel a mun­katervben, itt viszont csak a nagyközönséget inkább érin­tő tevékenységekről szólunií. A mezőcsáti fióklevéltár megnyitása után például a Érdekes kiállítás nyílik áp­rilis 22-én délután 5 órától a Kossuth Művelődési Ház Mini Galériájában. Tóth Sándor szobrászművész, a Földes Ferenc Gimnázium hajdani diákja munkáit ál­Száz esztendeje, 1885. áp­rilis 19-én Érsekújváron szü­letett, Nagyváradon aratta első sikereit. Zenés és pró­zai darabok jelentős szere­peit bízta rá Erdélyi Miklós, a Nagyváradi Szigligeti Szín­ház igazgatója. S a 24 esz­tendős Gőzön Gyula itt játszhatta el Rostand verses drámájának, a Sasfióknak címszerepéi. Sikerei színhelyéről Nagy Endre szerződtette Pestre, híres kabaréjához. A Pesti Napló kritikusa Kálmán Imre A kiskirály című operettjének bemuta­tójáról: „... Gőzön a cím­szerepben, ez a fiatal szí­tovább decentralizálódik, az­az mind Miskolcon, mind Sá­toraljaújhelyen és Mezőcsá. ton működik az említett szolgálat. Nem lehet még előre kiszámítani, mekkora lesz a kutatói érdeklődés a Mezőcsálra kerülő, döntő többségben felszabadulás utáni iratanyag után-; való­színű. hogy jelentős lesz a Mezőcsátról Miskolcra tör­ténő iratkölcsönzések száma. Jelentős lesz a kiadványi munka, a már említett Két levéltári Évkönyv, számos Levéltári Füzet, valamint más szervekkel közös kiadás­ban több kötet vár megje­lenésre. A közművelődési munkában három emlék-, illetve vitaülés, valamint hét nagyobb kiállítás, továboá ismeretterjesztő előadások sora. levéltári órák tartása, pályázatok kiírása szerepel. Dr. Csorba Csaba, megyei levéltári igazgató összefogla­lója szerint a munkaterv megvalósulása esetén adot­tak a feltételek ahhoz, hogy az új ötéves tervben egy stabilizálódott, a jelenlegi ötéves terv indulásához ké­pest összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgozó levéltár működhes­sen. Egy olyan levéltár, amelynek raktárai minden részében áttekinthetőek, kor­szerűek, rendezettek, az alap­nyilvántartásai naprakészek, raktárjegyzékeinek sorozata teljes. A tudományos és a közművelődési munka felté­teleinek javulása révén a levéltár a szélesebb közvé­lemény figyelmét is magára vonhatja. lítják ki. Dr. Környey Lász­ló, a miskolci tanács műve­lődési osztályvezetője kö­szönti a vendégeket, meg­nyitót mond dr. Végvári La­jos művészettörténész. nész ma már operett-szín­padunk legkedvesebb bon- vivánja, szívhez szóló szép bariton hangján minden énekszám nagy hatást kell, és játéka is egyszerű és közvetlen, természetes, szin­te magától értetődő”. Várad a színésztárs, Ka­bos Gyula és Virányi Sán­dor barátságát, a költő Ju­hász Gyula és Ernőd Tamás becsülését szerezte meg Gó- zon Gyula számára, a Nép­operánál ismerkedett meg Berky Lilivel, itt kezdődött annak a legendás szerelem­nek, később házasságnak a története, amely 41 éven át példás volt a színházi világ­ban. Időközben a hangos film megkezdte magyarországi pá­lyafutását. És a filmrende­zők — Székely István és má­sok — egyre többet foglal­koztatták Gózont, a filmszí­nészt. Játszott a Kék bál- .ványban, a Hyppolit, a la­káj, a Rákóczi-induló, az Egy éj Velencében, az Emmy, a Meseautó, a Lila ákác, az Ida regénye, a Szerelmi ál­mok, az Édes mostoha, a Se­gítség, örököltem, a János vitéz, a Borcsa Amerikában — és még egy sereg film­ben, a háború előtt. Amikor néhány évvel ha­lála előtt egyszer meglátó­A Prokofjev- vonósnégyes hangversenye Lina Guberman és Nata­lia Bezrodnaja hegedű, Nyi- na Belszkaja brácsa, vala­mint Tatjana Prohorova gor­donka — négy fiatal, kitűnő művésznő alkotja a szovjet Prokoíjev-vonósnégyest, akik április 15-én koncerteztek a miskolci Bartók-teremben. Repertoárjukon Mozart G- dúr, Borisz Csajkovszkij VI. és Borogyin D-dúr kvartettje szerepelt, rá­adásként pedig egy Haydn- tételt, s Sztravinszkij Ex- centre című kompozícióit hallhattuk. A vonósnégyes­irodalom távoli pólusait jár­ták be egyetlen estén, s ezen az útvonalon rendkívül ott­honosan kalauzolták hallga­tóságukat, bárhol is tartot­tak, megbízható házigazdá­nak bizonyultak. Pedig az elsőként hallott Mozart-mű — s annak is főként első két tétele — alapján még azt hihettük, a bécsi klasszi­kus stílus nem egészen az ő világuk. Ám a ráadásként tolmácsolt Haydn-téte! kor­rigálta nézetünket, s a kez­deti lélovaság, hangzásbeii aránytalanság így utólag in­kább afféle bemelegítésnek, az akusztikai viszonyok ki- tapasztalásának tudható be. Annál is inkább, mert ami utána következett, az már igazán magas színvonalú, ki­emelkedő érzelmi intenzitás­tól vezérelt produkció volt: Borisz Csajkovszkij, modern szovjet zeneszerző darabja a hangverseny felfedezésszám- ba menő mozzanataként említhető. Kifejezésmódjuk a nagyfokú kidolgozottság és koncentráltság ellenére iga­zi felszabadultságról, önfe­ledt muzsikálásról árulko­dott. Ennek szellemében va­lósították meg Borodin sok­sok drámai epizódból felépí­tett, széles ívű vonósnégye­sét. ismételten visszautalva arra a sajátosságra, misze­rint interpretációjuk elsősor­ban a dús hangzás, az érzel­mi telítettség, a szenvedé­lyek palástolallan kibonta­koztatása terén éri el a maxi­mumot. Még akkor is, ha a Sztravinszkij-darab szelle­mes tolmácsolása, intellek­tuális játékossága éppenség­gel ellenkező értelmű elő­adói erények, meglétére hív­ta fel a figyelmet. gattam, elmesélte, hogyan bujkált a németek elől. Ele­inte a fővárosi környező falvakban sokszor naponta váltogatta búvóhelyét. Végül aztán nem bírta tovább, és hazament Rákosligetre. A ház tele volt németekkel, és különféle illegális menekül­tekkel. „Lent, a lakásban a németek, mi pedig fenn a padláson. Úgy látszik jó he­lyet választottunk, mert a német főhadiszálláson senki se mert bujkálókra gondol­ni”. A veszélyes percekben Berky Lili kopogtatott a mennyezeten. Ö volt azösz- szekötő a földszint és a pad-* lás lakói között. Újból megjeleni filmvász­non is; A beszterce ostro­ma, a Civil a pályán, az Ál­lami Áruház, a Rokonok, az Én és a nagyapám, a Simon Menyhért születése, a Teg­nap, a Gerolsteini kaland, az Esős vasárnap, az Új Gilgames, a Pacsirta, A kő­szívű ember fiai, az Arany- sárkány — kisebb-nagyobb szerepeit játszotta. Gyakran lépett fel a rádióban és a televízióban is. Berky Lili halála nagyon összetörte. Egy ideig még színpadon ma­radt. Aztán rázúdult az öreg­ség, a betegség, a magány. Nyolcvanhét esztendősen halt meg, 1972-ben. kutató- és ügyfélszolgálat is A forma elszakadt a funkciótól? Katowicéi iparművészek a Miskolci Galériában Tóth Sándor szobrai a Mini Galériában D. Sz. E. Száz éve született Gózon Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom