Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-10 / 83. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. április 10., szerda Forrón kapott helyet A meghívó szövege így szólt: „A Magyar Szocialista Munkáspárt Encs városi Bizottsága. Encs város Tanácsa, a Forrói községi Közös Tanács és a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Igazgatóság tisztelettel meghívja 1985. április 1- én 15 órára az Abaúji Múzeumba (Forró), a múzeum átadására, valamint az »Aba- új népéletéből« című kiállítás megnyitására. Megnyitót mond Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese. Közreműködnek: az encsi Váci Mihály Gimnázium ka- marakóhjsa és a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola hallgatói.” Űjabb gyarapodás tehát, s bizonnyal mondható: nem csupán az abaújiak örömére szolgál. A megyei múzeumi szervezet tudatos hálózatépítő munkájának újabb „gyümölcse érett be” (más irányban Tokaj, Szerencs. Pácin jelenti majd a gazdagodás kiteljesedését). Az utóbb említett településeken már évekkel ezelőtt megkezdődött a múzeumépiitő munka, az. hogy az abaúji részen is kívántatik ilyen intézmény, igazából az elmúlt évben kapott mind erőteljesebben hangot. Talán azért sem volt haszontalan a megnyitó meghívójának pontos szövegét idézni a bevezetőben: kiolvasható abból, hogy a szőkébb táj illetékesei szorgalmazták elsősorban az Abaúji Múzeum létrehozását. Ebben volt természetesen jó partner a megyei múzeumi igazgatóság, munkatársai dr. Viga Gyula és dr. Cseri'Miklós vezetésével nagy munkát végeztek annak érdekében, hogy adott időre be lehessen rendezni az abaújiak legújabb intézményét. Ahogy falun még mondják: „egy kumma anyag” nem volt az elhatározás megszületésekor, a tárgygyűjtés az elmúlt év szeptemberében kezdődött meg. Ami mára összegyűlt, annak javarészét vásárolták, de „adományok” is láthatók majd a bemutatón. Jó szívvel említhetjük itt meg azokat a településeket, ahonnan a legtöbb segítséget kapták a múzeumi szakemberek: Rásonysápberencs. Krasz. nokvajda. Felsővadász, Fancsal, Baktakék, Forró. Encs vezetői, pedagógusai, lakosai jeleskedtek elsősorban ... Akik gyakrabban járnak a 8-as főút Miskolc—Tornyosnémeti szakaszán, jól ismerhetik Forrón a Kakascsárdát Az épület közel 200 éves és műemlékjellegű. Ezt újították fel, s az épület emeleti résizét alakították ki múzeumnak. Amikor ott jártunk, még javában folyt a berendezkedés. A már látható tárgyakból azonban jó érzékelhető volt, sok érdekességgel találkozhatnak azok. akik ezután elmennek megnézni az anyagot. Ismerkedő sétánkon dr. Cseri Miklós volt vezetőnk : — Az emeleti részre felvezető lépcsők melletti falakon fotókat helyeztünk el, ezek mintegy bevezetik majd a látogatót a múzeumba. öt teremben igyekeztünk a rendelkezésre álló anyaggal felvillantani a népéleti területeket. Szeretném előrebocsátani, hogy olyan kiállítással találkoznak az érdeklődők, amely nem akar teljeset bemutatni — erre nincs lehetőség —, fejezeteket, a legjellemzőbb dolgokat vonultatják fel, erre utal a mostani bemutató címe is: Abaúj népéletéből... Egy hosszabb távú koncepció jegyében született meg a mostani kiállítás, az anyag tovább bővülésével természetesen változik majd a bemutató. Az itteni népi kultúrára vonatkozó szöveges gyű jtés már korábban megkezdődött. az így összegyűlt ismeretek képezik szöveges adattárunkat. A gyűjtés folyamatos, ebben is gyarapodásra számítunk, de hozzáteszem: a kiállításon elsősorban a tárgyak beszélnek. Az öt teremben a következők láthatók: az elsőben a történeti ismertetés van, itt főleg szöveges anyagok, oklevelek, céhes anyagok vannak. A másodikban a lakás, az otthon tárgyait; a lakásberendezést próbáljuk bemutatni. A harmadik, a nagyteremben a gazdálkodás kap helyet: a földművelés, pásztorkodás, szőlőművelés eszközei. A negyedik terem a fogyasztás helye: láthatók azok a tárgyak és eszközök, amelyekkel a megtermelt javak fogyaszthatóvá készülték. Végül az ötödik teremben textilmunkák, szőttesek, vi'seletek találhatók és tekinthetők meg, a készítésükhöz hasiznált tárgyakkal egyetemben. Valóban csak ízelítőül jegyzőnk itt fel néhány érdekességet: mondjuk az 1906-ból való festett ládát; a 19. század második feléből való káposztagyalut, a hatalmas szőlőprést, a szép szőtteséket... A múzeumi szakemberele mindehhez még hozzátették: ez a múzeum nemcsak abban az értelemben nyitott, hogy újabb anyagokkal kíván gazdagodni, úgy is, hogy teret-helyet ad közművelődési programoknak is. (ténagy—csákó) A szölöprés ... A szövőszék.. . Nívódíjas termékek kiállítása Az áprilisi Napjaink Emlékezők és emlékeztető Formatervezési nivódíjjal jutalmazott alkotók munkáiból nyílik kiállítás szerdán a Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Központjában. A kiállítás Szervezői keddi sajtótájékoztatójukon elmondották: az idén 26 nívódíjat osztottak ki, elismerve az ipar és az építőipar kiemelkedő műszaki színvonalú és formai kialakítású termékeit, s az alkotók munkáját. Azokat a gyártmányokat jutalmazták nívódíjjal, amelyeket iparilag már sorozatban gyártanak, három évnél nem régebben fejlesztettek ki, gazdaságosan előállíthatok, előnyösen értékesíthetők, s ezeken túl tetszetős formai kialakításúak. A pályázatok értékelésébe az OMFB Ipari Formatervezési Tanácsa az idén először bevonta a Kiváló Áruk Fóruma titkárságát. Ennek alapján a formatervezési nívódíjat elnyert termékek automatikusan jogosulttá váltak a KÁF megkülönböztető minőségjelzés viselésére. A nívódíjas termékek egy részét a gyártók jelenleg már exportálják is. A Magyar Optikai Művek például 40 000 mini konyhamérleget szállít az Egyesült Államokba, a Magyar Posztógyár díjazott gyapjúszöveteiből az idén 220 000 négyzetméternyit értékesít külföldön. A Parádi Üveggyár különleges technológiával készüli spirál ólomkristály kehelykészletéből nyolcszázat rendelt egy svéd cég. A Hajdúsági Iparművek FT—5—10 típusú íorróvíz- tárolóinál, az Egyesült Izzó lámpatest családjánál a díjak odaítélésekor a formai megoldáson kívül a zsűri az energiatakarékos konstrukciót is értékelte. A 26 nívódíjjal kitüntetett terméket bemutató kiállítás Budapesten a Gerlóczy utca 1. szám alatt, szerdától június 7-ig, munkanapokon 10 —17 óráig tekinthető meg. Emlékezésre az idő kínálja az alkalmat. Néha bőven méri. máskor szűkösebben. Ezúttal az első megállapítás az igaz. az április évfordulói gazdagon teremnek. Emlékezni pedig sokféleképpen lehet, de a legnehezebb kikerülni a sztereotípiák buktatóit. Azok. akik .már forgatták a Napjaink áprilisi számát, alighanem egyetértenek velem abban, hogy ezúttal nemcsak a buktatókat tudta elkerülni a lap, de olyan magvas összeállításokat közöl, amelyek hosszú időre lekötik az olvasók figyelmét, Többek között azért is, mert az áprilisban hagyományos szovjet irodalmi összeállítás, a Kosztolá- nyi-évforduló és a költészet- napi megemlékezés mértékeit sikerült arányban tartani, s biztosítani a változatosságot. A tanulmányok és a művök egységes egésszé álltak össze, amelyeket jól egészítenek ki, izgalmasan gazdagítanak a hagyományos rovatok írásai. Az eddigiekből is kitűnik tehát, hogy a recenzens a bőség zavarával küzd, s kiemelései nagyon is személyes indíttatásúak. Gennadij Ajgi: Hóvirág viharban című írása egy csuvas költőt. Mihail Szeszpelt hozza emberközelbe — Matuz Julianna fordításában ismerjük meg —. s hogy ez az is- i'smerkedés valóban „testközeli legyen”, Szeszpel verseiből is közöl a lap. „Tegnap kis kertünk ünnepel ült / Nászra-táncra tücsök hegedült s bókolt-kinyílolt mind a virág új zöld lombot öltöttek, a fák .. A Korai menyegző 1922. áprilisában született, hallatlanul szuggesztív Vers. De ha: már versről szólunk, a költészetnapi tisztelgés nemcsak József Attilára való emlékezés; rég nem látott-olvasott erejű összeállítás a lap vers- anyaiga. Amiért azonban külön is érdemes szót ejteni — az a lap publicisztikája. Az idei tokaji íirótábor az ifjúság és a társadalom kapcsolatátkutatja majd, s a lap — hagyományaihoz híven — írásaival mintegy előkészíti, felvezeti azt. Az előkészítés most indult, s ebből az alkalomból Ördögh Szilveszter esszéerejű írását és Tóth Imre László tanulmányát közük. A Jövőnk árnya (Ördögh Szilveszter írása) a recenzens hite szerint hasonló húrokat penget, mint az áprilisi Napjaink egy másik publicisztikája, amely Brac- kó István tollából született Az asztronautákat védik címmel. Hogy miről szól az írás? Ízelítőül két részletét emelnénk ki. „A gyerekek az iskolában nem úgy méregetik egymást, a szülőket, a családot, hogy apukának hány könyve van, hogy anyuka letette-e a nyelvvizsgát. A tét az, hogy van-e kocsi, s áz milyen márkájú. Ha a televízió nem színes, nem távkapcsolós és dekóderes, akkor az smaíu ...” „ ... A nagyvállalattól, próbaképpen tíz gépet rendelt egy rangos külföldi cég. Sok függött a premiertől. Nincs mit szépíteni a tényeken; a szállítmány nem ütötte meg a kívánt mértéket...” „Az most már világos, hogy nem lehet visszacsinálni a dolgokat” — ez is a szerzőtől való idézet. A véletlennek tűnő, a sors szeszélyének betudható dolgok alól sincs azonban felmentés. Mulasztásaink azokban is kimutathatóak . . . (csutorás) Már régebben jelezte érkezését. Az első jelek nem a színek, nem a fények pillangása, nem a zöld, n kék, az ezüst és az arany pazar villogása — hanem a hangok bizsergető, zsongó muzsikája volt. Amikor a hosszú és kemény tél után először megcsendült a bádogeresz. Új hangszín volt a csatornák monoton melódiája. A csatornák kántálásába trillák, kocsizörgések vegyültek. A Bükk erdőségeiben megjelentek a kor- rogó szalonkák; visszatértek a vadgalambok. S hogy a foszló felhők gyapjúgo- molyagja között megragyogott a legszebb kékségü égbolt, jönnek már más madárnépek is, hogy a zöld bóbitákkal tornyoló ágakra majd új fészkeket ragasz- szanak. És elöbújtak már kék-lila fejecskéikkel az ibolyák is. Fények és hangok mindenfelé ... A szemben levő bölcsödéből ismét kihall alszik a konyha csörömpölő zaja. A déli órákban itt-olt kitárulnak már az ajtók, ablakok. És éjjelre nyitott felső ablakok mellett térünk pihenőre. Tisztul a víz. A vascsövekben is árad a tavasz. A házak ablaksorai megtisztított, kifényesített üvegszemei vakítóan tükrözik a szétáradt derül. Az autóbusz-pályaudvaron bodron hajú diáklányok. kacaaó csitrik csukott szemmel, napba forduló fejecskékkel élvezik a várakozás nerceit. Hajtókáikon színes szalon és virág. Váll áriról már s zekrénn- he vá.anik a télik.nhni. Titkos lekeresek forró árama melegíti a lested, véredet. Pedig a tavasz napjai igazából nagyobb örömet, nagyobb élményt tartogat számunkra. Az illatot. Nem, nem a virágok édeskés parfümjét, azt még nem. A föld illatát. A napokban vidéken jártam, kívül a város falain, ott találkoztam ezzel az illattal. Puha dűlőn haladtam, s egyszer csak körülvett, elémbe lengett a világ legcsodálatosabb, leg- mámoritóbb illata, a nyers szikkadó föld szaga. A magra boruló televény barázdák, az anyaföld valami ősi örömérzést keltege- tö illata. Nem tudtam elszakadni tőle. Lassan ballagtam a süppedő talajon. , már mindenütt láthattam a kis szerszámhegyekként ulőbúvó hajtásokat, a ser- kedö vetések, a búza első szálait. Ez a legayönyörű- séoesebb a tavaszban, az úi születése, az élet diadala, a? önmagát újjáalkotó és óiiáteremtö anuaa örök. örök szén genezise. Tavasz... örök. men nem fakult s elnyűhetetten téma. A természet évről évre megismétlődő ihletése Szerelmet és verset ihlet. Számtalan gyönyörű verstori írtak róla. Számtalan dalt. De lehet-e kottafejekbe sűríteni a természet óraszerkezetének ezt a muzsikáját? A tavasz évről évre mindig ugyanaz és a tavasz mégis évről évre mindig más. A tavasz örökké újat terem. A legelevenebb és a legszebb szimbólum. ... Az árokparton, a kertekben égetik a száraz füvet, az őszről megmaradt kórót, a gazt. Tavasz van. Nap mint nap megelevenedik a határ. Vetik a földbe az új magot. Tavasz van. Kipp-kopp, köveznek, betonoznak. Építik az új utcákat, járdákat. Tavasz van. A parkok és terek padjain apró csemeték játszanak. A város utcáit el- özönli a gyerekkocsik áradata. Az emberek szívében mindennél erősebb az élet szeretete, a béke vágya. Rügyeznek az almafák. A világ két nagyhatalmának képviselői Genfben a leszerelésről tárgyalnak. A világ két nagyhatalmának államfője csúcstalálkozót tervezget. Tavasz van, tavasz van! Igaz, áprilisban, májusban még fagyok is köszönthetnek ránk. De az esték, hajnalok fagyos leheletéi már megrekednek az utcák öbleiben. A tavasz feltartóztathatatlanul itt van. Megérkezett. Pataky Dezső Az otthon tárgyaiból...
