Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1985. április 6., szombat Beszélgetés Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel Oktatási rendszerünk néhány időszerű kérdéséről beszélgettünk Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettessel: — Folyik az oktatási törvény tervezetének társadalmi vitája. Milyen változásokkal számolhatunk oktatási rendszerünkben? — Az iskolák további fejlődésének kiemelt feladata a szakmai önállóság megteremtése, s a demokratizmus fokozása. Az iskolák irányítása lényegében ma is az ötvenes években kialakult módon folyik, szigorú, normatív, egyedi az irányítás. Ez a módszer nem juttatja kedvező helyzetbe az iskolát a szellemi tartalékok feltárásában. Az erősen beszabályozott irányítás a szakmai önállóság minimumát .sem képes megadni az iskolákban. Merev, szigorú ragaszkodás a tantervhez, a jogi típusú irányítás nem indíthatja el a fejlődést. Magán az alaphelyzeten akarunk változtatni. Intézményes kereteket akarunk teremteni az iskolákból érkező ötletek, módszerek felkarolására. A jövőben a nevelőtestület joga lesz a tanterv alkalmazása a helyi körülményekre, a társadalmi, környezeti sajátosságokra. A pedagógus ezek figyelembevételével úgy építi fel az anyagot, ahogyan jónak látja. úgy „adagolja” a tanulóknak a terhelést, hogy mindegyikük elsajátítsa a kötelező ismereteket, a kiválóbbak pedig ennél többet. Azt szeretnénk, ha az iskolai nevelés innovatív erővé válna. Kísérletileg próbálhassák ki és alkalmazhassák saját elképzeléseiket, s a szakmailag megalapozott változtatásokat építsék be az oktatott ismeretekbe. — S lei dönti el, hogy szakmailag megalapozott-e a változtatás? — E célra tudományos tanácsol hozott létre a minisztérium, amelyben szakemberek értékelik és bírálják el a javaslatokat. Részt vesz ebben a munkában az Országos Pedagógiai Intézet, s a megyékben részben már megalakult megyei pedagógiai intézetek is. • — A szakmai önállósághoz nagy szakmai tudás is szükséges. Hogyan lesznek képesek majd karbantartani tudásukat a tanárok ma, amikor olyan gyorsan avulnak el a tudományos ismeretek? — Átszervezzük a továbbképzést, megteremtjük annak a feltételeit, hogy évente ötezer pedagógus részesüljön benne. Az ősztől kezdődően az egyetemeken kapnak egyéves továbbképzést a pedagógusok. A továbbképzésen nemcsak a tudományok legújabb fejlődéséről kapnak képet a tanárok, hanem az alkalmazás, a tananyagba építés módját is. bemutatják nekik. Azaz az ismereteket transzformálva kapják, hogy azok felhasználhatók legyenek az iskolai munkában. A metodikai újdonságokat is tanítják majd, csakúgy, mint a legújabb technika (számítógép, video) iskolai alkalmazását. — Milyen változásokat hoz az iskolákban a demokratizmus fejlődése? — A már említett szakmai önállóság természetesen csak akkor ér valamit, ha a nevelőtestületnek döntési kompetenciáikat, hatásköröket adunk. Az oktatási törvény növeli a tantestületek szerepét az iskola irányításában. Az iskolák ázakmai munkaközösségeinek vezetője, akit a közösség maga választ, órakedvezményt kap, de azon kell lennie, hogy gondolkozzon, miként lehet javítani a szakmai munkát. A demokratizálódásnak — ami nem szervezési elv, hanem a működés alapelve — intézményesülnie kell. A nevelő- és a szakmai testületen kívül ezt a célt szolgálja az igazgatók meghatározott időre szóló kinevezése. — Ezek az intézkedések újak, és fokozzák a demokráciát az iskolán belül. De mennyire lesz demokratikus „kifelé” az iskola? — A társadalmi nyilvánosságnak, a demokrácia alap- feltételének fóruma az iskolatanács lesz. Ennek nemcsak a szülők tagjai, hanem a gazdasági, társadalmi szervezetek is. Itt cserélhetnek véleményt, tapasztalatot a társadalom képviselői, a szülők és a pedagógusok. Esetleg döntési joguk is lesz bizonyos kérdésekben. Ebben a demokratikusabb iskolarendszerben komolyan kell venni a diákönkormányzatot is, nemcsak az ön- kormányzati napra, hanem az egész évre. E modellben előfordulhat, hogy a diákönkormányzat véleményt mond, amit az iskolatanácsban megvitatnak, s ennek nyoma lesz az iskola irányításában is. — Mit vár mindettől a minisztériumi vezetés? — Szabadabban, demokra- tikusabban működő iskolát, ami jobban eleget tesz az iránta támasztott követelményeknek, mint a mostani, felülről irányított. — Milyen tennivalók várnak a minisztériumra ennek érdekében? — Ebben az évben kidolgozzuk az irányítás továbbfejlesztésének programját, s megkezdjük a változtatások fokozatos bevezetését. Hangsúlyozom a fokozatosság elvét. Változtatnunk kell az irányítás stílusán . is. Nem parancsnoklásra lesz szükség, hanem szolgáltatásra: biztosítani kell a feltételekéi az önálló szakmai munkához. Nem a régi értelemben vett felügyeletre, hanem támogatásra: nem beavatkozásra, hanem orientálásra, iránymutatásra lesz szükség. — Felmerülhet a kérdés, nem származik-e abból baj, hogy túl nagy lesz a nevelőtestületek szabadsága a tan- tervek adaptálásában? Nem szűnik-e meg a képzés egysége az iskolákban? — Nem. Az egységes képzés biztosítható irányelvekkel, amelyekben meghatározzuk, mi az, amit feltétlenül meg kell tanítani. A variabilitás egyrészt abban lesz, hogy nem kötjük meg a pedagógusok kezét az alkalmazandó módszerben. (írni tanítani hatféleképpen is lehet, fontos, hogy valóban megtanuljon írni a tanuló.) Másrészt abban, hogy a törzsanyagon felül sokfélét lehet oktatni. Végezetül arra kérem a pedagógustársadalmat, hogy higgyen a továbbfejlesztés lehetőségeiben. Az oktatásügy továbbfejlesztése társadalmunk fejlődéséért szükséges, azért, hogy jobban felkészíthessük a tanulókat azokra a feladatokra, amelyek a jövőben a társadalom előtt állnak, s amelyek megoldásától függ a jövőnk. — Köszönöm a beszélgetést. G. .1. A szovjet könyv és hanglemez ünnepe A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, a Mezsdunu- rodnaja Knyiga, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, és az MSZMP Fejér megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága Székesfehérváron rendezte meg a szovjet könyv és hanglemez hagyományos ünnepét. Az impozáns kiállítást az oktatási igazgatóság aulájában Alekszej Atyaksev. a Szovjetunió budapesti nagykövetségének harmadtitkára nyitotta meg. Megjelent az országos rendezvényen Hernádi László, az MSZBT Országos Elnökségének osztályvezetője, valamint Ro- manyko Nyikolaj, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselője. A szovjet—magyar barátságot, az együttműködést méltató szavak után Dévai Nagy Kamilla és Pelsőczi László műsorára került sor. Ezt követte a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat által szervezett országos irodalmi fejtörőjáték nyerteseinek sorsolása. A pályázatra 2222-en küldték be megfejtésüket, ezek közül 943 név került a szerencsekerékbe. Egyenként 10 ezer forint értékű könyvet kapnak a nyertesek, akik a következők: dr. Czinege Andrásné, Szolnok, Palla u. 20.; Csáthy Albert, Rétság-Tolmács, Csokonai u. 25.: Valkó László, Budapest XI., Regős u. 8.; Horváth Sándorné, Hatvan, Vas Gereben u. 22 b; Takács György, Budapest, Páskompart 19. A szovjet könyvek és hanglemezek reprezentatív bemutatóját április 9-ig tekinthetik meg az érdeklődők Székesfehérváron. Régi iskolákban harangszó adta, s adja tudtul napjainkban is, ha valami szép, ünnepélyes esemény készülődik. Kongatására indulnak „hosszú útra” a ballagok, ez köszönti az iskola kapuján először átlépőket. A megszokott csengőhangnál ünnepélyesebben, méllóságteljeseb- ben szól ez a harang, s bál’ hangját nem viszik oly mesz- szire a szelek, mint mázsás társaiét, a szívünkben talán tovább őrizzük hangjának mélységét, méltóságát, mint amazokét. Szerda délután — megszólalt egy iskolaharang. Először kongatták meg, először hallották hangját kis- és nagydiákok, szülők és nevelők, s a környék lakói. Miskolcon, a Szinva-népkerti lakótelepen, a 7-es számú Általános Iskola udvarán szólalt meg, szép, faragott lábain ringatózva. Kiéit szólt a harang? „Értük, akik ránk örökölték e hazát, értük, akik a szabadságot hozták, értük, akik a háború okozta iszonyatos pusztítás után az újjászületésért tevékenykedtek, érted, aki mindennapi munkáddal, gondoskodásoddal, magatartásoddal részese vagy annak, hogy emberibb legyen az életünk, és érted is, aki a harang szavára elindulsz ezen az úton.” Így s ez hangzott el az avatón. a harangöntők szép hitvallásaként. A harangön- tés évszázadok óta jelkép — annak az embernek a jelkéMagatartás, példa, művészetek Éles rikoltásokat és mély torokhangokat hallok a késő esti utcáról. Néhány fiatalember — tizennyolc-húsz év körüli fiúk — arról tesz éppen bizonyságot, hogy moziban járt és látta A legyőzhetetlen Vutang című kínai filmet, amelyben a távol-keleti önvédelmi-harcászati fogások egész seregét ismerhette meg. A nálunk eddig ismeretlen kungfu-film újabb „leckékkel” szolgál azoknak a kalandvágyó fiataloknak, akik eddig is Búd Spencer és Terence Hill, meg a Sárkány Lady és más hasonló verekedő „hősök” kalandjaiért rajongtak. Jó tanítványoknak bizonyultak. Némelyik fogást már egészen jól alkalmazták egymással szemben, egyikük mái- két lábbal az ellenfele mellébe is tudott rúgni. íme, bizonyos fajta filmek példája, „nevelő hatása”. Búd Spencer mesterire koreografált, mázsás ütlegelnek talmi utánzása után a kínai és japán bunyó is bevonul minden idegen szokást azonnal utánozni kész kortársaink eszköztárába. A művészetek hatása tömegméretű. Emlékezzünk csak a hatvanas évekre, amikor Teli Vilmos volt az ügyeletes tévéhős: minden gyerek nyíllal lövöldözött barátaira, illetve az azok fejére rakott almákra, nemegyszer igen súlyos sérüléseket is okozva. Robin Hoodnak is akadtak utánzói szép számmal, meg sorra- minden kalandhősnek, ami az esetek nagyobb hányadában —szerencsére — nem járt mindig tartós testi sérüléssel. Később megjelentek a krimihősök, köztük a szivarcsutkás Peter Falk, a koszos ballonban járó Columbo hadnagy, meg a kopasz Kojak és a többiek. Gyakori vendégünk volt az Angyal, meg sokat járt felénk Petrocelli és még sok-sok társuk. A mozikban állandó vendégünk lett a már említett Bud Spencer, Terence Hill és még néhány verekedő. Lassan kezdtek hozzátartozni a magyar élethez. Legalábbis például szolgáltak. Sajnálatosan nagy divat nálunk a tévé- és mozikalandhősök utánzása. Sajátos módon elsősorban az öntörvényű, törvényen kívüli figurák találnak követőkre; Kloss kapitány vagy Stirlitz utánzói nem tűntek fel. Tagadhatatlan, hogy a filmhősök mindig példaként szolgáltak — Jávor Pál és Adolphe Menjou hajdan például bajuszdivatot teremtett —, de a napjainkban tapasztalható követésük már több az egyszerű filmhősök iránti rajongásnál. Napjainkban a kommersz és azoknál gyatrább filmek hőseinek talmi utánzása már-már tömegméretű magatartási formát alakít ki. Nemcsak a hajviseletek, ijesztőnek tartott ruházatok, egyes hősök járásának. testtartásának, mozdulatainak — például a cigarettavégek „elegáns ívben” való tömeg közé pöckölése — majmolása jelenti ezt a magatartás-alakulást, hanem a filmen látott és merőben más társadalmi körülmények között gyakorolt életvitel és -felfogás is. Aki jóformán csak olyan művekkel ismerkedik, amelyekben a keményebb ököl győz, amelyben semmi törvényes rend. semmi logika sincs, pusztán az erő és a testi ügyesség, illetve verekedési gyakorlat győzedelmeskedik, lassan maga is elhiszi, hogy ez az igazság, ezt az utat kell járni. (Arra ritkán gondol, hogy kiagyalt szituációkban jól begyakorolt figurák verekszenek, az ütések nem valódiak, a „csontzene” külön kerül a filmbe, ám a hazai utcai utánzóknál nincs előzetes koreográfia, ott az ütleg valódi és természetesen mása hatása, mint a filmbeli példáknál.) Szocialista életrendünktől idegenek ezek a példaként követett magatartási megnyilvánulások, de sajnálatosan hódítók. Nem egészen új dolog, de most, a XIII. párt- kongresszus határozata is megerősítette: a társadalom igényli, hogy a művészetek, köztük a film, járuljanak hozzá az emberek életszemléletének. ízlésének alakításához. Erről a kongresszus vitájában is többször szó esett és a szocialista életmód erősítése, mindinkább össztársadalmivá tétele érdekében intenzivebb ideológiai munkát is szükségesnek ítélt a vita és a határozat egyaránt. Talán lényegtelennek tűnik, miként utánoznak fiatal legények filmekben látott csacskaságokat. Ám ezek láncolata már nem intézhető el kézlegyintéssel, A kung- fu-filmekben látott verekedések és a többi bunyóshős folyamatos utánzása lassan életformává lesz és gondolkodásban is gyökeret ver. Aki az ököljog érvényesülését látja mindig és hiszi is, nehezen fogadja el a szocialista humanizmust, a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait, a ka- landhősök környezetét és életformáját tekinti követendőnek. Bizonyság erre sok- sok fiatalember felfogása, a nyugati valóságról való téves tudata, a saját életünkről való igen hiányos ismerete. Persze, nem lehet mindezt kizárólag a filmek rovására írni — noha a mozik és a televízió filmkínálata nagymértékben ludas az effajta példakövetésben és magatartás-alakulásban —, mert más művészeti ágak kínálatában és a könyvkiadásban is fellelhető ez a tendencia. Érdemes lenne az ilyen müvek arányát szemügyre venni a mozik kínálatában, a tévéműsorokban, a haknimüsorok nyújtotta „szórakozásban”, a könyvbolti eladásokban, a magánkiadásban és különféle hasonló módon megjelentetett füzetes kiadványokban. képregényekben, meg egyéb helyeken. A művészetek társad alom nevelő szerepéről minden fórumon sokat beszélünk. A kongresszusi határozat újabb biztatást, erősítést adott: többet kell tennünk! Az utcán a fiatalok, akik eddig Búd Spenceren nevelkedtek és legutóbb a Bombajó bokszoló pörölycsapásain nemesítették lelkűket, most már kínai kunglü-film segítségével képezhetik magukat tovább és immár nemcsak pofonokat és ökölcsapásokat osztogathatnak, hanem partnerüket — vagy ellenfelüket, esetleg ok nélkül kipé- cézetteket — egyszerre két lábbal rúghatják szájon Benedek Miklós Felmérés a népesség helyzetéről pe, aki nem adja fel a küzdelmet. A harang kondulása azt jelzi, hogy az embert legyőzni nem lehet soha. Egy iskola — az iskola — mindig ezt, az emberbe vetett hitet, bizodalmát akarja átplántálni tanulóiba. Hitet erősíteni vállalták a harangöntők szép küldetését e közösség tagjai. Igaz, kezdetben, amikor elkezdték a rézdarabkák gyűjtéséi a gyerekek, ábrándos óhajnak tűnt mindez. De ahogyan a gyű- lő-gyarapodó rézdarabkákon megcsillant a fény, a remény is kell. hogy egyszer zengeni is lógnak még ... És már nemcsak a gyerekek szorgoskodtak, a szülők is, segítségül híva munkahelyük kollektíváját is ... S bár tény, hogy magának az öntésnek a műveletét már szakemberek végezték, jogosan érezheti mindenki, kinek köze van hozzá, a harangöntők nagy családjába tartozik. Ez az iskola még nagyon fiatal. „Gyermek még” — mondhatnánk, hiszen négy évvel ezelőtt avatták. De felnőtt módon viszonyul nemcsak tanítványaihoz, a kö-, rülötte magasodó lakótelep lakóihoz is. Üj hagyományokat már teremtett magának, s most régi hagyományokat is gyökereztél. Talán ezért is sikerült közösséget formálnia, közös cselekvésre buzdítania, s ezért is szól nagyon szépen az iskolaudvaron álló harang hangja. (csutorás) Az 1984. évi mikrocenzus adatai című kötet a Központi Statisztikai Hivatal kél népszámlálás között, az 1984. október 1-i eszmei időpontra vonatkozó reprezentatív felmérésének főbb eredményeit teszi közzé. A felmérés a lakosság 2 százalékára terjedt ki. A feldolgozás a népesség demográfiai és foglalkozási összetételét, háztartás- és családviszonyait, valamint a társadalmi rétegződés legfrissebb adatait tartalmazza. Tudom, hogy tudod, hogy tudom Képünkön Alberto Sordi és Monica Vitti, ai olasi film, illetve az olasz filmvigjáték két óriási személyisége látható a Sordi által rendezett Tudom, hogy tudod, hogy tudom cimü, a premiermozikban most műsoron levő vígjáték egyik jelenetében. E filmben Sordi egy banktisztviselőt játszik, aki ugyan nem féltékeny típusú ember, de amikor egy tévedés folytán felesége magánéletét filmre I veszik, s ö ezt a felvételt megismerheti, gyökeres változás következik be az életében. L__________________________________________________
