Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-02 / 77. szám

1985. április 2., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A népgazdaság egyensú­lyának javításához olyan frontáttörésre van szükség az ipar szinte minden ága­zatában, amely lehetővé te­szi a nemzetközi versenyké­pesség érzékelhető emelke­dését. Például a gépipar te­rületén ilyen áttörési pont­nak tekinthetjük a közúti járműgyártást, s az ehhez kapcsolódó részegységek, al­katrészek termelését. Csak­hogy a feltételek nem ja­vultak számottevően. Nem­csak azért nehéz a dolgunk, mert a külpiaci helyzet lát­ványos javulása belátható időn belül aligha következik be, s az import szűkössége jelentős szerkezeti változáso­kat tételez fel, hanem azért is, mivel a beruházási esz­közöknek is érezzük a hiá­nyát. Elmozdulás csak ak­kor várható, ha többet te­szünk a versenyképesség fo­kozásáért, a műszaki fej­lesztésért, a munkaerő ha­tékony foglalkoztatásáért. Bizonyára nem mondunk vele újat, ha most ismétel­ten hangsúlyozzuk azt ásó­kat emlegetett tételt, misze­rint a versenyképesség foko­zásának egyik feltétele, hogy tisztán lássunk, hol vannak előnyeink, lehetőségeink és miben, illetve a gazdálko­dás melyik területén marad­tunk el. Ezt különben na­gyon jól érzékeltetik az ér­és költségviszonyok, csak­hogy ennél részletesebb megközelítésre is szükség van. Ebben lehet segítsé­günkre a nemzetközi össze­hasonlítás. Szerencsére, az utóbbi idő­ben már tapasztalható elő­relépés, amely a vállalatok versenyképességének javulá­sát eredményezte. Az ipari fejlődésben végbemenő nagy versenyfutásban már a je­len is, de még inkább a jövő azoké a vállalatoké, ame­lyek a lehető legnagyobb mértékben hasznosítják az emberi alkotóképességet; a műszaki fejlődés útján gyor­san reagálnak az igényekre, erőforrásaikat a progresszív területekre koncentrálják. Az Autóvillamossági Fel­szerelések Gyára — buda­pesti és mezőkövesdi gyár­egysége — hosszú évek óta készít a közúti járműgyár­táshoz nélkülözhetetlen autó­villamossági részegységeket, alkatrészeket, többek között indítómotorokat, dinamókat, generátorokat. Ha valame­lyik, az ágazathoz tartozó vállalatról elmondható, hogy okosan, előrelátóan építi jö­vőjét, az AUTÖVILL mező­kövesdi gyáregységére foko­zottan érvényes ez a meg­állapítás. Az üzem vezetői ugyanis idejében felismer­ték, hogy a belső szervezett­ség javítása és a termékek korszerűsítését eredményező műszaki-technológiai fejlesz­tő munka elengedhetetlen ahhoz, hogy az igényekhez igazodó új versenyképes gyártmányokkal jelenjenek meg a piacokon. Természetesen éltek a le­hetőséggel. Megvásárolták a Bosch-indítómotor licencét, így lehetővé vált egy világ- színvonalon álló, a korábbi indítómotornál négyszer üzembiztosabb termék előál­lítása. A licencvásárlással egy időben megkezdték, illet­ve folytatták a gyártás kü­lönböző fázisaiban a tech­nológia korszerűsítését. El­sősorban a minőség javítá­sát és a termelékenység nö­velését célozta az évekkel ezelőtt beindult nagyszabású gépi beruházás, rekonstruk­ció. A nagyszerű ebben az volt, hogy a beruházást nem a meglevő technológia kon­zerválására, hanem korsze­rűsítésére használták. Kü­lönböző célgépeket, automa­ta berendezéseket vásárol­tak fejlett tőkés országok­ból. Ilyen berendezés volt a Smetz forrasztógép, amely felváltotta az egészségre ár­talmas, alacsony termeié­Folyó év március 5-i, 53. sz. lapjuk 3. oldalán „Senki többel?...' Harmadszor!” címmel szarvasmarha-tartás­sal kapcsolatos cikk jelent meg. A cikkben leírtak alap­vetően helytállóak, azokkal magunk is egyetértünk, ugyanakkor szövetkezetünk­kel összefüggésben téves ada­tok szerepelnek, melyet — ezúton — szükségesnek tar­tunk helyesbíteni: 1. Szövetkezetünk szarvas- marha-hizialással hosszú évek óta nem foglalkozik, így az exporttal kapcsolato­san leírtak szövetkezetünket nem érintik. 2. Szarvasmarha-ágazatunk felszámolásának elhatározá­sát hosszas elemzések, szá­mítások, viták előzték meg. 3. Szarvasmarha-eladási szándékunkat folyó év janu­ár 24-i levelünkben foglal­tak szerint kértük hirdetés formájában közzétenni, ami a Magyar Mezőgazdaság c. hetilap február 20-i 8. szá­mában, valamint március G-i, 10. számában jelent meg, to­vábbá a TSZKER Piacszol­gálat c. kiadvány márciusi számában jelenik meg. 4. A Boovina Gazdasági Társaságot is megkerestük folyó év januárjában annak érdekében, hogy legyen se­gítségünkre az ágazat minél kedvezőbb felszámolásában. 5. A mai napig (március 13.) egyetlen szarvasmarhát sem adtunk el. 6. Az állomány háromne­gyed részére a napokban kö­tünk adás-vételi szerződést (számunkra kedvező áron). A jelenleg általában gazdaságtalan szarvasmarha­tartás szövetkezetünket is érinti. A további kedvezőtlen hatásokat kívánjuk a tsz- tagság érdekében kivédeni akkor, amikor körültekintő, és szerintünk megalapozott intézkedéseket teszünk a veszteséges gazdasági tevé­kenység felszámolására. Ezen okok hatottak kény­szerítő módon szövetkeze­tünkre és követelték meg a szarvasmarha-ágazat — ré­szünkre is sajnálatos — mi­előbbi felszámolásának elha­tározását, ami szükségszerű lépés volt. Kurucz Miklós elnök, bükkábrányi Béke Mgtsz A lenti levelet a szövet­kezet elnökének kérésére kö­zöljük. Ennek ellenére véle­ményünket az üggyel kap­csolatban továbbra is fenn­tartjuk. Nem kihúzni kell a fiatal, fájós fogat, hanem, ha mód és lehetőség van rá, or­vosolni azt. Vagyis egy vesz­teségbe torkolló ágazatot, melyet csak 1981-ben (!) hoztak létre, nem elsősor­ban felszámolni kellene, ha­nem belső átértékelésekkel, átszervezésekkel, a korábbi­aknál lényegesen hatéko­nyabb, jobb tenyésztői mun­kával gazdaságossá tenni. Sőt, álláspontunk védelmé­ben dr. Villányi Miklós. MÉM-államtitkár szavaira hivatkozunk, aki a megyei tervegyeztető tárgyaláson ki­jelentette: „szarvasmarha­ágazatot csak ott indokolt felszámolni, ahol hosszú évek következetes tenyésztői munkája mellett sem lehet eredményt termelni.” Követ­kezésképpen a bükkábrányi termelőszövetkezetben ezen ágazat felszámolását, ami­hez természetesen joguk van, elsietett lépésnek tartjuk. Dr. Herczeg László, a megyei tanács főmunkatársa is jelez­te: véleményünkkel megegye­ző a megyei tanács mező- gazdasági osztályának állás­pontja is. piac kenységű hagyományos kézi hegesztést. De megemlíthet­jük az Auerbach-házhajlító célgépet, amely nyolcszor nagyobb teljesítményre ké­pes. Az önindítók, dinamók, generátorok pajzsát öntik az angol DIMO-cég által szállí­tott alacsony nyomású öntő­géppel, a DISKUS automata sikköszörűgép pedig három- szor-négyszer nagyobb tel­jesítményre képes egy mű­szak alatt. Jelenleg is foly­tatódik a gyáregységben a technológia korszerűsítése: egyebek között Gildemeister típusú CNC házmegmunkáló automata gép üzembe helye­zését végzik a szakemberek. A másik nagy „húzást” az jelentette az AUTÖVILL ré­széről, hogy Mezőkövesd ha­tárában jó néhány évvel ez­előtt hozzáfogtak egy telje­sen új telep kialakításához. A rohamosan fejlődő üzem ugyanis kinőtte a Dózsa György úti telephelyet. Per­sze más szempont is közre­játszott ebben. Kiszámítot­ták ugyanis, hogy a terme­lésnek egy helyen való kon­centrálása lényegesen na­gyobb termelékenységet tesz lehetővé, erősödik a munka- fegyelem, csökkennek a bel­ső szállítási költségek, amely döntően befolyásolja a gaz­dálkodás ered mény ességét. Hogy valóban korszerű, versenyképes termékeket gyártanak Mezőkövesden, ar­ra a legjobb bizonyíték, hogy az AUTÖVILL-nek nincsenek értékesítési gond­jai. Például az NDK részé­re évenként sok tízezer da­rab, saját fejlesztés eredmé­nyeként ki kísérletezett indí­tómotort gyártanak. S a Bosch-licenc alapján gyár­tott indítómotorokból ma mar egyre többet vásárol­nak a tőkés piacokon. Az AUTÖVILL tehát ide­jében felismerte, hogy a mű­szaki-fejlesztési politikát, a kutatás-fejlesztést, a licenc­vásárlást és -hasznosítást, a beruházást egységesen kell értelmezni. Az eredménye: az Autóvillamossági Felsze­relések Gyára — a buda­pesti és a mezőkövesdi gyár­egysége együttesen — tavaly vállalati szinten 1,6 milliárd forint értékű részegységet, készterméket és alkatrészt gyártott. Ebből mintegy 500 millió forint nyereség kép­ződött. Vagyis: rendkívül jö­vedelmezően termelnek. Az exportra kerülő termékek dollárkitermelési mutatója pedig vetekszik a legjobba- kéval. Lovas Lajos Mi kerüljön a kiskertbe? Olyan faiskola, szaporitó- anyag-lerakat ma még se­hol a világon nem létezik, ahol egy helyen akár gyü­mölcsfákból. akár díszfákból, díszcserjékből minden faj, minden fajtája beszerezhető lenne. Mikor tehát azt mon­dom, írom, hogy a Miskol­ci Kertészeti Vállalatnak a Szentpéteri kapuban (a 12- es, 14-es autóbusz végállo­másánál) néhány éve léte­sített faiskolai lerakat ában ezen a tavaszon is gazdag a szaporítóanyag-választék, akkor nem az előbb említett ideális állapotokra gondolok, gondolhatok. Mégis bátran — s örömmel — ismétlem, hogy gazdag választékot ta­lál itt mindenki, aki csak ide téved, mert a lehetősé­gekhez képest igenis vá­laszték várja a vásárlót. Olyannyira választék, hogy arra mód sincs: minden itt megvásárolható szaporító­anyag nevét felsoroljuk. Ám arra mégis vállalkozom, hogy saját tapasztalataim alapján legkiválóbbnak minősített fajták ismertetésével segít­sük elsősorban a kezdő ker- •tészkedők választását. Az őszibarackból kapható négy fajta közül elsősorban a régi, igen megbízható, ki­váló zamatú és tetszetős Nehéz választani (?) Facsemetevásár méretű championt ajánlom. A hétféle körtefajta mind­egyike rendelkezik előnyös tulajdonságokkal. Arabitka például a legkorábbi, téli tárolásra, fogyasztásra pedig a Hardenpont téli vajkörte kiváló. Ha valaki csupán egy fajta körtét akar, annak viszont a választékból a hőse kobak nevű őszi fajtát javaslom. Szabályos körte alakú, korán termőre for­dul, rendszeresen terem, s a zamata. íze fenséges. Újdon­ság, ritkaság — hiszen nem minden évben kapható — a mandula. Most a szigetcsépi fajtát árulják. A kajszivá­lasztékból mindenképpen ki­próbálásra ajánlom az an- dornaktályai magyar kaj­szit, főleg a bükkaljaiaknak. Szilviából a jó öreg beszter­ceinek nincs párja, ringló­ból (melléje porzófajta is kell) az althánn ringlót és a serminát egyaránt javas­lom. Almát személy szerint házikertbe nem telepítenék, de aki másképp gondolkodik, a választékból vegyen close-t. A cseresznyefajták közül a bigarrau burlat-ot emelném ki, míg meggyből az érdi bőtermőt. A szőlő­ből — szubjektív vélemény a jövő egyik nagy fajtája lesz a Zengő, de újdonság a Boglárka is. Aki csemegé­nek, bornak egyaránt alkal­mas fajtát keres, az az Ir- say Olivér fajtát keresse. A tüske nélküli szeder — a mandulához hasonlóan — újdonság. Hobbisoknak ja­vaslom. Ez a telep a gyümölcsfák mellett a megye leggazda­gabb díszfa-választékát kí­nálja. (Más lerakatokon díszfából. cserjéből kevés kapható.) Oszlopos tujából ottjártunkkor volt columna, smaragd és malonyai válto­zat. Jaskó József, a telep vezetője felhívta a figyel­mem a sövénynek valók széles választékára, valamint az úgynevezett cukorsiiveg- fenyöre (ritkaság) és a ta- xusokra (tiszafákra). Nekem viszont a konténeres nyírek tetszettek, meg a termést is hozó törökmogyoró és a ja­pán diszcseresznyék. De hát ahány ember, annyi ízlés! (ha) A kukoricatermesztés növe­lése érdekében a MÉM és a PM új ösztönzőrendszert dol­gozott ki, melynek értelmé­ben a mezőgazdasági nagy­üzemek jövedelemadó-ked­vezményben részesülhetnek. Az adókedvezmény feltétele, hogy a háztáji területtel nö­velt nagyüzemi kukorica és silókukorica együttes, május 31-i vetésterülete növeked­jen az 1983-as és 1984-es át­lagos vetésterülethez viszo­nyítva. Ezen növekedésnek legalább akkorának kell len­nie, hogy az itt megtermelt kukorica mennyisége (máju­si morzsolt súlyban számol­va) az 1983-as és 1984-es át­lagos kukoricatermés-meny­Jövedelemadó-kedvezmény A nagyobb kukoricatermelésért nyiséghez képest 1985-ben 5 százalékos emelkedést ered­ményezzen! Ebben az eset­ben a jövedelemadó-vissza­tartás összege — az előzőek­ben előirt feltételek teljesí­tése esetén — a területnö­vekményre hektáronként 2000 forint, A jövedelemadó-ked­vezményt az 1985. évi ered­ményfelosztás során lehet számolni. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági nagy­Néhány éve volt egy ri­portalanyom, mégpedig egy kétkezi munkás, aki talán életében először dolgozott ki egy újítást a munkahe­lyén. Nem volt az égbeki­áltó, világot megrengető találmány, csupán ötletéi vetette papírra, gondolva arra: bizonyára hasznára lesz vele a társadalomnak. Többször érdeklődött a be­nyújtott javaslata sorsáról, ám finoman tudatták vele, hogy újítása valójában nem is újítás. Lelkiismerete azonban nem hagyta nyugodni, meg volt győződve róla, hogy amit a maga erejéből ki- fundált, az nem eldobni való. Gondolt egy merészet, s javaslatát elküldte Duna­újvárosba. S az ország má­sik részén kedvező véle­ményt nyilvánítottak az újításról, alkalmasnak ta­lálták a megvalósításra. Határtalan örömmel lo­bogtatta a nevére címzett válaszlevelet: — Íme, érde­mes volt gondolkodni az ötleten — mondogatta. Persze ezen nem lágyult meg az ötletet elutasítók szíve. Kitartottak vélemé­nyük mellett, a javaslatot nem fogadták el újításként. A sors úgy hozta, hogy az­óta sem találkoztam isme­rősömmel, nem tudom ho­gyan alakult végül is a szóban forgó újítási ügy. Ez a kis történet a kö­zelmúltban jutott eszembe, amikor egy tanácskozáson éppen az újításokról, talál­mányokról esett szó. S ön­kéntelenül felötlött ben­nem: vajon hány csalódott, meg nem értett újító van széles e megyében. Hány jó ötlet megy veszendőbe, mert áltörhetetlen falba ütközik az, aki megkísérli azt a bizonyos „állóvizet” felkavarni. Még olyan kép­telen vád is elhangzik egye­sek részéről, hogy nálunk kevesebb az ötletgazdag ember, mint más féltekén, s ezért van az, hogy nincs annyi új, korszerű termék, olyan gyártmány, amely magas szellemi tartalom­mal a világpiacon kellő hasznot hozna. Sajnos, van bennünk egy adag irigység is azokkal szemben, akik életrevaló gondolattal, ötlettel rendel­keznek, akik képesek újat, újszerűt alkotni. Nem egy példát hallani, hogy az iri­gyek presztízs- vagy pozí­ció-féltésből még gáncsot is vetnek azoknak, akik be­levágnak valamilyen kísér­letbe. Tegye a szívére a kezét, aki még nem hallott olyan esetről, amikor egy-egy újító úgy tudta kivitelezni elképzeléseit, hogy megfe­lelő „társakat, támogató­kat” talált, akiket érde­keltté tudott tenni; akik hatalmi pozíciójuknál fog­va „szivükön” viselték az újítók, az újítások sorsát. Jó lenne elérni, hogy a gazdálkodó egységek rá­kényszerüljenek, hogy min­den értelmes gondolat, öt­let, legyen az újítás vágj’ találmány, a legegyszerűbb ésszerűsítés, a jövőben zöld utat kapna. L. L. üzem 1985. április 30-ig a megyei tanács pénzügyi osz­tályára írásban is bejelenti a feltételeknek megfelelő te­rületnövelési szándékát, a jövedelemadó-kedvezmény összegét már az 1985. évi adóelőleg megfizetésénél visz- szatarthatja, utólagos elszá­molásra. Amennyiben a nagyüzem az 1985. évi gazdálkodása alapján jövedelemadó fizeté­sére nem kötelezett, vagy a fizetendő jövedelemadó ösz- szege kisebb az előzőekben megjelölt feltételek teljesíté­se esetén számított jövede­lemadó-kedvezménynél, úgy a kedvezmény a következő évben fizetendő jövedelem- adó terhére érvényesíthető. A jövedelemadó-kedvez­mény feltételeinek teljesíté­sét tartalmazó adatokat — a KSH részére nyújtott adat­szolgáltatással és a mérleg­adatokkal összhangban —el­különítetten kell nyilvántar­tani. A világ egyik legnagyobb klímaberendezése, a Fitotron teljes teljesítménnyel meg­kezdte működését az ukrán növénytermesztési, szelekci­ós és genetikai tudományos kutatóintézetben. A bármely időjárási viszonyok imitálá- sára ’alkalmas berendezés­komplexum segítségével je­lentősen lecsökkenthető a nagy hozamú fajták és sze- mestakarmány-hibridek kikí­sérletezésének ideje. Izolált melegházakban, ve­getációs, szárító- és fa­gyasztókamrában összesen 1500 négyzetméternyi terüle­ten automatika szabályozza a hőmérsékletet, a nedves­ségtartalmat és a megvilági- tottságot. Mesterséges éghajlat Ssli ük!?... Iralszf!

Next

/
Oldalképek
Tartalom