Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. március 2., szombat Korok, stílusok, évszázadok harmonikus egységben: ez jellemzi a tornaszentandrási műemlék templomot. Műemlékbejáráson Az országhatár közelé­ben, az idegenforgalom lá­tószögéből kiesve, dombbá szelídült hegyek árnyéká­ban és védelmében húzó­dik meg megyénk egyik ap­rócska, ám szép települése, Tornaszentandrás. Nevét — igaz, nem látványos csin­nadrattával — a 70-es évektől kezdve kapta szárnyra a hír. Legalábbis azok körében, akiket érde­kel a történelem, az épí­tészet, a műemlékvédelem. Ugyanis a hír forrása, egy, a korábbiakban még a szakmabeliek körében is alig ismert, ritka értékű, stílusában román eredetű, ikerszentély es templom feltárása, restaurálása, kö­vetkezésképp „felfedezése” volt. Aki a hír hallatán, azóta elvetődött e madár által is ritkán látogatott tájra, s megmászta a falu fölött emelkedő, tekintélyes hárs­fákkal díszített hegy-dom- bocskát, az minden bi­zonnyal megerősít abban a véleményemben: építészeti kincset talált, látott; kü­lönböző korok építészeti stílusának keveredése elle­nére is egységesnek tűnő, harmonikusan tagolt, tör­ténelmi levegői, évszáza­dok hangulatát sugárzó mű­emlék épületet... . . . amelyről egyebek kö­zött ' a következőket aján­latos tudni (Valter Ilona írta 1!)78-ban a Műemlék- védelem című folyóirat 2. számában): „A templom keleti része — a mai szen­tély — egyhajós épület, két azonos nagyságú és korú félköríves szentéllyel, négy­zetes hajóval, amely fölött a mai négyszögű templom­hajó magasodik, déli falá­ban két átalakított barokk ablak alatt nyíló félköríves bejárattal. A bejárattól nyugatra, négyszögű na­gyobb nyílást láthatunk, amely megbontja a hom­lokzat egységét. Az északi oldalon dongaboltozatos ba­rokk sekrestye nyúlik a templomhajó fala elé; szél- fogós, barokk boltozott be­járat vezet északról, a fa­lu felől a templomtérbe, ahol értékes népies barokk a berendezés ...” — Templomunk legérté­kesebb része a XII. szá­zadban épült ikerszentély, hiszen még egy ehhez ha­sonló épület nincs az or­szágban. Mindezt már helybeli ka­lauzunktól, Kocsis Ferenc plébános úrtól halljuk, aki a továbbiakban így folytat­ja az értékes épület bemu­tatását. — Az ikerszentély rendeltetése máig nem tisz­tázódott megnyugtatóan. A műemléki felügyelőség szakemberei szerint egyik szentélyben valószínűleg a liturgikus szereket, eszkö­zöket tartották régen, míg a másikban a liturgikus események zajlottak. Van olyan magyarázat is, amely szexint a templomnak, a dél-tiroli , bányavidékek templomaihoz hasonlóan, két védőszentje (Szent And­rás és Szent Anna) volt. Ugyanis, a középkorban Tornaszentandrás környé­kén is bányásztak ércet, s egyes feljegyzések szerint, német, cseh hospeseket te­lepítettek e tájra királya­ink. Dénes György szerint nem kizárt tehát, hogy ezek a telepesek a hazai hagyo­mányoknak megfelelően, itt Szentandráson is iker- szentélyes templomot épí­tettek .maguknak. — Ugyanakkor mások, a XII. században épült temp­lom kapcsán a merániakat emlegetik . .. — Valóban. A meráni ré­szen, a XII. században áll­tak ilyen templomok. Ami­kor II. Endre királyunk házasságot kötött Gertru- disszal, a merániak a Sze- pességben is kaptak birto­kot, s így, szomszédságba kerültek a tornai vár urá­val. Mivel Szentandrás tor­nai birtok volt, nem ki­zárt, hogy meráni hatásra, esetleg éppen meráni alap­rajz alapján építettek ele­ink ikerszentélyes templo­mot ... A tornaszentandrási templom — mely sok év­század viharát viselte el miközben elpusztult, újjá­épült, kibővült — régésze­ti feltárása, falkutatása, majd helyreállítása 1971- ben kezdődött meg. — Ennek során lies kők kerültek elő, amit a temp­lomhajó legelső vakolatára festettek. így, többek kö­zött előkerült a Szent Ke­reszt megtalálásának jele­nete, Anna Máriával című freskó, az Angyali üdvözlet jelenet, Péter apostol vér­tanúsága, s egy király — talán Károly Róbert — ké­pe. Ezek a freskók XIV. századbeliek, míg a szen­tély ívén feltártak XIII. századiak. Ezeken hat pró­féta, valamint István és I. László királyunk látható. A legkorábbi freskók pedig a szentélyből kerültek elő. köztük egy Szent Istvánt ábrázoló kép . .. A helyreállítás során, a munkálatokat irányító szak­emberek arra törekedtek, hogy a templom, korábban már kialakult felvidéki ba­rokk hangulatát továbbra is megőrizzék. Az épület kí­vülről fehér vakolatot ka­pott, a korábbi tetőzetet fazsindellyel cserélték fel. A belső tér fölé modern rácsos szerkezetű födém került, amely illik a né­pies barokk berendezésihez, de a gótikus hálóboltozat rendszelét is idézi. Korok, stílusok tanulmá­nyozására kiválóan alkal­mas, e szép környezetű templom, amelynek helyre- állítása — az idelátogató­nak úgy tűnik — szaksze­rűen, kiváló minőségben történt. — Sajnos, ez csak rész­ben igaz — sorolja Kocsis Ferenc. — A helyi-eállítás- kor úgy mondták, a zsin­dely hetven évig áll ellent az idő viszontagságainak. De nem ez a zsindely! Még tíz éve sincs, hogy felke­rült, de már több helyen gombásodik, koi-had. Ezen­kívül, néhány helyen meg is csúszott, ez pedig néma legszakszerűbb munkának a bizonyítéka. Az is gond, hogy nedvesednek a falak. Véleményem szerint a te­rület fellöltése miatt nem szellőznek a falak. A zsin­delytetőre nem engedélyez­tek ereszcsatornát tenni, pedig a falak magasak, kö­vetkezésképp a lecsurgó csapadék -felverődése nem csekély ... S ha már a gondok szó­ba kerültek, Kocsis Fex-enc kritikai észrevételeit mi is kiegészítjük néhány apró­sággal. Például azzal, hogy a Torn ászén tanórást, felke­reső turista, nem tud ké­peslapot vásárolni a szép műemlékről, mert ilyen ké­peslap a mai napig nem készült. Annak ellenére, hogy az idelátogatók kere­sik. S ugyancsak nem ren­dezett az idegenvezetés ügye! Ennek személyi és anyagi feltétele, mind a mai napig megoldatlan. S amíg a helyzet változatlan marad. Kocsis Feienc ma­gáiba vállalja a „társadalmi munkát”, mert mi mást te­hetne? Ha a szükség úgy kívánja, napjában többször is megmássza a templom- dombot. időponttól, látoga­tok létszámától függetlenül. S magyarázza a látnivaló­kat. Ő ugyanis vallja: ez a műemlék feltétlenül meg­érdemli. hogy minél töb­ben megismerjék, lássák! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Fizetem a postán a tele­fonszámlát. A cetlivel együtt csúsztatom be az ötszázast is az ablakon. — Nem lenne apró? — kérdi a hölgy, mire bele­kotorok a pénztárcába. Hu­szonkét forint van, no, még ötven fillér kellene. Van. Illetve mégsincs. Mert a két húszfilléi'es mellé a sok rekesz közül egyik sem akar kiadni magából egy huncut garast sem. A fe­ne enné meg, mindig ép­pen tíz fillér hibádzik! A pénztárosok könyörtelen (és szükségszerű) pontosságá­hoz hozzászokván, türelme­sen várom a visszajáxó ap­rót. Ám a hölgy mást gon­dol. Blokkol, és a levágott szelvénnyel együtt vissza­csúsztat — egy százast. A pénzemet tehát kiegészítet­te tíz fillérrel. A magáé­ból. A köszönöm hangosabb, mint általában, és kifelé menet az motoszkál a le­jemben ; lám csak, mégis ér valamit a tíz fillér is. Ez a pillekönnyű kis érmecske, melynek súlyánál mór csak a vásárlóereje kisebb. Nem tudom, Önök közül képes-e valaki ma olyan árucikket megnevezni, ami tíz fil­lérért kapható. Mert ha az idők végeztéig töprenge­nék, nekem akkor sem jut­na eszembe egy sem. Tíz filléréit manapság már sen­ki nem sajdítja a derekát. Tíz fillér manapság már csak arra jó, hogy a páros húszasokat ötvenre, hetven­re, vagy éppen kilencvenre kiegészíthesse. Hallottam (értesülésem nem megbízható), hogy egyes országokban azt a pénznemet, amelynek vá­sárlóértéke gyakorlatilag megszűnt, kivonják a for­galomból, lévén előállítása fölösleges, ennélfogva rá­fizetéses is. Nálunk még létezik. Hál' istennek. Mert szimbolikus értékkel bírván jelezheti az egyre ritkábban tapasztal­ható emberi jóindulatot. —keresztény SERFÖZÖ SIMON: Intettük volna Sátorozhattak a kun-halmok, ha már tájainkra ide települtek. Ellehettek tőlünk nyugton, engedékeny gazdáitól e földnek. Volt elég hely megférni velük, fákkal, árkokkal is megértésben. Fickándozhattak erek, folyók, o kanyarokban el is időzhettek éppen. Csak amikor e fészek hazából sokszor már majd kiöntötték, álltunk elébük gátakkal, intettük volna rendre őket. S elleneinket vertük el innen, míg győztük elszánt erővel régen. De amitől Európa harangjai még azóta is megkondulnak délben. A régi könyvek megmentésére A XIX. század közepén a könyvnyomtatásban ma­gas savtartalmú papírt használtak. Ez a papír gyorsan tönkrement és 25 —100 év múlva málladozni kezdett. Az Egyesült Álla­mokban most hatékony módszert dolgoztak ki a ré­gi könyvek megmentéséi'e. Úgynevezett vákuumos kamrában bibliográfiai xát­kaságokat helyeznek el (egyszerre körülbelül 500 példányt), majd légritkítás útján kivonják a könyvek­ből a levegőt és a vizet. A kamrát ezután gázzal töl­tik meg, mely semlegesíti a papírban levő sókat. Az ily módon új életre keltett könyveket a könyvtárak és levéltárak rendelkezésére bocsátják. Fiivészkert Nem mindennapos látvá­nyossággal fogadja vendé­geit a szegedi József Atti­la Tudományegyetem fü- vészkertje. Egy hazánkban ritkaságnak számító külön­leges agavefajta, tudomá­nyos nevén: agave attenua- ta bontogatja szirmait a növényházban. A több mint 0 évtizedes múltú szegedi bptanikut; kertben most első ízben nyílik ez a Közép-Ameri- kában, főleg Mexikóban honos növény. A hazánkban botanikai érdekességnek számító virágban három­négy hétig gyönyörködhet­nek a látogatók. Városszélen lakom. Mikor jó idő van, kijárok a patakpartit sétálni, nézelődni, vagy egyszerűen csak jelen lenni a ter­mészetben. Néha egy különös emberrel találkozom, aki jól ápolt kutyáját sétál­tatja. Nyugdíjas már, de még mindig egyenes, szinte kemény a testtartása, mintha sosem hajlott volna életében. Alig áll szóba valakivel. Ha köszönnek neki, ép­pen csak megbiccenti a fejét, mint aki nem is ezen az elhagyott patakparton sé­tál. Először nem vettem tudomást róla. Cso­dabogár. De egyre jobban izgatott a kü­löncsége, zárkózottsága. Elkezdtem utána éi'deklődni. Néhányan csak legyintettek: — Valami nagy mester volt régen a gyár­ban, azért hordja még most is fenn az or- rát. — A másik gőgösnek mondta, aki még most sem tudta elfelejteni, hogy va­laha volt valaki. — A harmadik jól is­merte, kenőgyerekként kezdte a keze alatt. — Kemény ember volt, sokszor hiú, de meg kell hagyni, nagyon értett a gé­pekhez. Olyan nem volt, amit ö meg ne tudott volna javítani. Néha napokig' stu- dírozott rajta, de megcsinálta. Persze, erre nagyon büszke volt. De egyszer ő is megbukott. Azóta sem tudja elviselni. Még kíváncsibb lettem. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a rejtély. Kutattam, is­merősöket szereztem, akik egy-egy ada­lékkal hozzájárultak a portréjához. Nagy nehezen összeállt a kép, elrendeződött a történet, s én megtaláltam a titkát. Ámbár az ilyesmikben sosem lehet egészen biz­tos az ember. A blokksorra — már jó régen — egy német félautomatát hoztak, s jött vele két szakmunkás is, akik beszerelték a gépet, kipróbálták. Mivel ö tudott valamit né­metül, s az üzemben jó szakember híré­ben is állott, így őt osztották be melléjük. Az volt a feladata, hogy a szerelésnél mindent megfigyeljen, s egyáltalán min­den lehetőt megtanuljon, amit csak lehet. A munkákx'a egy hét volt nekik adva, nyugodtan, kényelmesen dolgozhattak. A két német mindent megmutogatott neki, s minden fázis után még a hibalehetősé­geket is felsoi'olta. Ö hűségesen bóloga­tott, de néha kérdezgetett is. Egyszerűnek tűnt az egész. Mikor készen voltak a szereléssel, pal­lóval kipróbálták a legfontosabb fogáso­kat, s bizony az elején kissé szokatlanok voltak a mozdulatok, de hamar megtanul­ta. A pallók után most már az igazi, a blokk következett. Először Hans mindent megmutatott, ő a vezérlő fülkében ott állt mellette, néhány alapfogással hogy lehet a blokkot méretre hengerelni. A lényeg a pontosság mellett a gyorsaság, mivel a blokk hamar kihűl, küldheti újra az ol­vasztóba. Ezután Hans őt ülteti a helyé­re, s addig nem kel föl, amíg megnyug­tatóan nem tudja csinálni. Másnap már az egész vezetőség a háta mögött figyeli a teljesítményt, bizony iz­zad ő, mert az elején sehogysem akar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom