Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-06 / 54. szám
1985. március 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bodrogközi (nagy)beruházás, avagy... 3. a rendszer hosszú távon eléRejtett tartalékok?! Több-kevesebb sikerrel, már elég régen folyik szellemi és egyéb tartalékaink — jövőbeni fejlődésünk egyik forrásainak — feltárása. Gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése —, s az ennek nyomán kibontakozó változások, új érdekeltségi viszonyok — hatása differenciáltan, de remélhetőleg olyan mechanizmusokat alakít ki, amelyek erőteljesebben segítik elő a gazdasági hatékonyságot. De mindennek együtt kell járnia — nem csak elméletben, nem csak szavakban — azzal, hogy „feltárjuk?” az emberi fejekben levő tartalékokat. A rejtett tartalék feltárása egyáltalán nem új követelmény, napjainkban már közhelyként ható, elkoptatott igazság. Ezek a tartalékok megvannak, de valamilyen okból rejtve maradnak. Ügy gondolom, az ok az érdekes — a miért? Időnként a felszínre kerülnek: egy-egy beszélgetésen, tanácskozáson, vagy mint az elmúlt napokban jó néhány pártértekezleten. Milyen formában ? Sokféle módon. Például úgy, hogy ismételten elhangzanak azok a javaslatok, amelyek akkor es az ott jelenlevők többségének tetszenek, észszerűnek és nyilvánvalónak tűnnek és sokak fejében megfordul: ezt, vagy azt, miért nem csináltuk eddig is úgy, mint ahogy most az illető javasolta? Hiszen a tartalékok feltárása azt (is) jelenti: új, eredményesebb módszereket alkalmazni. Ha a tartalékok feltárását gátló okokat keressük, akkor a számos helyen nem kielégítő érdekeltségi viszonyok mellett a munkahelyi demokrácia, vagy legalábbis a vezetés demokratizmusának erősítése (munkahelye válogatja; jobbítása, fejlesztése, szélesítése stb.) kerül az első helyre. A pártértekezleteken is elhangzott töhb olyan javaslat, amelyet a kommunisták, a dolgozók, a vezetők stb., már elmondtak régebben is, hiszen nem egy ötévenként tartandó tanácskozásra „tartalékolják” mondanivalójukat. Például szóvá tették, hogy munkájukat, a versenymozgalomban tett vállalásaik teljesítését olyan üzem- és munkaszervezési hiányosságok akadályozzák, amelyek megoldása „kívül esik hatáskörükön”. Az illetékesek elvben már sokszor igazat adtak nekik, de hát a „malmok lassan őrölnek”. Pedig egy-két gond megoldásához még pénz sem kellene. Ezek a dolgozók nem „túl okosak”, hanem gyakorlati tapasztalataik birtokában több dolgot, közelről, jobban látnak. Adott esetben, a jobb munkát akadályozó problémák az ő szemszögükből nézve, szinte már objektív nehézségnek tűnnek. Felajánlásaik, vállalásaik egyre kevésbé formálisak, egyre jobban érdekeltek, a sokszor gyorsan megoldandó feladatok megoldásában. Sokszor, már erőn felül dolgoznak. A szocialista demokrácia, ha úgy tetszik, munkafegyelemmel párosuló termelési demokrácia gyengeségei miatt, a felbukkanó — szellemi tartalékoknak nevezhető — hasznos javaslatok gyakran elsikkadnak. A . pártértekezletek után, bizonyára számos helyen felgyorsul az ilyesféle tartalékok hasznosítása. (Petra) A szabályozómódosítás célja ■111 SiliiiiiBi 9 É Valamikor e vidéket — a Tisza—Bodrog közét jó termőtalajaira, s nagyszerű, változatos termelvényeire, valamint a vidék mezőgazdasági jellegére célozva - a megye éléskamrájaként emlegették. Nos, hogy újra megillesse e titulus e tájat, még éveknek kell eltelnie. így számol ezzel a komplex melioráció tervdokumentációja is, amely az 1981-es elkészítésekor a beruházás befejezéséül az 1992. esztendőt jelölte meg. Azóta — mint arról az előző részben szóltunk — az évekre lebontott tervek, s föieg a kivitelezéshez biztosított szerényebb pénzeszközök, állami támogatások némi csúszást jeleznek. A tisztánlátás érdekében úgy véljük, jogos (eltenni a kérdést: mi valósult meg eddig a térség komplex meliorációs terveiből? Kopasz Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője: — Nagyon sok. 1984 végéig mintegy 10 ezer hektár területet érintett valamilyen formában a melioráció. Ebből a műszakilag berendezett terület nagysága 8125 hektár. Elkészült ezenkívül 72 kilométer üzemi csatorna, 82 kilométer földút, 3500 hektár területen pedig megtörtént a talajjavítás. Úgy vélem, az eddigi eredményekkel nem kell szégyenkeznünk. * Tiszakarádon, Laczkó Sándor elnökhelyettestől a következő tájékoztatást kaptuk: A melioráció gazdasági és politikai haszna náluk már tavaly is kézzelfoghatóan jelentkezett. Mindössze csak 54 hektár területük maradt vetetlen, s nem ezer, mint évekkel korábban. A termésátlagaik is szépen emelkednek. Amíg 1980-ban 5049 gabonaegységnyi termés termett szövetkezetükben, addig tavaly már 1(1 ezer 962 tonnányi. S az eredmények pozitívan hatnak az emberekre. Visszatért az életkedv, megszűnt az elvándorlás. Persze, Laczkó Sándor említett gondokat is. Többek között azt, hogy nagy a tsz anyagi leterhelése. Tulajdonképpen a melioráción kívül máshová, másra nemigen jut pénz. Félő, hogy a gépesítés terén nagyon elmaradnak, pedig a megnövekedett művelhető terület és a nagyobb termésátlagok szinte parancsolóan írják elő a műszaki bázis fejlesztését. Ugyancsak gondként fogalmazódott meg Tiszakarádon (de máshol is), hogy mind a mai napig nincs megoldva a már elkészült beruházások karbantartása, fenntartása. A kérdés nyitott: ki, mivel, hogyan tartsa karban? Fontos lenne ebben mihamarabb megállapodni, lépni, mert ez legalább annyira fontos, mint maga a beruházás. A sárospataki Kossuth Tsz-hen Szaniszló Sándor elnöktől hallottuk: „A komplex melioráció megkezdését tovább odázni ebben a térségben már nem lehetett. A gond sajnos az, hogy mind az állam, mind pedig az érintett üzemek talán éppen most vannak a legnehezebb anyagi helyzetben. Jól tudjuk, ez az időszak most a ráfordítások évtizede. Nem öröm ez, mert anyagi terhekkel jár, de feltétlenül meg kell csinálni. A jövőnk miatt! Szerencsére, ahol már üzemel a rendszer, tehát részben megvalósult az érés belvízrendezés, a talajjavítás, az eredmény már pozitívan jelentkezik. Semmiképp sem szabad abbahagyni ezt az. óriási munkál! Ám, részünkről úgy hiszem, jogos óhaj: a térségi melioráció azért ne járjon azzal a következménnyel, hogy a tsz-ek közgazdaságilag lehetetlen helyzetbe kerülnek. S úgy gondolom, az is jogos kívánalmunk, hogy a beruházások, a munkák a legjobb minőségben készüljenek, kerüljenek kivitelezésre. Mert a mi esetünkben a Földgép Vállalat, mint kivitelezést végző, inkább csak mennyiségben teljesíti a szerződésben vállaltakat. Minőségben már kevésbé ...” * Tavaly az üzemi és közcélú beruházásokra 127,2 millió forintot költöttek a térségben. Az idén is várhatóan hasonló nagyságrendű összeg kerül ilyen célú felhasználásra a két folyó között. S akkor még nem beszéltünk a főművi beruházásokról! A térség főművi beruházásait az EVTZiIG szervezi. Milyen feladatokat oldottak meg tavaly, s milyen tervek várnak idén megoldásra? — ezt kérdeztük Sté- fán Márton igazgatóhelyettes-főmérnöktől. — Tavaly megépült a tiszakarádi szivattyútelep alapépítményi része, s szerelésre alkalmas állapotba hoztuk a ricsei szivattyútelepet. Utóbbi helyen hozzá- kezdtünk a gépi és villamos- sági szereléshez, ezzel áz idén tavasszal leszünk készen. Megépült ezenkívül két vízszintszabályozó műtárgy a tiszakarádi főcsatornán, Ci- gánd térségében, és elvégeztük a beütemezett szivárgócsatornák építését, valamint a cigándi főcsatorna kotrását, iszaptalanítását. Az idei feladatok sorából kiemelném a karádi szivattyútelep csö- vezési, építőmesteri munkáit, valamint a Györgytar- ló—Tiszakarád közötti víz- szi n tszabá lyozó műtárgy épí- tését, és a tiszakarádi csatorna iszaptalaníitását. ■ — A laikusnak nem sokat mond az, hogy épül, elkészül például egy szivattyútelep. Próbáljuk érzékeltetni valami módon ennek fontosságát. — A most épülő tiszakarádi szivattyútelep elkészülte után egynapi üzemeléssel kereken 700 ezer köbméter belvizet képes átemelni, vagyis egyetlen napon 500— 1000 hektár terület belvíz- mentesítését tudjuk vele megoldani. Azt hiszem, a számok önmagukért beszélnek ... * Az előző részben már szóba került, hogy a térség új villamos gerincvezetékének építését nem lehet tovább halogatni. Kopasz Béla: — Az idei év egyik kiemelkedő feladata lesz a gerincvezeték építésének megkezdése. Egyedül ez a beruházás 37 millió forintba kerül. Ez a vezeték biztosítja majd többek között az új szivattyútelepekés a már elkészült négy, és az év végéig elkészülő további hat társulati szivattyúállás villamosáram-ellátását is, de a lakossági igényeket is szolgálja. A vezeték tervezése tart, az ÉMÁSZ nagyon korrektül, segítőkészen áll a feladathoz. A költségekből is 7 millió forintot magukra vállaltak. * Stéfán Márton: — Itt most nagyságrendileg százmilliókban beszélünk a térség vízellátása, milliárdokban a melioráció, megint csak százmilliókban a belvízelvezetés korszerűsítése, rekonstrukciója kapcsán. Óriási tájátalakító munka ez! Mindezt úgy kell megcsinálnunk, hogy a beruházások befejezése után Még az ezredforduló utáni vízgazdálkodási igényeket is! Addig persze még sok teendő vár a munkálatokban részt vevőkre! — Az mindenesetre biztató, s örvendetes — záloga lehet a további munkák sikerének —, hogy a térség mezőgazdasági üzemei az anyagi terhek ellenére is, nagyon pozitívan értékelik ezt a nagyszabású beruházást. Az érintettek között nincs egetverö probléma. Én személy szerint gondként említem, hogy az üzemközi és üzemen belüli tervek készítésekor nem készült külön karbantartási, fenntartási terv. Ezzel a kérdéssel mielőbb nagyon komolyan kell foglalkozni. Ami már elkészült, funkcionál, annak a hatékonyságát hosszú távra meg kell őrizni! Jól látják a vízügyi szakemberek: üzemi karbantartó, fenntartó szervezetekre is szükség lesz, természetesen nem lemondva arról, hogy a speciális munkákra valamilyen társulást szükséges létrehozni. A meliorációnak, az itt megvalósult beruházásoknak évtizedekig akarjuk élvezni gyümölcsét, de ez hatékony, folyamatos fenntartási munkák nélkül elképzelhetetlen. (Orosz István, a megyei párt- bizottság munkatársé 1 A bodrogközi térség komplex meliorációjának eddigi menetével az elmúlt év végén a megyei tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott. Az akkor született vbhatározat megállapítja, hogy „a beruházás beindításától eltelt időszakban az országos és megyei célkitűzéseknek megfelelően, a pénzügyi források csökkenése miatt viszont a programtól eltérően lassúbb ütemben, kisebb területen, várhatóan hosszabb időszak alatt kerül megvalósításra”. Azt is leszögezte a testület, hogy a munka, a kezdeti nehézségek után, szervezetten folyik, a kezdetben fennálló gondok megoldódtak. A vb-határozat célul tűzi ki, hogy a térségi melioráció továbbiakban is a gazdaságpolitika célkitűzéseit szolgálja, a szántóterület növekedjen, a termelés váljon intenzívebbé. Kopasz Béla: — E tájról még négy-öt évvel ezelőtt is nagy számban költöztek el az emberek. Most Tiszakarádon azt hallottuk, hogy évente 30—35 új lakás épül. Pedig még csak a program első felét valósítjuk meg. Mit igazol tehát az egyre több épülő ház? Azt, hogy az erre élők bíznak a komplex programiban, annak megvalósításában és sikerében. Bíznak az itteni termelőszövetkezetek talpraállásában, a termelési biztonság megteremtésében. S ez nem csupán vakhit. Az eddig megvalósult munkák számos apró pozitív momentuma győzi meg őket, s erősíti bizalmukat. Nekünk pedig ez a bizalom a visszaigazolása annak, hogy szükségszerű, értelmes, fontos program cselekvő részesei vagyunk. Hajdú Imre A gazdaságirányítás korszerűsítése szükségszerűen ,magával hozza a vállalati önállóság növekedését. Ez pedig fokozottabb felelősséget ró a gazdálkodó egységekre, azok vezetőire és a kollektívákra. Erről beszélt egyebek között dr. Juhász György, a Volán igazgatója a minap a szocialista brigád- vezetők küldöttei előtt. Mint mondatta: nagyon sok függ attól, javuLnak-e az idén a teljesítmények, összhangban állnak-e majd a költségek az elért gazdasági eredményekkel ? Tavaly a 3. számú Volán csaknem 270 millió forint nyereség megtermelését tűzte célül maga elé, s a vállalat termelési értékelőirányzata is megközelítette a kétmilliárd forintot. Mint az a végelszámolásnál kiderült, a tervnek ezt a két fő célkitűzését nem sikerült valóra váltani. Az árbevétel mintegy negyvenmillió forinttal elmaradt a tervezettől, ugyanakkor növekedtek a vállalati költségek. Ily módon az előirányzott nyereséget sem tudták előteremteni, a 270 millióból csaknem 45 millió forint hiányzott. Ilyen esztendő után mi lehet most a cél? — A3, számú Miskolci Volánnak egyrészről növelnie kell az árbevételét, ugyanakkor a tavalyi költségszintet nem túllépve kell gazdálkodnia, mégpedig úgy, hogy a tavalyinál mintegy 10 .millióval több, kereken 235 millió forint vállalati nyereséget ér el — mondta az igazgató. — Ezek együttesen biztosíthatják — természetesen az amortizációval együtt — a szükséges érdekeltségi alapok előteremtését. A dolgozók munkáját, teljesítményük elismerését a tervbe vett ötszázalékos keleset- és a hétszázalékos bérszínvonal-növekedés fejezi ki. A nagy kérdés most az, hogy .mikortól lépjen életbe a béremelés? Rengeteg kintlevősége van ugyanis a Volánnak, sok tartozást nem tudtak mind a mai napig kiegyenlíteni a fuvaroztatók. Megtehetné a vállalat, hogy bankkölcsönt vesz fel, de az érte felszámolt tizenhárom százalékos kantat miatt kénytelenek voltak ettől elállni. Ezért megvárják, hogy az első negyedév mit hoz a vállalat „konyhájára”, s csak áprilisban hajtják végre az idei bérfejlesztést. Nehéznek ígérkezik az év a járművek műszaki állapotának szinten tartását illetően is. Ennek a legfőbb oka, hogy a pénzügyi források szűkösek: 1985-ben mdndösz- sze 100 tehergépkocsi, harminchat autóbusz, s harminckét pótkocsi vásárlására nyílik lehetőség. Ez a darabszám alig teszi ki a felét az előző év beszerzésének. Jellemző, hogy az új autóbuszok vásárlása még a minimális selejtpótlást sem teszi lehetővé. Amennyiben a pénzügyi helyzet nem fordul kedvezőbbre, az autóbuszokat 20 évenként, a fe- hergépjárműveket pedig 12 évenként tudja a Volán kicserélni. Ahhoz, hogy a Volán tovább növelhesse versenyképességét, olyan gazdálkodási feltételeket kell teremteni, amelyben természetes a fegyelmezett, a teljesítménykövetelményekhez kötött munka, a szervezettség, a rend és a fegyelem. L. L. Ez a tél próbára tette a Miskolci Közlekedési Vállalat autóbuszvezetőit, no meg több munkát adott a szerelőknek. Képünkön az autóbuszszerelö-műhelyben Varga Sándor egy „kék busz” automata váltóját javítja. Fotó: Laczó József
