Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

1985. március 28., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 (Folytatás a 2. oldalról) helyi pártszervek, szakszer­vezetek ösztönözzék a gazda­sági intézményi vezetőket arra, hogy jobban segítsék elő a társadalmi tevékenysé­get végzők erkölcsi megbe­csülésének növelését, mun­kájuk differenciáltabb elis­merését. Ugyanakkor az is Pozsgay Imre: szükséges, hogy ezzel pár­huzamosan a KISZ-szervek, szervezetek erősítsék érdek- védelmi tevékenységüket, váljanak jobban részeseivé a fiatalok gondjai megoldá­sának. A legfontosabb közös fel­adatunknak — hangsúlyoz­ta a felszólaló — a ráter­mett fiatalok párttaggá ne­velését tartom. Az a tapasz­talatom, hogy KlSZ-alap- szervezeteink felelősséggel élnek párttagajánló joguk­kal: egyre több olyan fiatalt javasolnak tagfelvételre, akik emberi tulajdonságaik, ifjúságmozgalmi tapasztala­tuk, munkájuk alapján mél­tóak a párttagságra. A párt az egész népet átfogé uzgaimoBk fő ereje, irányítója A képen Pozsgay Imre felszólalását mondja Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa­ira* főtitkára, a Bács-Kis- kun megyei küldöttcsoport tagja kiemelte: a felszaba­dulás 40. évfordulójának és a párt XIII. kongresszusá­nak légkörében él ezekben a napokban az ország. Az év­forduló eseményei és a kong­resszus előkészületei egy­aránt azt mutatják, hogy né­pünk jól emlékszik felsza­badulásának és új élete kez­detének történelmi esemé­nyeire, az azóta megtett út eredményeire, buktatóira, ta­nulságaira. A Hazafias Népfront olyan kiterjedt, az egész népet ma­gában foglaló politikai moz­galom, amely közéleti kere­tet ad a párttagok és pár- tonkívüliek, hívők és nem hívők együttműködésének. A közmegegyezés szellemében a népfrontban egyesültek az ország társadalmi, politikai szervezetei, amelyek a kö­zösségi érdek jegyében kép­viselik a különböző osztá­lyokat. rétegeket, előmozdít­va . ezzel a szövetségi poli­tika érvényesítését, a szo­cialista nemzeti egység meg­erősítését. Teljes mértékben egyetér­tek azzal, amit erről Kádár elvtárs itt hétfőn mondott. Szavai újabb tettekre kész­tetik, lelkesítik mozgalmunk aktivistáit, munkásait. Úgy érzem, bennünk, kommunis­tákban még mindig nem tu­datosult eléggé, hogy pár­tunk kezdeményezője, s mindmáig, de a jövőben is irányító tagszervezete ennek a mozgalomnak. A párt po­litikájával és szervezetével együtt benne van a nép­frontban, és nemcsak a kü­lönböző népíront-intézmé- nyekben dolgozó párttagok képviselete által. A párt ennek, az egész népet átfogó mozgalomnak fő ereje, irányítója és min­den fontos vállalkozás része­se. Amikor a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, az 1957- es országos pártértekezlet alapján kezdeményezte a népfront újjászervezését, ab­ból a mindmáig érvényes elvből indult ki, hogy a szo­cializmus a marxista—leni­nista párt irányításával az egész nép számára, az egész nép részvételével épül. Ez az elhatározás is része volt a vállalt és mindmáig köve­tett, továbbra is követendő lenini irányvonalnak, s bi­zonyságul ehhez hadd idéz­zem itt Lenin egyik 1921-ben elmondott gondolatát, amely így hangzik: „A munkások, a parasztok, az értelmiségiek tömegében szép számmal akadnak tehetséges, becsü­letes pártonkívüliek, akiket a gazdasági építés fontosabb posztjaira kell állítani, oly módon, hogy a szükséges el­lenőrzést és irányítást a kommunisták végezzék. Más­részt viszont szükség van arra is, bogy a pártonkívü­liek ellenőrizzék a kommu­nistákat. Ebből a célból olyan pártonkívüli munká­sok és parasztok csoportjait, akiknek becsületessége ki­állta a próbát, be kell von­ni a munkás-paraszt fel-‘ ügyeletbe, és minden hiva­tali állástól függetlenül, for­maságok nélkül be kell vonni őket a munka ellen­őrzésébe és megítélésébe.” A legújabbkori magyar történelem a kommunisták és a pártonkívüliek együtt­működésének sajátos, tartal­mas formáját találta meg a népfrontban. A társadalmi viták szá­mának gyarapodása, a párt- és állami szervek döntés- előkészítő munkájának to­vábbi demokratizálása jóté­kony hatással van a nép­frontra is. Amilyen mérték­ben a közkiadásokkal való takarékosság megnövelte a helyi kezdeményezés szere­pét a településfejlesztésben, olyan mértékben erősödött a népfrontbizottságok és a ta­nácsok együttműködése, s nőtt meg a lakosság aktivi­tása ezen a területen. Amíg az ötödik ötéves tervben összesen 20 milliárd forint volt a településeket fejlesz­tő társadalmi munka értéke, addig a hatodik ötéves terv első négy esztendejében ez elérte a 40 milliárdot. Ezek a teljesítmények a nép si­kerei, önkormányzatra való képességének bizonyítékai. Mindenki számára nyilván­való, hogy a közösségi cé­lokra megmozdult emberek nem fogják elherdálni a kö­zösségi szükségletek kielégí­tésére teremtett javakat. Ezek a helyi közösségi tel­jesítmények akkor születtek, amikor csökkent a reálbér, alig emelkedett a reáljöve­delem, csökkent a községek­nek, városoknak juttatott költségvetési támogatás re­álértéke — hangsúlyozta Pozsgay Imre, majd így folytatta: Mozgalmunk szempontjá­ból különleges jelentősége van az egyházakkal kiala­kult együttműködésnek. Po­litikailag jó feltételt bizto­sított ehhez az állam és az egyházak viszonyának konst­ruktív alapokra helyezése, hosszú távra mutató elren­dezése. A vallásos hívők nemcsak tudomásul vették a szocializmust, hanem dolgos, tevékeny építői lettek. Az egyházak híveikkel és hazá­jukkal tartottak ebben az ügyben, s így a velük való együttműködés a béke vé­delmében vállalt feladatok­tól a közélet szélesebb te­rületeire is kiterjed. Jó együttműködés alakult ki a Hazafias Népfrontban a nemzetiségi szövetségekkel. Egyetértek azokkal a gondo­latokkal, amelyeket a Köz­ponti Bizottság beszámolója tartalmaz mind a hazánk­ban élő nemzetiségek, mind a határainkon túl élő ma­gyarságot illetően. Tovább­lépésünk nélkülözhetetlen nemzetközi feltétele, hogy a szocialista országok közössé­gében itt, Közép-Kelet-Euró- pában együtt boldoguljanak a népek, megszabadulva elő­ítéletektől, rossz közérzettől és későn jött, de annál ki­ll í vób b na ciona li zmusoktól, elfeledve a rossz szomszéd­ság átkát, meglanulva be­csülni egymást és becsülni a családi körbe tartozó ki­sebbségek. nemzetiségek lét­jogát, közösségteremtő szán­dékát. Civilizált állam rangját a XX. században csak az az ország igényelheti, amelyik megtanulta és alkalmazza a lenini elvet, hogy a többsé­gi nemzetnek kell előzé­kenységet tanúsítania a ki­sebbségi nemzettel szemben: amely megtanulta, hogy a (Folytatás a 4. oldalon) Negyven éve a pártban A kommunisták tanács­kozásán részt vevők közül hatvanegyen most negyven esztendeje, közvetlenül a felszabadulás után lettek a párt tagjai. Ahogyan a ta­nácskozáson is elhangzott: a kezdetektől megőrzött lendületük, töretlen hitük, az évek során gyarapodó politikai ismeretük, s im­már nagy mozgalmi és élet­tapasztalatuk nélkülözhe­tetlen valamennyi kommu­nista számára. Piegner Károly, a kőbá­nyai 13-as pártkörzet titká­rai Budapest küldötte 21 évesen, a családi hagyomá­nyok folytatójaként lett tagja a Magyar Kommu­nista Pártnak. Szülei élet­pályáját követve, akkoron ő is kétkezi munkásként kezdett dolgozni, géplaka­tos volt. — Magával ragadott en­gem is a lelkesedés, a bi­zakodás, a mindannyiunk számára sokat ígérő jövő akkori látomása — mond­ja. — Még nem tudatos kommunistaként, csupán érzéseimre hagyatkozva, és annak a bizonyosságnak a birtokában léptem a párt­ba, bogy a munkásember javára fordul a történelem, s az MKP ezen munkálko­dik. Ha voltak is megtor­panások, kitérők, a ma már ismert hibák, nem csalatkoztam: amire akkor feltettem életem, annak helyessége ma már igazoló­dott. — Nem voltak könnyűek a negyvenes-ötvenes évek. sok feladatom, pártmegbí­zatásom volt. A mozgalmi munka úgy hozta, hogy egy időben vidéken kellett dolgoznom, aztán ismét Budapestre kerültem, De akár a hadseregben, akár az igazságszolgáltatás terü­letén dolgoztam, mindig megmaradtam munkásnak, s az osztályom érdekeit so­hasem feledtem el. Az öt­venes évek végén ismét a munkapad mellé kerültem, akkor a mozgalmat a Könnyűipari Gépgyártó Vallalat pártszervezete je­lentette számomra. Ma már nyugdíjasként a lakó­területemen dolgozom, egy 240 tagú területi alapszer- vezetben. s feladataim manapság sem engednek lazítást: a kőbánya-újhe­gyi lakótelep 27 ezres lé­lekszámú közösségének mindennapi gondjai adjak a munkát. Bertus Pál, a fábiánse- bestyéni Kinizsi Pál Ter­melőszövetkezet elnöke, Csongrád megye küldötte 13 évesen lett a párt tagja. Édesapja 19-es vöröskato­na volt. s a szervezeti munkásság útját járva kö­telezte el magát a mozga­lommal. Huszonegy évesen lakóhelyén — tizedmagá- val — ő alakította meg az első termelőszövetkezetet, s ma is ő a vezetője. — Nekem a mozgalmi életet a mezőgazdasági dolgozók, a termelőszövet­kezetek szervezése jelentet­te, s jelenti ma is. Egykor ez nagyon nehéz feladatok elé állította a pártmunká­sokat: a földre éhes em­bereket nehéz volt meg­győzni a közös gazdálko­dás előnyéről. Akkor a szövetkezeti mozgalom ki­bontakoztatása, ma pedig egy igen magas színvonal továbbfejlesztése a cél. Mindkét feladat emberpró­báló nehéz, de amit a kö­zösséggel együtt eddig el­határoztunk, azt mindig si­került teljesíteni. — Kommunistának len­ni sohasem volt könnyű feladat, de jó érzés azokért tevékenykedni, akik szor­gos munkájukkal teremtik elő mindazt, amire né­pünknek szüksége van. Op­timista voltam mindig és most is az vagyok: a reali­tásokkal is számolva úgy érzem, az emberek tenni- akarása legyőzi az akadá­lyokat. Képek a kongresszusról Borsod megye küldöttei a szünetben A kongresszus legidősebb résztvevőjét, a 91 éves Hunya Istvánt köszöntik Borsodi küldöttek az ülésteremben Farkas Bertalan a tanácskozás szünetében autogramot ad A kongresszus legfiatalabb résztvevőjét, Paksi Zoltánnét köszöntik Folytatta munkáiét az MSZMP XIII. kongresszusa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom