Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. március 27., szerda Tanácskozik az MSZMP XIII. kongresszusa Grigorij Romanov: Felbecsülhclettsnüi nagy vívmány a szocialista közösség léte A képen: Grigorij Romanov beszél (Folytatás az 1. oldalról) tervezettnél kisebb mértékben nőtt, hogy fizetőképességünk fenntartása érdekében az előirányzottnál kevesebbet fordíthattunk a belső felhasználásra, főleg a felhalmozásra. A helyzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt, amit bármennyire szerettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói árakat az eredetileg tervezettnél ismétlődően nagyobb mértékben kellett növelnünk, a másik következmény a beruházások visszaszorításából származik. Mivel a külső egyensúly javítását szándékainktól eltérően nagyobbrészt csak a belső felhasználás csökkentésével tudtuk biztosítani, van, aki megkérdőjelezi, vajon szükségszerű és helyes vólt-e az életszínvonalat és a beruházásokat ilyen mértékben alárendelni a nemzetközi fizető- képesség megőrzésének. Meggyőződésem szerint: igen. Mindenekelőtt azért — s ezt sok ország példája mutatja —, mert egy offenzív gazdaságpolitika kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele az egyensúlyi viszonyok rendezése. A döntő lépést már megtettük, de az egyensúly még sérülékeny, a továbbhaladáshoz biztonságosabb egyensúlyra, ennek megalapozásához pedig új növekedési energiák mozgásba hozására van szükség. A Központi Bizottság a kongresz- szus elé éppen ilyen programot terjesztett elő. A kormány ebben a szellemben folytatja a VII. ötéves terv kidolgozását. Egész társadalmunkban tudatosítani kell: az egyensúly megszilárdítása, haladásunk megalapozása nem történhet meg a hatékonyság javításának gyorsabb kibontakoztatása nélkül, a gazdaság korszerűsítésének folyamata pedig elakad, de legalábbis lelassul, ha az egyensúly megszilárdításában nem jutunk előre. Ezzel együtt azt is meg kell értenünk, hogy a hatékonyság növelése, a gazdálkodás intenzív jellemzőinek kibontakoztatása, aminek csak a kezdeténél tartunk, nem csupán a szűkén vett gazdasági szféra ügye, hanem annak határait messze túllépő össztársadalmi ügy. A kérdést azonban úgy is feltehetjük: van-e más választási lehetőségünk, mint erőforrásaink ésszerűbb kihasználásával fokozatosan élénkíteni a gazdasági fejlődést, ha nem akarunk visszaélni azzal a türelemmel, amivel népünk elviselte az életszínvonal stagnálását, s nem kevesen a csökkenését? Kockáztathatjuk-e, hogy a beruházásokat még alacsonyabb szintre szorítva tovább növekedjen a történelmi okok miatt amúgy is meglevő műszaki hátrányunk? Szerintem a válasz csak egy lehet: ilyen választási lehetőségünk nincs, mert senkitől sem várhatjuk, hogy fizesse helyettünk a számlát. De erre nincs is szükség, ha komolyan elhatározzuk magunkat gazdaságunk ismert tartalékainak kihasználására. Az utóbbi hónapok rendkívüli körülményei sajnos azt jelzik, hogy célunkat csak nagy erőfeszítések árán tudjuk elérni. Az első összegzés szerint az energiakorlátozás miatt bekövetkezett termeléskiesés, a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Az alkalmat felhasználva a kormány nevében köszönetét mondok a bányászoknak, az energiaszolgáltatás, a közlekedés és a szállítás dolgozóinak, a katonáknak, mindenkinek, aki a tél nehéz napjaiban áldozatos munka- , val hozzájárult a nehézségek leküzdéséhez, egyben kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy a vállalatok, a szövetkezetek kollektívái, a szocialista brigádok a következő hónapokban mindent megtesznek a kiesések pótlásáért, a szocialista munkaverseny lendülete hozzá fog járulni idei tervünk teljesítéséhez. Ahhoz, hogy a magasabb követelményeknek eleget tudjunk tenni, az irányítás minden szintjén, minden láncszemében szemléleti megújulásra, több tudásra, nagyobb tudatosságra és korszerűbb munkamódszerekre van szükség. Magunkról, a kormányról szólva ehhez még hozzátehetem: fejlődésünk új igényeinek érvényesítésekor ugyanazzal a következetességgel kell eljárnunk, mint tettük az utóbbi években, amikor az eladósodás folyamatát kellett megállítani és megfordítani. El kell fogadtatni, hogy az áru- és pénzviszonyok következetesebb figyelembevétele, az új vállalkozási és vállalatvezetési formák, a kereseteknek a teljesítménytől függő nagyobb és valódi differenciálása, az igazságosabb közteherviselés szorgalmazása nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől. Azt is el kell fogadtatni, hogy amikor a gazdaság minden elemében megújulásra van szükség, amikor a világ- gazdasági környezetre a nagyfokú változékonyság a jellemző, csak olyan irányítástól remélhetjük, hogy betölti funkcióját, amely világos és stabil elvekre épül, de képes rá, hogy mindig a konkrét viszonyokból kiindulva válassza meg a cselekvésre ható legcélszerűbb eszközöket. Erre viszont nincs kész recept. Népgazdasági terveink megalapozásában, mint korábban, most is és a jövőben is pótolhatatlan szerepet töltenek be a Szovjetunióval kiépült gyümölcsöző és bővülő kapcsolataink. A KGST- ben folytatott együttműködés számára nagy távlatokat nyitott a tavaly megtartott felső szintű értekezlet, amelynek határozatát végrehajtva új lehetőségek tárulnak fel ahhoz, hogy gyorsabban haladhassunk nemzeti és egyben közös céljaink felé. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy alkotó módon járuljunk hozzá a szocialista gazdasági integráció elmélyítéséhez. ■ Feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele a béke. A fegyverkezési hajsza felszítása, az Egyesült Államoknak és a NATO-nak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert, súlyosan kiélezte a nemzetközi helyzetet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szélsőséges imperialista körök minden mesterkedése ellenére megvan a lehetőség az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítására. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió és a szocialista' közösség ereje, következetes békepolitikája, a világ békeszerető erőinek összefogása. Külpolitikai tevékenységünket meghatározta, hogy a Magyar Népköz- társaság a szocialista országok közösségének szilárd és megbízható tagja, a békés egymás mellett élés elkötelezett híve. Az utóbbi években tovább erősítettük, még szorosabbra fűztük barátságunkat, még inkább kiszélesítettük együttműködésünket a Szovjetunióval. A jövőben is mindent megteszünk azért, hogy a szocialista országok közös védelmi szervezete, a Varsói Szerződés betölthesse küldetését. Teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió békekezdeményezéseit, s mint kedvező új fejleményt üdvözöljük a napokban megkezdett genfi tárgyalásokat. A miniszterelnök felszólalása befejezéseként hangsúlyozta: — A szocializmus útját járva, népünk otthonos hazát teremtett magának, tekintélynek és megbecsülésnek örvend a világban. Pártunk XIII. kongresszusa azzal a vonzó programmal áll népünk élé, hogy a szilárd alapokra építve, nemzeti ösz- szefogással, új lendülettel folytassuk tovább a szocialista társadalom építését Ezt követően Grigorij Romanov, a Szovjetunió i Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kommunisták tizenkilencmilliós seregének és az egész szovjet népnek a forró szívélyes üdvözletét a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának, a magyar kommunistáknak és dolgozóknak. Ezek után így folytatta: — Nagy hatást gyakorolt ránk Kádár János elvtárs színes és tartalmas beszéde. Az ő személyében a testvéri Magyarország kipróbált vezetőjét, az elkötelezett internacionalistát és leninistát, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy tekintélyű személyiségét tiszteljük. A magyar nép szo’-os egységben immár négy tizede építi az új világot a Szovjetunió és a többi testvéri ország népeivel. Mindaz, amit ezen évek alatt elért, tanúsítja választott utunk helyességét, a szocialista rend vitathatatlan előnyeit és lehetőségeit. Az elmúlt időszakban valamennyien jobban felismertük, mennyire fontos, hogy megbízható és velünk azonosan gondolkodó barátaink legyenek, milyen felbecsülhetetlenül nagy vívmány a szocialista közösség léte. Ez sajátos közösség, amelyben nincs helye sem az uralkodásnak, sem az alárendeltségnek, sem annak, hogy egymásra erőltessük akaratunkat, sem az azonosság mechanikus kialakításának. Ebben a közösségben az egység alapja a marxista—leninista szemlélet azonossága és az, hogy közösek alapvető érdekeink, azonos az osztályszolidaritás elvei iránti hűség, megvalósul az érdekek kölcsönös, gondos számbavétele és érvényesül a kölcsönös segítőkészség. Munkájukban önök, kedves Elvtársak, az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is építhetnek a megborfthatat- lan szovjet—magyar barátságra, a legszorosabb együttműködésre a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Nagy Október hazájával. A történelmi gyakorlat gazdagította elképzeléseinket az új társadalom építésének formáiról és módszereiről. A közösen szerzett tapasztalatokból levonható egyik legfőbb elvi következtetés azonban az, hogy a testvéri országok fejlődése egy sor általános törvény- szerűség alapján megy végbe. A szocialista államok nemzeti érdekeit nem lehet megbízhatóan érvényesíteni másként, csak úgy, ha erősítjük egész közösségünket, követjük Leninnek, a forradalmárok több nemzedékének útmutatását, erőteljesen támaszkodunk a proletár és a szocialista internacionalizmus hagyományaira. A szovjet kommunisták alapállását mindig is ez jellemezte. Ezen alapelv iránti hűséget erősítette meg az SZKP KB ez év márciusi rendkívüli ülése, amely kimondta, hogy az SZKP és a szovjet állam elsőrendű kötelessége a testvéri barátság megőrzése és erősítése a nagy szocialista közösség országaival, s az, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt a közösség nemzetközi szerepének és befolyásának növeléséért. Ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára is a Varsói Szerződés tagországai pártós állami küldöttségeinek vezetőivel nemrégiben Moszkvában lezajlott találkozón. Pártunk nagyra értékeli az MSZMP, a népi Magyar- ország vezető és irányító erejének következetesen internacionalista vonalát. Elvtársak! Az Önök kongresszusán sok dicsérő szó hangzott el a szovjet—magyar kapcsolatokról, népeink barátságáról. Teljes mértékben egyetértünk az elmondottakkal. A sokéves gyakorlat, maga az élet teszi lehetővé, hogy megelégedéssel állapítsuk meg: ezek a kapcsolatok nemcsak felfelé ívelnek és szakadatlanul fejlődnek, hanem egyre jobban érezhető eredményeket is hoznak az élet valamennyi területén: a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a kultúrában. E folyamat lényege az SZKP és az MSZMP szoros együttműködése, a mélységes bizalom és egyetértés, amely pártjaink Központi Bizottságainak és vezetőinek állandó kapcsolatát jellemzi — mondotta az SZKP küldötte, méltatva a Szovjetunió és Magyarország együttműködésének különböző területeit, majd így folytatta: — Az élet azonban nem állhat meg egy helyben. Űjabb lehetőségeket kell feltárnunk a gazdasági, a tudományos és műszaki együttműködés további elmélyítésére, korszerűsítésére és hatékonyságának növelésére. Erre építünk a jelen időszakban is, amikor véglegesen egyeztetjük az új ötéves időszakra szóló népgazdasági terveinket. E munka távlatai szorosan összefüggnek azoknak a határozatoknak a végrehajtásával, amelyeket a KGST- tagországok tavalyi felső szintű tanácskozásán fogadtak el. Az ott hozott stratégiai döntések nagy gazdasági és politikai jelentőségűek mind az egyes testvéri országok, mind az egész közösség számára. Segítik gyorsabb együttes előrehaladásunkat, a termelés intenzívebbé tételét és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, e kulcsfeladatok sikeresebb megoldását. E döntések politikai jelentősége abban rejlik, hogy magasabb szintre emelik a közös cselekvést és együttműködést, erősítik gazdasági függetlenségünket a Nyugattal szemben. Ennek fontosságát a jelen körülmények között — s Önök kétségtelenül érzik ezt saját tapasztalataik alapján is — nem lehet eléggé hangsúlyozni. Mi természetesen azon vagyunk, hogy a szocialista gazdasági integráció erősítésével egyidejűleg kölcsönösen előnyös alapon fejlesz- szük üzleti kapcsolatainkat a kapitalista országokkal is. E kapcsolatok építése során azonban nem engedjük meg, hogy az imperialista erők a politikai nyomás eszközeként használják a gazdasági tényezőket, és beavatkozzanak a szuverén szocialista államok belügyeibe. E problémákról szólva természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelenlegi nemzetközi helyzetet, amelynek kiéleződése egyenes következménye annak, hogy aktivizálódtak az imperializmus — mindenekelőtt az amerikai imperializmus — agresszív körei. E körök készek bármely eszköz felhasználására, hogy aláássák szocialista közösségünk egységét, megállítsák a társadalmi fejlődés és a népek nemzeti és társadalmi felszabadulása történelmileg visszafordíthatatlan folyamatát. Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy velünk az erő pozíciójából, a fenyegetés módszerével tárgyaljanak, kudarcra van ítélve. A szocialista államok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy válaszolni tudjanak a kihívásra és biztosítsák országaik és népeik biztonságát. Megbízható pajzsuk a Varsói Szerződés, amelynek 30. évfordulójáról hamarosan megemlékezünk. Közösségünk szorgalmazza a nemzetközi feszültség enyhülését, és a jövőben is folytatja politikáját, amelynek célja az egység és összeforró tt- ság további biztosítása, a külpolitikai lépések egyeztetése. Ma a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában a nukleáris és űrfegyverzet témakörében közelmúltban megkezdett új szovjet—amerikai tárgyalások állnak. A Szovjetunió konstruktív és reális tervekkel érkezett Genfbe, azzal a szándékkal, hogy a tárgyalások tárgyára és céljaira vonatkozóan elért korábbi megállapodásoknak megfelelően cselekedjék. Ilyen hozzáállást várunk az amerikai fél részéről is. Most még természetesen korai lenne bármilyen, akár előzetes következtetést is levonni. Ami a Szovjetuniót illeti, az eredmény rajta nem fog múlni. Jóakaratra mindig jóakarattal, bizalomra bizalommal válaszolunk. Ez az alapállásunk a jelenkor legnagyobb kérdésének megoldásában, az emberiséget fenyegető nukleáris veszély elhárításában. S mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy biztosítsuk bolygónkon az emberek békés életét. Belpolitikai kérdésekről szólva Grigorij Romanov elmondta, hogy a Szovjetunióban a népgazdaság számos ágazatában, így az iparban is észrevehetően meggyorsult a termelés növekedésének üteme. Javultak a minőségi mutatók. Biztató eredmények mutatkoznak az agrár-ipari komplexum íej- lődésében. Sikeresen megvalósulnak a szociális program céljai. Az SZKP-tól távol áll, hogy miközben értékeli a népgazdaság területén végzett munkát, ne vegye észre a megoldatlan problémákat. Inkább arra figyelmeztet, hogy nem szabad megelégedni az elért eredményekkel. Ily módon értékeli az SZKP KB a káderek munkáját is, megkövetelve tőlük az alkotó és kezdeményező magatartást, a fokozottabb felelősségvállalást, a magasabb szintű szervezetlseget és fegyelmet a párt-, a tanácsi és a gazdasági munkában s bármely más munka- területen. Az SZKP szükségesnek tartja a népgazdaság valamennyi tartalékainak mozgósítását. Pártunk hangsúlyozza, mennyire fontos realista módon meghatározni a napi és távlati feladatokat. A tartalékok hatalmasak. Ide tartoznak: a gazdasági mechanizmus további korszerűsítése, a vállalatok jogkörének, önállóságának és felelősségének kiszélesítése a magasabb színvonalú termelés érdekében, a dolgozók egyre szélesebb részvétele a termelés irányításában és a munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesítésében. A párt egy pillanatra sem hagyja figyelmen kívül, hogy a további gazdasági növekedés hatalmas tartaléka az emberek tudata. Ezért fokozott figyelmet fordít az ideológiai munkára, arra, hogy az ifjú nemzedéket a szovjet nép forradalmi, harci és munkahagyományai szellemében nevelje. Napjainkban pártunk a XXVli. kongresszusára készül. Ezen a kongresszuson tervezik a párt programjának új fogalmazásban történő megvitatását és elfogadását. Az SZKP Szervezeti Szabályzatán elvégezzük a szükségessé vált módosításokat. A kongresszus a soron következő öt évre és 2000-ig szólóan jóváhagyja az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének alapvető irányait — mondotta az SZKP küldötte, majd befejezésül hangsúlyozta: a szovjet kommunisták mélyen meg vannak győződve arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság a jövőben is méltóképpen járul hozzá a szocialista világrendszer megszilárdításához, a szocialista közösség ereiének és össze- forrottságának növeléséhez, mert ez a társadalmi haladás, a tartós és igazságos béke legfőbb biztosítéka a Földön. Szűrös Mátyás, a tanácskozás soros elnöke megköszönve Grigorij Romanov felszólalását, az SZKP KB jókívánságait, hangoztatta: a magyar kommunisták, népünk eredményes munkát kíván a szovjet kommunistáknak, a testvéri szoviet népnek az SZKP XXVI. kongresszusán kitűzött céljaik eléréséhez, a fejlett szocialista társadalom tökéletesítéséhez. (Folytatás a 3. oldalon)