Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
1985. március 23., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Megyénk _________ k ongresszusi küldöttei TRONKA BÉLÁNÉ TANÍTÓNŐ Ki ne emlékezne az első tanító nénijére, aki megtanította a betűvetésre, olvasni, számolni, rajzolni, viselkedni? Életünk során találkozhatunk okos emberekkel, akár professzorokkal is, de ezt az indító, meghatározó élményt soha nem felejtjük el. A tanító néni az, akihez bizalommal oda mertünk menni, megfogni a kezét, suta kis kérdéseinkkel, titkainkkal, mint anyánkhoz. Sose gondolunk a tanító néninkre úgy, mint közéleti emberre, mert a nevelést, oktatást az egyik legfontosabb közügyünknek tartjuk. Ritkán is adódik alkalom arra, hogy a pedagógus nyilvános fórumokon szerepeljen — jóllehet maga az ifjúság nevelése a legnagyobb nyilvánosság előtt történik. Rendhagyó helyzetnek mondható a közelgő pártkongresszus, ahol a pedagógus kilépve az iskola, az osztályterem intimebb világából, egyszerre képviselheti a gyerekek, az ifjúság és a pedagógusok érdekeit. Tronka Bélánét. a 4. sz. Általános Iskola tanítónőjét munkahelyén kerestük meg, hogy elbeszélgessünk vele munkájáról, életéről. a közelgő kongresszusról. Először az osztályteremben, a gyerekek közt kaptuk lencsevégre. A kicsik — elsősök — élénken tiltakoztak, mikor kértük, hogy egy órára engedjék el a tanító nénijüket. Az igazgatói irodában viszont már a tanító néni volt kissé elfogódott, megilletődölt. Elmondta: — Tapasztalatom szerint, az emberek általában türelmetlenek a gyerekekkel. Lakótelepen élek, s többször tanúja voltam, hogy a játszótéren hangoskodó gyerekekre durván rákiabálnak — mondván, hogy zavarják a lakók nyugalmát. Furcsának tartom, hogy a nevelést csak az iskola feladatának tartják, holott ez az egész társadalom, mindenki közügye. Sokan irigykednek a pedagógusokra, mert „félnapos állás"-nak tartják, pedig aki ma meg akar felelni a követelményeknek, annak állandóan és keményen kell készülnie az órákra. Ha szót kapok a kongresszuson, ezt fogom elmondani. Sajnos, csökkent a pedagóguspálya presztízse, s ez nemcsak a fizetésekben fejeződik ki. Nem állítom, hogy mindenki hibátlanul dolgozik, de a mi tantestületünkről elmondhatom, hogy mindenki segíti a másikat, itt nem szégyen kérdezni egymástól. Úgy éreztem, hogy mindenki örült, amikor megválasztottak küldöttnek, s a beszélgetések során többen is tanácsol adtak, hogy miről beszéljek, ha szót kapok. Nem tudom, hol olvastam, de én is vállalom ezt a szép idézetet: „Közérdekből dolgozni csak kiváló lelkek tudnak. Hogy valaki milyen nagy, azt meg lehet tudni abból, hogyan bánik a kicsinyekkel.” A mi társadalmunk gyerekcentrikus. Mindent az ö érdekükben teszünk, hiszen ők jelentik a jövőt, s ez nemcsak erre az ötéves kongresszusi ciklusra érvényes. (horpácsi) OLAJOS JÁNOS FÖOLVASZTÁR Először kongresszusi küldött. Élete fontos állomásának tekinti ezt, pedig sok mindent megélt már az ötvenkét év alatt. Harminchat évvel ezelőtt került öntőtanulóként az Ózdi Kohászati Üzemekbe. Harmincadik éve dolgozik az acélműben. Természetesen kemencesegédként kezdte, úgy haladt évről évre egyre feljebb a „kohászranglétrán”. Most már főolvasztár. Tisztelhetik munkatársai, hiszen több alkalommal is bizalmat szavaztak neki: 1958-ban fölvették a pártba, majd alapszervezeti párttitkárnak választották, öt fogadták el brigádvezetőnek is, a huszonöt tagú Lenin szocialista brigádot vezeti. Most pedig a kongresszusra választották meg küldöttüknek a kohcíszok. És a család? Arra kell, hogy idő jusson. Amikor jöttünk, éppen takarított. A kézfogás előtt zavartan törölgette kezét a konyharuhába ez az őszes hajú férfi, éppen mosogatott. Minden szabadnapján segít a feleségének, legalább a házi munka egy részét elvégzi. A fiú ma reggel ment vissza a laktanyába, a lánya családját délutánra várják. Ezért a nagy készülődés. Magáról és a családjáról ennyit mondott. A kohászatról beszéljünk, javasolta, mert a kongresszuson is erre lesznek kíváncsiak. Azután annyira belefeledkezett a szakmai dolgokba, hogy a kávéfőző is majdnem leégett. Sorolja a gondokat. Nem a legkorszerűbb technikai feltételek között dolgoznak, elavultak a berendezések, energiaigényesek, a legnagyobb baj viszont az, hogy amíg a nyersanyagárak fölmentek, addig az acélárak csökkentek. Kisebb lett az acél iránti kereslet is. Amikor a XII. kongresszusra készültek — emlékszik vissza —, akkor még negyven-negyvenkél adagot csapoltak naponta. A XIII. kongresszusra is szívesen vállalnák a negyven csapolást, vagyis a négyezer tonnát, de hiába, nem rajtuk múlik. A régi szép időket is idézi, amikor bizony ezekkel a Siemens—Martin kemencékkel megtermelték évente az egymilliónégyszázezer tonna acélt is. Nem lehet csökönyös a kohász, el kell. fogadnia, hogy ma kevesebb, de sokkal jobb minőségű acélt vár a vevő. Elismeri, gyorsabban változtak a /piac igényei és feltételei. mint az ózdi kohászok szemlélete. Nehezen értették meg, hogy másképp kell dolgozni. A kemenceleállítások, a gyáron belüli átcsoportosítások megzavarták, a kényszerintézkedések elbizonytalanítottak őket. Hiába volt minden rábeszélő szó, sokan otthagyták a gyárat. Azért — emeli föl a hangját — a törzsgárda megmaradt. Ez nagyon fontos volt, mert az új helyzetben csak stabil, rutinos kollektívával lehetett nekilátni a jövő építésének. A nehéz napokban egyszerre volt főolvasztár, brigád vezető és párttitkár: hitet kellett önteni az emberekbe. Sikerült — mondja határozottan —. hiszen az országban mi voltunk az egyetlen nyereséges kohászati üzem. Most már össze tudják szedni magukat. Persze, ehhez külső segítség is kell, hogy a következő évtizedekben is legyen elég kohász. A fiatalok ugyanis nehezen értik meg, hogy fejleszteni kell, adósságot törleszteni, s csak azután lehet lényegesen emelni a béreket. Ök család- alapítás előtt állnak, s nagy részüket csak egy mutató érdekli: a boríték. Van tehát mondanivaló, ha két kohász összetalálkozik. Különösen most, a kongresszus előtt szaporodtak a viták, mert nagy várakozás előzi meg a legmagasabb pártfórumot. Az irányelvek felcsigázta az érdeklődést, a kohászok is fontos állomásnak tartják az ország életében a kongresz- szust. A főolvasztár elismeri, szívesen részt venne a vitában. A munkatársai is azt várják tőle, hogy nyíltan szóljon az eredményekről és a problémákról. Mondja el, hogy az ózdi munkások biztos kenyérkeresetet és a megélhetéshez szükséges, a törvényes munkaidőben megkereshető bért várnak az elkövetkezendő években. Ha szót kap, elmondja, mint ahogyan szóvá tette a gyári fórumokon is. Lehet, hogy ő már nyugdíjasként éri meg a változást, hiszen két éve van még hátra. De a gyárért, a kohászatért szólni kell. Fónagy István II Kill, kongresszus külditteinek kralt előzetes jelentés rM Ismertetése Az MSZMP Központi Bizottságának előzetes jelentése a XIII. kongresszus küldötteinek című dokumentum nyolc fejezetben adatokat és tényeket ismertet a két kongresszus közötti pórt munka és társadalmi élet áttekintésének megkönnyítésére. Az I. fejezet a Központi Bizottság tevékenységéről szól. A testület a XII. kongresszustól ez év március 1- ig 23 ülést tartott. Tanácskozásain rendszeresen foglalkozott a nemzetközi helyzet, a gazdaságpolitika, az állami élet, a belpolitika, a párt belső élete és a társadalmi élet időszerű kérdéseivel. A Politikai Bizottság és a Titkárság tagjai öt év alatt ösz- szesen UK) munkalátogatást tettek Budapesten és a megyékben, a Központi Bizottság tagjai pedig rendszeresen részt vettek különféle pártrendezvényeken. A párt tevékenységének néhány területét ismertető II. fejezet élén az a közlés áll, hogy a párt taglétszáma 1985. január 1-én 870 992 volt, öt év alatt 59 159-cel (7,3 százalékkal) inőtt. A párttagság több mint 25 000 alapszervezetben tevékenykedik. A párt propagandamunkájának fontos adata, hogy a jelenlegi tanévben a pártoktatásban 684 373-an vesznek részt, közöttük 371 721 a párttag. A XII. kongresz- szus óta a párt 10 jelentős országos elméleti tanácskozást rendezett, a Politikai Akadémián pedig öt év alatt 11 előadás hangzott el. Az agitációs tevékenység jól bevált eszközei közé tartósának a politikai vitakörök: a pártszervezetekben jelenleg több mint 9000 ilyen kör működik, összesen 158 ezer résztvevővel- A Népszabadság és a megyei pártlapok együttesen naponta közel 2 millió példányban jutnak o! az olvasókhoz. A fejezet — a pártintézmények munkájának számbavétele után — a párt nemzetközi tevékenységének áttekintésével zárul. Az MSZMP képviselői a XII. kongresszus óta 85 kommunista, illetve marxista—leninista párt küldötteivel 429 alkalommal folytattak magas szintű tárgyalásokat. A társadalmi fejlődésről szóló III. fejezet közli, hogy az ország népessége az 1980. évi 10 millió 710 ezer főről 1985. január 1-ig 10 millió 658 ezer főre csökkeni, a születések számának visszaesése és a halálozási arány növekedése miatt. Az aktív keresők száma az utóbbi négy év alatt 95 ezerrel. az eltartottaké 155 ezerrel csökkent, az inaktív keresőké 193 ezerrel nőtt. A munkásosztályhoz 1985 elején 2 millió 731 ezer fő, az aktív keresők 55,5 százaléka tartozott, kevesebb mint 1980-ban. A munkásosztályhoz tartozók 46 százaléka falvakban él. A szövetkezeti parasztság számának és arányának korábban tapasztalt csökkenése 1980 utón nem folytatódott. A szellemi foglalkozásúak száma mérsékelten tovább nőtt. A kis- áruteemelök, .kiskereskedők száma némileg növekedett, de arányuk továbbra sem jelentős (az aiktiv keresők 4,2 százaléka). E fejezet befejező része a társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal foglalkozik, ismerteti többek között a szak- szervezetek, a KISZ. a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, a Nőtanács, az MSZBT és a szövetkezeti mozgalom tevékenységének fő jellemzőit és eredményeit. A munkamozgalmakról szólva közli, hogy a mostani kongresszusi és felszabadulási versenyben a dolgozók nagy többsége tett felajánlást: a 132 ezer szocialista és munkabrigádban több mint 1,6 millió munkás, mezőgazdasági dolgozó és értelmiségi tevékenykedik, az újító- és feltaláló mozgalomban pedig évente átlagosan 215 ezer- dolgozó vesz résztA IV. fejezet a „Népképviselet, közigazgatás, fegyveres erők és testületek, törvényesség” címet viseli. Közli, hogy az 1980. évi választások alkalmával a lakosság 59 279 helyi tanácstagot és 352 országgyűlési képviselőt választott meg. A jelentés méltatja az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a tanácsok és a népi ellenőrzés sokrétű és eredményes tevékenységét, majd megállapítja, hogy hazánk védelmi képessége a követelményeknek megfelelően fejlődött, országunkban a közrend és a köz- biztonság szilárd. A gazdasági építőmunkáról tájékoztató V. fejezet rámutat, hogy a népgazdaság a XII. kongresszus határozatában megjelölt gazdaság- politikai irányvonalnak megfelelően fejlődött. A fő célok — a feltételezettnél nehezebb világgazdasági feltételek mellett is — a tervezetthez közelálló mértékben megvalósulnak. A nemzeti jövedelem az utóbbi négy évben együttesen 8,4 százalékkal nőtt, belföldi felhasználása pedig valamivel több mint 3 százalékkal csökkent, s megszűnt a nemzeti jövedelem termelése és a belföldi felhasználás között korábban kialakult jelentős egyensúlyhiány. Az ország eladósodás« megállt, az adósság- állomány valamelyest csökr kent. Az ipari termelés 1980 óta — a kisszervezetek termelésével együtt — évi átlagban mintegy 2,5 százalékkal nőtt. A termelés 91,7 százalékát az állami, 5,6 százalékát a szövetkezeti ipar, 1,4 százalékát a magánkisipar, 1,3 százalékát a különféle újabban alakult kisszervezetek adják. Az iparon kívüli népgazdasági ágakban (elsősorban a mezőgazdaságban) végzett ipari tevékenység meghaladta az összes ipari termelés egytizedét. A VI. ötéves terv első négy évében a mezőgazdasági termelés számottevően emelkedett, 12,4 százalékkal haladta meg az 1976—1980 évek átlagát. A mezőgazdasági termékek 65 százalékát nagyüzemekben, 35 százalékát háztáji és kisegítő gazdaságokban állították elő. A mezőgazdasági és az élelmiszer- ipari termékek exportja 36 százalékkal nőtt. Szélesítettük külgazdasági kapcsolatainkat. Külkereskedelmi forgalmunk nagyobb hányadát, 53 százalékát a szocialista országokkal, ennek több mint felét a Szovjetunióval bonyolítottuk le. Kapcsolatainkban meghatározó szerepet játszanak a KGST tagországai. A fejlett tőkés országokra jut külkereskedelmi forgalmunk egy- harmada, a fejlődő országokra 11—12 százaléka. Az „Életszínvonal, szociálpolitika” című VI. fejezet megállapítja: a teljes foglalkoztatottság — amely a létbiztonság alapfeltétele — változatlanul érvényesült. A lakosság összes jövedelme (a munkajövedelmek, valamint nyugdíjak, társadalmi juttatások együtt) az elmúlt négy évben mintegy 37 százalékkal nőtt. A fogyasztói árak 30 százalékkal emelkedtek, így a lakosság egy főre jutó reáljövedelme átlagosan négy év alatt 5,8 százalékkal nőtt. A társadalom egyes csoportjainak reáljövedelme csökkent. Az alapvető társadalmi rétegek jövedelemszintje közeledett egymáshoz, a munkás- osztály és a parasztság egy főre jutó átlagos jövedelme — az 1982. évi felmérés szerint — lényegében azonos. A nyugdíjak, társadalmi juttatások összességükben a munkajövedelmeknél, gyorsabban növekedtek, arányuk a lakosság jövedelmében 1984-ben 33—34 százalék volt. A nyugdíjasok és járadékosok száma 1985 elején megközelítette a 2,3 millió főt, a részükre kifizetett összeg havi átlaga az 1980. évi 2267 forintról 1984-ben 3110 forintra nőtt. A legalacsonyabb (2000 forint alatti) nyugdíjak reálértéke — az évi automatikus nyugdíjemelések és az áremelésekhez kapcsolódó intézkedések hatására — emelkedett, az átlagos és , annál magasabb nyugdíjaké viszont csökkent. A nyugdíj a nyugdíjasok ösz- szes jövedelmének háromnegyede. A lakosság egy főre jutó fogyasztása az utóbbi négy évben megközelítően 6 százalékkal növekedett (a hatodik ötéves terv a fogyasztás 7—9 százalékos emelkedésével számolt). A lakossági vásárlóerő és a fogyasztói árualapok egyensúlyát, az ellátás színvonalát a nehezebb külgazdasági feltételek ellenére alapvetően sikerült megőrizni, de a növekvő fogyasztói igények és a differenciálódó kereslet kielégítése csak részben valósult meg. Az utóbbi négy évben a XII. kongresszus határozatában és az ötéves népgazdasági tervben elfogadott célokkal összhangban 297 ezer lakás épült. Az egészségügyi és szociális ellátás fő mutatói javultak. A jelentés VII. fejezetében a tudomány, az oktatás, a közművelődés, a művészetek fontos és érdekes adatai olvashatók. Hazánkban 1983- ban a tudományos kutatóhelyeken 78 000 fő dolgozott. A társadalom 1983-ban a kutatásra és fejlesztésre 23,5 milliárd forintot fordított. Az állami oktatási intézményekben — az óvodákat is beleértve — 1984-ben összesen 2,4 millióan tanultak. Az országban jelenleg 10 010 közművelődési könyvtár működik. A művelődési otthonok száma 1983-ban 2524 volt. Az egyesületekben 294 ezer igazolt sportoló versenyez. A Magyarországon kiadott könyvek száma öt év alatt 8241-ről 9128-ra, példányszámuk 94,7 millióról ,103 millióra, a könyvkereskedelem forgalma pedig 2,8 milliárd- ról 4 milliárd forintra nőtt. A dokumentum VIII. fejezete — „Külpolitika, nemzetközi kapcsolatok” címmel — ismertetést ad a Varsói Szerződés tagállamainak 1980 óla lezajlott fontosabb tanácskozásairól, valamint a KGST-együttműködés fejlődéséről. A fejezet ezután kétoldalú államközi kapcsolataink alakulásáról tájékoztatva egyebek között szól arról, hogy 1980 óta azoknak az országoknak a száma, amelyekkel hazánk diplomáciai kapcsolatot tart fenn, 126-ról 130-ra emelkedett. Országunk közel ezer kormányszintű és nem kormányközi nemzetközi szervezet munkájában vesz részt. Hazánk 1984-ben 74 országgal működött együtt kormányközi kulturális és tudományos egyezmény, munkaterv vagy más megállapodás, alapján. A dokumentum befejezésül felsorolja azt az 1980 óta lezajlott csaknem 30 legjelentősebb nemzetközi konferenciát, amelyen a magyar társadalmi szervezetek és mozgalmak is részt vettek. * Az előzetes jelentés szövegét a Népszabadság március 23-i, szombati száma teljes terjedelmében közli.
