Észak-Magyarország, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-22 / 68. szám
1985. március 22., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy felmérés tapasztalatai A párt XIII. kongresszusa előtt az előkészületek során Ismerkedés a szakmával A kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola korszerűen felszerelt tanműhelyében történik a vegyipari gépészszakon tanuló fiatalok gyakorlati képzése. Laboda Zsolt, aki első éves leendő vegyigépész szakmunkás, szakmai gyakorlaton az esztergagépen feladatmegoldáson dolgozik. Fojtán László felvétele Kezdeményezések Észak-Magyarországról- és az életekéit az MSZMP miskolci Szolgáltatóipari Bizottsága 1984 őszén a következő kérdéseket juttatta el az irányítása alá tartozó terület valameny- nyi párttagjához: Milyen változások következtek be az elmúlt öt évben az ön életében? Ha lehetőséget kapna, hogy küldöttként részt vegyen a XIII. kongresszuson, miről beszélne? Nyolcszázötven válasz érkezett, s a válaszokat egy munkacsoport dolgozta fel. A feldolgozás alapjául a kongresszusi irányelvek fő pontjai szolgáltak. A válaszok százalékos arányai megerősítették, hogy a párt által kiadott vitaanyag valóban az embereket leginkább foglalkoztató kérdésekkel foglalkozik. A terület párttagjai véleményének 84 százaléka az irányelvek alábbi három pontjával foglalkozik: 1.. társadalmi és politikai viszonyaink (34,3 százalék), 2.. életkörülmények, életszínvonal, szociálpolitika (30,3 százalék), 3., gazdasági épí- tpmunka (19,2 százalék). A társadalmi és politikai viszonyok kérdéskörén belül, első helyen a fiatalok munka-, tanulási és létfeltételei szerepelnek. Ezt követik a tisztességtelen jövedelmeket, korrupciót és protekciót elítélő vélemények. IkA életkörülmények, életszínvonal. szociálpolitika fejezet „dobogós” helyein a munkateljesítmény elismerésének hiánya, az árak-bérek aránytalanságai és a lakás- helyzet állnak. Feltűnő, hogy a gazdasági építőmunkával kapcsolatos vélemények sorát a minden szintre vonatkoztatott munkafegyelem témaköre nyitja. A számok közötti böngészés további érdekes összefüggések felvillantására adna lehetőséget. A számoknál azonban többel mondanak azok a töprengő, helyenként szenvedélyesen szókimondó mondatok, melyek a tanácsi iparban dolgozó munkások, mérnökök, vezetők és alkalmazottak álláspontját tükrözik. A megyei pártértekezlet szóbeli kiegészítőjében is elhangzott, hogy például az életszínvonal 1,5—2 százalékos növekedése az érzékelési küszöbszint alatt van. Ezt igazolják a válaszok is. melyek — szemben a statisztikai adatokkal — a megélhetés általános nehezedéséről tanúskodnak. A válaszadók 84,7 százaléka szerint romlott, 25,1 százaléka szerint jelentős többleterőfeszítés mellett stagnál, s csak 10.2 százalék szerint jaHazánk felszabadulásának 40. évfordulója jegyében tartotta meg az 1984. évi tevékenységet értékelő küldöttgyűlését a Sárospatak és Vidéke Áfész. A sorsfordító történelmi eseményről megemlékezve, méltatták azt a nagyarányú fejlődést is, amelyet az előd íöldmüvesszö- vetkezet megalakulása óta eltelt négy évtized alatt a városban és a hozzá tartozó községekben az álesz a kereskedelem terén élért. Az írásos beszámolót Kocsis János elnök néhány részletében szóban is kiegészítette, hangsúlyozva, hogy vult az életszínvonal. A család és az életszínvonal kapcsolata figyelmeztető elképzeléseket szül újra: „az életszínvonal tekintetében nem sokat haladtam előre. Amit haladtam is, többletmunka, vagyis a szabad idő feláldozása árán, gyermekeim nevelése rovására.” A lakás sokak legfontosabb problémája. Az érintett fiatalok mellett elsősorban azok a szülők aggódnak, akik végiggondolták, vagy a bőrükön tapasztalják a gyeiméit támogatásának terheit. Figyelemre méltó az a felvetés. hogy „a fiatalok gyakran nem is tudják mire vállalkoznak. Később döbbennek rá, hogy egy életre eladósodtak, vagy a vállalattal kötött szerződés alapján »röghöz« kötötték magukat." Más fiatalok felvetik: „rös- tellik, hogy más generációkkal ellentétben, ők kizárólag szüleik gyámolitásá- val teremthetnek otthont.” A megszerzett lakás viszont sokak lehetőségeit annyira kimeríti, hogy többen úgy fogalmaztak: „lakáshoz jutottunk és jelentősen csökkent az életszínvonalunk.” A jelentős nehézségek ellenére sokan kezdtek lakásépítésbe. Az életkörülmények kérdésköre után, hogyan összegezhető a terület párttagjainak véleménye a munkáról, a munkahelyről, a maguk és mások boldogulásáról? Meglepő — bár érthető — hevességgel beszélnek az emberek a munkáról, a teljesítmény elismeréséről. Idézetek a válaszokból: „én a kongresszuson a munkamorálról szólnék, mely véleményem szerint kritikán aluli." Más: „nincs a munkának becsülete”. Megint más: „megítélésem szerint hiányzik a munkaszeretet, elhivatottság”. Van, aki egyszerűsít és magabiztosan kijelenti: „hatékonyabb munkavégzéssel el lehetne érni, hogy az életszínvonal emelkedjen". Sokan vitatják az új vállalkozási formák tényleges hatását. Azok is, akik „benne vannak." Erősödő vélemény: „állítsuk vissza a főmunka- idö becsületét”. Az emberek tudják, hogy hazánk mennyi gonddal bajlódik, mennyi eszközt próbál bevetni, hogy előrelendítse az ország szekerét. „Az ország gondjait megértem. Különösen azokat, melyek nem rajtunk múló, hanem külső tényezők miatt érnek bennünket. Azt viszont nehezen viselem el sokadmagammal. ami a helytelen gazdálkodásból ered. Amikor nincs kövelel- ménytámasztás. példamutatás.” Programként is megszívlelendők az egyik válaszadó gondolatai: „magammal és kollégáimmal szemaz 1984-ben lebonyolított 710 millió forintos forgalom elsősorban az álesz 548 dolgozójának lelkiismeretes munkáját dicséri. A nyereség 15,5 millió forint, volt, ami a forgalomhoz képest szerénynek mondható, de ennek fő oka abban rejlik, hogy a vendéglátóipar igen nagy ráfizetéssel dolgozott. A felszólaló küldöttek sürgették, hogy a jövőben az új vezetőség ezen az évről évre ismétlődő és súlyosbodó állapoton feltétlenül változtasson. A kiskereskedelmi forgalom 35 millió forinttal volt nagyobb az elében — elsősorban az ország gazdasági helyzete miatt — igényesebb lettem, minek következtében munkánk hatékonyabbá vált." A műszaki értelmiség immár országosra nőtt vitatémája a terület párttagsága körében így jelentkezett: „a kiművelt fők jelentőségét már Széchenyi kimunkálta, tie az utókor figyelmen kívül hagyja”. Egy fiatal elvtárs keserű szavai: „munkával kapcsolatos szomorú tapasztalatom, hogy rá kellett jönnöm nem érdemes tanulni. mert a tudást nem fizetik meg”. (Másik vélemény: „a kongresszuson a fiatal műszaki értelmiség nem megfelelő foglalkoztatásáról szólnék". Ismerve a vállalati erőfeszítéseket, látható, hogy a helyi változás csak szerény eredményeket hoz. A munka kapcsán a teljesítmény elismerése. illetve ennek hiánya a döntő kérdés. Ügy tűnik, hogy a sokat emlegetett differenciálás nem a teljesítmény és teljesítmény, hanem a lakosság bizonyos rétegei között jön létre. Az ilyen differenciálási a terület párttagsága igen hevesen bírálja. „Akik főfoglalkozásuk jövedelméből kénytelenek megélni, hátrányos anyagi helyzetben vannak" — fejezi ki sokak véleményét egy elvtárs. A kérdésekre kapott válaszok alapján megnyugtató, hogy a párttagság döntő többsége — miközben igen kritikusan figyeli a társadalom változásait — becsülettel végzi munkáját és tudja saját felelősségét, érti feladatait. A napi tapasztalatok is megerősítik azt a tényt, hogy az elmúlt öt évben jelentős mértékben nőtt azoknak a száma, akik értik és használni is tudják a közgazdasági fogalmakat és kategóriákat. A vállalatirányítási reform életbeléptével egy időben megteremtődnek az üzemi demokrácia fórumain a tényleges beleszólás feltételei. Az emberek leírt gondolataiból ki- csendül: ma már jól ismerik a kialakult helyzetet, tájékozottak a feltárt hibákról is, de ezzel nem elégednek meg. Konkrétabb határozatokat és főleg a határozatok végrehajtását igénylik, vagy ahogyan egyikük fogalmazott: „ne a szavak demokráciája. hanem a cselekvés legyen az elérendő cél.” Az emberek realisták és előre néznek. A kongresszustól eszmei-politikai eligazítást, konkrét perspektívát és őszinte alkotó eszmecserét ző évinél, s az áfész nyereségét csaknem teljes egészében a kiskereskedelem, ezen belül is a Bodrog Áruház hozta. Az elmúlt évben 19 egység működött szerződéses formában. Az eddigi tapasztalatod kedvezőek, az új üzemeltetési forma bevált: az egységvezetők fizetőképesek, elszámoltatásuk rendszeresen és folyamatosan történik. Az igazgatóság 1985-ben további 39 egység szerződéses üzemeltetésére szándékozik pályázatot hirdetni. Meglepte egy kissé a nagyüzemi szb-titkávok megyei értekezletének részvevőit, hogy egy szolgáltató vállala't kollektívája ilyen eredményekről adhat számot a munkaverseny terén. Kohón}/! Pál, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat vszb-titkára vegyes érzésekkel fogadta a rácso- dálkozást, örült is az elismerő szavaknak, de bántotta is egy kicsit, hogy még mindig nem ismerik eléggé e sajátos területen dolgozók munkáját. — Nem termelünk, ám óriási értékekkel kell gazdálkodnunk mindamellett, hogy milliárdokra rugó vagyonunk van a hálózatban. Nem direkt, klasszikus ugyan a termelésünk, nem bocsátható áruba, de állnak az oszlopok, élnek a drótok, működnek a transzformátorok. Területünk 16 ezer négyzetkilométer, az ország egyötödét látjuk el villamos energiával. Ez nagy felelősséget ró vállalatunk minden dolgozójára. Ha vétünk, ha nem vagyunk gyorsak, áram nélkül maradnak területek. Voltak ezen a télen áram< k i ma radások, üzem zavarok, a rajiunk kívül álló okokról természetesen nem tehettünk, de a hibaelhárítások üteme ismét bebizonyította, hogy együtt volt a csapat. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenybe A Bodrog Áruház csehszlovák, bolgár és lengyel áruházakkal folytat árucsere- forgalmat. A kiszállított termékek közül legjelentősebb az élelmiszerek és a vegyes ipa rci k kék részará ny a. A behozatal legnagyobb részét vegyesiparcikkek: radiátorok, üveg-porcelán áruk, játékszerek, kisebb hányadát ruhafélék teszik ki. Az árucserének nem annyira a forgalom nagysága, mint inkább a választékbővítés szempontjából van jelentősége. A küldöttgyűlés a következő öt évre újjáválasztotta az igazgatóságot és az egyes bizottságokat, de a korábbinál kisebb létszámmal. Elismerését fejezte ki a nyugalomba vonuló Kocsis János elnöknek és Joósz György áruházigazgatónak. Az áfész igazgatósága új elnökévé Réthy Pál eddigi igazgatóhelyettest választotta meg. 2228 ember nevezett, a vállalati összlétszám 2800. Százharminchat szocialista brigád dolgozik a vállalatnál. — Néliátty évvel ezelőtt panaszkodtak az EM Asznál, hogy lanyhul a brigádmozgalom ... — Nem hiszem, hogy ez a gond csak nálunk volt gond. Voltak bizony évek; amikor alábbhagyott a lelkesedés. Kihevertük. Segített ebben a tavaly életbe léptetett úi ösztönzési rendszer is, amikor 27 százalékkal tudtuk növelni a versenypénzekel. — Milyen eredmények születtek a verseny eddigi szakaszában? — Mindenekelőtt örömmel mondhatom el, hogy a versenyre a mi vállalatunk, a salgótarjáni üzemigazgatóságunk dolgozói hívták fel az iparág dolgozóit. Észak- Magyarországról több kezdeményezés indult már, a vasas centenárium idején ti- szalúci kollégáink indították útnak azt az országos mozgalmat, amelynek az lelt a cime: Add a neved a munkádhoz. A múlt év tavaszán vállaltakat túlteljesítették dolgozóink. A használt anyagok újbóli beépítéséből és az új hálózati elemek kifejlesztésével 22,8 millió forint megtakarítást vállaltunk és eddig 46,3 millió forintot takarítottunk meg. A hálózati veszteségek csökkentésével és az üzemanyaggal való jobb gazdálkodással 13,4 millió forintot takarítottunk meg, noha ettől lényegesen kevesebbet terveztünk: 2,8 millió forintot. — Nagyon nagy számok. Nem volt egy kissé bátortalan annak idején a tervezés, illetőleg a vállalás? — A vállalásokat tavaly februárban szerződésben rögzítettük a szocialista brigádokkal. A túlteljesítések az önkéntes vállalásokból származnak. A jó megoldásokat saját kútfőből merítették az emberek. Ennyi ötlete „hivatalból” senkinek sincs, a helyzetek adta megoldások pedig nem tervezhetők. A villamosenergia-szolgáltatás színvonalának javítása a karbantartók egyenletesen jó munkáján — is — múlik. Az ilyen munkák nehezen mérhetők, szintén nem tervezhetők. A jó hozzáállást bizonyítja, hogy az előző öt év átlagához mérten kevesebb volt az üzemzavarok száma területünkön. — Ez már inkább jegyelem kérdése. — Valóban. És ez is bizonyítja, hogy a kollektív célokért végzett munkából azok is kiveszik részüket, akik nem tagjai a szocialista brigádoknak, nem vesznek részt „papíron” a szocialista munkaversenyben. — Am részesednek a munkaverseny révén keletkező anyagi javakból. — Ez természetes, hiszen a munkaverseny egyik célja nálunk, szolgáltatóknál is: gazdasági. Örömmel mondhatom, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaver- seny nagyon szép gazdasági sikereket hozott. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat fennállása óta nem tudott ilyen magas év végi részesedést fizetni, mint most. Ez az összeg 9,6 millió forint. Az idei bérfejlesztések is tükrözik a tavalyi sikert, 10—13 százalékkal tudjuk növelni azokon a területeken — hálózatszerelés, technológiai szerelés — a béreket, ahol munkaerőgondjaink vannak. — A verseny folytatódik... — Ebben a szellemben dolgozunk az idén is. Amit már „felfedeztünk” tavaly, azt kár volna elfeledni. Az idén, január 2-án egy újabb, nemes programmal bővült a verseny. A Magyar Villamos Művek Tröszt kongresszusi és felszabadulási munkavédelmi versenyével hirdetett. Nálunk különösen veszélyes munkákat kell elvégezniük az embereknek. A veszély- források száma nem csökkenthető, de a veszélyhelyzetek szellemi beruházásokkal elháríthatok. Vetélkedőket rendezünk és a legjobbakat természetesen anyagilag is jutalmazzuk. Nagyon reméljük, a mieink megállják majd a helyüket a tröszti vetélkedőn októberben, az ÉMÁSZ-nál ugyanis 3 éve nem történt súlyos baleset. Lévay Györgyi várnak. Káli Sándor Sárospatak és Vidéke Áfész HétszázmilliAs forgalom
