Észak-Magyarország, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-22 / 44. szám
1985. február 22., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nők a mezőgazdaságban Biztos jövőre számíthatnak Ma a megye termelőszövetkezeteiben közel 60 ezer ember dolgozik. Minden harmadik munkavállaló nő. A Mezőgazdasági Szövetkezetek megyei Szövetsége - a TESZOV - a központilag meghirdetett nőpolitikái határozat alapján 1978-ban megvizsgálta a megye közös gazdaságaiban dolgozó nők élet- és munkakörülményeit. Dr. Turnyánszki Jánossal, a TESZOV szövetkezetpolitikai osztályvezetőjével arról beszélgettünk, milyen lényeges változások történtek az elmúlt hat évben? — A múlt évi felméréseink szerint jelenleg több mint 20 ezer tag, illetve alkalmazott nő dolgozik a megye mező- gazdasági szövetkezeteiben. Vagyis, az eltelt hat év alatt létszámuk negyven százalékkal nőtt. Ez egyértelműen a szövetkezeti mozgalomban bekövetkező változásokkal magyarázható. Ugyanis, ebben az időszakban a termelőszövetkezetek zöme felfejlesztette a melléküzemágakat, s így lehetőség teremtődött a községekben élő lányok, asszonyok helyi foglalkoztatására. — Ugyanakkor mind többel lehel hallani, hogy bizonyos szövetkezetek felszámolják melléküzemágaikat, és az ott dolgozó embereket — elsősorban nőket — úgymond szélnek eresztik. — Ez a kérdés nem ilyen egyszerű. A melléküzem- ágaknak — durván fogalmazva — két típusa ismert. Egyik a megyeszékhelyen, vagy Budapesten működő, nagy nyereséget ígérő, s az adott bérszínvonalat jóval túllépő ipari-szolgáltató ágazat, a másik, ezek ellentéte, az odahaza létesített szerény jövedelmezőségű. Az utóbbiban főleg nők dolgoznak, rendkívül alacsony fizetésért. Nos, a községi műhelyek felszámolásáról van szó. Hangsúlyozom, egyelőre csak szó 'vari róla. Természetesen nem szeretnénk, ha az itt elfoglaltságot találó lányok, asszonyok elveszítenék sokszor az egyetlen biztos keresetet nyújtó munkahelyüket. De, és ezt nem győzzük hangsúlyozni, a községekben élő nők foglalkoztatása alapvetően nem a szövetkezetek feladata. A szövetkezetek így is sokat tettek már a szabad női munkaerő lekötéséért. De a mai közgazdásági helyzetben egyetlen közös gazdaságtól sem lehet elvárni, hogy olyan üzemágat működtessen, amely alapvetően alacsony jövedelmezőségű, vagy esetleg ráfizetéses. A gondokat ismerjük. El tudom képzelni, hogy az érinteti gazdaságok vezetői esetleg termékváltással. vagy csak egyszerű átszervezéssel és jobb munkaszervezéssel is meg tudják oldani ezt a sokakat kellemetlenül érintő problémát. — Milyen ma a nők anyagi, erkölcsi megbecsülése? — Tudjuk, sok helyen a nők havi fizetése alig haladja meg a 2000 forintot. Ilyen alacsony kereseti lehetőség elsősorban az előbb említett kritikus helyzetű melléküzemágaknál fordul elő. Ilyen néhány varrodánk, de nem ez a jellemző! Vizsgálataink alapján bátran mondhatjuk, a nők és férfiak bére közötti aránytalanságok megszűntek. Egyre inkább a végzett munka a meghatározó. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét betartják a közös gazdaságokban is. Felméréseink azt mutatják, nagyobb a nők erkölcsi megbecsülése. A magasabb szintű kitüntetéseknél (miniszteri, TOT) a jutalmazottak közül minden negyedik a gyengébb nem képviselői közül kerül ki. Sikereket értünk el a szövetkezeti lányok, asszonyok szakmai, politikai képzésében. Ha azt nézzük, honnan indultunk, és hol tartunk ma, a változás szembetűnő. Mindezek ellenére sem lehetünk elégedettek, mert még mindig nagyon kevés a szakmunkás. Azt is figyelembe kell venni, hogy a falvakban is egyre több az érettségizett lány. Az ő otthontartásuk érdekében szükség van a különböző szintű tanfolyamokra. Itt elsősorban az SZTK ügyintézői, képesített könyvelői, vagy munkaügyi területre gondolok. Persze, a lányok beiskolázásával a szövetkezetek is jól járnak, hiszen ott is több lesz a szakképzett munkaerő. — Végül is, milyen a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzete, hol a helyük a szövetkezeti mozgalomban? — Úgy a közéleti tevékenységet, mint a gazdasági vezetésben való részvételt vizsgálva, elmondhatjuk, az elmúlt évek során a nők munkahelyi aktivitása nőtt. Ez főleg a szövetkezeti ön- kormányzati szervekben, testületi munkában számottevő. Az adminisztratív munkaterületeken. a könyvelésben elsősorban lányok, asz- szonyok dolgoznak. S mi sem jelzi jobban a közgazdasági munkaterület elnőiesedését, mint hogy a főkönyvelők több mint fele nő. Ezzel eljutottak a vezetés első számú vonaláig, sőt megyénk két szövetkezetében az elnöki munkakört nő tölti be. Ugyanakkor tisztán látjuk a nődolgozóink életkörülményeit meghatározó és eddig még meg nem oldott problémákat is. A szövetkezeti mozgalom az aprófalvas települések gyűrűjében bontakozott ki, és jutott el odáig, hogy ma korszerű és nagyüzemi mezőgazdaságról beszélhetünk. Az itt lakó emberek alapellátása, szociális ellátottsága még most sem megoldott. Az életkörülmények javítása össztársadalmi érdek és feladat. Ma már 25 közös nagyüzemben működik üzemorvos, de a községek jó részében nincs bölcsőde, és még mindig nincs elég óvoda. Ezért sem alakíthatunk ki többműszakos munkahelyeket. A nők a közös munkán kívül a háztáji gazdálkodásban is nagy szerepet játszanak. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy az önellátáson kívül, a növényi, illetve állati termékértékesítésben is jelentős mennyiségű többletárat biztosítanak. összegzésképpen: a nők a közös munkában mind nagyobb szerepet kapnak. S munkájuk megbecsülése érdekében létrejöttek a szövetkezeti nőbizottságok, amelyek jól beilleszkednek a szövetkezeti önkormányzat rendszerébe. Érdekképviseletük révén (is) reális a remény: tisztes munkával biztos jövőre számíthatnak lányaink, asszonyaink.Balogh Andrea Elmozdul-e a gépipar Számos alkalommal éri kritika a gépipari ágazatot amiatt, hogy múlt évi teljesítménye elmaradt a tervezettől. Pedig a gépipar állítja elő a népgazdaság bruttó termelésének közel tizenkét százalékát, s az általa megtermelt tiszta jövedelem is tizenhárom százalék körül van. Azt is megszoktuk már az évek során, hogy a gépipar az ipari átlagot meghaladó mértékben fejlődik. Nem árt tudni azt sem, hogy az aktív keresők mintegy tíz százaléka dolgozik gépipari vállalatoknál, ugyanakkor átlagkeresetük ma még nem éri el a népgazdasági átlagot. Különben a szakágazat exportja az összes népgazdasági kivitelnek az egyhar- madát teszi ki, importja viszont az ország teljes behozatalának alig több mint egynegyede. Ezzel szemben az ágazat exportteljesítése elmarad a várakozástól. A szocialista áruforgalmunkat tekintve nincs is különösebb gond gépkivitelünkkel. Ezt erősítette meg a közelmúltban a külkereskedelmi miniszter megállapítása is, miszerint: exportunk legdinamikusabb árucsoportja ebben a relációban a gép volt. Példa rá, hogy a Szovjetunióba irányuló kivitelnek csaknem a 47 százalékát a gépexport jelentette. Amiről eddig szó volt, az csupán az érem egyik oldala. A gépipari tevékenységnek van azonban egy kedvezőtlen, úgynevezett árnyoldala is. Konkrétan arról van szó, hogy az ágazat nem rubel- elszámolású exportja lényegesen kisebb volt 1984-ben, mint amit a népgazdasági terv előirányzott. Ebben része van annak, hogy például a fejlett tőkés országokba irányuló nem rubelelszámolású kivitelünk tekintélyes része kevésbé megmunkált, anyagjellegű termékekből áll. Az ipar irányítói nem titkolják: a dollárelszámolású export a gépipar alapvető feszültségpontja, mivel a kivitel növekedésének üteme jelentősen elmarad a tervezettől és a kívánatostól. Ebben persze közrejátszik, hogy a szükségesnél kevesebb fejlesztési pénzeszköz áll az ágazat rendelkezésére, nagymértékben csökkentek az iparágban megvalósuló beruházások, ugyanakkor fokozódott eladósodásuk. Pedig azt nem tagadhatjuk: a termékszerkezei átalakításához és a technológiák korszerűsítéséhez drága gépekre, berendezésekre lenne szükség. Ugyanis nullára leírt génekkel nem lehet csodát művelni. Márpedig van belőlük bőven, ugvanis a géo- ipari vállalatok termelőeszközeinek mintegy harminc százaléka nullárra leírt gép. A magyar gépipar, sok más iparághoz hasonlóan létszámgondokkal küzd. Az is bizonyítható — ehhez a nemzetközi. összehasonlítás szolgál alapul —. hogy az iparág automatizáltságát meg kellene duplázni, annak érdekében. hogy versenyképes legyen. Am ez rengeteg pénzbe kerülne, aminek igencsak szűkében vagyunk. Mi lenne mégis — ebben a sajátos helyzetben — a legfőbb teendő? Talán, el kellene érni, hogy a termelékenység gyorsabban emelkedjen. mint a termelés, a fejlesztéseket pedig azokra a területekre kellene koncentrálni, amelyek a legnagyobb hatékonyságot garantálják. Az idén a konvertibilis elszámolású egyenleg tervezett (>00—700 millió dolláros aktívumához a tőkés kivitelünket 5 százalékkal szükséges növelni. S a teljes exportunkon belül döntően a feldolgozóipar — .közte — természetesen a gépipar eladásának kellene erőteljesen növekednie. Hogy ezt sikerül-e elérni, ma még nem tudni teljes bizonyossággal. Mindenesetre, nehéz feladat lesz, hiszen ezen a területen tavaly sem tudtunk előrelépni. L. L. Miskolc, Avas-dél A miskolci Avas-dél Lakás-, Garázsépitő és Fenntartó Szövetkezet központjában jó néhány, a szövetkezet jó munkáját elismerő oklevél díszíti a falakat. A lakásszövetkezet tagjainak is ilyen jó a véleménye a szövetkezet munkájáról? — kérdeztük Csorna Károlyt, a szövetkezet elnökét. — Szövetkezetünkhöz 3304 lakás tartozik, több mint 12 ezer lakóval. Különböző fórumainkon. személyes beszélgetéseken sokféle véleményt hallunk: dicséretet és szidást egyaránt. Az itt élők összetétele, lakáskörülményei különbözőek, emellett sokféle egyéb okból következően a szövetkezetről is megoszlanak a vélemények. — Mondana erre néhány jellemző példát? — Van. akinek semmi sem jó, csak panaszkodik, vannak közömbösek, mások csak akkor keresnek fel bennünket. ha valami baj van, míg elég sokan, s egyre többen a nagyobb közösség ügyei iránt is érdeklődve sokat tesznek a lakásszövetkezetért. — ,,Csak akkor keresnek fel, ha baj van” — mit ért ez alatt? — Ennek számtalan oka lehet. Ha a szomszédja nem tartja be az együttélés írott és íratlan normáit, ha folyik a vízcsap, ha nem jó a lift. és így tovább. Karbantartó és szolgáltató részlegünk igyekszik egyre jobban kielégíteni az igényeket. Igaz, megnövekedett a munkájuk, mivel folyamatosan végezzük a szövetkezet több mint tíz éve épült házainak a felújítását. — Az elmúlt években több küldöttgyűlésen elhangzott, hogy magas a szövetkezet gondnoksági, ügyviteli szervezetének és karbantartóinak a létszáma. Mi erről a véleménye? — Lakásszövetkezetünk az ország egyik legnagyobb szövetkezete, de különböző gazdasági számítások, tapasztalatok szerint a háromnégyezer lakást összefogó szövetkezet a legoptimálisabb nagyságú. Az egy lakásra jutó közös költségek megoszlása így a legjobb. Ami az adminisztratív és egyéb dolgozóink számát illeti, az hasonló, vagy kisebb szövetkezetek létszámának az egy- harmada. Ez az arány megyei, sőt országos viszonylatban is jó. A létszámot nem akarjuk növelni, csak a munka szervezettségét és minőségét. Az elmúlt évben tovább korszerűsítettük — vagy inkább egyszerűsítettük — a szövetkezet irányítását. Az Avas-déli szövetkezet az elmúlt évben több mint 14 millió forinttal gazdálkodott, ebből 2,3 milliót költöttek karbantartásra, az idén erre 2,5 millió forint jut. A felújítási költségek ebben az évben valamelyest csökkennek, de szolgáltatásokra (különböző, lakáson belüli javításokra) többet fordíthatnak. A szövetkezet felújítási alapja 26 millió forint, ebből 20,4 millió 8 százalékos tartós betéten van elhelyezve. Pénzük szerényen, de elegendő a szövetkezet költségeire. De lehetne több is .. . — Igen, mivel például a forgótőkénkből évente hiányzó összeg, megközelíti a 900 ezer forintot, ez az üzemeltetési költség 5,72 százaléka. Ez abból adódik, hogy sokan nem fizetik az üzemeltetési és a felújítási költséget. Számba vettük a nem fizetés okait, amelyek sokfélék : feledékenység, hanyagság, időleges pénzzavar, de jó néhányan egyszerűen nem tudnak fizetni. Anyagi lehetőségeiken felüli terhet vállaltak azzal, hogy szövetke- • zeti. lakásba költöztek, örültek, hogy lakáshoz jutottak, de el vannak adósodva az OTP-nél, a munkahelyen, a barátoknál, stb. Megtudtuk: a letiltási ügymenet hosszú, a szövetkezet hetedik a „sorban': gyerektartást, az államnak. a munkahelynek, s még jó néhány címen való tartozást előbb lehet behajtani. mint a lakásszövetkezeti adósságot. — A közelmúltban bekövetkezett energia-áremelések nem könnyítik meg a szövetkezet gazdálkodását? — Az üzemeltetési költségeket az elmúlt évben az épületek egy részénél már emeltük. Négyzetméterenként egy forinttal, ami 37 és 78 forint többletköltséget jelentett lakásonként. A mostani energia-áremelések terhét elsősorban a tulajdonosok vi- • selik, de az üzemeltetés közös költségei is mintegy 600 ezer forinttal emelkednek. Jelenlegi helyzetünkben ezt nem tartottuk volna helyesnek, ha ezt a szövetkezet tagjaira hárítjuk, ezért más megoldást kerestünk. Végső soron takarékoskodunk, ebből fedezzük az áremelkedések okozta hiányt, többlet- kiadást. Ügy véljük, hogy ez a költségátcsoportosítás helyes szövetkezetpolitikai dön. tés is. Az elmúlt egy-két évben ugyancsak „viharos” küldöttgyűlések voltak az ava- si lakásszövetkezetben. Az üzemeltetési dijak emelését hosszas viták után szavazták meg. A felemelt díjakat sokan ma sem fizetik — persze előbb-utóbb ki kell, ki fogják fizetni. „Felpezsdült” a szövetkezeti — ha úgy tetszik, lakótelepi — demokrácia, az emberek egyre jobban, partnerként. beleszólnak a közös dolgokba. — Mikor lesz a következő küldöttgyűlés? — Március közepére tervezzük, reméljük, hogy köny- nyebben fog összejönni, mint a tavaly novemberi, amikor sok küldött nem jött el. Egyre több olyan ember van a lakótelepen, aki kész önzetlenül dolgozni a lakás- szövetkezet, a közösség érdekében. — Sokan kifogásolják a játszóterek, parkok állapotát. — Ezeknek a karbantartása a városgondnokság feladata, megóvása pedig a használók kötelessége. Karbantartásukhoz a szövetkezet társadalmi munkával hozzájárul, de mindent nem tudunk magunkra vállalni. A tisztasági őrsök tagjai, a szövetkezet dolgozói, vagy társadalmi aktíváink nem tudják betölteni az állandó őrszemélyzet szerepét. — Úgy tudjuk, a közeljövőben növekszik a szövetkezeti lakások száma? — A lakótelep keleti részén elkezdődik 67 lakás építésének terep-előkészítési munkája. Az idén a harmadik ütemben befejeződik 121 tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás építése; ilyen jövőre már nem épül. De ismert. hogy az állami lakásokat bérlőik megvásárolhatják. Az, elmúlt, évben a lakótelep közelében több bérlő megvette állami lakását, egyéni jelentkezés alapján kérte csatlakozását a szövetkezethez. Felvettük őket, és a közelmúltban egy másik épületben lakó közösség kérte felvételét. Ez a növekedés szövetkezetünkre nem hátrányos, sőt, a közös költségek jobban megoszlanak, a lakások karbantartása pedig nem jelent jelentős terheket a szövetkezet számára. A négyezres lakásszámot — amelyet mintegy három év múlva érünk el — nem fogjuk túllépni. — Hogyan látja a szövetkezet helyzetét, perspektíváit? — Esszén!, takarékos gazdálkodással felújításokra, szerény fejlesztésekre is futja. Kötelességünk és jól felfogott közös érdekünk a hatékonyabb gazdálkodás. Jó lenne, ha a tulajdonosoknak az a kisebb hányada is így gondolkodna. aki sokszor pazarlóan bánik az energiával : a drága vízzel, villamos árammal. Pedig karbantartó részlegünk, ha nem is azonnal, de viszonylag gyorsan javít. Ez azért is fontos, mivel az épületeknek külön költséggazdálkodása van. s így a takarékosabban élők is hátrányba kerülhetnek a pazarlók miatt. Az avasi lakásszövetkezet a közösség pénzével igyekszik ésszerűen, takarékosan gazdálkodni. Sem a szövetkezet igazgatósága, sem a tagság nincs könnyű helyzetben, de az idén ismét megpályázzák a Kiváló Szövetkezet kitüntető címet. P. J. Skrobák László nyugdíjasként dolgozik o Lenin Tsz-ben, Fel- sőzsolcán. A központi gépjavító üzemben a gyűrűs hengerekhez készít facsapágyakat. Fotó: Laczó József A fúrógépnél Hogyan gazdálkodik egy lakásszövetkezet?
