Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Losonczi Pál uievi koszontoie Tisztelt Honfitársaim! Kedves Elvtársak! Hagyományaink szerint bú­csúztunk az óesztendőtől és köszöntjük az újat. Szilvesz­terkor. ha egy éjszakára is, nem az elmúlt hónapok gondjai foglalkoztattak ben­nünket, ma pedig előrete­kintve azt kívánjuk egymás­nak, hogy az új esztendő szebb és boldogabb legyen, mint a mögöttünk hagyott év. 191)4 alighanem úgy vonul be történelmünkbe, mint egy könnyűnek egyáltalán nem mondható esztendő a sok kö­zül. A két világrendszer kö­zötti feszültség a párbeszéd élénkülése ellenére sem csök­kent, a gazdasági építőmun­ka külső feltételei számunk­ra tovább romlottak. A várt­nál nehezebb körülmények mellett elért eredményeink nem lebecsülendők. Dolgozó népünk szorgal­mas munkája révén a ma­gyar népgazdaság a fő gaz­daságpolitikai céloknak meg­felelően fejlődött. Nemzeti jövedelmünk magasabb lett a tervezettnél, nőtt az ipari és a mezőgazdasági termelés, a kedvezőtlen időjárás elle­nére is. Olyan jelentős beru­házások fejeződtek be, mint a Paksi Atomerőmű második egysége, a Dunai Kőolajipari Vállalat krakküzeme és a bu­dapesti metró új szakasza. Felújítottuk a Szolnoki Pa­pírgyárat, az Állami Opera­házat, az Arpád-hidat és a Baleseti Kórházat. Az elmúlt esztendő ered­ményei között tartjuk szá­mon, hogy tovább javult a külgazdasági egyensúly, meg­őriztük a teljes foglalkozta­tottságot, és — ha nem is mindenki számára érezhető­en — az életszínvonal elért szintjét. Új lakások, bölcső­dék, óvodák, iskolák épültek, növekedett a kórházi ágyak száma, széles körben meg­történt a 40 órás munkahét bevezetése. Hazánk nemzetközi elisme­rése tovább szélesedett új társadalmunk építésében el­ért eredményeivel. Ennek a megbecsülésnek legfőbb té­nyezője az a szocialista nem­zeti egység, amellyel népünk felsorakozik politikánk mögé, egyre felelősségteljesebben élve demokratikus jogaival és kötelességeivel. A másik az, hogy népgazdaságunk a nehezebb feltételek közepet­te is teherbírónak, működő­képesnek bizonyult. A har­madik tényező: külpolitikánk. A Magyar Népköztársaság aktív külpolitikájának leg­főbb célja: belső építömun- kánk külső feltételeinek ja­vítása, s — a többi szocia­lista országgal együtt — a béke és a társadalmi haladás ügyének következetes szolgá­lata. Őszintén reméljük, hogy 1985 — a helsinki értekez­let 10. évfordulója — Hel­sinki szellemének, az enyhü­lés visszatérésének az éve lesz. Azért, hogy ez bekövet­kezzék, a jövőben is mindent megteszünk. Politikánk elismerését ta­pasztalhattuk, amikor az ál­lam- és kormányfők egész sora látogatott el hozzánk 1984-ben, és akkor is, ami­kor mi voltunk küldetést tel­jesítő vendégségben, a ve­lünk azonos vagy a miénk­től eltérő társadalmi rend­szerű országokban. Ezek a (Folytatás a 2. oldalon) Losonczi Pál ünnepi köszöntőjét mondja XLI. évfolyam, 1. szám Ára: 1,80 Ft Csütörtök, 1985. január 3. Gromiko és Shultz újévi üzenete A béke megszilárdítása és ezzel összefüggésben a lesze­relés, mindenekelőtt a nuk­leáris leszerelés előmozdítá­sa mellett szállt síkra a ja­pán néphez intézett újévi üzenetében Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter. Néhány nappal kettejük kü­szöbönálló genfi találkozója előtt mindkét külügyminisz­ter a nemzetközi feszültség enyhítésével és a kelet—nyu­gati, ezen belül a szovjet— amerikai viszony megjavítá­sával kapcsolatos reményé­nek adott hangot. Andrej Gromiko — mint erről már a szovjet hírügy­nökség jelentése alapján be­számoltunk — az Egyesült Államok külügyminiszterével való találkozójával kapcso­latban nyomatékosan hang­súlyozta. hogy a Szovjetunió mind a nukleáris, mind az űrfegyverekröl tárgyalni kí­ván. Keményét fejezte ki. hogy az amerikai fél pozitív és realista magatartást ta­núsít, és támogatja majd a hatékony megállapodást cél­zó szovjet törekvéseket. George Shultz hangoztatta, hogy országa — mint fogal­mazott — elkötelezte magát a fegyverzetkorlátozás és a nukleáris fegyverek esetle­ges megsemmisítése iránt. Az amerikai külügyminiszter azonban egyetlen szót sem szólt az űrfegyverekről, ame­lyek kifejlesztésére Washing­ton nagyszabású programot dolgozott ki. Gromikóval va­ló genfi találkozójára utalva csupán annyit mondott, hogy a fontos l'egyverzetkorlátozá- si kérdések előrevitele érde­kében — úgymond — közös tárgyalási alapok keresésére van szükség, s reményének adott hangot, hogy a talál­kozó ebből a szempontból si­keres lesz. A Szovjetuniót illetően az eddiginél konst­ruktívabb kétoldalú viszony megteremtésének óhajáról beszélt ugyan, de ezzel kap­csolatban szovjet engedmé­nyeket sürgetett. SZKP KB határozat az 1905-ös forradalom 80. évfordulójáról Az SZKP Központi Bizott­sága határozatot hozott az 1905—1907-es oroszországi forradalom 80. évfordulójá­nak megünnepléséről. A Moszkvában szerdán közzétett dokumentum rész­letesen elemzi a nyolcvan év­vel ezelőtti események moz­gatórugóit és tanulságait. Megállapítja, hogy 1905— 1907-ben Oroszországban olyan új típusú polgári de­mokratikus forradalom ját­szódott le. amelyben a tör­ténelem során először a mun­kásosztály játszotta a vezető szerepet. A forradalom tanulságai­nak. a későbbi korokra gya­korolt hatásának elemzése után a Központi Bizottság határozata kiemeli, hogy a szovjet nép kommunista párt­ja vezetésével felszámolta a kizsákmányolás minden for­máját, s a valóságba ültette át. a szocializmus építésére (Folytatás a 2. oldalon) Az esztendő első munkanapján Ismét begyújtották a motorokat, kilendütek a kü­lönböző mérő- és ellenőrző műszerek mutatói, gépek zakatolása tölti be az üzemcsarnokokat, a mezőgazda- sági telephelyeket, a vezetők aláírták már az év első utasításait, rendeletéit, a munkások megbeszélték a tennivalókat, jutott néhány perc az alig múlt ünne­pek felidézésére, a jókívánságokra, baráti kézszorítá­sokra, biztatásra, és nekiláttunk... ismét nekiláttunk egy esztendőnek. ___:__:_________________:____;______:____________ M essze van .még december 31-e, de hogy esztendő múl­tán ne kelljen lehajtott fő­vel, gyorsan elfelejteni a még előttünk álló 364 napot, ah­hoz mindenkinek, országunk valamennyi lakójának meg­szívlelendő az országgyűlés téli ülésén elhangzott megál­lapítás. miszerint: „Tudjuk, hogy terveink és tetteink egyaránt jövőt és sorsot for­málnak. Elsősorban rajtunk múlik, hogy olyan lesz-e a sorsunk, amint azt szeret­nénk. Elképzeléseink meg­valósításához valamennyi honfitársunk alkotó közre­működésére. céltudatos cse­lekvésére van szükség ..." Ezt az alkotó közreműkö­dést, céltudatos cselekvést kerestük 1985 első munka­napján a megye különböző termelőegységeiben. Lenin Kohászati Müvek Éjfélkor megszólaltak a di­ósgyőri Lenin Kohászati Mű­vek dudái. A nagyolvasztó kohói, az acélmű konvertere és ivkemencéje, a régi mar­tin két kemencéje, az elekt- roacélmű üstjei mellett, az éjszakai műszakon levő ko­hászok a vas és acél fénye mellett kívántak egymásnak eredményes munkában gaz­dag, boldog új esztendőt. A folyamatos műszakban dol­gozó üzemrészek dolgozói munkával léptek át az új esztendő küszöbén. Nemcsak közvetlenül a tűz mellett, hanem a hen­germű és a nemesacél-hen­germű gyáregységek kikészi- tőjében is folyt a munka, ahol a készre gyártott áru­kat kötegelték és a daruk segítségével rakták össze, fel­készítve azokat a szállítás­ra. És mivel a gyárnak már az első napra is jutott ki­szállítani valója, a közleke­dési dolgozók közül is szá­mos vasutas és gépkocsive­zető ült a vezérlöállásba. il­letve a volán mögé. A gyár­ból kimenő anyagok mellett zökkenőmentesen zajlott a belső szállítás is, a terme­léshez szükséges anyagok ide­jében és pontosan érkeztek meg az üzemekbe és menet­rendszerűen fordultak a sa­lakos üstök a kohók és a halna között. DIGÉP Diósgyőr másik nagy gyá­rában. a DIGEP-ben január 2-án kezdődött a termelő­munka. Valamennyi gyáregy­ségben új feladatokhoz lát­tak a dolgozók, tavalyról semmiféle gyártás, kiszállí­tás nem húzódott át 1985- re. A jó előkészítésnek kö­szönhetően az első órákban (Folytatás a 2. oldalon) Ünnepek után Jókedvű óév-búcsúztató — Szilveszter a turista­házakban — A kijózanító „vendégei voltak" — Súlyos közúti balesetek ban szervezi meg sítanfo­lyamát. Ezúttal is így tör­tént, noha a frissen esett hó miatt a tanfolyam résztve­vői a nagyobb lesiklópályá- kat még nem vehették bir­tokukba. Ez azonban nem rontott semmit sem a szil­veszter hangulatán, amelyet az idén kilencven vendég töltött Bánkúton. (Folytatás a 8. oldalon) A miskolci Avas-szálló magyaros éttermében pél­dául a magányosok klubjá­nak tagjai búcsúztatták az óesztendőt. A Fehérteremben és a bárhelyiségekben pedig honi és külföldi vendégek ropták hajnalig a táncot. Éjfél előtt a hagyományok­hoz híven, a Miskolci Nem­zeti Színház művészei szó­rakoztatták a vidám szil- veszterezöket. Ugyancsak hagyománynak számított az éjféli tombola, amelynek fő­nyereménye egy élő kisma­lac volt. Ezúttal Kanadából érkezett vendég volt a sze­rencsés nyertes. Hasonló hangulatban ün­nepeltek háromszázan a ta­polcai Júnó-szálló éttermé­ben és presszójában is de­cember 31-én. A Miskolci Nemzeti Színház művészei­nek műsora után tombolá­val és hajnalig tartó zené­vel szórakoztatták az ország különböző tájairól, és kül­földről érkezett vendégeket. Telt ház volt az ünnepek alatt a bánkúti turistaház­ban. A Budapest Tourist évek óta ebben az időszak­Volamennyi bükki turistaházban, előre lefoglalták a helyeket a természetkedvelő vendégek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom