Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-29 / 304. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 19S4. december 29., sióm beit Mi lesz veled kulturális vállalás? Útira is kultúra Pedagógusok felolvasó ülése Egy vetélkedő ürügyén a szocialista brigádmozgalomról A Minisztertanács, a SZOT elnökség és a KISZ KB Intéző Bizottsága 1983, decemberében hozott együttes határozata új alapokra helyezte a szocialista munkaversenyt. Mit jelent ez a szocialista brigádmozgalom jövője számára, hogyan alakul a szocialista brigádmozgalom hármas jelszava — szocialista módon dolgozni, élni, tanulni —. erről beszélgettünk Szűcs Istvánnéval, a Szak- Szervezetek Borsod megyei Tanácsa titkárával egy közelmúltban véget ért vetélkedő ürügyén, amelyet „Szabadság! Tégy gazdaggá minket!” címmel hirdettek meg a megyében. — Az említett határozat hogyan változtatja meg a szocialista brigádok működését, különböző vállalásait? — Lehetőséget ad arra, hogy önállóbban tervezzék meg, mit vállalnak, s ezek a vállalások jobban megfeleljenek a brigádok összetételének. körülményeinek, igazodjanak a munkahelyi feladatokhoz. Ezek ugyanis nemcsak nagyon meghatározzák a brigádok működési körülményeit, de egyedivé is teszik feladataikat, gondolok például arra, hogy más követelményekkel állnak szemben, ha exportkötelezettségeik vannak, ha importot kiváltó termelés folyik. E munka- versenyért egyértelműen a gazdasági vezetés a felelős. De a szervezésben, a mozgósításban, a kulturális tevékenység segítésében a szak- szervezeté a felelősség és a feladat. Ügy gondolom, ezért még inkább szorosabb egységben kell együtt dolgoznunk. A termelés, a műszaki fejlesztés egyébként még inkább előtérbe helyezi majd a tanulást, az átképzést, a továbbképzést, az új szakma megszerzését. — Véleménye szerint tehát a gazdasági jeladatok nem szorítják háttérbe a művelődést, a tanulást? — Legalábbis nem feltétlenül és nem szükségszerűen. A tanulás szerepe mindenképpen nő, legfeljebb ennek a felismerése nem azonnali mindenütt. De ez általában is igaz a brigádok kulturális vállalásaira. Csakhogy nem a régi módon! A művelődésben nagyobb szerepet kap az egyéni képesség kibontakoztatása. illetve a kiscsoportos művelődési lehetőségek biztosítása. Üj formákat és új lehetőségeket kell keresni, olyanokat, amelyekben a brigádok és tagjaik leginkább megtalálhatják a nekik megfelelő formákat. És a nekik leginkább megfelelő, szükséges ismereteket! A hétköznapi kultúra iránt példáid megnőtt a „kereslet”, s / ennek a birtoklása is legalább oiyan fontos, mint az úgynevezett elit kultúráé .. . — Amennyire tudom, ilyen hétköznapi ismeretekre épült a „Szabadság! Tégy gazdaggá minket!” vetélkedösorozat is. — Olyan kérdéscsoportok, témakörök voltak ezen a másfél éves vetélkedő-sorozaton, amelyekből, véleményünk szerint, valóban hasznos ismeretekhez juthattak a résztvevők. Sokszor praktikus ismeretekhez, amelyek birtokában biztosabban mozoghatnak például az üzemi demokratikus fórumokon. A megye több mint tízezer szocialista brigádjából 2500 vett részt a vetélkedőn. Ügy gondolom, ez is mutatja, hogy van érdeklődés. Mi mindenképp arra törekedtünk, hogy a brigádok jellegéhez, objektív körülményeihez igazítsák a témaköröket. Mondok példát is, hogy érthetőbb legyen. Voltak helytörténeti kérdések. Nvilván mással foglalkozott egy sárospataki, vagy egy miskolci brigád e témán belül. De a szakma- történeti ismeretek is különbözőek voltak. Vagy a gazdaságpolitikai témában nemcsak általános gazdaságpolitikai kérdések merültek fel, hanem olyanok is, amelyek saját vállalatuk tevékenységét befolyásolják. Olyan visz- szajelzéseink vannak, hogy a brigádok változatlanul igénylik azokat az ismereteket, amelyek segítenek nekik abban, hogy a mindennapokban eligazodjanak. — Szó esett már arról, hogy a brigádmozgalom jövője szempontjából még szorosabb együttműködésre van szükség a gazdasági vezetés és a szakszervezet között. Számomra változatlanul kérdés. hogy a szükségszerű gazdasági jeladatok nem szorítják-e teljésen háttérbe a művelődési igényt. Vagy például a géemkák, a különmunkák ... ? — Más vonatkozásairól most ne szóljunk, de a gé- emkába nem mindenki fér bele. A gazdasági feladatok persze másképpen is háttérbe szoríthatják az „egyebeket” ... A bányászat problémái közismertek. Mivel a bányászoknak alig volt szabad napjuk, még a politikai oktatást sem tudtuk beindítani. Nyilván ilyen előfordul, de nem hiszem, hogy ezt kellene általánosítanunk. Inkább azon kell gondolkoznunk, hogy hogyan segíthetjük őket. Meggyőződésem ugyanis, hogy szükségük van a brigádoknak arra. hogy segítsünk, hogy ne maradjanak teljesen egyedül. — Milyen segítségre gondol? — A lehetőségeket kell megmutatni nekik. Azt, hogy mit csinálhatnak, mire vállalkozhatnak. Ebben egyébként nagyon számítunk a művelődési intézményekre. A művelődési házak szabad idős. szórakoztató programjait kell megismertetni a brigádokkal. Persze az is fontos, hogy ezek a programok valóban segítsék a brigád-tagokat. Akár nyelvtanulásról van szó, akár a számítógép megismeréséről, vagy egyszerűen csak olyan tanfolyamokról — szabás-varrás például —, amelyeket, ha elvégez, spórolni tud ... Mi például azért létesítettük az ötletbörzét, hogy gyűjtsük, s utána közreadjuk a használható, jó módszereket. Az év elején ajánlójegyzékünket szeretnénk eljuttatni a brigádokhoz, hogy segítsük őket a vállalásaikban. — Régi tapasztalat, hogy ezeket a kulturális vállalásokat azért nem veszik túlságosan komolyan, például az értékeléskor. ' — Ilyen tapasztalatunk nekünk is volt. De ez a régi feltételek között is előfordult. Ügy gondolom, nagyon sok múlik azon, hogy azok. akik a brigádmozgalommal foglalkoznak, mit tartanak fontosnak. Emberektől függ, hogy mi valósul meg a tervekből. Brigádon belül is. Mert ott is fontos, hogy ösztökéljék egymást a tanulásra. De ami talán még ennél is fontosabb, vagy meghatározóbb a siker, az eredmény szempontjából. Reális vállalások legyenek, amelyeknek a létjogosultságát és szükségességét helyben mindenki belátja. Akkor a segítség is meglesz és az értékelés is. De hogy visszatérjek az alapkérdésre. Hiszem, hogy egyre inkább mindenki .felismeri, hogy a gazdaságot nem lehet a kultúra nélkül fejleszteni, mert a kettő összefügg. És ha felismerték, akkor már nem kérdés, hogy mi lesz veled kulturális vállalás? Csulorás Annamária Ma éjjel a képernyőn: Furcsa dráma Kct világhírű és immáé halhatatlan francia színész — Louis Jouvet és Michel Simon — látható képünkön, amely a ma este, illetve kora éjjel (22.10-kor) az első műsorban sugárzásra kerülő Furcsa dráma című, 1937-ben készült francia film egyik kockája. A film rendezője pedig Marcel- Carné, akinek életművéből sorozatot indít a televízió és annak első darabja a ma látható film. Ebben egy püspök látogat meg váratlanul egy családot, ám a háziasszony nem kíván vele találkozni, konyhai teendőire hivatkozva marad távol és a tartós távoliét gyanút fészkel a püspökbe. A Magyar Pedagógiai Társaság Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Tagozata és a Miskolci Akadémiai Bizottság neveléstudományi munkabizottságának megyei csoportja a közelmúltban Oz- don tartotta felolvasó ülését. Bevezetőt dr. Földy Ferenc főigazgató mondott. Ózd város és vonzáskörzetének közoktatási helyzete címmel Boda István, a városi tanács osztályvezetője tartott előadást. Ismertette az óvodahálózat fejlődését. A jelenlegi helyzetről szólva elmondotta, hogy a városban jelenleg tizennégy óvodai egység van, ahol 1850 gyereket helyeztek el. Az óvónők száma 130. A város óvodás korú népességének 85 százalékát tudják elhelyezni. A város vonzáskörzetéhez 27 község tartozik. Borsodszent- györgy kivételével minden községben biztosítóit az óvodai ellátás. A községekben az óvodás korú népesség hetven százalékának elhelyezése biztosított. A város iskolai hálózata, különösen az ötödik és a hatodik ötéves terv időszakában fejlődött sokat. A városban közel hétezer általános iskolás korú gyereket, 101 osztályteremben tanítanak. A szakos ellátottság jó. a napközis ellátás 30 százalékos, gyermekétkeztetés 44 százalékra javult. Orosz, angol, ének, testnevelés .és matematika tagozat működik, szervezett gyógytestnevelés is folyik, az iskolafogastul korszerű. A városban évek óta folyamatos a tanulók úszásoktatása. A vonzáskörzeti községek iskoláiba 4391 gyerek jár. A közoktatási igazgat is fejlődéstörténetéről Nagy Karoly általános iskolái igazgató, Az iskola szakmai önál 1 ósága n a k lehetős ege i rö 1 Kovács Má?tu. gimnáziumi igazgató, A felnőttoktatás változó funkcióiról dr. Benő Kálmán főműnkatárs, A preventív kompenzálás lehetősége az óvodában címmel pedig Peróné Komolay Anikó főiskolai tanársegéd tartott előadást. Törő Gábor gimnáziumi tanár A számítógép alkalmazásának lehetőségei az oktatásban című előadása után Merész Pál. a tagozat társelnöke, általános iskolai igazgatóhelyettes mondott zárszót. O. J. Rádió melleit Hazatérés és halhatatlanság A nagy karácsonyi rádiós műsorkínálatból két hangjátékot szeretnék feljegyezni, mint számomra emlénezete- set, sokat mondót, jó emlékeket hagyót. Hazajön egy katona volt a címe az egyiknek és Mocsár Gabor írta, a rendezője meg Varga Géza volt. Tulajdonképpen nagyon egyszerű történet és — bár önéletrajzi töredéknek tűnik — alighanem a szerző korosztálya legtöbb férfi tagjára érvényesíthető bizonyos áttételekkel. Arról szólt ez a játék, hogy a második világháború után hazakerül a pusztára egy frontkatona, aki megjárta a pokol néhány bugyrát, s itthon, a földosztás utáni közvetlen időkben olyan családot és falusi környezetet talál, amely nehezen érti meg öt és ö is nehezen érti meg az itthoniakat, akik bontják a magtárakat, mázsa lisztekért akár el is árulják osztályos társaikat, egyáltalán még nem tudnak mit kezdeni új, szabad életükkel, van, aki nem is hisz még ebben a szabadságban. E korosztály minden tagja megélte valamilyen módon ezeket az időket, mindnyájunknak vannak élményéi a szabadság első, tétova lépésekkel, nem ritkán tévedésekkel teli időszakáról, a háborútjártaknak meg arról, mennyire másképpen képzelték .itthon a frontot, s* sokan mennyire másképpen képzeltük a hazatalálást. Néhány perc a halhatatlanságról a címe Gyárfás Miklós hangjátékának, amelyet Magos György rendezésében hallottunk. Egy sajátos bírósági tárgyaláson ismerkedhettünk a történettel és szereplőivel: egy hatvanegy éves özvegy, nyugdíjas autóbusz-vezetőt citáltatott bíróság elé a fia, mert az apa elhatározta, hogy halhatatlan lesz. nem kíván eltávozni az élők közül, s ennélfogva az utódok öröklési tervei csak tervek marad-, hatnak. Az emberi és családi kapcsolatokat igen sok oldalról megvilágító rövid bírósági tárgyalás után ítéleti leg hangzik el: nem vétség, ha valaki nem veszi figyelembe a csalác'. öröklési szándékának sürgetését és halhatatlanság! szándéka nem ütközik törvénybe, ha nem akar ezzel mozgalmat, pártot, egyéb társulást szervezni. S a játék utolsó percében jött a nagy fordulat: a bíró hangját immár mint kórházi főorvosét hallottul^, amint éppen megállapította a nyugdíjas buszvezető halálát, s közölte asszisztenciájával, hogy a hozzátartozókat aligha fogja megrázni a hír — Groteszk a történet? Netán morbid? — Nem, hanem emberi, a maga „megcsavartságában” is. ítéletmondás egy olyan gyermeki, családi magatartás felelt, ahol rí szülő iránti szerétéibe eleve beletervezödik a várható öröklésijén annak időbeli eltolódása feleszi az egykori szép érzéseket is. Nem angyalhajas karácsonyi történet, de ez is a szerétéiről szólt. (bunedek) Lap-szem-lélek Forma, formátum - avagy óvakodjunk Diákkorunkban sokat ökör- ködtünk, bár az némi életismeretre vall, ahogyan tanárainkat kategorizáltuk. A mi elméletünk szerint — függetlenül attól, hogy ki milyen helyet foglalt el az intézményi vagy a tudományos hierarchiában — csak tanársegédek és professzorok léteztek. Ha jól emlékszem, tíz katekizáló kérdéssel és válasszal határoztuk meg a két minőség közötti különbséget. A válaszok közül néhány, amennyire szelektív emlékezetem engedi: — A professzor mindig vizsgázik — a tanársegéd mindig vizsgáztat. — A professzor kucsmát hord — a tanársegéd glóriát. Az utolsó kérdés így hangzott: — Mikor lesz.a tanársegédből professzor? A válasz: — Soha! Mert van, aki tanársegédnek, van, aki professzornak születik. Jókat röhögtünk, s terveztük ugyan, de nem tettük közzé a „katekizmust”, mert féltünk a tanársegek (ezt a rövidítést szívesen használtuk az élő beszédben) megtorlásától S mondom: a mi tanársegédeink között professzorok is voltak. Ez az infantilisnak tetsző játék voltaképpen értékkereső szemléletet sejtet.. Ki a jelentős, a nagyformátumú ember? S mitől az? A forma sportnyelvi meghatározása: „A képességek érvényesítésére alkalmas testilelki állapot.” S persze a társadalmi állapot sem lehet mellékes. Emlékezzünk csak Lucifer szavaira: „Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében / Jő a világra, hogyha szerecsen / Sátrának árnya reszket böl- csején: / Mi lesz első hőséből a keresztnek? / Vagy Luther hogyha pápa lesz esetleg, / S Leó tanár egy német egyetemben: / Ki tudja nem reíormál-é emez / S az sújtja átkát a dúló merészre? / Mi lesz Napóleon, ha büszke útját / Nem egy nép vére egyenlíti ki? / El- poáhad tán egy bűzlött. laktanyában.” Megengedem: tovább lehetne csűrni, csavarni a dolgot, a lényegen azonban ez mit sem változtatna. Vagyis azon, hogy a nagy- formátumú ember mindig azonps — azonos tud és mer lenni — önmagával Erre az igazságra Abody Béla vezetett rá, aki emlékezete pályáján haladva most (És: 1984. december 21.) érkezett el Svéd Sándorhoz. Nos, a nagy énekes úgy fejezte ki njagát (ld. önmegvalósítás), hogy műfajával vált azonossá. „Nem művész volt, hanem műfaj” —• írja irigylésre méltó éleslátással Abody, aki korábban arról „panaszkodik”, hogy egyre kevésbé hisz a jelzők jellemző erejében, s hogy a jelenség okvetlenül sokar- cúbb, mint kommunikációnk szótára. Világos, hogy Svéd Sándorról csak az tud érvényes mondatokat írni, aki képes a művész és műfaja sajátos viszonyának — adott időben való — feltárására. Ehhez ugyancsak jelentős formátum kell. Minden más már a mesterség, a szakmai ismeretek körébe tartozik. * Petru Groza — Groza Pet- ru — Groza Péter ... mindhárom változatban gyakran tűnt fel a neve 19,84 végén sajtóorgánumainkban. S ezt egészen természetesnek érezzük. Mint ahogyan — éleiében — annak érezte ő is. A román államférfinak közvetlen köze volt a magyarok- 1 hoz, sőt minden. Romániában élő nemzetiséghez. Ö beszélt először a romániai magyarság „híd” szerepéről, a nyelvük bilincsébe zárt kisnemzetek egymásrautaltságáról, egymás megismerésének fontosságáról. S menynyire ismerte Arany Jánost!
