Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-09 / 289. szám
1984. december 9., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A szel em exoorí lehetőségei Programunk: amit igényel A héten a megyei agrárklub vendége volt Pados László, a TESCO, Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda kereskedelmi igazgatója, aki a magyar szellemi export jelenéről és jövőbeni alakulásáról tartott előadást az érdekelt szakembereknek. A téma fontosságát úgy gondoljuk, senki előtt nem kell bizonygatni. Általánosságban mindenki rendelkezik ismeretekkel, tapasztalatokkal, következésképp tudja: hazánk egyik jelentős export- lehetősége a magasfokú szellemi produktum. Ám ennek részleteiről, gyakorlati megvalósulásáról keveset tud a közvélemény. Hogy ilyenfajta bepillantást is kapjanak olvasóink, megkértük Pados Lászlót, néhány kérdésünkre válaszolva, ismertesse ezt a bonyolult, sokirányú tevékenységet. — Először arra kérjük, mutassa be a Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Irodát! — A TESCO 1962-ben alakult, s az elmúlt huszonkét évben két . nagy területen fejlődött a tevékenysége. Az együk terület a műszaki-tudományos együttműködési megállapodások előkészítése, S a munka- programok megvalósítása a fejlődő országokkal. Míg a másik tevékenységi formánk a kereskedelmi tevékenység, amelynek keretében magyar tervezővállalatok, kutatóintézetek és építőipari vállalatok szolgáltatásait értékesítjük. Az előbbiek esetében szellemi produktumot exportálunk, az utóbbiaknál pedig különféle ipari objektumok szerelését, utak építését ... — Előadásában említette, hogy a TESCO szervezte, koordinálta szellemi exportból napjainkban kiemelkedő c tripoli metró építése, tervezése, az algériai repülőtér megvalósítása. Ugyancsak Algériában 150 agrárszakember segít az ottani mezőgazdaság korszerűsítésében. Közöttük vannak borsodi szakemberek is. A kérdésem az, milyen az Önök kapcsolata megyénkkel, az itteni tervezőintézetekkel, vállalatokkal, termelögazdaságokkal? Lát-e lehetőségei e kapcsolatok fejlesztésére? — Megyéjükből valóban dolgoznak agrárszakemberek Algériában és máshol. A vállalatok közül — áttételesen mint alvállalkozó — a BORSODTERV már bekapcsolódott az exportunkba. Van kapcsolatunk a/. LKM-mel is, név szerint Tóth Lajos kohászati termelési főmérnökkel. Vele arról tárgyaltunk, hogyan vehetnénk közösen részt a fejlődő országok nagy acélkombinátjainak felépítésében, rekonstrukciójában. El kell azonban mondanom, a jelenleginél lényegesen nagyobb lehetőséget látok az együttműködésre. Mi szívesen vállalkozunk például mezőgazdasági üzérnek szellemi produktumának, illetve ezzel egybekötve termékek exportálására. Ha tehát akad a megyében olyan állami gazdaság vagy szövetkezet, amely képes megvalósítani odakint például egy farmot, egy kisállattenyésztő telepet, vagy' bármilyen. más. projektet, akkor mi örömmel vállalkozunk az együttműködésre. Tervezőintézetek és vállalatok esetében pedig speciális tervezőmunkákra vagyunk partnerek. A harmadik lehetőség az ipari üzemek rekonstrukciójában való részvétel. Egy példát mondok: biztató lehetőség kínálkozik az együk fejlődő ország nagy vasművének rekonstrukciós munkálataira. Ha áz üzlet létrejön, ide szükségünk lesz mérnökökre, üzemmérnökökre, technikusokra. Ebnen az esetben szívesen tárgyalunk például az LKM-mel is. — Az önök egyik jelentős tevékenysége a szakemberek külföldre történő kiküldése. Hogyan ítélik meg a magyar szakemberek általános szakmai műveltségét, gyakorlati, gazdasági ismereteit a fogadó országok? — Általában kedvezően. Nagyon ritkán fordul elő, hogy valakit visszaküldenek nem megfelelő szakmai fel- készültség miatt. Legjobban azok a szakemberek állják meg helyüket, akik idehaza a termelésben dolgoztak, és egyidejűleg törekedtek arra, hogy elméletileg is képezzék magukat. Külön felhívom itt' a figyelmet a külföldi szakirodalom és szaksajtó rendszeres olvasásának szükségességére. Szakembereink esetében a legnagyobb gond az idegen nyelv ismeretének hiánya. Csak kis hányad — 5—10 százalék — rendelkezik nyelvvizsgával. A hiányos nyelvismeret megnehezíti a kiküldetést, sokszor akadálya annak. Ha szakembereink nagyobb hányada beszélne idegen nyelvet, az ilyen irányú szellemi exportunk lényegesen kibővülhetne. — Miskolci előadásában is szólt róla, hogy a világpiacon — amely napjainkra beszűkült, következésképp minden kis üzletért kemény harc. folyik — a versenyképesség kritériuma: a minőség és az elfogadható árajánlat. Ilyen feltételek közepette — melyek várhatóan még szigorúbbak lesznek — a TESCO tud-e kialakítani, s ha igen, milyen életképes stratégiát az elkövetkezendő évekre? — A mi programunk a jövőben is az lesz, hogy' Magyarországon felkutassuk azokat a minőségi, magas műszaki tartalmú, színvonalú szolgáltatásokat, amelyeket igenis igényel a világ. A műszaki—szellemi tevékenységen belül a karbantartás, a rekonstrukció, a beüzemelés terén, ezek irányúban látunk nagy lehetőségeket. Természetesen a tervezési export, mellett! A tervezésben egyébként aminek piaca van, ami úgymond kemény cikknek minősül: az az infrastrukturális. városrendezési, környezetvédelmi, vízügyi tervezési munka. Hozzátéve, a magasfokú műszaki tervezési munka! Az építési—szerelési vonalon elsősorban a fejlett tőkésországokkal együttműködve, partnerként akarunk megjelenni a harmadik piacon. Mi ezekben látjuk a lehetőségeinket. — Köszöntük a beszélgetés. (Ml itas vagyok egy kicsit — éppen pénteken kapom a „behívót” — nem lesz ennek rossz vege? De hát nem fáj semmim, csak csúnyán lefogyjam, és örökösen álmatlansággal küszködöm. De hót ez afféle értelmiségi nyavalya — munkahelyi, vagy inkább „világneuróais”. És már a Semmelweis Kórház egyes belgyógyászatán fekszem. Futólag bemutatkoztam, és meet a „sebeimet nyalogatom” — Összevissza szúrkáltak. Gyanakodva figyelem a bal karomat — nyomom rá a vattát, de amint elveszem, rögtön kibuggyan a vér. Hallottam valakitől. hogy7 a eukorbaj06Ok igen vérzékenyek. Azt mondta a nővérke — óh, az aranyos — „szép. érett férfivér •— a bácsié!” Kínomban azt nyögdécseltem: nevezzen inkább „Mihálykának”, gyerekkoromban így becéztek, s akkoriban is ugyanúgy ret- t/eptem az injekciós tűtől, rnirit most. És menten meg is kaptam tőlük ezt a nevet, de némi toldalékkal, ami annak a jele, elszállt fölöttem az idő — „Mihályka — bácsi”. , Dr, Szigethy Jenő főorvos kitesz magáért — addig nem hagy fel vizsgálataival, amíg vesére nem jut a dolognak, miért vagyok olyan girhes. Valóban, a kor eazél merőben ellentétes tendenciának kedvez — az elhízásnak, es itt ez az alak, aki kirí a statisztikai átlagból. Kiderül, a vérnyomásom csapnivalóan alacsony. Gyomrom röntgenképe normális, EKG-m egészem jé, de a pú az idegeket illeti. Közűi velem, amíg fel nem hízom 66 kilóra, nem enged „szabadlábra”. Rántok a vállamon, csak legyen mit enni, rajtam nem fog múlni. Vasárnap megszáll népes rokonságom, * annyi kaját ömleszt elém, az étvágyam is elmegy tőle. Most is a feleségem föztje ízlik a legjobban. (Egyszer a Tiszai pályaudvarom megkérdi tőlem egy' fiatal pár: ..Hol főznek a legjobban Miskolcon?” Megmondtam a lakáscímem. „Mi a neve ,az étteremnek? Kicsit durcás- kodlak a tréfálkozásért.) Unalmasak az estek a kórházban. A fiatal szakács arra int minket, hétfőn vendéglőben ne együnk fasírtot, meg töltött káposztát. A vasárnap a legbizonytalanabb pontja a vendéglátásnak, sok a maradék hús és bedarálják fasírtnak meg káposztatölteléknek. Ezzel is okosabb lettem. „Megettük volna a fogságban, tizenhatban!” Így ágyszomszédom. Sutyiban megnézem a kórlapját — 80 évéé, és még csak • veséje rosszalkodik egy kicsit. Mi másra gondol ilyenkor korunk 45 évese — „Hol leszek én már ekkorra?!” Szerencsés helyen fekszem, az ablaknál, egyik oldalról nincs szomszédom. Akinek szintén csak egyik oldalról van szomszédja — meg a lábon álló ruhásfogas — igen hallgatag ember. A nővérkék folyton körülülik és „igazgató urazzák”. A főorvos úrnak pedig Lajos. „La- joskám! Csak semmi mocor- gás. Ugye jobb volna a te pámás ágyikódban ?!” Megnézem jobban Lajos bátyúm ágyát — hát bizony nem valami kényelmes, a matracok deszkán. Ritkán kel föl. öt az ellenkező „tendencia” bántja — hízékonv, és a szive nem bírja, tehát étvágy! alanító gyógyszereket iá kap, és koplaltatják. . Meséli, Kassahómorban ő vezetett a soványsági rekordban gyerekkorában — leugrálta magáról az ételt, pedig szerette a gyomrát. Elmosolyodik. Régi szép idők! Amikor az ember válogatás nélkül ehet. Most csak ránéz egy csirkecombra, és utána nem mer rálépni a mérlegre — fél kilót hízott. Valahogy olyan megközelithetetlennek tetszik ez az „igazgató úr", infarktusgyanúval fb’kszik. és most sem hagynak neki bekét. Felújításra vár a népkerti sportvendéglő Belvárosi parkjaink Kevés pénz: sok teendő — Sö^ét Népkert — Három helyett egy szökőkút — Tapo'ca és Lillafüred Miskolc tisztasága, városképe gyakorta témája a közéleti fórumoknak, és hasonlóan a szűkebb pátriájukat kedvelő, itt élőknek. A városkép gazdagításáért, köztük. a terek, parkok szebbé tételéért sok ezer társadalmi munkát végeztek már a lakóközösségek, intézmények kollektívái, a diákok, a katonák. Mégsem lehetünk elégedettek. Mert akinek útja parkokon át vezet, tapasztalhatja az olykor siralmas állapotokat: összezúzott padokat, megcsonkított fákat, elhanyagolt környezetet. A tervezési, karbantartási munkák döntő része a miskolci városgondnokság szakembereinek feladata. Milyen elképzelések születtek a jövő esztendőre vonatkozóan az említett parkok rendbehozatalára, esetleg átalakítására? Eziránt érdeklődtünk Bakó Andrástól, a városgondnokság műszaki iga zgatóhelyettesétöl: — Mindenekelőtt a rendelkezésünkre álló pénzügyi lehetőségekről kell szólni, hiszen ez meglehetősen behatárolja elképzeléseinket. Kertészeti és köztisztasági feladatokra egyaránt harmincöt—harmincöt millió forintunk lesz. Alaposan megfontolandó, hol mire van a legnagyobb szükség. A Népkertben például alapos felújításra szorul a Borsodi Építők Volán klubháza és a mellette lévő vendéglő, mert jelenlegi állapotában egyáltalán nem illik a kö- aeli megyei könyvtár és a sportcsarnok modern épület- rendszeréhez. A klubház A Népkert szökőkútjának rendbehawAaför« tórsodaSm) munkát szervez a városi tanács A Deák tér jövőre újjávarázsoltem várja a pihenni vágyókat mögött nagy teherbírású ulat építünk, amelynek tervét a tanács építési és közlekedési osztálya már megrendelte. Készülnek a tervelv a Népkert egyes szakaszaira is. Sétányok rendbehozatalára, az aljnövényzet gazdagítására. A szökőkút újjáépítésére a tanács társadalmi munkát szervez. — A Népkertben sötétedés után nagy merészségre van szüksége a parkon áthaladóknak ... — Sajnos a világítás korszerűsítése legalább ötmillió forintot igényel, nekünk ennyi pénzünk nincs. Am amennyire tőlünk telik, javítunk az esti kivilágításon. — Mi a helyzet a Deák térrel? — Rekonstrukciós tervét a Miskolci Tervező Vali»-: lat dolgozói már készítik. Ez a Deák tér, a Lévay- szobor és a templom által határolt területre vonatkozik. A jelenlegi három kis szökőkút helyett egy nagy épül majd. Az a célunk; hogy egységes parkrendszer alakuljon ki. Megszépítjük a színház udvarát is. A Kossuth utcáról a Déryné- szoborhoz vezető utat kiszélesítjük, az udvart pedig díszburkoló anyaggal látjuk el. Mivel a déli tehermentesítő út átadásával megváltozott a gyalogos forgalom a Tanácsház téren, ott is szélesebb gyalogútra van. szükség. Elkészült már Tar- csi Lajos kőfaragó munkája, a diszkót is a park végében. És ha már az Aya« közelében „járunk”, elmondom azt is, hogy jövőre felújítjuk a kilátóhoz vezető lépcsőket. — Igaz, nem közvetlenül a belvárost érinti, mégis jelentősége van Tapolca és Lillafüred parkjainak a Miskolcról kialakított városképben. Gondoltak-e erre m tervek készítésekor? — Természetesen. Liílaf8- reden a napokban elkészül az Erzsébet-sétány. Jövőre a parkoló mellett a Szinva medrét szeretnénk rendbehozni. Ezzel a íőpark és környéke megfelelő „képpel” várja az ide érkezőket. Tovább folytatjuk a kutatásokat a vízesésnél. Vizsgáltatjuk. miként lehetne megóvni a területet a pusztulástól, a leszakadástól, amint erre az ősszel is volt példa. Tapolcán felújítjuk a növényzetet, alpinisták segítségével pedig megtisztítjuk a fákat a fagyöngyöktől. nehogy a madarak még jobban széthordták. (monosj Fotó: Csáké \
