Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

1984. november 3., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Ki húz(ott) hasznot belőlük? Kém sajnáljuk a félkarút! Egy bűncselekmény és a játékautomaták Izzadt arcú, borostás férfi rángatja a nyerőautomata karját a miskolci Aranycsil- las presszóban. A nyílás is­mét elnyel egy ötforintost, az automata csilingel, a fér­fi veszít. — Rosszabb ez, mint az alkohol — kesereg. — Mert hamarabb öl, butit, s dönt a nyomorba. — Abba lehet hagyni. Senki sem kényszeríti, hogy pont az automatán próbálja ki szerencséjét. — Ugyan! Ma reggel vál­tottam fel egy lepedőt. (Ezer forint.) Játszani kezdtem, s ennyi maradt belőle. Vissza kell nyernem. Az nem lehet igaz, hogy megállás nélkül veszítsek! A nyerőautomata (széles körben elterjedt neve: fél­karú rabló) íémvályújában már csak pár ötforintos ár­válkodik. A férfi egyre ide­gesebben dobja be a reggeli ezres maradékát. Az auto­mata az utolsó pillanatban „megszánja”. Nyer, a pénz csörömpölve hullik a vályú­ba. A játékos arcán az át­szellemült győzelem tükrö­ződik. Két kézzel markol a pénzdarabokba, majd meg­gondolja magát. Fémtálcát kér a pincérektől, s arra gyűjti a nyereményt. Bará­tai már rendelik a rundót. A játékosnak ma jó napja van. Örömmel koccint. Ki gondol már a reggeli ezres­re? ... Markia Andrásnak (Mis­kolc, Márton b. u. 14.) azon­ban soha nem volt ilyen szerencséje. A félkarú rabló jókedvét egyetlen alkalom­mal sem sikerült elcsípnie. Harag gyűlt tehát keblében, bosszút forralt. Ha jószán- tadból nem adsz, hát elve- szeiii tőled á pénzt — gon­dolhatta. Most a cellában elmélked­het rajta, vajon miből fizet ki majdnem kétszázezer fo­rintot. Társai sincsenek kel­lemesebb helyzetben. A zár­kák mélyén bőségesen van idejük elgondolkozni rajta, hogj' ha kiszabadulnak, ho­gyan állnak ellent a „köny- nven szerezhető” mallérok (tízforintosok), csábításának. HAMIS REMÉNNYEL CSÁBÍT Nehéz szabadulnom a kép- zettársítástól: a játékauto­mata olyan, mint egy ki­kent, kifent utcalány. Ha­mis reménnyel csábit, kihí­vóan ígér, s aztán annál ke­vesebbet ad. sőt inkább el­tünteti a pénzt. Könnyű Ka­tit táncba vinni, ha ő is úgy akarja? A közmondásnak általában igaza van. Am az is igaz, hogy az automata újabb csábítást, „esélyt” je­lent az. élet más szerencse­játékait már kipróbált, s a gépbe rejtett Fortunában bi­zakodó embereknek. A fél­karú azonban szóba sem áll a szerencse istenasszonyával. Elektronikus programjával szemben csak veszíteni le­het. Vendéglátóhelyeinken történt robbanásszerű el­szaporodásuknak egyetlen magyarázata van: az auto­mata nagyobb hasznot, nye­reséget hozhat, mint az ital­forgalom. Nem mellékes per­sze az sem, hogy a játéko­sok szesszel oldják a játék okozta feszültséget. Markia András március végén számolt le munkahe­lyéről. Június első napjai­ban vették őrizetbe. Két hó­napig élt társaival, mint Marci hevesen. A gondtalan élethez a játékautomaták fosztogatásából szerezte a pénzt. Május 10-én, az ügy másodrendű vádlottjával. Ma­joros Sándorral (Miskolc, Stadion u. 67.) — ahogyan a tárgyaláson vallotta, „elbe­szélgetett”. — Arról folyt a szó — emlékezett Markia —, hogy ha egyszer sok pénzt lehet nyerni az automatákon, ak­kor azokban egy-két fillér­nél nyilvánvalóan többnek kell lennie. Az én ötletem volt, hogy a miskolci Pira­mis étterem játékautomatáit feltörjük. Majoros a kesztyű­ket és a csavarhúzókat hoz­ta. A két tolvaj a Piramis te­raszán található ablaksor egyik üvegtábláját betörve jutott az étterembe. Az au­tomatákat egykettőre fel- feszitették. Majdnem ötven­ezer forintnyi zsákmánnyal, több mint. 4600 darab fém- tÍvessel távoztak a helyszín­ről. A ROSSZ TÁRSASÁG? — Magam sem tudom, mi­ért adtam lopásra a fejem. A rossz társaság sodorhatott a bűn útjára. Nekem a rossz társaságot a Majoros jelentette. Neki meg a Mar­kia. Májusban ők ketten hoz­tak egv reklámszatyornyi pénzt. Arra kértek, hogy a sok fém tízest- rejtsük el a pincében. Miért oda — kér­deztem. Azt mondták, nyer­ték a „dohányt” és nem akarják, hogy szüleik tudo­mást szerezzenek róla. A fenti mondatokat már a harmadrendű vádlott, a 22 éves Putnoki László (Mis­kolc, Stadion u. 53.) vallot­ta a bíróságon. A balkézről szerzett pénz titkába a „rossz társaság” egyhamar beavat­ta, sőt — talán azért, hogy ne árulja el őket — a két főkolompos bevonta ezt a fiatalembert is az automaták fosztogatásába. Május _27-re rögzítették a következő ak­ció végrehajtását. A cél­pont — ki hinné? — ismét a Piramis volt. Az előbb már részletezett módon ha­toltak be a vendéglátóhely­re, öt gépet feszítettek fel, 6400 fémtízes került a há­rom tolvaj zsákjába. (Köz- bevetőleg: ki beszélhet nyu­godtan a Piramis étteremről szólva a vagyonvédelemről? Ebben az Időszakban soro­zatosan törtek be a vendég­látóhelyre. Mint látható, eredményesen és zavartala­nul ...) A fémtízeseket a fiúk rollnizták, és: „ettünk, it­tunk. jól éltünk. Sok pén­zünk volt. ezért számolatla- nul dobáltuk a tízeseket a nyerőautomatákba. A város­ban elterjedt, hogy 20—30 ezer forintot is lehet az au­tomatán nyerni. Nekünk so­hasem sikerült. A legtöbb­ször vesztettünk.” A PIRAMIS UTÁN A PALOTÁS Az automatákat fosztogató társaság létszáma idővel ugyancsak meg n ö vekede 11. Végül már halra emelkedett a csoport létszáma. .Volt, aki csak egy betörésben vett részt, volt, aki sorozatosan részt vett a bűncselekmé­nyekben. A legidősebb — 28 esztendejével — az elsőren­dű vádlott volt, a többiek 25—26 évesek. A Piramis után a Palotást, az ott levő és a város egyik legnagyobb játéktermét szemelték ki célpontul. A csoport tagjai ide egy bukóablak benyomá­sával hatoltak be, s a ko­rábbiakhoz hasonló gazdag zsákmány birtokába jutot­tak. Ügy érezték, megfogták az isten lábát. Persze, nem­csak ők juthattak erre a gondolatra. A Palotás étte­rem vezetője a következőket mondta a bírósági tárgyalá­son: — Sajnos nem tudok pon­tosan nyilatkozni, hogy mennyi pénz tűnt el. Az utóbbi időben rendszeresen törtek be a játékterembe. A fiúk, az utolsó bűncse­lekmény után éppen a lo­pott pénzt számolták, ami­kor a rendőrök fülöncsipték őket. Egyhamar véget ért te­hát a pünkösdi királyság. Markiát kivéve büntetlen előéletű, vagy csak kisebb vétségekért felelősségre vont fiúk kerültek a rács mögé, a Miskolci városi Bíróság ítélete szerint ugyancsak hosszú időre. A büntetőta­nács ugyanis a betöréses lo­pásokért (a pontos minősí­tés leírását helyszűke miatt mellőzzük) Markia Andrást 3 évi és 6 hónapi. Majoros Sándort 2 évi és 6 hónapi. Putnoki Lászlót 1 évi és 6 hónapi, mindhármójuk te­kintetében börtönben letöl­tendő szabadság vesztesre ítél­te. Társaikat 2 évtől 1 év 6 hónapig terjedő szabad­ságvesztésre ítélte a bíró­ság, a bűncselekményük­kel arányosan kötelezte őket az okozott k^r meg­térítésére. Az ítélet nem jogerős, a vádlottak és vé­dőik enyhítésért fellebbez­tek. NAPJAHCAT MEGSZÁMLÁLTAK Ä bűnösök tehát megbűn- hődnek, de a „csábító” sze­repét játszó automaták sem ússzak meg szárazon. Nap­jaikat illetékes helyen már megszámlálták, január 1-tól ugyanis betiltották a nyerő­automaták üzemeltetését. Mi több: a kiskereskedők csak 1986. január 1-ig tarthatják meg a flípoereket. a golyó­val működő játékautomatá­kat. videókat. A nyerő- és játékautomaták hihetetlenül gyors elszaporodását nyilván a működtetésükkel, üzem­ben tartásukkal szerzett ha­szon. nyereség szorgalmazta. De a pénznyelők egyhamar levitézlettek. A félkarú rab­lók várhatóan roncstelepre kerülnek. Nem sajnáljuk őket. üdvardy József Gázcsövek műanyagból Két éve kezdték meg a Borsodi Vegyi Kombinátban egy holland cég licence alapján a kisnyomású mű­anyag gázcsövek készítését. Addig ugyanis a hazai fel­használó vállalatok elsősor­ban a TIGÄZ a fejlesztések­nél és a felújításoknál csak importból beszerzett mű- anvág csöveket használt. Kazincbarcikán jelenleg »ár 56 millimétertől 350 milliméterig többféle átmérő­ben készülnek pvc-ből a gáz­csövek, amelyek előnye, hogy megfelelő csatlakozási rendszerrel vannak kialakít­va. így nem igényelnek he­gesztést, Ezzel a fektetés költségei lényegesen olcsób­bak. mint a hagyományos fémből készült gázcsövek esetében. A szakemberek vé­leménye szerint a pvc-ből készült gázcsövek jók. A TI— GAZ mintegy 10 éve alkal­maz pvc-csöveket (igaz, ko­rábban importból szerezték be), de ezek alkalmazási ta­pasztalatai egyértelműen azt igazolják, hogy a műanyag csövek egyenlő értékűek a korábban egyeduralkodó fémcsövekkel. Az utóbbi idő­ben a gázcsövek mellett a kisnyomású vízcsövek is egy­re nagyobb mértékben ké­szülnek pvc-ből. és ezen a ierüieten is erős verseny­társként jelentkezik a pvc a hagyományos anyagokkal énemben. A hatvanas években még párját is lehetett találni az olyan műhelyeknek, mint amilyenben Drótos István cipész Edelónyben dolgozik. A hetvenes esztendőkben az-' tán eltűnt az a néhány is, munka híján bezártak. Ugyan kinek jutott eszébe, hogy cipőt talpaltasson, a megkopott bőrre flekket té­tessen, kicseréltesse a cipő sarkát, vagy úrambocsá’, csizmát fejellessen? A műanyag elárasztotta a cipőipart is, és a faszeggel, szurkos cérnával, görbe ár­ral dolgozó mesterek nem­igen tudtak mit kezdeni a fényes talpakkal, a berepe- dezett műbőrű topánkákkal, a ragasztott sarkokkal. Aztán meg, mi se nagyon igyekez­tünk ezekkel a cipőkkel a mesterekhez. Kevés is volt belőlük, az utánajárás, az idő pénz, hallhattuk nap, mint nap. így aztán a hasz­navehetetlen, beteg cipő a szemetesbe került, l Aztán persze kiderült, hogy a műanyag cipő ké­nyelmetlen, nem szellőzik, soknak a talpa is rugalmat­lan, „megeszi” az ember lá­bát, A cipőgyárak pedig átv- esve a ' műanyagok okozta gye rínék bet egsé geken, me­gint gyártottak bőrből is ci­pőt, meg mindenféle vász­nakból, szövetekből, hab­könnyű, rafinált talpakkal, igaz, borsos áron. A mű­anyagipar pedig végre a ci­pészekre is gondolt, ellátva őket mindenféle vegysze­rekkel, amelyek segítségével már siker reményében kezd­hettek hozzá megváltozott cipőink reparálásához. Mindezt Drótos Istvánnal közösen idézzük föl a te­nyérnyi műhelyben. A fala­kon polcok, kaptafákkal, ja­vításra váró cipőkkel, tás­kákkal. A bankli, vagyis a szerszámos asztal még a ré­gi, de a suszterszék már el­tűnt, ha ugyan volt egyál­talán. A dikicseket villany- motoros köszörűvel feni a mester, de a Singerl, az öreg varrógépet — bölcsen —, meg sem kísérelte újabbra cserélni. Nincs annak párja manapság sem! Elvarrja az a felsőrészt, de az iskolatáskát is. Jelez va­lamit: ezekből a táskákból mostanában többet hoznak. Fosztanak, szakadoznak, rá­adásul nem olyan olcsók, hogy minden gyereknek évente új jutna belőle. Üj cipőt keveset készít, pedig csiriz, faszeg, bőrtalp lenne még hozzá, de jobbá­ra talpalni hozzák a csuka- kai, öt cipő talpalása nagy­jából annyiba kerül, mint egy új lábbeli ára. érthető _ hát, ha a kilukadt talpú ci­pőket megint csak elviszik az emberek a cipészhez. Me­gint divat a féltalp. Az ötvenhét éves mester nemrégiben nyitotta meg is­mét- a műhelyét. Negyven­kettőben szabadult, aztán jó darabig — hogy. hogy nem — bányában dolgozott, ami Edelényben persze nem is olyan meglepő. Most nyolc­van forint tagdíjat kell ha­vonta a KIOSZ helyi szer- _ vezetőnek fizetnie, ennyi a bélyeg, ennyi az ipar ára. Azt mondja, most, hogy megint van munka, neki is megéri reggelente kinyitni a műhelyt. Csendes Csaba Fotó: Laczó József N em olyan az álla (kór­ház, mint amilyennek megrajzoltam. Egyál­talán nincsenek ott ágyak. Egy nagy-nagy udvar az egész, körös-körül istállók­kal, meg ólakkal. Míg ott vártunk, hogy bemehessünk a rendelőbe, Picurka a hú­zsúfoít. A népszerű szolgál­tatás, a kisállatrendelés na­pi gyakorlata: kezelés után hazaviszik a kutyát, macs­kát. madarat. Három évvel ezelőtt igazán komolyan csillant fel a re­mény, hogy épül új állat- kórház. A telek már meg­DÉlicM ketacti gom, sírva fakadt. Ügy vo­nultunk be, nagy zokogással. Mert már akkor anyu is sírt, borzasztóan aggódott Gombóckáért. Az állatorvos bácsi nagyon megnézett ben­nünket, meg is számolt, há­nyán vagyunk — ott volt az egész család —, de nem szólt semmit. Csak később kérdez­te meg. hogy ugye. nagyon szeretjük a kiskutyát. ..” (Báiint Agnes: Szeleburdi család.) — Tizenhat évvel ezelőtt másmilyen állal kórházról ál­modtam. A legutóbb elké­szült terv szerint is. Egyelő­re nem lesz belőle semmi, fiókban marad a milliós ér­tékű tervezés. Kicsi az ud­var, kicsi a műtő, nincs elég istálló, ketrec. Ha állatot hoznak, legtöbbször kutyát, ha lehet, hazaadjuk a bete­get, miután szakszerűen el­láttuk. Jobban gyógyulhat otthon, j.obb körülmények közölt — sorolja legutóbbi, másfél évvel ezelőtti talál­kozásunk óta is meglevő gondjait dr. Dudás János, a miskolci Allatkórház igazga­tója. A látvány is önmagáért beszél. Ha dédelgetett ked­venc állatot hoz ide gyerek, felnőtt, esetleg egész család, a következő tárulhat most a szeme elé: elhanyagoltak az épületek, a tetőkön néhány munkás javítgat ezt-azt. Az istállókban egy tehén, egy ló. a ketrecben műtétre vá­mkozó eh. Most még i*ent van. A tervek is szépek vol­tak, de ebben az ötéves terv­ben ismét nem jutott rá pénz, a következő tervidő­szakra pedig a drágán ké­szült tervek avittak lesz­nek ... Pillanatnyilag 350 000 forintból javítgatják az épü­leteket. nagyobb korszerűsí­tésre nem futja. Így a ve­szélyessé vált villamos veze­téket hozzák rendbe, átala­kítják a tetőt és festenek. — A kisállatok, a kedvte­lésből tartottak miatt jobb. hogy itt vagyunk a város közepén — mondja keser­nyésen az igazgató, a kor­szerű. minden kényelemmel felszerelt kórház terveire emlékezve —. a nagyállatok miatt viszont jobb lesz, ha majd valamikor az arnóti út meilé költözhetünk. A szom­szédainkkal most is marad a kissé feszült viszony, hi­szen senki sem szereti, ha egy magára hagyott, bána­tos kutya hangja költögeti, vagy ha egy nagyobb ha­szonállat, mondjuk egy te­hén bögését hallgathatja naphosszat... A kórházban most, az igazgatóval együtt, két szak­képzett állatorvos és egy szigorló látja el a megyéből ideérkező állatbetegeket, reg­gel nyolctól délután ötig: aztán állatgondozói ügyelet van. az orvosok sürgős ese­tekben otthon érhetők el. Kevesen vannak. S azt is kevesen tudják, hogy a ren­deléseken, műtéteken túl. milyen feladataik vannak még az állatgyógyászatban. Az élelmiszerhigiénés vizsga- • lat, a járványvédelem, a me­gye állatállományát óvó pre­venció. amit a területen dol­gozó kollégákkal együtt vé­geznek. A miskolci Állatkórházba főleg gyerekek, tenyésztők'’ viszik beteg állataikat, de kerül ide erdőben talált, sé­rült vad is. amelyekkel itt 1 aztán végképp nem tudnak mit kezdeni gyógyításuk után. De az ékszerteknős, a tengeri malac, újabban az aranyhörcsög a divat, rövi-, debb-hosszabb ambuláns ke­zelés után egészségesen ke­rülnek haza. Elsősorban a > kutyákat viszik oltásra, vizs­gálatokra. de ettől függetle­nül. érthetetlen, miért sza- * ladgál kóborkutyaként olyan sok fajtiszta kivert eb a vá­ros utcáin? Az elmúlt évtől emelked­tek a kezelési és munkadí­jak, valamint a gyógvszerek' árai. Még a kedvtelésből tar­tott állatoknál is kevés eset-, ben maradnak 100—200 fo­rinton alul. Szombaton és vasárnap mindezek megdup-t lázódnak. így aztán hiába csodálkozott a közelmúltban a gyomorrontásban szenvedő* kutya gazdája, akinek va­sárnap jutott eszébe, hogy gyógyíttassa az ebet; ..aki",*' mint elmondta, már napok óta nagyon beteg volt... A haszonállatok általában sür­gős műtéti beavatkozás mi­att kerülnek ide. szállításik és kezelési költségük bizto­sításuk esetén megtérül. Ami pedig nem kis összeg. figye-> lembe véve a kilométeren­kénti tizennégy forintos költséget és a gyógyítási. el-> látási árakat. a z állványozott, toldor- gatott állatkórházban* folyik a gyógyító munka, mint óvek hosszú, sora óta. Ám a körülménvek* ismét kimondatják a kér­dést: mikor lesz új állatkor-s ház Miskolcon? Köpeezi Edit j Munkában a mester, meg ar 5reg Singer.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom