Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

€SZAK-MA@YAKOBSZA& 6 1*234. november 3., szombat ^KKmvmammmmaBaaua/xmame Irodalmi barangolások A nép .»igazi eggyéforrá- sát csak az anyanyelv ál­talánosítása eszközölheti, s erre a nö még erősebben hathat, mint a férfi . .. Míg a magyar nyelv, s vele a nemzet érdeke a nők, az anyák tulajdonává nem té­tetik: addig nemzeti lé­tünkbe vágó igen sok eről­ködés hiába vész el.” E sorokat egykoron az a Karács Teréz vetette pa­pírra, akit a nőnevelés el­ső úttörői között tart szá­mon a magyar neveléstu­domány. A magyar peda­gógiának e .kiemelkedő­alakja, aki színdarabjaival, elbeszéléseivel az irodalom teltén is letette névjegyét, sok szállal kötődött me­gyeszékhelyünkhöz, Mis- kolehoz. Irodalmi barango­lásunk ezúttal e sokoldalú ember életével igyekszik megismertetni olvasóinkat. Karacs Teréz — Karacs Ferenc rézmetsző és Ta­kács Éva írónő gyermeke­ként — 1808. április 18-án Pesten látta meg a napvi­lágot. Elemi iskoláit 1814— 19, között a Kálvin téri elemi iskolában végezte. Sajnos, nem tanulhatott to­vább, részben, mert mun­kájára. otthon is' szükség volt, neszben — és ez az előbbivel függ össze —t mert az akkori német— francra nevelőnők vezetése eiatt áöó magán leányoe- veüD intézetek túlságosan drágák voltak a Karacs család számára. Szerencsé­re az iskolai tanulmány©-, kat pótolta a családi ház, az önképzés, s azoknak a nagyhírű férfiaknak, írók­nak (Virág Benedek, Fáy András, Kazinczy, Vitko- vscs, Vajda Péter. Kölcsey) hatása, akik gyakran meg-, fordultak a családnál. E miliő Karacs Teréz eseté­ben pároséit nagy-nagy szorgalommal és anyjától örökölt tehetséggel. Ez a tehetség — főleg az írói hajlam — nagyon korán jelentkezett. Első „szárny- próbálgatásait” Vajda Pé­ter és Garai János gondoz­tak. Biztatásukra a har- máueas évektől kezdve rendszeresei? publikált. Színdarabokat, s főleg el­beszéléseket irt az akkori szépirodalmi folyóiratok­ban, a Honderűben, az Életképekben. Mondaniva­lóját mély nemzeti érzés, rendkívül fejlett erkölcsi érzék, józan életszemlélet jellemezte. Elbeszélései, ahogy ő nevezte, „beszé­lve?” komoly pedagógiai töltésűek voltak. Ez a töl­tés az évek múltával egy­re erősebb lett, s végül fi­gyelmét, munkásságát tel­jesen a pedagógia, s ezen belül is a nőnevelés kérdései kötötték le. Mint dr. Ewa Gabriella írja: jellemző Karacs Teréz rendkívül fejlett nevelői gondolkodására, hogy ami­kor Európa többi országai­ban is az volt a közfelfo­gás: a nö erkölcsösebb, ha tudatlan; ő bátran és tár­gyilagosan mutat rá. a nők nevelésének egyéni, családi és nemzeti jelentőségére. Nevelésügyi értekezései­ben Karacs Teréz sürgette az idegen nevelőnők veze­tése alatt álló intézetek átszervezését nemzeti mű­veltséget nyújtó, életre ne­velő leányiskolákká. Vesz- szőpsripája az „életember­ré” nevelés, amely szerinte a. nő leikét felszabadítja az előítéletek rabságából, el­méjét józan ítéletre, fefless- te, tetteit önálló jeHeanme! ötvöz,. Értekezésernek visszhang­ja. országos volt. Hívták sokfelé nevelönőnek, töb­bek között Teleki Blanka grófnő is, ő azonban a miskolci1 református egyház meghívását fogadta el, és 3 846. szeptember 6-án Mi&- •kolcra költözött, hogy a frissen létrehozott felsőbb leánytanodában „vezértani- tónő” legyen. „Én. aki a nép köréből való voltam, inkább a. ma­gam, fajának, akartam hasz­nálni” — irta vássaaeműé- kezeseiben. Nagy-nagy lelki erővel, tele ambícióval vágott ne­ki a miskolci éveknek, s ezekre a tulajdonságokra bizony szükség is volt, inert kezdettől fogva anyagi ne­hézségekkel küszködött az iskola, méghozzá feszült politikai légkörben. Még a 400 forintnyi örökségét is az intézet fenntartására kellett költenie. A nehéz .... ... .i. -x" vj apiy^llHHIi »Ilii I l|B »*“ ~"*"** “”1~— körülmények ellenére is minden idejét tanitói hiva­tásának szentelte. Minde­nekelőtt a szolgalmat, a lelkiismeretességet, a fele­lősségérzetet igyekezett a serdülő lányokba plántálni. Nagyon ügyelt rá, hogy a gyengébb tanulókat a job­bak előtt senki ne szégye- nítse meg. Legjobb fegyel­mező eszköze a közvetlen és vonzó előadásmódja volt, mellyel a legelevenebb ta­nulók figyelmét is lekötöt­te. Karacs Teréz •munkássá­gát maximálisan elismerte Miskolc társadalma, ez leg­feljebb csak anyagi támo­gatásban nem nyilvánult meg. Tizenhárom miskolci esztendeje alatt adta ki összes műveit, melynek második kötetét a követke­ző sorokkal ajánlja növen­dékeinek: „A növelde falai közül az élet síkjára lép­tek, hol többé nem neve­lőnő —. s fájdalom, soka­tok mellett — nem anya őrködik. Azért igyekezze­tek mindenek felett ezen sokszor mondott tanácso­mat követni, hogy. amely leánynak szivét szeretet nemesíti, agyát józan íté­let világítja, ereit munka- készség élénkíti, kezét nem pipereművek —. hanem házi kellékek foglalkoztat­ják —, az a jobbak becsü­lését bizonyosan kiérdem­li.. Az áöaridósult anyagi nehézségek miatt 1859-ben elhagyta a miskolci iskolát Karacs Teréz. Kolozsvárra ment, ahonnan négy er múlva hasonló okok miatt kellett távoznia. Ezótánkét évig Teleki Miksa, leányait nevelte, majd Budapesten magánórákból élt. 1877-ben Kiskunhalasra, maid Bé­késre költözött testvérei­nek gyermekeihez. Itt érte utol a halál 1892. október 9-én. A békés? temetőben sírjának ha talmas gránit - tömbjére, ezt írták:, „a ma­gyar pedagógia apostola”. Valóban az voll:, igaz, munkásságának diadalát nem érhette meg. Tudva ezt, talán ezért „biztatta” magát: - „Egy nemzetélet magvát szóró ne vágyjék annak gyümölcsét is lát­hatni. Vastüreles» kezdi meg a rogzúzást, s ha több siker nem is jut korunk­nak, mint verejték«» fáj- - dalom, s a, tenyészet me­leg rétegéig leszántani ve­tését: van mit átadjon a halhatatlan időnek.” Hajtlu Imre wpwsaBBOPWBW'ii'iiwrBiipLi ii irí—mi. ihseikk I i ij 11 : fl Titokzatos óéorrrm ruták tézis a Imp­A Tunguz-rejtély ma­gyarázata évtizedek óta fog­lalkoztatja a tudósokat és a közvéleményt. 1908. jú­nius 30-án reggel Szibériá­ban, a Tunguz-íolyó mel­letti tajgán hatalmas, 35 megatonnás nukleáris töl­tet pusztítóerejével egyen­értékű robbanás történt, amelyet még ezer kilomé­ter távolságban is megérez­ték. A meteorológiai ada­tok szerint a robbanás után keletkező légnyomás hul­lámai kétszer kerülték meg a Földet. A robbanás 40 kilométeres körzetben letarolta a fákat. Noha a húszas évek óta számos expedíció térképez­te föl a körzetet, a hihetet­len erejű robbanás okára mindeddig nem sikerült egyértelmű és elfogadható Magyarázatot találni. Ab­ban mindegyik feltételezés egyetértett, hogy a robba­nás kozmikus eredetű volt, üstökösmag vagy meteorit okozta. Nyikolaj Vasziljev szov­jet tudós, aki a tomszki egyetem expedícióját ve­zette, arra a következtetés­re jutott, hogy a robbanás előidézője egy más bolygó­ról érkezett űrhajó lehe­tett. Hipotézise alátámasz­tására elmondotta: bizo­nyítékok vannak arra, hogy a robbanást megelőzően, a szóban forgó tárgy megvál­toztatta addigi kelet-nyu­gati irányát, s észak felé fordult. Fennáll a lehetősé­ge annak, hogy egy idegen civilizáció küldött űrszon­dát a Naprendszerbe vagy esetleg egyenesen Fold kö­rüli pályára. A Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának kez­deményezésére további ku­tatásokat folytatnak Va­sziljev feltevésének tisztá­zására. Nemrégiben újabb expedíciót indítottak a tér­ségbe, a felrobbant tárgy­ból származó anyagok fel­kutatására. Vasziljev sze­rint a begyűjtött ólommin­tákról kiderült, hogy 11 milliárd évesek, ami csak­nem a háromszorosa a Föld korának. Ez persze még nem alapvető bizo­nyíték, hiszen lehetséges, hogy ezek a bizonyos ólom­minták a világegyetem ré­gebben keletkezett részé­ből származnak. Mindenesetre Vasziljev merész hipotézise osztatlan lelkesedést aratott a tudo- mányos-íawtasztiku* írók körében. KAI.ASZ LÁSZLÓ VERSEI; Szívem körül höfladozc*! mellemben sürgőIsz valahol nélküled már se kacagnom soha többé sóhajtanom elmehetnék a világba hogy a szemem sose látna elfordulhatnál: ne lássál se éjjel se napvilágnál külön mi már soha sehol valaha se valamikor nélkülem már se kacagnod soha többé sóhajtanod Engem talán csők álrncwm szeretnek anyám apám is torsai ezeknek s ha útjaimon olykor elbukom ők riogatnak tovább oz úton esett sorsukkal védelmemre kelnek erős hadakként támadna is mernek ellenek e-fen a hofk^ sem árthat ők a-zon ttfi ss elém és mögém óiknak A régészek eldorádíja Fél évszázaddal ezelőtt kezdték el a jugoszláviai Vukoyar ..közelében a vu­cedoli ása tusokat, de' a ré­gészei, érdeklődése ; a mai napig sem lanyhult. Vu- cedol még mindig a régé­szek eldorádója. Az egy­kori kutatók egyértelműen bebizonyították, hogy a Duna mentén, ősrégi tele­pülések maradványait rej­ti magában a föld mélye. A (100 négyzetméternyi, há­romszög alakú Gradac te­lepülést például 1938-ban tárták föl. A legújabb ásatásokat: dr. Nives Majnaric-Pnndzio irányítja, aki munkatársai­val 800 négyzetméteres te­rületen dolgozik. A feltárt kerámialeletek típusai és díszítései alapján megálla­pította, hogy a vucedoli te­lepüléseket három szakasz­ban újították fel. Az idő­számításunk előtti 2200- ban már éltek itt embe­rek. Ezt eddig nem is sej­tették a tudósok. Időköz­ben sikerült megállapítaná a vucedoli és előde, a kos- tolaci kultúra közötti ösz- szefüggéseket.; Eddig mintegy 1000 kerá­miamaradványt hoztak fel­színre, s már a település körvonalai is kirajzolód­nak. Nemrégiben kínai tu­dósok jártak az ásatáso­kon, s megjegyezték, hogy az itteni kerámiaedények formája és díszítései ha­sonlóságot mutatnak az azonos időszakból származó kínai leletekkel. Fekete Gyulát j. t l ír írói jegyzet!apók . -. . . jj 11 íriA-attrabWejaagp-a: ­8 8 ú 4 I i.% ti \ ■I F I f, I 4 ■ i í Minőén telünk nyár va­lahol, maanak; minden éj­szakánk nappali veröieny. i Így kerek a világ. Széljegyzet egy Petöfi- vershez: Legmesszebbre a határo­kon túlra — a hazad bari­kád tetejéről látni? Igent, „®y, egyes Tíaaaastefc szellemi terméked közként»- csé válnak”, de- hozzá kefl ma már tennem: a szelle­mi szemetei is: közgond­dá. közpiszokká, közsöpre- dekké. * Csábító hasonlat': a rmo­don rendű és rangú keret­közösségeket —, mrrttrneg- arenyi törtet -— közös ne­vezőre kell hoznunk, hogy összeadhassuk őket. Csak­hogy ennél a műveletnél elsikkadnak olyan lénye­ges tartalmi és valóságele­mek, melyek az új diffe­renciálódás elemei, s fő­szerep vár rájuk az össze­adod á.s után. A menetrend a szokásos: különböznünk kell, hogy egyesülhessünk — egyesül­nünk kell, hogy különböz­hessünk. * Jóval több, mint száz olyan ország van a földke­rekségen, amelyre minden bizonnyal nem gondolunk, amikor évődünk a magunk kicsinyességén — vajon miért csak a sokkal keve­sebb „nagy ország” az ál­landó összehasonlítási alap? Lám, egyszerű matema­tikai arányszámmal bizo­nyítható, hogy nem lehet véletlen a hasonlitgatások iránya, hä folyton a keve­sebb felé, és sohasem a »agy többség felé szóródik. "'ra jon a kiesi ország sza­pora emlegetésben nem a kicsi felelősség keres iga­zolást? * Oiyasforma a ' népek, nemzetek, országok függet­lensége is, mint az egyén szabadsága; röviden és hé­zagosán szólva,: felismert szükségszerükig. Sosem is volt, hát hogyan lehetne ma függetlenség a történe­ti. földrajzi tényezők — re- afttások — számbavétele nétkiíl. Kölcsönösség, egyenran­gúság, viszonosság — úgy tetszik, ezek a függetlenség nem változó, nem avuló, lényegi jegyei. Az enged­ményekben is, a korláto­zásokban is. * Amíg a beseásidorft®; szű­rése a leggazdagabb orszá­gok elismert önvédelmi jo­ga, addig el keil ismer­nünk mindenütt a világon a kivándorlók szűrésének önvédelmi jogát. Máskü­lönben zöld utat kap: a modem gyarmatosítás. Nem sokat ér az a tá­volsági humanizmus, amely­nek közvetlen környezeté­ből — itt és most — sem «együttérzésben, sem tettek­ben nincs fedezete. Amely csak ezer, tízezer kilométe­rekre hatékony, de a saját szűkebb társadalmi-hazai közegében —, ahol tehát csak küzdelemmel, áldoza­tokkal, kockázatokkal együtt lehet vállalni —• szinte minden érzékenysé­gét-hatékonyságát elveszti. Sőt: ugyanezek között a távolsági humanisták kö­zött, akik rendre olyan gondokat vesznek a szívük­re, amelyeket eleve nem vehetnek a váliukra, fel­tűnően sokan vannak, akik nem egyszerűen közönyö­sek, hanem éppenséggel tü­relmetlenek, elutasítók, in­gerültek, ha olyan hazai gondokká 1 -sörskérdések kel találkoznak Szembe; ame-. Ivekből megszakadásig ve­hetnének át terhet — a váliukra is. Igaz, nem kockázat nél­kül. , A békés együttélés tehe­tőségéit még alig ízlelgeti a sokféleképpen megosztott embfsriség, és íme, máris fölrajzolődiik a közeli jövő térképén a felparcellézha- tatlan emberi köztulajdon, mely a közös létérd«jk kényszerével már nem is csupán bókét, de azon túl szövetséget, együttműkö­dést parancsol a népeknek? egyetemes közvagyonunk a levegő, az éltető vrz —• sőt a talaj, a szabad ter­mészet. rombolása semes»-! pán beáügy. * Konvergencia ? Ügy tetszik, nemcsak a természet valósága, de oly­kor a társadalom, a gazda­ság valósága is tartalmaz­hat olyan evidendákat, amelyeket ténynek, tör­vénynek kell elismerni, ne- tán hasonló következteté­seket levonva, a kapitaliz­musban és a szocializmus? ban egyaránt. * Ütköző voltunk idáig, olykor a küzdő felek csa­pásait ■ mindkét irányból felfogó, s élő tömegével fékező harmadik. 'Szeret­nénk végre jásszá válni, ami­re szintén predesztinál tör­ténelmi—földrajzi helyze­tünk: híd és kapocs az ég­tájak, a világméretű áram­latok. az egymással végleg megbékél t népek között. Minket már csak ez a szerep, s ez a hivatás kár­pótolhatna valamelyest a történelmünkért. jwíssLiVrf «a. sn.:-.~5»u.Ä«fc«a: i

Next

/
Oldalképek
Tartalom