Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
1984. szeptember 1., szombat ESZAK-MAoYAKOKÜAü 3 Több évtizedes tapasztalai alapján az orvosokat három csoportba sorolom, a hírközlő szervekhez való viszonyulásuk alapján: — a kiegyensúlyozott, nem dicsekvő. de ha felügyelünk eredményeikre, szívesen nyilatkozó; — a szlártipus, aki minden alkalmat kihasznál, sőt keresi a szereplesi lehetőséget; — a harmadik, újabban növekvő tábor elzárkózik, óvatos, fél minden nyilvánosságtól. Túl ezen, van egy szűk körű, szélsőséges nézeteket valló réteg, akik szerint minden egészségügyi témával foglalkozó cikk, vagy tv- es rádióműsor káros, akár pozitív, akár negatív értelemben foglalkozik az egészségügy belterjes, szent és sérthetetlen „életével, mert a közvéleményt felborzolja, nehezíti a betegellátást. Ez utóbbiak amolyan össztársadal- mon kívülinek, afelett álló misztifikált tabunak vélik a gyógyító tevékenységet. Nézzük az egészségügy valamely területét, vagy akár egy orvos elmarasztalásáról szóló cikkek visszhangját. A kép átrendeződik. Jóhiszemű vagyok, ha azt állítom, hogy az orvosok. egészségügyi dolgozók 90 százaléka felháborodik, elutasítja, s a presztízs védelme címén tiltakozik. A presztízs! A presztízs védelme bizonyos határig minden munkakörben dolgozó emberben megvan — még az újságíróban is. Ez természetes, hiszen nem is szereli igazán a szakmáját az, a dolgozó, akiből hiányzik. Ha azonban egy káros gyakorlat, vagy a munkáját rosszul végző egyén bírálatot kap, az nem ronthatja és nem is rontja az egész szakma tekintélyét. A. becsületes ember nem veszi magára a bírálatot, ha nem rá vonatkozik, saját területén pedig igyekszik elkerülni a kifogásolt, káros gyakorlatot, így kellene lennie, mert ez így rendjén való. Ám az általam 10 százalékra becsült egészségügyi dolgozókon kívül,. a túlnyomó többség úgy véli, minden bírálat, észrevétel rontja az orvos—beteg kapcsolatot, zavarja az egészségügyi ellátást, aláássa az orvosi tekintélyt. Orvosi tekintély és presztízs. Felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy az eltelt harminc év alatt a magyar sajtóban megjelent összes egészségügyet bíráló cikk nem rontott annyit az orvosok tekintélyén, mint amennyit akár egy hónap alatt csak a megyénkben működő orvosok rontanak kollégáik tekintélyén. A beteg kellő tisztelettel így szól: — Kedves doktor úr, X körzeti orvosnál (vagy főorvosnál, vagy rendelőintézeti szakorvosnál, vagy kórházi osztályon dolgozónál) voltam, ezt és ezt állapította meg, majd ide küldött. Mire a válasz: — * a Ez a diagnózis ostobaság! Vagy a hozott papírra nézve felmordul: Ki volt az a marha, aki magának ilyet mondott? Másként: — Felháborító, minek foglalkozik olyasmivel X, amihez nem ért? Ugye, ismerős a szöveg, ezért nem is sorolom a 'legárnyal labb gorombaságokat. amelyeket egyik orvos másik kollégája munkájával kapcsolatosan naponta használ a betegek előtt. Nem a sajtó rontja az orvosok tekintélyét — ez sohasem volt célunk —. rontják ők sokszor egymásét. Régi szokás ez, még gyermekkoromból emlékszem a „ki volt az a marha’’ kifejezésre. Sajnálattal tapasztaltam, hogy ezt a rossz stílust a fiatal orvosok is gyakorolják, a beteg előtt leszólva szintén korosztályábeli kollégája munkáját. A presztízst nemcsak a külső hatásoktól kell védeni, hanem belül is kellene ápolni. Ide tartozik — más aspektusból — az orvosi társadalomban most már egyenesen bosszantó méretekét öltő irigység, féltékenység. Ott tartunk, hogy az egészségügyi munkáról ma már jót is nehéz írni. Nem egyszerű az új technika, vagy gyógyítási módszer bemutatása, népszerűsítése, mert alig akad nyilatkozásra kész ember. Ha mégis, akkor kérik, hogy nevük maradjon ki. mert félnek attól a belső vihartól, ami a cikk után rájuk szabadul. Volt példa rá, hogy kórházi főorvos, igazgatója kérésére sem volt hajlandó nyilatkozni. Ü tudta, miért. Az új technikai eszközről szóló fényképes, rövid információ végül személytelenül ugyan, de mégis megjelent, s az azt követő. már szinte nevetséges invázió, sajnos, a főorvos tartózkodó magatartását igazolta. Valami nagyon nincs rendben a belső berkekben! Valaki azt mondta, hogy az egészségügyben ma is feudális viszonyok uralkodnak. Ha csak ez lenne a baj, egyszerűen végigmennénk adott esetben a hierarchia lépcsőin. Ma azonban valami másról van szó, hiszen a felsőbb tekintély sem képes megvédeni adott esetben az orvost saját kollégái intrikáitól. Eme eszmefuttatásra né- hányan újra háborogni fognak. mondván; ez így van ugyan, de nem tartoznak a mi belső torzsalkodásaink a közvéleményre. Válaszom: igenis tartoznak, mert ezek a jelenségek rontják az egészségügy tekintélyét, s végül is nem segítik a betegellátás javulását. Tisztelet és elismerés azoknak a jó munkaközösségeknek. ahol nincs rivalizálás, nincs egymásra mutogatás, csak a kiegyensúlyozott gyógyító munkát ismerik. Adamovics Ilona Kísérleti öntözés Két olcsón üzemeltethető, gyorsan „vándoroltatható" Hain-roll öntözőberendezés szerelése, beállítása fejeződött be az elmúlt héten a bő- csi Haladás Termelőszövetkezetben. A tehenészeti telep mellett telepített százhektá- ros intenzív legelőn végeznek a berendezésekkel. öntözési kísérleteket a közeli sörgyár szennyvizével. Nem új elkérései és. hogy a sörgyári vizet öntözésre hasznosítsák, fellelve így biztosítsák annak olcsó elhelyezését. A több évvel ezelőtt folytatott szennyvíz-öntözési kísérletek sajnos nem vezettek eredményre, a különböző kultúrnövényeknek, nem „ízlett”, a sörgyári víz. Most viszont remélik, hogy az újabb kísérletek során az időnként szennyvízzel, majd a közeli felvízi csatornából i .levezetett Hennád vizével öntözőit gyepek bn termést adnak, a kétféle mesterséges eső hatására. „Alig van közöttük ötven évnél fiatalabb „A szegre akasztott lámpák gyenge fényénél .. A királdi aknát zár© jak, a dubicsányit nyitják. Ez a bányák sorsa. A bányászoké pedig, hogy emitt temessék a 108 éves matuzsálemet, amott pedig bábáskodjanak az újszülöttnél. Nehéz azt elfogadni, hogy az annyi verejtéket. és pénzt elnyelő tárnák ismét a természeté lesznek, mintha ember soha nem járt volna ott. Felemelő érzés. amint méterről méterre tárul 1'el a föld alatti világ, amint enged a kőzet az ember szándékának. * Utcai ruhában is lemehetnénk a királdi bányába, mert nem kell már átcsúszni a csillék között, bekúszni a munkahelyekre,, félteni öltözékünket a szénportól, a sáros meddőtől —, de a szigorú előírások, no, és a bánya iránti tisztelet megköveteli a védőfelszerelés viselését ... ...a dubicsányi bányajáráshoz nem kell átöltöznünk. Az akna szájától látni a munkahely végét — ritka pillanat. Besétálhatnánk a 84 métát hosszú vágaton, de mar ez a pici szakasz is bánya, tehát az előírásos öltözet nélkül nem lehet belépni... ... karbidlámpákat kapunk. Hangos József, a bányabezárás irányítója vadonatúj munkaruhát visel, de most is — mint évek, évtizedek? óla mindennap — a régi bőrkobakjában és markához idomult lámpájával indul a kas felé. A szállít ókas lassan, puhán ereszkedik. Ráér. Már nem kell leli csillékkel és sietős bányászokkal a nap- szintre surrannia, szinte megállós nélkül átfognia a több mint százméteres szintkülönbséget . .. ...az elemes lámpára alig van szükség. Még a napfény is eléri a vájvéget. amelyet most bedeszkáztak a csurgó víz mialt. A mostani kutatóaknából lejtősakna lesz. Szállítószalagon jut le az ember a mélybe, ülve. vagy könyökölve a hevederen, anélkül, hogy egyet is kellene lépnie. Szállítószalagok hálózzák majd be a bányát, s itt Du- bicsányban is valóság lesz a régi bányászáloni; emberi kéz érintése nélkül kerül a szén a munkahelyről a külszínre... ... a íővágát csendes. Az a tízegynéhány bányász, akik a délelőttös harmadban dolgoznak. nem tudnak már „zajt csapni”, mert hetedik hónapja nincs front, nincs előváiás. és így folyamatos szállításra sincs szükség — visszarablás folyik. A maroknyi csapat visszaveszi a bányától azokat a berendezéseket. eszközöket, anyagokat, amelyeket egy évszázadon át a bánya „kért” cserébe a szénért... ... mintha egy hatalmas tölcsért erőszakoltak volna a hegy derekába, olyan a kutatóakna indítása. A tölcsér közepe a munkahely bejárata, falazatán látszik, hogy nemrég építették. A szállítóBánya Bányász szalag nagyobb része még a napon van, csörömpölésétől es a szellőzöberendezések zajától alig halljuk egymás szavát. Az akna szájánál milliós értékelt fölhalmozva: vastámok, falécek, idomkövek, vezetékek, csövek, sínek, gépek kerülnek a kinyert kőzet helyébe ... ... furcsa bányabeli munkahely. Egy vágat közepén dolgozik a brigád, a síneket szedik fel. Csákányra, lapátra, stangára támaszkodnak, amikor beszélgetünk. Alig van közöttük ötven évnél fiatalabb, legtöbbjüknek már csak egy-két éve van a nyugdíjig. A szegre akasztott lámpák gyenge fényénél mélyen barázdáltnak, öregnek látszik az arcuk. Többségük több mint negyedszázadot töltött az „első vonalban”, fronton és elővájóson. — Ahol hajlik, mindenütt fáj — mondja Kriston Széles Emil, a kis csapat vezetője. — Elkopott a derekunk, a lábunk. Megkönyörülnének rajtunk, ha az aknával együtt minket is nyugdíjba külde- nének. A többiek bólintanak, azután Szűcs János — szintén a brigád véleményét mondva —, még hozzáteszi: — Ügy vagyunk mi ezzel a bezárással, mint a gyerek, amikor az utazás napját várja: az ujjain számolja, hogy mennyit kell még aludni, mennyi van még hátra ... ... a fúrógépet már beállították a vágatból jobbra nyíló fülkébe. A fejtőkalapács egyelőre pihen, nem hajtják tovább a vágatot. A negyvenéves átlagéletkorú csapat tagjai idegesek, mert nem haladhatnak a munkával. Előre kell fúrni, hogy megtudják. mi várja őket a következő szakaszon. — Hajtanánk, hajtanánk a vágatot, de a víz megállított. Meg kell néznünk, hogy mi van előttünk — mondja Fórig B. Sándor, a hatfös csapat vezetője. — Keményen megdolgoztatott bennünket a mögöttünk levő harmincnégy méter is, de a szüzterület feltörése ezzel jár. Szeretnénk lendületesebben haladni, de óvatosnak kell lennünk, mert több száz társunknak készítjük elő jövőbeni munkahelyét. — És lehet, hogy az unokánknak — vág közbe a vezetőjétől három évvel fiatalabb, harmincnégy éves Raji Ferenc. — Soha nem lehe4 tudni — mondja nevetve —, lehet, hogy bányász lesz. Itt még az ő idején is akad munka . .. ... Kriston Széles Emil. ideális bányászaikat: alacsony, széles vállú. Zömök teste még mindig erősnek látszik, pedig már harminc- harmadik éve koptatja a bánya. 1951 óta hü Királdhoz, de azt nem akarta megélni, hogy éppen neki kelljen lecsupaszítania azt a bányát, amelyik generációknak adott kenyeret a száz év alatt. Az ő életét is betöltötte. Most úgy érzi. hogy az akna történetével az ő bányászkodása is lezárul. Kifáradt, mint a bánya. Nincs szén, ninca már erő. Nem tudna megújulni. mint ahogy ezekben a tárnákban is hiába keresnének már szenet. Az a kevés, amit találnának, csak nagy fáradság árán kerülne a napra. Nem való már a fiatalok közé, mert megmondanák neki: állj ki a sorbol öreg, már nem bírod... ... Ormosról jött a falazóbrigád. Fóris B. Sándort megizmosította az idomkövek. a fa- és vastámok emel- getése. Tizenhét évesen került a bányába, még nincs negyvenéves, de már az öreg rókák közé tartozik. Nem véletlenül válogatták be a csapatba. Hajtós fajta, mondják róla. nem ismer lehetetlent. Ha rajta múlna, átfúrná magát a még előttük levő hatszáz méteren, hogy először ő pillanthassa meg a szenet. Szivattyúért veszekedik, dühíti a tehetetlenség. Társai is türelmetlenek. Érthető, a jövőt építik. * Királdon már nincs szén, Dubicsányban 100 millió tonnára becsülik a kitermelhető! szénvagyont. Az öreg bányának — ahogy a bányászok mondják —. néhány száz métere van már csak „hazafelé”, a külszínig. A borsodi bányászkodás megújulását jelentő munkahelvet még csak az a harnvnenegv méter jelenti. Az öregek kifelé jönnek, a fiatalok a föld mélye felé haladnak. Nagy a különbség közöttük évben; mélységben és távolságban is. Mégis, jó lenne, ha legalább, kinn. a napon találkoznának. mert a szerszámot át kell adni. Fónagy István „Szeretnénk lendületesebben haladni..."
