Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

1984. szeptember 23., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 I negyvenedik évforduló Hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját a politikai, társadalmi szervek, a különböző intézmények megyénkben is megfelelő módon kívánják megünnepelni. Az előkészüle­tek már időben megkezdődtek, ezek mikéntjéről, hogyanjá­ról latiunkban is rendszeresen tudósítottunk, és a nagy tör­ténelmi eseményhez közeledve, egyre inkább sűrűsödnek a híradások. Henri háromezret is megkeresnek ai asszonyok o isi mel­léküzemágában. Legutóbb a Hazafias Nép­front Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei elnökségének ülésén szerepelt a téma, írá­sos anyagok előterjesztésé­vel, szóbeli kiegészítőkkel, főként pedig felszólalások­kal. Tisztes, szép program körvonalazódott az ülésen, mindenképpen méltó az év­fordulóhoz, de — hadd áll­jon itt rögtön — lesz még mit tenni a finomítás ügyé­ben. Erről majd kicsit ké­sőbb. Mindenekelőtt: jól ér­zékelhető az a törekvés, mely az évforduló eseményeit, rendezvényeit élő-eleven va­lósággá kívánja változtatni-; megpróbálja leválasztani, el­különíteni az üresjáratú protokolltól, sokkal inkább kapcsolja a mindennapok, a hétköznapok tennivalóihoz, a nagyon is helyénvaló, szük­séges feladatok végrehajtá­sához. Nyilvánvaló, hogy az évforduló eseménysorozata hozzá kíván járulni a tár­sadalmi célkitűzések, a bel­politikai események elérésé­hez, illetve megvalósításá­hoz. Ezek között az esemé­nyek között a párt XIIT. kongresszusa, az országgyű­lési képviselők és tanácsta­gok választása, a népfront- bizottságok újjáválasztásának előkészítése is szerepel, te­hát máris a legnagyobb súllyal bíró feladatokra, ten­nivalókra utaltunk. Nyilvánvaló, hogy ebből a munkából a népfront rend­kívül nagy munkát vállal. A feladatok között szerepel pél­dául napjaink egeiden fontos kérdésé, a békéért való küz­delem, a közéleti magatar­tás, a politikai szerepválla­lás kiteljesítése. A feladatok között szerepel, hogy az ed­diginél mélyebb összefüggés­ben mutassa be hazánk má­sodik világháborús szerepét, emelje ki a Szovjetunió rendkívüli tehervállalásál, ál­dozatát ebből a küzdelemből és hazánk felszabadításából, adjon képet a hazánkban ki­bontakozott antifasiszta moz­galomról, a baloldali erők összefogásáról, szóljon az el­múlt évtizedek szocialista vívmányairól, országépítő munkánk eredményeiről, hangsúlyozza a magyar— szovjet kapcsolatok, a szoci­alista országok együttműkö­désének hatékonyságát, ered­ményeit, lehetőségeit, és ter­mészetesen számos, más fel­adat végrehajtása vár a nép­frontra és más szervekre. Konkrét feladatok végre­hajtásának szervezése, elő­segítése is. Munkásőrgyakorlat. Aki más napokon épít, esztergál, vagy éppen válla­latot igazgat, most fegyver­rel a kézben, egyenruhá­Hégóta tudott, hogy me­gyénk lakói mindenkor moz­gósíthatók a tisztes feladatok végrehajtására, a települések gyarapítását, szépítését, kör­nyezetének csinosítását elő­segítő célkitűzések megvaló­sítására. A felszabadulási év­forduló jegyében ezekről a munkákról is szó van. A te­lepülésfejlesztő társadalmi munkára a megyei tanács vb és a népfront megyei bi­zottsága már korábban meg­hirdette a társadalmi mun­kaversenyt, ennek a felhívás­nak megyénkben megfelelő rezonanciája támadt. A vá­rosok, községek, az apró fa­lucskák is sorra jelezték: részt kívánnak venni a ver­senyben, erejük szerint te­szik, amit tehetnek lakóhe­lyük gyarapításáért, környe­zetük szépítéséért, védelmé­ért. Az idei társadalmi mun­kaprogram célkitűzése vala­mivel több, mint 600 millió forint. A felhívást követő vállalások által kialakított kép szerint ezt a tervet túl lehet teljesíteni, várhatóan 800 millió forint értékre! Az év első felében máris 350 millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek el me­gyénkben. mintegy húsz szá­zalékkal többet az előző évi­nél. Ezzel kapcsolatosan sok­sok konkrétumot lehetne fel­sorolni, hadd álljon itt né­hány. Miskolcon az első fél évben az előző év időszaká­ban végzettnek több mint 60 százalékát teljesítették, En- csen ugyancsak túljutottak a terv felének megvalósításán, Leninvárosban hárommillió forinttal vállaltak több tel­jesítést, Edelényben, a lakó­hely valamennyi területére kiterjesztették a társadalmi munkavégzést, Ózdon külön intézkedési tervet készítettek erre a célra, Domaházán, Kissikátorban el akarják ér­ni az évi egy személyre jutó 2000 forintos társadalmi munkavégzést, Alsóbereckin, Felsőbereckin ugyancsak, ezekben a falvakban tűzoltó- szertár építéséről, KISZ- klubról, könyvtárról, iskola felújításáról van szó, Mező- zomboron öregek napközijét építik meg, utat, járdát, ivó- vízvezetéket bővítenék, sza­badtéri színpadot építenek, Bükkszentkereszten főként a környezetvédelem és az ide­genforgalom tárgykörében kí­vánnak előbbre lépni és még lehetne sorolni az alföldi fa­luktól a Bodrogköz, a Tak- taköz községein át a Hegy­köz településéig, vagy a Cse­ban caplat, vagy kúszik a sárban, vezényszóra táma­dásba lendül, bekerít, elfog, mcsemmisít. . . Aztán meg­töri! verejtékező homlokát, rehát, a Bükk falujáig to­vábbra is. Valamennyi községünkben írják majd a krónikát a tsz- ről, az üzemekről, a faluról, fényképezési akciót is szer­veznek, hogy kellő módon dokumentálják a települések jelenlegi arcát, természete­sen sok rendezvényt szer­veznek, barátsági estekként, békevonat is indul jövőre a Szovjetunióba. Magától értetődő, hogy az évforduló kapcsán minden szerv, intézmény a legjobbat, a legtöbbet akarja nyújtani. Föltétlenül figyelemre méltó viszont, amiről az ezzel kap­csolatos legutóbbi tanácsko­záson az egyik fiatalember, a KISZ képviselője beszélt. Éppen a nagy nekibuzdulás miatt fejezte ki aggodalmát. Nevezetesen: vigyáznunk kell, nehogy a nagy történelmi évfordulók már többször ta­pasztalt megrendezési hibá­jába essünk, mármint abba, hogy a szép eszme vala­micskét devalválódik a ren­dezvények sokadalmában. Bizony, tapasztalhattuk ezt már nem egyszer. Itt is, ott is, amott is, meg emitt is megrendezik az eseményhez kapcsolódó — lelkiismeretes, szép — ünnepséget, csak hát kissé már eltúlozva. Az ará­nyokra mindenképpen figyel­ni kell! Az említett fiatal­ember hangoztatta: ez a szerv is. amaz is szép tervet állított, össze, még ezt a ter­vet nyilván bővíti is, de még sajna eleddig nem sikerült leülni valamennyi szerv, intézmény képviselő­jének egy asztalhoz, hogy megfelelően koordináljanak, egyeztessenek! Ez bizony baj. Nem hetr- rehozh'atatlan, hiszen van még idő. Szükségtelen vi­szont bármiféle rivalizálás, még ha a szebb érdekében is történik. Szükségtelen a közhelyek hangoztatása, eny­hén szólva zavaros „irányel­vek" rögzítése is. Mint pél­dául: nagyobb figyelem for­dítása a politikailag kevés­bé tudatos és az előítéletek iránt fogékonyabb rétegekre. Hol vannak ezek a rétegek? Kik ezek? Hová küldik a meghívót számukra, hogy megneveljék őket? A jó szándékhoz kétség nem fér. Minden arra ille­tékes ember azért fogalmazza meg a tennivalókat, hogy a nagy évforduló a lehető leg- igazabb, legszebb legyen. Szükséges viszont valóban leülni egy közös asztalhoz, hogy az elképzeléseket egyez­tetni lehessen. Mindenesetre: nagy évfordulónk nemigen kívánja a cicomázást. Sok­kal inkább az egyszerűséget, a társára kacsintva, elége­detten fújja ki magát. Hol­nap pedig, és más hétköz­napokon ismét épít, eszter­gál. igazgat.. . Munkásőrgyakorlat. A neve most: Készenlét ’84. A feltételezett ellenség ez­úttal a zalai dombok között rejtőzködik, rabol, polgári lakosokat ejt tuszul, s meg­rongálja olajkútjainkat. Már ami az ellenségből megma­radt. Mert a feltételezés szerint a kártevő csoporto­kat a honvédség alakulatai már felszámolták, a megye munkásőreire „csupán” a megmaradt diverzánsok fel­derítése, elfogása, vagy megsemmisítése hárul. A nagykanizsai munkásőr- egység elmúlt hét Végi nagy harcászati gyakorlatának ez volt a legfontosabb mozza­nata. A riadóparancs egy fárasztó munkanap után ér­te őket, amikor még nem lehettek tisztában a másnap rájuk háruló feladattal. De nem érte őket a parancs ké­születlenül mégsem. .Bizo­nyítja ezt a sikeres végre­hajtás, a gyakorlat maga, amelynek okkal volt Ké­szenlét ’84 az elnevezése. Két fej hajol az fróas*-' falra kiteregetett tél-kéip fö­lé: Gombos Béla tanácsel­nöké, és Baloffh Gpörffvé, az ÉSZAKTERV képviselő­jéé. Éppen Györgytarló fej­lesztésének további k+vetó- aégeit latolgatják. Hogyan és mire lehet majd elosa- tani a fejlesztésekre, bő­vítésekre előirányzott ösz- azeget? Mi a legfontosabb a falu számára? — Az idén januárt® V mét önátlő tanácsú község vagyunk — sorolta a ta­nácselnök, aki ebben a tisztségében pár hónapja tö­ri a fejét a falu gondján. Egyébként tizenöt éve köl­tözött ide Sárospatakról. — A térképen is létszák, sza­bályos alaprajzú község. Ezen a helyen először szán­tóföld volt, aztán községet terveztek ide. Sárgult lapokat szed elő. — Ez 1954-ból való, ak­kor 1327 lélekkel vált fa­luvá Györgytarló a tanya­világból. Aztán, 1969-beo Tiszakarád csatolt községé lett, és most, 1984-ben is­mét önállóak vagyunk, 693-an. Voltak évek, ami­kor sokan elmentek innen, de most az elvándorlás megszűnt, sőt, az építkező fiatalok gyerekei növelik a falu lakosságát. Szeretjük a falunkat. Tiszteletié méltó a bir­tokviszony használata a ta­nácselnök és a község la­kóinak szájából. Let rehoz­tak, létrehoznak valamit, a pusztából. A miénket, a na­ponta fejleszthető, formál­ható sajátot. Nem voltak gond nélkül az elmúlt har­minc évben. Nem minden terv vált valóra a korábbi szép elképzelésekből. Nincs például kultúrház, és még sok minden, aminek kije­lölt helyei ma is üresen állnak. A tanács épületében együtt van a posta, a ta­karékszövetkezel, az orvo­si rendelő, a fiókkönyvtár — valahogy megosztoznak a tízszer tizennyolc méte­ren ... De éppúgy, mint egy harmincéves fiatal, len­dülettel kezdenek újat a györgytarlóiak, ha változ­tatni akarnak! A legfris­sebb fejlesztésekre méltán büszkék! Az iskolaudvarban — az iskola nem néptelenedett el, bar összevont osztályaik vannak —, megépült a ré­gen vári óvoda. Huszonhét gyereknek. Márciustól az asszonyoknak is van hely­ben munkahely, nem kell beutazná Patakra, a szom­szédos téeszekbe, állami gazdaságokba. Ide települt a bodrogolaszi téesz mel­léküzemága. Épül a vb-tit- kár lakása is, huszonéves fiatal nőé, aki a szintén fiatal tanácselnökkel vál­lalta magára a falu gond­jának, ügyeinek intézéséit. Tervek. Tornaszoba a gyerekek­nek, hatvanhét iskolásnak. Utak javítása. Rá is fér, különösen a tanácsi keze- lésűekre, amelyekén a köz­ség napi kilenc buszjára­ta közlekedik. Szolgálati la­kások felújítása, két új építése, hiszen szeretnének több értelmiségit letelepí­teni a faluba. Öregek nap­közije is kellene, mert a fiatal falunak gondoskod­nia kell a lassan már öre­gedő alapítókról. Rendez­ni szeretnék a temetőt is, ravatalozót is kellene épí­teni ... Ha a kíváncsiság körbe- viszi a faluban az idegent, sajátos településszerkezet tárul a szeme elé. Az egy­másra merőleges utcákban 220 ház sorakozik, közöttük azért van már felújításra váró is, hiszen kezdetben sok ház épült vályogból. A házak körülölelik a falu központjában levő parkot. Ennek a szélén egy bősé­ges hozamú, kissé sós ízű artézi kút adja a falunak az ivóvizet. Ez a kút a mindennapi tereiére helye, ahol szóba kerül a gyara­podás, a gyerekek gondja, baja. A tervek között sze­repel egy vízmű felépítése is, hiszen a kút vize erre jó lehetőséget ad. De addig is, ide, a kúthoz jön na­ponta friss vízért Pacsutá- né is. ö mondja: — A faluról? Jó, hogy szóba kerül ismét. Van mar múltunk, igaz, valamivel szebbet szerettünk volna, de majd talán mostantól... Huszonkét évig voltam ta­nácstag, mostantól majd a társadalmi munkába kap­csolódom be! Nem vagyunk még öregek, tudunk tenni a faluért! Amikor falu let­tünk, én voltam az első menyasszony, a fiam az el­ső. már itt született gye­rek. Sok szép év van mö­göttem. Jó itt élni. Százhatvan fiatalt tarta­nak számon a községben. Másfelé járnak iskolába, munkahelyre, míg a zöm­mel ölven-hatvan évesek a környező gazdaságokban ta­karítják be a gyümölcsöt, gondozzák a háztájit. Épít­keznek is a faluban. Har­mincnyolc házhelyet alakí­tanak ki, s >évente ketten- hármam építkeztek eddig is. Igénylik a telkeket. — Most mar több lesz m társadalmi munka — re­ménykedik az elnök. Ki kell egészíteni az évi 924 ezer forinios költségvetést. Ennyi van, munkát kell hozzá tenni. Bővítik a boltot. EHátá», egészségügyi ellátás, élet­színvonal A falu majd min­den lakója ismeri, tisztá­ban van ezekkel & fogal­makkal. S azzal ist hogy ez nélkülük nem lesz jobb, tehát tesznek, munkálkod­nak is érte. — Ha lenne segftségftafc hozzá — tervezget az elnök — igazán lehetne itt is építeni egy K yermetvf »lat Helyünk is lenne, nagy a falu hatóra ... Utána kel­lene érdeklődnünk, ha a jelen gondjaival, feladatai­val végeztünk. Az iskola ablakában mo­ziműsor. A vandornxwaí. már felváltotta a heti két­szeri, rendszeres vetítéa. KSpcod EMI Fojtán László Kedvelt az artézi kút vize. Diverzáns {elfogás a harcászati gyakorlaton Növekszik a falu lólekszáma. az emberi léptéket. Friska Tibor Készenlét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom