Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
ÉSZAK^MAGYARQRSZAG 4 SEES 1984. szeptember 23., vasárnap m Átszervezések után és a felügyelők ' A közművelődés időszerű kérdései; Borsod, Hajdú, Szabolcs megye közművelődési -helyzete; Állam- és közigazgatás. A tanácsi irányítás korszerűsítése; A kultúra demokratizálódása. Kulturális demokrácia; A művelődés helyzete a mai magyar társadalomban (társadalmi igények, művelődéstervezés, intézményhálózatok) — ezek voltak a témák. A résztvevők három megyéből érkeztek Kékedre a közművelődési felügyelők továbbképzésére. Az egyhetes tanfolyam után beszélgettünk Csáki Imrével, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága művelődésügyi osztályának csoport vezetőjével. Az első kérdés arra vonatkozott, hogyan jött össze ez a találkozás, a továbbképzés? — Ennek előzményei vannak. Évekkel ezelőtt vetettük tel, hogy jó lenne a szomszédos megyékkel, a közművelődés irányításában részt vevőkkel folyamatos munkakapcsolatot kialakítani, mindenekelőtt a tapasztalatok összegzése és kicserélése céljából. Ebben az ötéves tervidőszakban már háromszor rendeztünk közös tanfolyamot az akkor még járási közművelődési felügyelőként dolgozó kollégáknak. De találkoztak egymással a művelődésügyi osztályvezetők is. Tartalmát ä- jetöen eddig az életmódról, a gazdaság és kultúra, a társadalom és kultúra összefüggéseiről esett szó, ezúttal —- az elmúlt hét során — a mi megyénkben, Kékeden. Nagynevű előadók jöttek el konzultációt vezetni, s ők is ' meg a résztvevők is azzal a véleménnyel utaztak ed, hogy nagyon hasznos volt ez a több napos együttlét. Nem csupán a szervezett foglalkozások, a konzultációk és előadások hoztak hasznot, az effajta találkozásoknak az úgynevezett szabadidős beszélgetések, szűkebb körű véleménycserék is jó hozzátartozói. — A témák között szerepelt a közigazgatás átszerxye- zése utáni helyzet áttekintése, a tanácsi irányítás korszerűsítésének kérdése is. Mik a tapasztalatok? — Az Államigazgatási Főiskoláról dr. Pécsváradi János, a Művelődési Minisztériumból Platthy Iván tartott vitaindító előadást és természetesen a konzultáció során megnyilatkoztak a gyakorlati munkában részt vevők is. Az országos tapasztalatok megegyeznek a megyénkben érzékeitekkel. Általános megítélés szerint, a közigazgatási átszervezés a művelődés területén is a várt zökkenőkkel járt, de nem voltak és nincsenek súlyosabb gondok. — Mégis mik voltak a vezető témák, gondolatkörök? — A köré csoportosultak a gondolatok, hogy a városok megnövekedett szerepkörének mik a módszerbeli von- zatai, ezzel összefüggésben olyan kulcsszavak hangzottak el, mint az együttműködés és a kapcsolatteremtés. „ Szó esett természetesen arról, hogy milyen feltételeket kaptak ehhez a munkához a körzeti központok, biztosítot- taik-e a művelődési munka szervezéséhez és irányításához, a partneri kapcsolatok megerősítéséhez a tárgyi, személyi feltételek? — Megyénkben mik s tapasztalatok? — A szomszéd megyékhez képest, nem vagyunk hátrányos helyzetben, ez derült ki a beszélgetésekből. Nálunk a korábbá nyolc járás és hét város helyett, most 10 körzetközpont van, a személyi fel tételek többségben megfelelőek, egyedül Edelénybon nincs közművelődési felügyelőnk... — A felügyelőkkel kapcsolatban merülhet fel a kérdés: az ö szerepkörük mennyiben módosult? Arra gondolok, hogy a körzetközpontok létrehozásával a községi tanácsoknak megnőtt az önállóságuk ... — Ez így igaz. Éppen erre utaltam azzal, hogy ma már nem a „felülről irányítás”, hanem az együttműködés, a partneri viszony a döntő. Természetesen a helyi önállóságban a tanácsoknak kell dönteniük saját dolgaikról, a műyelődés sem kivétel ez alól. A felügyelőknek az a dolguk, hogy együtt munkálkodjanak a községi vezetőiekéi... — A községekben igénylik ezt a részvételt? — Tapasztalatunk szerint igen. Hiszen helyben nincs közművelődési szakember a tanácsi apparátusban, így tehát segítséget jelent a városok közműveiődési felügyelőinek a jelenléte, véleménye. — Más oldalról a kérdés: amíg járások voltak, a közművelődési felügyelőknek „menni kellett, felügyelni kellett”. Most, hogy partneri viszonyról, segítésről van szó, nem lettek-e „lezsereb- bek” a figyelemben? — Nem tapasztalunk ilyen jelenséget. Közművelődési felügyelőink felkészültek a megváltozott helyzetre, érzik felelősségüket. Ugyanakkor az intézmények átszervezése is megtörtént. A megmaradt módszertani központok mellett ilyen feladatot újként kapott a pataki, az újhelyi, a barcikai, a le- ninvárosi és az ózdi művelődési központ. Megtörténték az anyagi és személyi átcsoportosítások. Az átszervezéshez jó segítséget kaptunk a megyei művelődési központtól, módszertani levelükben pontosan megfogalmazták az új helyzethez mért feladatokat. A módszertani munka feltételei többségben biztosítottak, jelenleg Kazincbarcikán lenne még szükség emberre, s ahhoz, hogy valóban minta legyen a körzeti központ, Rncsen és Ózd on az intézményi (épületi) háttért javítani kell még. Mi, megyei tanácsi helyünkről ismerjük ezeket a gondokat és igyekszünk segítséget adni. (t. n. » Hogyan lehet Tf felé libát i s hajtani? Az egy, kettő, három, négy, te kis baba hová mégy? — rigmus számnevei között még alig igazodott el ébredező értelmünk, ám a hetes szám már ismerősnek számított. Ki ne emlékezne ugyanis, gyermekkorának „Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl...” kezdetű meséire. Arra a képzelet szülte világra, amelybe hétmérföldes csizmával egy szemvillanás alatt el lehetett jutni. Igaz, bejáratát hétfejű sárkány őrizte, de a kicsiny, ám roppant erős hét rőf szakállú manó. akár hetet is ütött egy csapásra, így a szörny mindig cudar véget ért. Ebben a mesebeli világban heten voltak a gonoszok, de ugyanennyi volt a, Hófehérkét segítő törpék száma is. Az álomszuszék óriásra is csak egyszerűen azt mondták, hétalvó, és hiába fedte tartózkodási helyét hétpecsétes titok, a nagy család legkisebb, hetedik gyermeke, úgy is megtalálta. Ha jól visszagondolunk, ez a különös szám, nemcsak Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséjének, hanem történelemóráinknak is gyakori szereplője volt. Ennyi volt ugyanis az orosz puszták után új hazát kereső magyar törzsek száma, akiket természetesen hét vezér vezetett lóháton a Kárpát- «oedaneóbe. Es ha valaki fel is sorolta ezeket, no, meg különben is jó tanuló volt az illető, a tanár stílusosan így dicsérte meg: Nincs pá- ,rod hét vármegyében. (A . történelmi terület valóban létezett és Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén vármegyét foglalta magába a XVII. században.) No, de mi magyarázza ennek a számnak különös gyakoriságát, mindenható erejét, misztikumát? A néprajztudomány szerint, az egyszerű természeti népek csak hatig számoltak, ami azon túl volt, már ismeretlennek, egyszersmind bűvösnek, szerencsét hozónak számított. Ezek után már semmi csodálni vaió nincs azon, hogy az ókorban a világnak mindössze hét csodája volt. 132G óta aztán (ekkor pusztult el a világ utolsó csodája a pharosi világítótorony) mintha elfelejtettünk volna tovább számolni és technikailag is képtelenek lennénk ilyen nagyszerű építmények létrehozására. Ezért aztán, valami különös nagy alkotás reményében azt szoktuk mondani: ez lesz a világ nyolcadik csodája. Borsodban van hazánk egyetlen Hét nevű települése is./ Nevét a szájhagyomány szerint, a valamikor halban bővelkedő Sajó partján álló hét halászkunyhóról kapta, de valószínűbb, hogy a honfoglalás kori területet birtokló Héthy család volt a névadó. (Ez a név ma is gyakori a káposztájáról ismert községben.) A hétiek és környékbeliek így arra a tréfás kérdésre is tudnak válaszolni, hogy hogyan leiiet egy libát „hétféle” hajtani. (A szomszéd községekből Hét felé!) Nyelvünkben egyébként még ma is használatosak a hetes számmal kapcsolatos kifejezések. A meghajolva dolgozó hétrét görnyed, a szitkozódó ember szájából pedig gyakran hallhatjuk: „azt a hétszázát, vagy hét- szentségit” káromkodást. A minden hájjal megkent, ügyeskedő ember állandó jelzője a hétpróbás, akire ha ráadásul sokat és valótlant beszél, a háta mögött csak azt mondjuk: ez is he- tel-havat összehord. Türelmet és megértést is a házasság első hét esztendejében kell elsősorban tanúsítanunk, mert úgy tartják, ha ennyi időt kibír a fiatal pár egymás mellett, akkor már nagy a valószínűsége, az „ásó, kapa választja el őket” Szólás igazának. Egy-egyszép portéka láttán, nagyanyáink pedig még most is így fejezik, k'i elismerésüket: no, ez igazán hét nyelven beszél. G. Tőül Ferenc A munkásfilmnapok elé Ma est© a képernyőn Monológ Mihály András zeneszerzővel, a Magyar Állami Operaház igazgatójával tölthet ma este egy órát, aki 21 óra 45-kor az első műsorra kapcsolja készüléket. A Monológ című műsor őt mutatja be Horváth Ádám rendezésében. Közreműködik Perényi Miklós, az Éder-vonósnégyes, a Budapesti Kamaraegyüttes, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar Petró János vezényletével, továbbá a Magyar Állami Operaház ének- és zenekara, valamint több szólistája. Képünkön: Mihály András. IToffl'tn ílpillfííut ot órakor, az edenomap UCItlian lényi Május 1. Filmszínházban ünnepi megnyitóval indul útjára a munkásfilmnapok háromhetes, gaz- . dagnak ígérkező borsodi rendezvénysorozata. Mint erről már korábban hírt adtunk, a munkásfilmnapok ebben az esztendőben egy nagyobb, átfogóbb rendezvénysorozatba integrálódik: Sorsforduló címmel, szeptember 23-tól, hazánk felszabadítása kezdetének évfordulójától, 1.985. április 4-ig, a teljes felszabadítás évfordulójáig tart az az egész országot átfogó filmes, közművelődési rendezvénysorozat, amely a művészet eszközeivel idézi meg a negyven év előtti sorsfordító eseményeket, s az azóta eltelt négy évtizedes út egyes szakaszait. Logikus, hogy ebben az évben a munkásfilmnapok rendezvénysorozata is ebbe a nagyobb, átfogóbb akcióba kapcsolódik, s az edelényi megnyitó egyben a hathónapos sorozat megnyitása is iesz. A munkásfilmnapok hagyományosan jelentkezik minden év szeptember vége felé. Az elmúlt években azonban, mint a művészetben, valamint a társadalmi életben, ez akcióban is bizonyos módosulásokra került sor. Míg korábban a munkásfilmnapok alapvető célja az volt, hogy munkások üljenek a nézőtéren, és munkások legyenek a filmvásznon, azaz olyan filmeket mutassanak be ebben az időszakban, amely a munkások mindennapi életét ábrázolja, azaz a nézők gyakorlatilag önmagukat láthatják filmbe fogalmazva a játékokban, napjainkban ez a követelmény már nem lehet érvé- njres. Nemcsak azért, mert ez a leszűkített tematika nagyon behatárolta a film ízlésformáló, ismereteket nyújtó, szórakoztató és szórakoztatva nevelő szerepét, hanem, mert a társadalmi átrétegződés folytán a munkások problémái nem kizárólag a munkásokat érintik, ugyanakkor a társadalom egyéb rétegeinek örömei, gondjai sem idegenek a .munkásokétól, valójában a munkásság gondjai nagyrészt azonosak az össztársadalmi gondokkal, a társadalom örömeivel. Ezért vált szükségessé a munkásfilmnapok tematikájának a legszélesebb körűvé bővítése, hogy az e rendezvényeken részt vevő nézők — munkások és családtagjaik, más dolgozd* — a társadalom életét ábrázoló müvek mind szélesebb körét láthassák, ismerhessék meg. Amikor pedig a munkásfilmnapok a Sorforduló sorozathoz kapcsolódik, azaz a felszabadulásra és az eltelt negyven évre kíván a filmművészet nyelvén emlékeztetni, a tematika végleg nem korlátozódhat termelési témájú, vagy egyéb, korábban szorosabban munkástémájúnak elfogadott művekre. Korábban már szó esett lapunkban a Sorsforduló célkitűzéseiről. De itt sem szükségtelen kiemelni a filmnek azt a fontos szerepét, hogy történelmi ismereteink gazdagításának egyik legfontosabb segítője lehet, egy-egy valós történelmi esemény játékfilmes, vagy dokumentumfilmes feldolgozása történelmi lecke értékű, és ezrekhez, tízezrekhez juttathatja el az adott esemény háttér-megvilágítását, összefüggéseinek feltárását a művészet nyelvére átfogal- mazottan, szórakoztató formában. De ugyanígy szólhat napjaink kérdéseiről is. Nagy vonásokban már ismert az olvasók előtt a munkásfilmnapok programja, illetve a kiemelkedő rendezvények és filmek sora. Nagyszabású, kiemelkedő film emlékeztet majd szabad életünk első éveire, ahogyan azt egy, a Szovjetunióból hazakerült fiatal lány látta — Napló gyermekeimnek —, ez lesz majd a sorozat zárása. De már a nyitó ünnepségen is olyan filmet láthatunk, amely nagyon sajátos módon idézi meg az ötvenes éveket — Te, rongyos élet! —, s közben lesznek filmek a mai ifjúmunkások életéről — Adj király katonát! —, közgazdasági témáról — Reformgondolatok — és sok egyébről. A kiválasztott filmek azt a célt szolgálják, hogy mind szélesebb körben mutatkozzék meg a munkásfilmnapok közönsége előtt felszabadult életünk néhány fontosabb időszaka, fordulópontja. október 15-én a munkásfilmnapok sorozata lezárul, ez a zárás csak jelképes lesz, mert a Sorsforduló folytatódik tovább azoknak a gondolatoknak a jegyében, amelyek a munkásfilmnapokban is formát öltöttek. S amikor majd (benedek) fi nyelvtudás népgazdasági és egyéni érdek Javában folyik a beiratkozás, és szeptember végén elkezdődik az oktatás a TIT Miskolc városi nyelviskolájában. Különböző fokozatú és óraszámú nyelvtanfolyamokat indítanak, valameny- nyi korosztály számára, nemcsak a megyeszékhelyen. A korszerű általános szakmai műveltség fogalmához ma hozzátartozik egy, de még inkább két világnyelv színvonalas, népgazdaságilag hasznosítható tudása. Nép- gazdasági érdek, hogy ne csak anyanyelvűnkön beszéljünk. Mind több üzemben, gyárban, vállalatnál, kutatóintézetbein és hivatalban bebizonyosodott, hogy nemcsak „műszaki fogadó- képességre” van szükség a világpiacon is versenyképes termékek gyártásához, hanem „idegennyelvi fogadó- képességre” is. A terméles hatékonyságának növelésében minden korábbinál jelentősebb szerepet játszanak az emberi tényezők, köztük a szakemberek szakmai és idegennyelvi felkészültsége is. Aligha kétséges, hogy a gazdasági hatékonyság, és az információ- csere lebonyolítására alkalmas idegennyelv-tudás között vannak összefüggések. Bár, büszkék lehetünk a magyar nyelven megjelenő gazdag szakirodalomra, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a világon a legtöbb tudományterületen angolul körülbelül 75-ször, oroszul 32-szer, németül 10-szer. franciául 6-szor több frissén publikált tudományos és műszaki eredményről hírt adó referátum jelenik meg, mint magyarul. Jelentős népgazdasági érdek fűződik szakembereink orosz nyelvű tudásához is. De kár lenne leszűkíteni a nyelvtudás fontosságát csupán a tudományos-műszaki ismeret szerzésére. Tapasztalataink igazolják, hogy az idegen nyelven olvasó és beszélő felnőtt vagy fiatal, rendszerint érdeklődőbbé válik gazdasági, politikai, filozófiai, országísmereti, irodalmi, művészeti, kulturális és közművelődési kérdések iránt, bővül a látóköre, könnyebben megnyerhető a nemzetek közötti békés egymás mellett élés eszméjének az1 ápolására, érettebbé válik a proletár internacionalizmus befogadására, gyorsabban fejlődik esztétikai érzéke, gazdagodik egész személyisége, és csiszolódik nyelvi kultúrája. A TIT Miskolc városi Nyelviskolája ezért is várja alap-, közép-, felsőfokú es nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamaira a felnőtt és gyermek jelentkezőket. A központi és kihelyezett csoportokban egyaránt (a megyében levő igényeket a városi nyelviskola elégíti ki) korszerű tankönyvekből, változatos formában és módszerekkel. az iskolán kívüli nyelvoktatásban alapos jártassággal rendelkező nyelvtanárok irányításával folyik majd az oktató-nevelő munka. Dr. Gárdus János az idegennyelvi szakosztály elnök«
