Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

1984. szeptember 23., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Iszapból A Borsodi Szénbányák Vállalat közel húszezres kol­lektívája évek óta keményen dolgozik azért, hogy a ter­melő üzemekből felszínre küldött szén minőségét ja­vítsa. A munkahelyi újítá­sok mellett jelentős össze­get áldoznak olyan beruhá­zásokra, amelyek e fontos energiahordozó fű tőéri éké­nek növelését szolgálják. A szeptember első vasár­napján megtartón XXXIV. bányásznapon egy ilyen új létesítménnyel gazdagodott a berentei Központi Osztályo­zó. S/.allíló és Gépjavító Üzem. A most átadott, 421) millió forintos, jrárointermé- kes. nehézszusz pen/iós szén- mosó mű fontos láncszeme annak, hogy az üzemekből kitermelt szén, az oszt ál vo- Zrísl követően kifogástalan minőségben kerüljön a meg­rendelőkhöz. a felhasználók­hoz. Az új létesítmény azon­ban csak részé a teljes be­ruházásnak, a második ütemben még egy szűrőállo­más kialakítása vár a kivite­rr m rr lezőkre. Ennek lényege, hogy a DORR-ülepítőből a szomszédos hőerőműbe iszap­ként, kikerülő hulladékból, az erőműben elégelhető, ala­csony fűtőértékű másodter­méket nyerjenek vissza. Ez évente további 40 000 tonna hasznosítható energiahordo­zót .jelent. Ezzel egy időben megvalósul a csőrendszeres meddőkiszállítás is, amely jelentős gépjárműparkot sza­badít fel. Kép és szöveg: Csákó Gyula A szénosztályozó szomszédságában már hozzákezdtek a szűrő­állomás építéséhez, a képén a leendő üzemcsarnok vázszerke­zete (átható. Pénzért mindent lehet? Befejezés helyeit A magánkereskedelem helyzete Miskolcon. Ez. volt a témája annak a népi el­lenőri vizsgálatnak, amely­nek tapasztalatait megkísé­reltük összegezni a fenti cím alatti újságcikkben. Az írás megjelenését követően he­lyet kertek és kaptak a lap hasábjain azok az érdekel­tek. akik úgy gondolták, hogy közük van a cikkben foglaltakhoz. Így jelent meg előbb a kiskereskedők ér­dekű éd el mi s zer v ezeté nek hozzászólása. Ezl követően Miskolc . város tanácselnöke adla közre gondolatait, vé­gül szólt az említett népi el­lenőri vizsgálat vezetője is. Reméltük, hogy kifejti az ügyben elfoglalt álláspontját a kisiparosok érdekvédelmi szervezete is, ám ők úgy gondolhatták, a témához semmi közük annak ellene­re, hogy a magánkereskedő­ket nemegyszer a kisiparo­sok kényszerítik visszaélések elkövetésére. (Több kiskeres­kedő elmondta, hogy ha a kisiparostól vásárolt áruról számlát kérnek, a kisiparo­sok megtagadják kiszolgálá­sukat, így aztán a kereske­dők, ha nem akarják, hogy áru híján bezárják üzletei­ket, eredeti szándékuktól függetlenül rá kell, hogy lépjenek a csalások szerfö­lött ingoványos ösvényeire.) Ám, ha a kisiparosok nem is reagáltak, érkezett viszont számos telefonhívás és levél azoktól az olvasóinktól, akik bár nem tagjai a kiskeres­kedők országos szervezeté­nek. rokonuk. ismerősük sincs, aki ebben a szakmá­ban dolgozna, mégis úgy érezték, hogy el kell monda­niuk véleményüket a témá­val kapcsolatban. Meglepő volt a vitázók szenvedélyes hangneme, ami árra enged következtetni, hogy minden­ki. aki csak vásárol a ma­gán keres kedők üzletei ben, végső soron érdekeltnek ér­zi magát a témában, függet­lenül attól a ténytől, hogy a kereskedelem egészéhez­mérve, milyen csekélyke a részük a forgalomban a ma­gánkereskedőknek. Érdekeltnek érzik magu­kat. hiszen amíg ezeknek az üzleteknek a jó része olyan áruk forgalmazásával foglal­kozik. amelyeke! az állami kereskedelemben nemigen talál meg a vásárolni szán­dékozó, addig a vevő aka­ratlanul is kényszerítve van arra, hogy tekintetét a ma­gánkézben levő üzletek felé fordítsa. Másrészt, éppen az állami kereskedelemben je- tenitkéző hiányt kihasználva, a magánkereskedelemben forgalmazott árucikkel, fo­gyasztói arának alakulását a vásárló tehetetlenül kell hogy nézze. Nemegyszer jo­gosan érezheti, hogy a ma­gánkereskedővel szemben, habár létezik, mégsem védi öt a jogszabály, legalábbis nem olyan mértékben, minit az az állami üzletek eseté­ben tapasztalható. Ilyen irá­nyú téves, vagy helytálló nézeteiriik kialakulásai segí­tik azon., tapasztalataik is, mely szerint az állami ke­reskedelmi egységekben nemegyszer hiányzó termé­keket (bár az állami vállalat által előállított, állami nagy­kereskedelmi vállalat által forgalmazott termék), a ma­gánkereskedőnél egészen biztosan megtalálja. Igaz. a termék eredeti fogyasztód áránál jóval magasabb áron. Persze, ez megint külön misét érne — mondhatná bárki, teljes joggal —, ennek az írásnak pedig az a célja, hogy összegezze a vita ta­nulságait. Hagyjuk hát az árubeszerzés ingoványos te­rületeit, inkább térjünk visz- sza egy gondolat erejéig az elárusítóhelyek beszerzésé­hez, nevezetesen, ki, s ho­gyan juthat üzlethez Mis­kolcon. Cikkünkben szóvá tettük. Miskolc belvárosában talán több a magánkereske­delmi egység a kelleténél, ám a K1SOSZ megyei elnök­sége hozzászólásában feke­tén-fehéren „bebizonyította", hogy ezeknek a kereskedel­mi egységeknek a megoszlá­sa Miskolc város területén egyenletes, telepítésük a le­hető legnagyobb átgondolt­sággal. tervszerűséggel tör­tént. s nem cáfolja ezt az állítást a cikkünkre, a vá­rosi tanácstól érkezett, ész­revétel sem. Aztán az írásunkat köve­tő hetekben — a városi ta­nácstól igaz, hogy annak egy másik osztályától —, értesítést hozott a posta, mi­szerint Miskolc belvárosában és közvetlen környékén ezen­túl szabályozni fogják a ke­reskedelmi és szolgáltató- ipari egységek telepítését, mivel korábban, egységes szabályozás híján, ez gyak­ran váltót!a ki a lakosság elégedetlenségét. Az említett értesítés ezenkívül azt is el­mondja, ezentúl a Miskolc városi Tanács V. B. keres­kedelmi és közlekedési osz­tályának konkrétan keld számba vennie, hogy a ke­reskedelmi és lakossági szol­gáltatási célokat szolgáló építmények elhelyezései« a belváros területén moly te­rület részek al ka 1 masak. Ezeknek az ingatlanoknak a kívánatos célra megfelelő igény bevétele nyilvánosan meghirdetett pályázati eljá­rás keretében történhet. Az ezt. szabályozó részletes ren­delettervezetet ez ev decem­berében mindenképp a ta­nácsülés elé kelll terjeszte­ni! Dicséretes törekvés. fis mennyivel Tarkább az lett volna, ha ennek a rendelet­nek a megalkotására évek­kel hamarabb sort keríte­nek, még azelőtt, hogy a vá­rosi tanács magánkereskedők számára kiad akár egyetlen építési engedélyt is. Ily mó­don minden, bizonnyal ele­jét lehetett volna venni a gyaittúsítgatásoknaik (tudni­illik, kinek, hogyan, milyen „kiskapu” segítségével sike­rült területhez, illetve üzlet- helyiséghez jutnia). Es nemcsak ekkor, hanem feltehetően utána is. Miskolc egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító maganfcere.skedó- je — saját bevallása szerint —, tavaly alig, a magyar át­lagjövedelmet elérő jövede­lemre lett szert, s természe­tesen ez után adózott! És másik városunk jól menő di­vatáru kiskereskedője egy múlt évi kimutatása szerint, tavaly húszegynéhány darab farmernadrágot adott el ösz- szesen. Vajon hány esztén- riore készletezett, hogy egy vizsgálat időpontjában üz­lethelyiségében a népi ellen­őrök több száz darab far­mernadrágot leltároztak fel?! Elméletileg lehetséges per­sze. hogy az irigyelt miskol­ci divatárus valóban 5 ezer forintot keres havonta, vidé­ki kollégája pedig még eny- nyit sem. Ám az adót meg­állapító tisztségviselőnek is jogában áll kételkedni a kis­kereskedő állításait illetően. Ám. a munkájukat rosszul ellátó hivatali tisztviselők felelősségre vonására éppen úgy szükség van, mint aho­gyan további rendszeres vizsgálatok szükségesek ah­hoz. hogy az adócsaló kis­kereskedőket — becsületes társaik védelmében, a szak­ma, s a fogyasztók védel­mében —, elérje méltó bün­tetésük. Erre irányul a népi ellenőrök szándéka, ezt szol­gálja ellenőrzési tervük, mely szerint vizsgálataikat a témában tovább folytatják. Azok tapasztalatait a követ­kezőkben újból szeretnénk a nyilvánosság elé tárni. Csendes Csaba I Farizeusok Farizeus (héber) = a jómódú városi lakosság érdekeit képviselő, a vallási törvények formális megtartására ügye­lő. szenteskedő, vallósi-pofitikai párt híve, az ókori Júdeábán. Átvitt érte­lemben: képmutató, álszent ember. (Idegen szavak szótára.) Az értelmezést „magyarra fordítva”: a jómódú lakosság (de főleg a saját) érde­keit képviselő, az állampolgári törvények (főleg mások által való) megtartalására ügyelő, jellegzetes arcultú „szekta” tagja az újkori Magyarországon. Hány és hány példát 'tudnánk felsorolni az ismerős mai farizeusok megnyilatkozásai és tettei kö­zötti nyilvánvaló ellenlmondások érzékel­tetésére. Ahogy mondani szokás: a bicska kinyílik a zsebben, mikor hallja, olvassa, látja az ember képmutató, álszenteskedő intelmeiket. Mikor olyan emberek intenek a törvény megtartására, a tisztességes munkavégzésre, figyelmeztetnek a közöm­bösség. nemtörődömség vétkére, akik. ha tehetik, megkerülik a törvényt, kerülik a munkát, s közömbös, nemtörődöm a vi­selkedésük, a más, a köz problémái, gond­jai iránt. Tanulságosnak tartom például. hogy manapság, mikor néhány, a helyzetével, lehetőségeivel visszaélő kiskereskedő, bu­tikos üzelmeit leleplezték, a sajtóban nyil­vánosságra hozták, hány felől hallani a hurrázást. a lelkesült helyeslést. A kárör- vendók tekintélyes része nem a „megvá­gott” áldozatok, a vásárlók köréből kerül ki, hanem azokból, akiknek ugyan nem jött össze a maszek-mennyország, de az állami szektorban számolnak „tévesen”, adják el a lejárt szavatosságú árut, mé­rik hozzá a húshoz a csontot, a zsiradé­kot, adják pult alól a hiánycikket ismerő­seiknek, az elvárt viszontszolgáltatás re­ményében. Ismerősök például az üzemi, munkahe­lyi farizeusok is. A slepp. lAkik vonulnak a főnök után. Lesik a száját, s ha bírál valakit, valamit, szem forgatva, szörnyül- ködve visszhangozzák szavait. Akik pon­tosan, „a törvényeket betartva” bejárnak munkahelyükre, soha el nem késnék, w­letlenül sem fogyasztanak alkolhoit (leg­feljebb. ha a főnök megkínálja őket), sü- rögnek-nyüzsögnek, csak éppen munká­juknak nincs haszna, értelme. Látják per­sze a fel nem tárt hibákat is. de nem az­zal foglalkoznak, nem azt segítik megelőz­ni. kijavítani, hanem amit a fonok maga- • I lói is észrevesz. Ehhez kontráznak, bólo­gatnak. eltelve saját „jóíiusaguk” megelé- j gedett tudatával. Gyakran idézzük vezető politikusok, ál­lamférfiak megállapítását, miszerint ná­lunk a többség becsületesen dolgozik, is- | meri, magáénak vallja az ország, a szoci­alizmus építésének programját, vállalja a nehézségeket, munkájával segíti a kibon­takozást. Es ez valóban így igaz is. Ahhoz viszont, hogy mindez jól hangozzék, ne keltsen indulatokat, ne adjon keserű száj- ; ízt, az keli, hogy aki mondja, az úgy is éljen, mint a becsületes többsfeg. hogy munkája és teltei adjanak hitelt szavai­nak. Ismerünk olyan embereket, akik ki­válóan értenek a dekorációhoz, kiváló „felkészültséggel” tudják idézni a klasszi­kusokat (akár a marxizmus klasszikusait j is), de beszédük mögött nincs meg a jól elvégzett munka hitele, tartalma. Ha ezek az emberek egyszerűen csak korlátoltak, az is baj. De. ha mellé meg a saját bokíO- I gulásukal. sót anyagi gyarapodásukat, eset- leg hivatali előmenetelüket szolgaija vi- i; selkedésük, akkor a társadalomnak védő- ■' keznie kell velük szemben. j .­A farizeust legtöbbször könnyű felismer­ni, Nagyhangú, elsöprő lendületű, erejét, ha­talmát. kapcsolatait fitogtató ember, leg­többször kíméletlen. Féltve óvja kivívott pozícióját, a „törvény nevében” gazol le vélt, vagy valódi ellenlábast. Veszedelmes ember. Minden kornak megvannak a ma­ga farizeusai. Es minden kor tarsadalma- nak kötelessége, saját jól felfogott erete­kében is, hogy leleplezze es közömbösítse őket. Válassza el. rostalja ki maga fcóaöL, az egész társadalom, a dolgozó emoer ér­dekében. Volt már jobb esztendő is A fuvarért házhoz kell menni Az Építőipari Szállítási Vállalatot (EPEIT) annak idején azért hívták éleire, hogy az. építőipart kiszolgál­ja. illetve segítse feladatá­nak minél jobb ellátásában. Ez. rendjén is van, csak­hogy időközben történt egy s más a gazdaságban. A leg­nagyobb változást az jelen­tette, hogy a megváltozott gazdasági körülmények miatt erőteljesen visszaestek az. ipari beruházások, ami egy­úttal a szállítási feladatok nem elhanyagolható mérvű csökkenését vonta maga után. MÉRSÉKLŐDTÉK A SZÁLLÍTÁSI IGÉNYEK — Roppant nehéz idők járnak ránk, szállítókra — mondja dr. Lénáit József, az EPFU miskolci üzemegysé­gének igazgatója. — Elér­keztünk arra a pontra, hogy minden fuvarozási megbízást elvállalunk, bármilyen kis tételről, vágj' távolságról is legyen szó. — Pedig még nem is olyan régen a házgyári elemszál­lítás és a cementfuvarozás az. ÉPFU fő profiljának szá­mított — vetettük közbe. — Ez már a múlté — je­gyezi e meg kissé rezignálván az. igazgató. — S mivel jár­müveink nagy része speciá­lis szállítóeszköz, az. igények csökkenése következménye­ként nagy gond a megfelelő foglalkoztatásuk Például házgyári elemekből Í984 el­ső hat hónapjában 500 la­kással kevesebb szállítási igény érkezett, hozzánk, mint tavaly ilyenkor. De kevesebb megbízást kaptunk közúti cementszállitásra is: az el­múlt évben 1(17 ezer tonnát, mos», az első fél évben pedig 156 ezer tonna cementet, fu­varoztak jármüveink. A kü­lönbözet 9 ez.er tonna, vagy­is ennyi az a cement meny­nyi seg, amelynek szállításá­tól eddig elestünk. VERSENY A MEGRENDELŐK „KEGYEIÉRT” — Nem is emlékszem, mi­kor fordult elő, hogj’ úton- útlélen kinálgattuk volna szolgáltatásainkat — foly­tatta dr. Lenárt József. — Inkább az volt a gyakorlat, hogy bennünket kerestek a fuvaroztatók, sokszor nem is győztük a sok munkát. Ezzel is érzékeltetni akar­ta az. igazgató, hogy merőben más ma szállítónak lenni, mint például a hetvenes években, amikor igencsak bővében voltunk Borsodban az ipari beruházásoknak. Ma fordított a helyzet, a fuvaroztatók versenyeznek a megrendelők „kegy ei ért ”. Így az EPFU teljes „niell- szélességgel” a magánerős lakásépítők felé fordult. — Tesszük ezt annak elle­nére, hogy a kislakásepitök kiszolgálása sokkal nehezebb, hiszen szétszórtan, és sok­szor kiszámíthatatlan idő­pontokban jelentkeznek az igények. Égj' lő cél lebeg előttünk: minél több disz­pozíciót szerezzünk megren­delőinktől, hogy ily módon a lehető leghatékonyabban foglalkoztassuk a mintegy 670 szállítóeszközből allé gép járműparkunkat. Abban viszont szerencsé­je van az üzemegységnek, hogy működési területe öt megyére terjed. Vagyis na­gyobbak a lehetőségei.. mint­ha csak Borsodban kellene megélnie. SZtGORÜ KÖLTSÉGGAZDÁLKODÁS Az eredményesség szem pontjából döntő. hogjran ala kult az. üzemegj’seg költség gazdálkodása. — Már évekkel ezelőtt megtanultak, hogy az ered­ményes munka elképzelhe­tetlen takarékos gazdálkodás nélkül — vélekedik dr. Lé­náit József. — Amikor má­sok még hajlottak a pazar­lásra, mi már azon törtük a fejünket, hogyan csökkent- hetnénk kiadásainkat. Nem véletlen, hogy a négy üzem­egység közül a miskolci ÉP- FÜ gazdálkodott a múltban is a legkisebb költségráfor­dítással. Csak most. a nehe­zebb napokban tudjuk iga­zán értékelni,, milyen jól tettük, hogy megtanultunk takarékoskodni. Az igazgató szavaiból ki­derült: a javuló költséggaz­dálkodásnak is köszönhető, hogy a 45 millió 500 ezer fo rintos félévi nyereségtervét az EPFU csaknem 50 millió­ra teljesítette. Igaz,, július, nem hozta az előirányzott eredményt, de augusztus és az őszi hónapok, az előzetes számítások szerint, ezt el­lensúlyozzák. Egyedül de cembérré nem terveztek nye­reséget, mivel az időjárás legtöbbször keresztülhúzza számításaikat. A szinte tapintható nehéz­ségek ellenére is bízik az igazgató abban, hogy az ÉPFU 2100 fos kollektívája átvészeli a nehézségeket, s az év végén a miskolci üzemegység termelési értéke eléri, vagy legalább megkö­zelíti a 800 millió forintot, s a nyereség is 100 millió kö­zelében lesz. 1/Ovas Lnáe*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom