Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-19 / 220. szám

1984. szeptember 19., szerda £SZAK-MAGYARQRSZAG 5 7“ ““ " “ ————~ i Nyugdíjas évek j I '.Vi /■;;. __ _, , \ Q Az Észak-Magyarország fóruma© Az idős generációról való gondoskodás vi­lágprobléma. A fejlettnek számító országok­ban 200 évvel ezelőtt a népességnek csak 14 százaléka érte meg a 60. évet. Mára ez az arány 84 százalékra nőtt. Nem véletlen, hogy az ENSZ az 1982. évi közgyűlés napirendjére tűzte az öregek problémáját - olvassuk a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyik jelen, tésében. Magyarországon 1975-ben 1 millió 802 ezer nyugdíjas és járadékos élt (a lakosság 17 szá­zaléka). 1983 végére ez a szám 2 millió 215 ezerre emelkedett (20,7 százalék). Amíg 1975- ben 27 milliárd 103 millió forint volt a nyug­díjkiadás, 1983-ban 75 milliárd 021 millió fo­rint. Megyénkben 1983 végén 145 ezer 900 nyugdíjas élt. A számok azt bizonyítják, hogy a nyugdíjra fordított összegek lényegesen gyorsabban emel. ködnek, mint a nyugdíjasok száma. Mégis még mindig nagy a szóródás. Ma már szép számban vannak magas nyugdíjat élvezők, de sajnos még sokan vannak, éppen a több se­gítségre szoruló idősebbek között, akiknek ala­csony a nyugdijuk. Az a figyelem, amely újabban a nyugdija­tok iránt megmutatkozik, köszönhető magas számuknak Is, de ama körülménynek is, hogy az alacsony nyugdíjasok - amennyiben nincs segítő gyereki-családi környezet — társadal­munk legtöbb gonddal küzdő tagjai. A tár­sadalom humanizmusa nyilvánul meg abban, hogy a tanácsi és a szakszervezeti szervek szinte évente áttekintik az adott területen élő nyugdíjasok helyzetét, és a megértő szó, a gondoskodó szeretet mellett, ha szükséges, nem marad el a tanács, a volt munkahely anyagi segítsége sem. Új rovatunknak az a célja, hogy ébren tart­sa a nyugdíjasok, az öregek iránti figyelmet. Az a törekvésünk, hogy az országos intézmé­nyek, a helyi szervek segitőkészségéhez pá­rosítsuk a szőkébb kis közösségek, a munka­helyi kollektívák, nem utolsósorban a család, a gyermekek felelősségérzetét. A Nyugdíjas évek címmel jelentkező rovatunk a továbbiak­ban — az igények szerint — rendszeresen ren­delkezésére áll minden nyugdíjasnak és mind­azon szerveknek, intézményeknek, jó szándékú embereknek, akik foglalkoznak a nyugdíjasok ügyeivel, akik segítségükre vannak idősebb embertársainknak. Kérjük, működjenek közre új rovatunk szerkesztésében. Túllépni a kapukon r Szerencs. Meleg szeptem­beri délelőtt, kisvárosi nyu­galom. A gyár felől édes il­latokat hordoz a szél, a par­kokban öregek sütkéreznek a napon. Kezük ügyében a bot, sokuk mellett a pádon tö­mött bevásárlószatyor, itt-ott feltűnik egy babakocsi is. Nagyapák, nagymamák ... Kevés híján kétezer idős­korú ember él ma Szeren­csen. Kis számítással — tíz és fél ezer a település lakói­nak száma — kitűnik, hogy 20 százalékos jelenlétük megfelel a mai országos át­lagnak. De hagyjuk most a számokat. A városi tanács hatósági osztályának vezető­je, dr. Krusinszki Ferencésa családvédelmi csoportvezető, dr. Vincze Éva statisztikák helyett egy kezdeményezés­ről számolnak be. — Tavasszal, amikor meg­alakult a családvédelmi cso­port, az időskorúakról való gondoskodás ismert és ha­gyományos formái mellett, valami újjal is szerettünk volna kedveskedni az öre­geknek, és ez sikerült — mondja Vincze Éva. Sze­rencsnek vannak pontjai, ahol az átlagosnál is maga­sabb a nyugdíjkorhatárt el­értek száma. Ilyen a Fecs- kés, a Felső-kert utca, Hi­deg-völgy utca, a Malom-ta­nya, no és Ond, ez a hétszáz lakosú társközség, ahol az embereknek több mint a fe­le hatvan év fölötti. Az volt a szándékunk, hogy üdülhes­senek ezek a periférián élő öregek, akik egyébként a ka­put is alig lépik túl, s a leg­több kedvezmény, amiben részesíthetjük őket, kimerül az időszakos, vagy rendsze­res segélyekben. Kapcsolat­ba lépve a megyei tanáccsal, a tulajdonukban levő egyik felújított üdülőben végre a mi öregeink is helyet kan­ták. A nyáron két csoport pihent Mályiban, zömmel a Fecskés lakói közül. Teljesen ingyenesen, még zsebpénzt is a tanács biztosított. Az időskorúakról való gondoskodásban persze nem elegendő a tanács iószándé- ka, tenniakarása. Ez Sze­rencsre szerencsére nem is jellemző hiszen a cukorgyár, a csokoládégyár hasznosítja a segítségnyújtás és kapcso­lattartás lehetőségeit, és sok más forrás is akad. Fazekán ‘Ferencné. az. öregek napközi otthonának vezetője: — Aligha tudnánk annvi elfoglaltságot biztosítani az otthon lakóinak, ha nem se­gítenének minket. Mennyi szén gesztus . . . t Patronál minket a Ruhaipari Ktsz. a Lenin Tsz, a kenyérgyár, a . csokoládéévár, és higgye el, nemcsak az ajándékok szá­mítanak. Mert minket a friss kenyér, kalács, bor és csoko­ládé mellett egy-egy látoga­táskor sok jó szóval is ellát­nak. És ez az, ami manapság megfizethetetlen. Zötykölődünk a fiatal dok­tornő kocsijában, és útköz­ben az „öregeiről” beszélge­tünk. Mert dr. Honfi Judit­nak, aki a cukorgyárban üzemi orvos, körzete az idős emberek által sűrűn lakott Fecskés. Nem telik bele nap, hogy ne jönne ki ide kocsi­val, ne várna türelemmel a minduntalan lezárt sorompó előtt, és járná be ezt a ten- gelytöréses terepet. De jön, mert hívják, várják, utána üzennek, s ha pár napra mégis elmarad, felpanaszolr ják a hiányát... — A legtöbbször nem or­vosi munka ez. hanem lélek­gyógyászat. Ha láb- vagy derékfájásra felírok valamit, utána még sokáig beszélge­tünk. Ismerem a családi kö­rülményeiket, az unokák számát, tudom, milyen ösz- szegből éldegélnek, s hogy a legtöbb bajukra egyetlen gyógyszer a hatásos: végig­hallgatni őket. Pedig a leg­több falusi ember szemér­mes. Szégyellik kitárni anyagi, vagy lelki gondjai­kat, szégyellnek még napkö­zibe is járni, hátha megszól­ja őket a szomszéd, és a szű­kösen élők is szégyellnek se­gélyt kérni. Győzködni, agi­tálni kell őket mindenre. Itt volt ez a kirándulás, amiről a tanácson szó esett. Olyan nehezen adták be a dereku­kat, most meg órákig mesél­nek róla. és én annyira örü­lök, hogy a szervező munká­mat levelezőlappal honorál­ták. A hetvenen felüli Balogh Mihály né is a kirándulástól lelkendezik. Megérte, de még mennyire, hogy megérte! Igaz, a bab kifejtetten ma­radt, a paradicsomfőzést is csak most tudta le, a kert is szaladt egy kicsit, mert se­gítség ugye nincs, de nem számít. Az utcára néző tisz­taszobában fő helyen, a vá­za mellé támasztva őrzi a „kisdoktoraid” családi lapját Párizsból. Tóth néninek megint be­dagadt a lába. A benti vizit után, a kapuban részletezik a ftjjy.éyei. .lipsszpsanelégedet­tek voltak a koszttal és álta­lában mindennel. — Csak az a baj — ka­csintott a felesége háta mö­gött a doktornőre Imre bácsi —, hogy ilyen vén fejjel ju­tottunk. el Mályiba az asz- szonnyal. Nem jó dolog öreg­nek lenni, hogy az ember nem bír, már semmit. Még önmagát sem ... — Hát ilyen a Fecskés — folytatja a kocsiban az or­vosnő. — Sok magányos em­bernek az utcán, a kapuban zajlik az éleie. ott állnak és várnak ... Hogy valaki rá­juk nyissa az ajtót. A vizit gyakran az utcán folytatódik, hiszen annyi a mesélnivaló Ha bekopognak hozzánk... A Szerencsi Csokoládé­gyárnak 629 nyugdíjasa van, zömében nők. A kapcsolatot, mint Csetneki Ilona, a gyár szb-titkára elmondta, több­féleképpen is tartják. A ké- szülődőkkel már hónapokkal előtte elbeszélgetnek, s a nyugdíjasklub minden hónap első hétfőjén helyet ad a műsoroknak, beszélgetések­nek. A legfőbb téma a meg­élhetés, az alacsony — 2200 —240Ü forintos — nyugdíj. Tavaly a vállalat körlevél­ben kérte be az összes szel­vényt, s ezek alapján folyó­sított segélyt. Évente egy­szer a Rákóczi-vár díszter­mében is rendeznek a nyug­díjasok számára színházi előadással egybekötött talál­kozót, és persze, ami a leg­fontosabb — bármikor, bár­ki bekopoghat a szakszer­vezeti bizottságra, szívesen látják ... KtprptoU pénz Az idős nénike egyedül élt az idős házban. Fia, menye, felnőtt unokája távolabb, másik fia még odább. Ök, ott távol jól megvoltak, iparkodtak, gyarapodtak, a nénike örült ennek, mondta, kinek mondhatta. Meg is látogat­ták őt, nem mondhatni, hogy nem. Eléggé ritkán ugyan, majd egyre ritkábban. A tél viszont mindig pontosan érkezett. Nem kellett sok a nénikének, de a meleg igen. Korán kellett és ké­sőig, már a tél halk leheletére is kellett a meleg és még tavasz érkezlekor is. A tanácsi ember, ki mindennap el­ment a kis ház előtt, meg-megkérdezte a nénit, hogy van, mint van. Hát, csak lassan. A fiúk? Ok is megvan­nak. Pénzt küldtek-e? Drága az élet nekik is, kell a pénz. Meg ilyenek. A nénike csak-csa'k kapott pénzt, se­gélyt a tanácstól. Tüzelőre, a szükségesekre valamicskét. Meg valamicskét néha kapott a fiúktól is. Enni nemigen látta senki, pedig biztosan evett kevéskét. Jó időben a konyhakertijén foglaltéi Őskoriéit, valakit megkért, hozzon a boltból kenyérkét, lisztecskét, de azt is csak nagyon ritkán, télen meg behúzódott. Nem kellett sok neki, csak egy kis meleg. Az unoka lagzijára meghívták, A néniké mindenki nagy döbbenetére-örömére: húszezer forintot veit elő a szalmazsákból. Évek alatt gyűjtögette, kuporgatta össze, főként a segélyekből. Hogy kevesebbe kerüljön a fiának a lagzi, hiszen az nagy kiadás. Most meg újra ősz van, mind korábban sötétedik, vár­ni lehet a reggeli deret. Jó lenne egy kis meleg. Ryoiíijasoli találkozója A Borsodi Hőerőmű 180 nyugdíjasa közül szeptember 14-én, 12"-en jöttek össze a hagyományos éves találkozó­jukra. A régi munkahelyek meglatogaiása után nagy fi­gyelemmel hallgatták a nyug­díjasok Stock Béla igazgató tájékoztatóját az üzem éle­téről. Megelégedést keltett Monták József szb-titkár be­számolója is, aki elmondot­ta, hogy az erőmű dolgozói kommunista műszakjuk jö­vedelmének egy részét a vál­lalat nyugdíjasainak segélye­zésére ajánlották fel, s így 110 kisebb jövedelmű nyug­díjas kaphatott több mint 95 ezer forint összegű szo­ciális segélyt, szemben a megelőző időszak 45 ezer fo­rintjával. Ez évben is ren­deztek egész napos- kirán­dulást, ezúttal Hajdúnánás^ ra, amelyen 112 nyugdíjas vett részt, továbbá a nyug­díjasoknak juttatott 26 üdü­lési beutalón túlmenően 55 nyugdíjas tölthetett egy kel­lemes hetet a Miskolc-tapol- cai vállalati üdülőben. Az erőmű nyugdíjasai egy kel­lemes nap emlékével és az­zal a reménnyel tértek haza, hogy egy év múlva ismét lát­hatják egymást. At alábbiakban egy kis csokrot állítottunk ftssie nyugdí­jas olvasóink leveleiből, amelyben észrevételeiket, panasza­ikat. és — szerencsére, nem ritkán — köszöncteiket teszik szóvá lapunkban. Miskolci olvasónk, Tóth Sándorné (Vörösmarty u. 28.) írja: — Mint ßM ASZ-nyugdí­jast. a közelmúltban nagyon kellemes meglepetés ért. Volt munkahelyemtől minden ké­rés nélkül, váratlanul 800 fo­rint segélyt kaptam. Ügy gondolom, ebben nem lehe­tek egyedül, mégis szeretném megköszönni, mert nemcsak a pénz jelentett számomra örömet, hanem az a tudat, is, hogy volt munkahelyén a ledolgozott évek után is tö­rődnek az emberrel! Cziká József ne Nvékládhá- záról töhb levélíróval együtt arról tájékoztatott minket, hogy lakóhelyükön jól mű­ködő nyugdijasklubot sike­rült létrehozni a tanácsi szervek segítségével. Emel­lett kirándulásaikhoz, is min­den esetben biztosítják a feltételeket, és találkozóik­hoz, összejöveteleikhez rend­szeresen hívnak előadókat. — Ügy érezzük, nem hiába fáradoztunk becsülettel, mert nem felejtettek el bennünket — jelzi levelében Molnár János Göncről, az Északma­gyarországí Vegyiművek egy­kori dolgozója, akit volt munkahelyének vezetői fel­kerestek a lakásán. Ennek a látogatásnak a célja elsősor­ban nem az ajándék volt, ha­nem a tiszteletadásnak egy szép gesztusa. Bizonyára sokan emlékez­nek még a televízió Stúdió ’84 című adásában a már nyolc esztendeje nyugdíjas kitűnő színészünk. Fónay Márta születésnapi köszöntő­jére. A vele folytatott beszél­getés zárszavai megszívle­lendők. annál is inkább, mert „kísértetiesen” hasonló gondolatokat tolmácsolnak, mint amelyeket a hozzánk írott levelek, személyes be­szélgetések vagy keserű han­gú telefonok tartalmaznak. Ezek mind-mind intelmek a fiatalabb generációhoz: több türelmet, több megértést kérnek, egy kicsit több tisz­teletet é« megbecsülést, akár az utcán, akár a buszon, vágj’ villamoson, akár a hivata­lokban. Hasonló életérzést fogal­maz meg özvegy l^akos Ká- rolyné szerencsi olvasónk le­vele is. ” . .. az átlag öregember élete eléggé lehangoló. Mert az emberi gépezet, elkopik, a motor időnként kihagy, vagy fáradtan működik, s végül az ember teljesen kiszolgál­tatottá válik és elmagányo- sodik, hiszen kihalnak kö­rülötte azok, akikkel együtt indult az életbe. A fiatalság, bármilyen jóindulatú legyen is, sokszor nem érti meg, hogy az öreg a múltban él. és a jelen nagy részét már ide­genül fogadja. Igaz. az öre­gek megrögzött szokásaihoz nagy türelem kell. És a türe­lem elég nagy fénvúzés ma­napság. mert: a türelemhez idő kell. idő és nyugalom . . Ehhez a levélhez egyébként egy grafikát, s egy általi írt v verset is mellékelt levél­írónk. „Az öregember botra dől, lassan ballag az őszi mezs­gyén. Csak néha néz az égre föl: r gyenge szemének art a nap­fény. Az élet terhe nyomja őt Megszakad tőle. Belegör­nyed. 1 .efelé húzza már a * föld ... Csak nézi árnyékát — s a földet.” ■e Az olvasói leveleinkből való összeállítást végül egy régi óhajjal zárjuk. Jó vol­na. ha a Centrum Áruház ' nvugdíjasok számára rende-' zett akcióját a nyugdíj kéz-' - besítésének az időszakával összehangolnák (25-től 31-ig). •* végül is az ő érdekükben ia- ' dúlt ez az akció. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom