Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
_ ESZM=MAOYARORSZA@ 4 sieptsniber 12., sierdo Megszerezni és megtartani is nehéz Pályaválasztás - a Harcok oldaláról — Figyelje meg, szeptemberben már nincs óvodakérdés — mondta egyszer egy ismerősöm, aki hosszú-hosszú évek óta foglalkozik az óvodai felvételek elbírálásával. — Elrendeződnek, elrázódnak a dolgok, megnyugszanak a kedélyek. Egy darabig próbálkozik még az, akinek a gyerekét nem a legközelebbi óvodába vették fel, erről beszélnek a munkahelyen, a buszon, a boltban, de azután minden megy a maga útján, egészen a következő tavaszig. Akkor kezdődik minden elölről. .. Az óvodakérdés analógiájára mondhatnánk, hogy szeptemberben már nincs pályaválasztási gond sem. Mire a tanévnyitóra szól a csengő, megnyugszanak a májusban még igencsak magasra korbácsolt kedélyek. A középfokú iskolák tanévnyitóin lelkesen vagy kevésbé lelkesen ott vannak az elsősök. Azok is, akik simán vették a felvételt, azok is. akiknek sikerült mégis oda, abba az iskolába, arra a szakra bejutniuk, amelyet a családi ter- vezgetések kigondoltak számukra, s azok is, akik jobb híján, valahol tanulni kell alapon választották maguknak a szakmát is, az iskolát is. Elrendeződtek, el rágódtak a gyerekek. A figyelem már a következő gyerekseregre terelődik, azokra, akik majd most állnak választás előtt, mei-t végére járnak általános iskolai vagy középiskolai tanulmányaiknak. Kezdődik minden elölről — egy másik társasággal. Pedig a dolgok csak a látszat szerint rendeződtek el. Amiről viszonylag keveset szolunk, igen magas a lemorzsolódó középiskolások száma. Az elmúlt tanévben például a megye középfokú iskoláiban 1244-en hagytak abba tanulmányaikat. Gimnáziumból, illetve szakközépiskolából megközelítőleg azonos számban — az előbbiből 21.2-en, az utóbbiból 222-en — maradtak ki, a szakmunkásképző intézetet 783-an hagyták ott, míg szakiskolában 27-en szakították meg tanulmányaikat. Elgondolkoztató számok ezek (különösen azért, mert emberi sorsokat takarnak!. s kiváltképp azok. mert a vizsgálódások szerint az összes lemorzsolódók 63.5 százaléka elsőéves korában hagyja félbe tanulmányait. Az indulásnál a legszámottevőbb a kudarc, ami fakadhat a szakterület nem kellő ismeretéből is. de okozhatja a nem megfelelő átirányítás is. Köznapi nyelvre lefordítva nagyon sok gyerek választ úgy iskolatípust, hogy nem veszi figyelembe képességeit, tudását, ami persze adódhat nemcsak a szülői ráhatásból (sok gyereket közepes tanulmányi eredménnyel 1« gimnáziumba késztetnek a szülők!, hanem kényszerűségből is, mert nincs szakközépiskola a környéken, nem vették fel a gyereket valamelyik divatos szakmára. De a gyenge tanulmányi eredmény miatti tömeges lemorzsolódás jellemző az úgynevezett hiányszakmákra is. Ahová ugyanis nem jelentkéznek a gyerekek, ott kényszerű-kelletlen, de megal- kusznak a tanulmányi követelményeket illetően, s válogatás nélkül felvesznek mindenkit, akit sikerül rábírni, hogy oda menjen. Csakhogy végül is a szakmai követelmények függetlenek tőlünk, s végső soron függetlenek attól is, hogy éppenséggel divatos-e az adott .szakma avagy nem. Kedveszegetten (hiszen csak muszájból választotta a gyerek, csakhogy' ne lé- buskázzon el egy esztendőt!, kis tárgyi tudással pedig lebírhatatlannak tűnik az akadály. A vizsgálódások tapasztalatai azt mutatják, hogy döntően a gyenge tanulmányi eredmény és a szakmától való elidegenedés játszik szerepet a lemorzsolódásban. Ezenkívül a családi okok és az iskolatípus-váltás számottevő még, ez utóbbiban többnyire a szakközépiskolát cserélik fel szakmunkásképzőre hasonló szakmában. A lemorzsolódás döntően azokat az iskolákat, szakmákat sújtja, ahol egyébként is beiskolázási gondokkal küzdenek. És ez talán természetes (vagy inkább egyenes következmény'), ami összefügg azzal is, hogy általában csak nagyon kevés szakmát ismernek az általános iskolások. Jó, ha a jelentkezési lapon első helyen megjelölt szakmáról tájékozódnak, s mivel az elutasítás lehetőségével többnyire sem a gyerekek, sem a szülők nem számolnak, nem hangolódnak át más szakterületre. Ezt látszik igazolni, hogy a második helyen jelölt szakmákra felvettek között magasabb a lemorzsolódás,' mint azoknál, akik végül egy harmadik szakmát kezdtek el tanulni. Az igazság azonban akkor teljes, ha azt is elmondjuk, hogy a bányászat, a gépgyártás, a villamosgép- és villamosenergia-ipar, valamint a növény- termesztés és az élelmiszeripar területén a legjellemzőbb a szakmától való elidegenedés — s köztudomású, hogy ezekre a szakmákra a legnehezebb tanulókat is beiskolázni. Megszerezni nehéz, de megtartani is a tanulókat. Ez pedig már nemcsak az adott iskola, az adott ipari háttér gondja is — ezekre a gyerekekre ugyanis aligha számíthatnak, noha számítanak. De ami ezen till is elgondolkoztató — csak a kimaradók, a lemorzsolódók egy részéről (és nem is nagyobbik részéről! tudjuk, hogy n® lett a sorsuk. Azt, hogy a következő évben újra próbálkoznak eredeti elképzelésük szerint, ami inkább a lányokra jellemző, vagy szakmunkásképzőre váltják át a szakközépiskolát A többség elrázó- dik valahol. Pedig ha nyomon lehetne követni őket — és erre a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet kísérletet tett és tesz —, ez javítaná, javíthatná a pályára irányítást, több eséllyel találhatnák meg helyüket a gyerekek-fiatalok a választott pályáin. Egyrészt megfontoltabban döntenek mar a fiatalok egy fiaskó után, másrészt az elméletigényes, de valamiért kevésbé ismert, népszerű szakmákra is jobb képességű gyerekeket lehetne talán beiskolázni. Nyilvánvaló, hogy a középfokú iskolákból igen magas számban lemorzsolódó gyerekek mellett nem mehetünk el szótlanul és tétlenül. Amire feltétlenül figyelmeztetnek ezek a számok, az az, hogy az adott iskolatípuson túlmutatóan van jelentősége a pályairányításnak, a pályaválasztásnak. Felelőssége, ha úgy tetszik. S bár az okok lényegesen sokrétűbbek, ezúttal egyet hadd emeljünk ki. Azon a társadalmi szemléleten is változtatni kell, amely a vágyakra, s nem a tényleges képességre teszi fel a gyerek jövőjét. Ne feledjük. A ^mostani nyolcadikosok között már vannak, akik — bár most kezdődött a tanév —, már voltak pálya- választási látogatáson valamelyik üzemben. , Csaiorás Annamária Pótjelentkezés a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára 'M Honvédelmi Minisztérium pótfelvételit hirdet 1984. november 15-i beiskolázással azoknak a fiataloknak, akik a dolgozó népünk fegyveres szolgálatát hivatásuknak választják és a Magyar Néphadsereg repülőgép-vezető és helikopter-vezetői tisztjei, valamint fedélzeti lövész tiszthelyettesei kívánnak lenni. 1. A jelentkezés feltételei: — magyar állampolgárság; — feddhetetlen előélet és erkölcsi-politikai megbízhatóság; — hivatásos katonai szolgálatra való egészségi és alkati rátermettség; — katonai főiskolára (repülőgép-vezető és helikoptervezető szakra) érettségi bizonyítvány ; — tiszthelyettesi iskolára, legalább általános iskolai 'Végzettség; — 23. évnél nem magasabb életkor. 2. A katonai főiskolára és tiszthelyettesi iskolára jelentkezők a szükséges okmányokat (október 10-ig) a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságtól (Miskolc I., Álmos n. 16.) szerezhetik be és kitöltés után azokat oda kell visszajuttatni. A jelentkezési okmányhoz csatolni kell: — saját kezűleg írt önéletrajzot; — katonai főiskolára jelentkezőknek, érettségi bizonyítványt; — tbc-gondozóintézet által kiadott, 3 hónapnál nem régebbi mellkas röntgener- nyő-fényképet. 3. A jelentkezők fel-o ért elü~ bei kéthetibe n) Kilián György Repülőműszaki Főiskolára, ahol repülőgép-vezetői, helikopter- vezetői szakon kapnak kiképzést; b) a Magyar Néphadsereg tiszthelyettesi iskolára, ahol fedélzeti lövész szakon kapnak kiképzést. A jelentkezők pótfelvételi vizsgán vesznek részt, melynek pontos időpontjáról 10 nappal korábban értesítést kapnak. A felvételi vizsga egészségi és pszichológiai vizsgálatokból. fizikai képességvizsgálatból, valamint bizottsági beszélgetésből áll. A jelentkezők iskolai bizonyítványukat és munkakönyvüket hozzák magukkal. A katonai főiskolán a tanulmányi idő 4 év, tiszthelyettesi iskolán 2 év. Tanulmányi év kezdete: Í984. november 15. Pályázati hatráidő: 1984. október 16. Ma est© a képernyőin A 2H, miskolci tévéfeszti- vólon mór lóthotta a közönség kis hányada, ám országos bemutatásra ma 20 óra 15-kor kerül a második műsorban az MTV KISZ Kísérleti Stúdiójának tévéfilmje, az Országos tél, amelyet Ora- vec János és Varga Rudolf írt, és az utóbbi rendezett. A film Miskolc környékén, bükki bányatelepen játszódik, a második világháború utolsó időszakában. Központi alakja Mertzer, az orvvadász, akit Pataki János leninvárosi festőművész játszik. Ö látható képünkön középen ifj. Szabados Ambrussal. Rajtuk kívül számos helybeli látható kisebb-nagyobb szerepben a filmen. A film rendkívül érdekes drámai életkép a Bükk és a bányavidék 1944-es telének életéből. Országos tél zett. létezik, s változatos A-z elmúlt negyven ész- tendő fővárosi es vidéki színházi életének kiemelkedő eseményeiről gyűjtött össze kiállítási képsorozatot a Hatvani Galéria. Az ösz- szeállítás lényeges momentumokat sűrít. Felvillantja a háború után újjászülető Nemzeti Színházat, közli az első bemutató plakátját, a Major Tamás rendezte Bánk bánt, amelynek címszerepét Abonyi Géza alakította, s Tiborc a felejthetetlen Barters Gyula volt. A felszabadulás utáni első premier a Nemzetiben 1945. április 2$~ én zajlott le parádés szereposztással. Külön tárló mutatja be az egytkori Biaha ! Lujza téri Nemzeti Színház épületének emlékeit, oszlop- főit. A kiállítás felöleli az elmúlt évtizedek minden je- i; lentős magyar színházi eseményét, a videkli színjátszás eredményeit, emlékezetes bemutatóit mindmáig. Ez a Hatvani Galéria hr*r- madik színháztörténeti kiáV- lításá, amely a íel&zabacm- lástól számított negyven évadot öleli föl, szinte a teljes repertoárt. Kultúránk egyetemessege deriil ki ebből, mély patriotizmusa egyben. A katalógus előszavában Cenner Mihály közli az impozáns adatokat. E hazában mintegy száz színház lótecélkitűzéseivel, felkészültséggel képes arra, hogy közvetítse a hazai és az európai dráma minden fontos üzenetét. Lenyűgöző,' hogy négy évtized alatt, mintegy 15 ezer produkciót mutattak lje őrzött hagyományok és megújított társulatok közreműködésével. Az értékőrzés es hagyományteremtés szép példája nemcsak az 1959-ben felújított Szegedi Szabadtéri Játékok, melyre több kontinens színészeit hívták a Tisza-parti városba, hanem V $> i Bilicsi Tivadar portréja — Kelemen Kristóf alkotása az egri Agria Játékszín, * szentendrei Theátrum, a szombathelyi Isis szentély operaelőadásai, a soproni barlangszínház, a nyíregyházi, zalaegerszegi színház egész tájegységnek színházi kultúrát nyújtó eseményei. Az idén először rendeztek előadást a Hatvani Szabadtéri Játékszínben, amely szorosan kapcsolódik e színháztörténeti tárlathoz. Leleményes ötlet, hogy a kiállítás keretében, mintegy részeként bemutatják Kelemen Kristóf szobrászművész színészportréit. Mondhatjuk: egész galéria ez az egyedülálló szoborsorozat. Mennyiségben, minőségben egyaránt. A szorgalom, a hűség és a pontosság, a tehetséggel párosulva eredményezi Kelemen Kristóf művészi értékeit. így marad fontos szobrász! nyomként üzenet a többi között Horusitzky Zoltánról, Simándy Józsefről, Béres Ferencről, Ruttkay Éváról, a magyar színészet nagy egyéniségeiről. Különösen megkapó Bilicsi Tivadar portréja, akiben nemcsak egy embert, egy nagy komikust mintázott meg a szobrász. Ennél többel. Magát a színészt, a színészet bajazzós sorsát, a könnymosoly, a fiájdalom-öröm egységét. I,. M. B eberrwSt génáTlarf kfn'S^dik a repedezett tarlón. Azt kell mondanom, az ekefejek most nem szántanak, roppant darabokban szakítják-tépik a kőkemény földet. A szél éppenhogy lengedezik, északról délnek tart. Nincs ennél pocsékabb szél, mert a vele egy irányban haladó traktort úgy elborítja a por, látni alig lehet — a sebes járású szél laposan tartaná, nem hordaná be a fülkébe. A felvert por az országúira is „elfüstölög’”. Az ember zavarba jön. Most mit tegyen? Nyomja meg a gázpedált, vagy taposson a fékre? Néhány tíz méteren a látási viszonyok rosszak, tehát tessék lassítani. Már jó előre feltekertem az ablakot, de az nem jutott eszembe, hogy lezárjam a levegőző nyílását. Csajt úgy ömlik be a por, bele a szemembe, orrom ba. Hatvannal haladok, s ennél a sebességnél a gépjármű másodpercenként 16 métert tesz meg, tehát csak néhány másodpercig tartott utam a porfelhőben, mégis prüszkölök tőle. Ha nem szippantok bele ebbe a mesterséges ködbe, nem gondolnék a traktorosra, legfeljebb csak úgy, nagy általánosságban elmélkednék szakmája nehézségeiről. Hát, istenkém, minden foglalkozásnak megvannak a maga ártalmai. Megállók a föld végénél, «tool fosdulm fog. Á saemélygépkocsi mégiscsak jobban szigetelt, mint a legkorszerűbb traktor. Hogyan festhet ez az ember? Félrehúzódom, el a por út- jából. Bár sietős a dolga, hiszen normálhektárra fizetik őket, csak szán rám néhány percet. A férfi észrevesz. Megáll. Nyitja az ajtót. Kérdőn mered rám. Köszönök. Krákog, torkát köszörüli, köp egy nagyot — mintha sárgalacsin röppent volna ki a száján; vályog az a javából. — Bántotta orromat a por — próbálok kedélyeskedni. Nem tudom megállapítani, pirosképű, vagy napbarnította — szürke, egyetlen szürkeség az egész ember. Elvigyorodik. — Jelentsen fel, hogy szántáskor nem locsolok. Előveszi demizsonját. Hosz- szan öblögeti a száját, gar- galizál, kispricceli a mocskos vizet. Iszik. — Nem szeretnék a bőrében lenni — mondom szánakozva. Olyan jóízűen kezd nevetni, hogy nekem is megjön hozzá a kedvem. Szebbnél szebb kifejezések lódultak volna nyelvemre a traktoristák „hősies küzdelméről” mindennapi kenyerünkért, de egy ilyen vidám embernek nem szabad „szépe le gni”. — Pocsékul nézne ki a* én bőrömben! Az a szép fehér inge, a gatyája ... Nem fordulna velem egyet? Ha beállók, fizetek magának egy üveg sört, „alágyújtósnak” egy féldecit. All az alku?! Nem áll, de a beszélgetés már megindult. — Régi fiú vagyok a „bakon” — szól megcsendesed- ve, s hogy értsem a szó jelentését, megveregeti az ülést (nem tudhatja, hogy egy kapaunt paraszttal áll szemben). Tekintete elrévedezik. — Még „kormoson” kezdtem. Hát az kész állatkínzás volt ilyen porban. Maga azt el se tudja képzelni. Ezek a mostani gépek ... uram, ezeken leányálom dolgozni. A por kutya portéka, csak beszemtelenke- dik ebbe is. Amikor este a zuhany alá állok, nézné meg azt a vizet; jó, hogy el nem dugul a lefolyó. Hogy menynyi port hazahordtam én már! K í váncsiskod om; — Lottózik? — Mint mindenki. — És nyerni is szeretne! — Noná! — És még mit’ szeretne igen-igen nagyon? A mosoly eltűnik porfestéke alatt. Kihajol a gépből, felnéz az égre — hangja esdeklő fohász: — Essen éjszaka olyan eső, hogy a kis emberek állva igyák a vizet! Gulyás Mihály