Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-12 / 189. szám

\ 1564. augusztus 12., vasárnap ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 5 Autójavítás O Kockázatos (de sikeres) ösztönzés O Az ügyfél szerzi be... O Miben érdekelt a raktáros? A Kazincbarcikai Autója­vító Vállalat már harmadik éve önálló vállalatként, szer- vizelési joggal és széles kö­rű szolga, «atásaival áll a la­kosság rendelkezésére. — A vglt A FIT Tröszt utolsó előtti beruházásaként 50 millió forintért épült ez a szerviz. Három évvel ez­előtt nyitottunk, hogy meg­valósítsuk az akkori koncep­ciót, miszerint legalább 30— 50 kilométeres körzetben le­gyen egy olyan autójavító bázis, amelyik kielégíti' a környék igényeit. Miután a tröszt megszűnt, tavaly ön­álló vállalat lettünk, s azóta a helyi tanács felügy lete alatt, dolgozunk — ismerteti a vállalat rövid történetét Kovács Lajos, a vállalat igazgatója. A tröszt elképzelése yégül is az uj felállásban vált iga­zan életképessé, mert az ön­állósodott telephelyeknek fontos lelt, hogy minél több ügyfél bizalmát megnyerjék és gyors, minőségi munkával csábítsák el, ne csak a kis­iparostól. hanem akár a szomszédos autójavító válla­lattól is. Az új munkastí­lusról a következőket mond­ja a fiatal vezető: — Tanulni kell a profi- munkát. Az első hónapok­ban minden figyelmünket le­foglalta az önállósággal járó követelmények és lehetősé­gek részletes megismerése. Legtöbb energiánkat az ügy­felek bizalmának elnyerésé­re fordítottuk, hiszen meg­rendelésük nélkül az új szervezeti rendben nem tud­ja fenntartani magát a cég. Gyorsan változik tehát a szemlélet az állami autójaví­tó szervizekben. Néhány ev­vel ezelőtt még annak is örült az autótulajdonos, ha „hálapénzért” elvállalták ko­csijának gyors és minőségi javítását. Ehhez most nem kell csúszópénz, csak az, hogy nála javíttassanak. Persze, nem ennyire egyszerű a do­log, mert nem minden a szervizen múlik ... — A vállalat, is olyan gon­dokkal küszködik, mint az országban a legtöbb önálló kisvállalat — magyarázza a vezető. — Mivel az átszer­vezéseket a mi esetünkben sem előzte meg az alkat­részellátó cégek megtelelő, az új feltételekhez alkalmaz­kodó szervezeti átalakítása, bizony súlyos anyag- és al- katrészgondok akadályozzák a munkát, teszik próbára az ügyfelek türelmét. Kevés a jó szakemberünk; elmentek, mert a korábbi szervezeti rendben nem tudtuk megfi­zetni őket. — Es most? — Üj anyagi ösztönzőrend­szert dolgoztunk ki., Bevezet­tük jiz egyéni, illetve a pá­ronként! ösztönzést. Karto­non vezetjük, hogy a dolgo­zók milyen értékű munkát végeztek, mennyit termeltek havonta. A végelszámoláskor kimutatjuk az egyéni, illet­ve páronkénti javítások havi értékét, s ennek 20 százalé­ka illeti meg a dolgozót. He­tedik hónapja folyik a kí­sérlet, nagyon ió eredmény­nyel, hiszen 30 százalékkal növekedett a dolgozók telje­sítménye. Domonkos Ferenc egy éve dolgozik a vállalatnál. Kis­iparostól jött a szervizbe. — A kisiparosnál jól ke­restem. de nem • volt szabad időm. Ha van megrendelés, itt is jó pénz „jön össze” ha­vonta. Júliusban például tíz­ezren fölül kaptam. — Elégedettek, az új bére­zési rendszerrel? Egy táblához vezet. Nevek egymás alatt, mellettük sza­mok. — Húsz nap alatt 45 ezer forint értékű munkát végez- tünk a kollégámmal, Gyurán Ferenccel. Ezek szerint ed­dig lejenként ötezer forintot kerestünk, és még tíz nap hátra van. Tovább böngészem a név­sort és az eddig elvégzett munkák érteket. Nagyon kü­lönbözőek a produktumok: ötszáz forinttól egészen öt­venezerig. — A tábláról jól leolvas­ható, ki mennyit dolgozott... — Általában igen, de a kép egy kicsit csalóka. Nem mondom, volt olyan dolgo­zó, akinek gyengébb telje­sítménye miatt az előlegből 1000 forintot vissza kellett fizetnie, de a gyakorjbb az, hogy anyag- és alkatrészhi­ány miatt nem tudunk dol­gozni. — Nemegyszer előfor­dult, hogy az ügyfelet küld­tük el alkatrészt keresni, mert nekünk nem volt. Szé­gyelltem magam — meséli szenvedélyesen Király Fe­renc, aki két évvel ezelőtt jött a szervizbe. — Mondja meg, vissza fog jönni javít­tatni ez az ember? — Ennyire rossz az ellá­tás? — Itt sokszor akkor sincs anyag, amikor egyébkent más műhelyekben, vagy a kisiparosnál van. Az a baj, hogy az anyagbeszerzők nin­csenek érdekeltté téve. Ne­kik mindig egyförma a pén­zük, ha van alkatrész, ha nincs. Sokszor mi szerezzük be az anyagot. Kérdem én, akkor minek a raktáros? — Egy képzett anyaggaz­dálkodóra lenne szükség, aki előre számolna, hogy miből mennyit kell beszerezni — veszi vissza a szót Domon­kos Ferenc. — Aki a szak­mában dolgozik, az tudja, hogy honnét és milyen mó­don lehet megvenni a leg­fontosabb alkatrészeket. Te­gyék érdekeltté, mert akkor beül az autóba és a föld alól is elókeriti a szükséges dol­gokat. Köntös Gyuláné évek óta raktárvezető, így valószínű­leg tisztában van a beszer­zésnek nem a megrendelés útján történő módjaival is. — Bizonyára ismeri áz ,,al­katrészlelő’’ helyeket. A sze­relők mégis panaszkodnak. Talán az a baj. hogy a rak­táros nincs érdekeltié téve? — Tudom, hogy zsörtölőd­nek a szerelők, de ha érde­keltté lennék téve, akkor sem tudnék hiánycikket be­szerezni. — Pedig tvtn alkatrész, mert a kisiparosoknál áltálá­ban leltet kapni. — Hát ez az — veti köz­be —, a kisiparosnál van, nálunk nincs. Ók honnan ve­szik? — Honnan veszik? ... — Ezt kérdezem én in — mondja bosszúsan. — A kisiparos tudja., hol lehet megvenni. Az anyag­beszerző nem? — Mi is tudjuk, de Te­lünk nem állnak szóba, mert mi nem tudunk nekik csúsz­tatni ! — Kiknek? Nem válaszol. Egy füzetet vesz elő, belelapoz. Mondja, hogy a múltkor megrendelt 45-féle alkatrészből csak hat­félét kaplak meg. Sokszor már nem is adja fel a ren­delést a kerecsendi raktár­nak, inkább kocsiba ül és elindul az anyagok után — vagy talál valahol, vagy nem. Ez nem megoldás, de az sem, hogy a raktárosnak semmi sem érdeke. Üjraés újra találkozunk a félmeg­oldásokkal, amikor a folya­mat egyes részelemeit kor­szerűsítjük, nng más fontos elemeket változatlanul ha­gyunk; i utána csodálko­zunk, hogy a végeredmény nem változott a korábbihoz kepest. Hiába akar többet keresni a termelésben köz­vetlenül részt vevő dolgozó, ha a kiszolgálóknak nincs lehetőségük több fizetéshez jutni. A vállalat igazgatója ismeri ezeket a gondokat, s mint mondja: a szerelőkkel együtt olyan időkről álmod­nak, amikor nem mások ma­nipulációja, hanem a szere­lőműhelyben nyújtott telje­sítmény határozza meg mun­kájuk valódi értékét. Fónagy István Ügyelet az Agrokernél (Folytatás az 1. oldalról) megkezdődtek a telefonálá­sok Budapestre. Szegedre, Kecskemétre. Sikerült meg­szerezni az alkatrészt, és így ez a műszaki hiba csak egy nap kiesést okozott a vesz­teglő munkagépnek. ' Az ügyeleti szolgálatot egészen az arátás végéig fenntartják. így hétköznapo­kon .7 órától este 19 óráig, Müg szombaton 17-ig és va­sárnap pedig 13 óráig várják a vásárlókat. Ha valakit nem tudnak kiszolgálni — mert nincs raktáron a keresett al­katrész —, akkor az orszá­gos hálózatból próbálóak meg a beszerzését. Ilyen átmene­ti hiánycikk a 8.25x20-as gu­miabroncs is. amely a te­hergépkocsik és pótkocsik üzembiztos közlekedéséhez szükséges. Ezeket megfelelő­en elosztva, előjegyzés alap­ján tudják csak kiszolgálni az igénylőknek. Egyébként jó az ékszíj- és a golyóscsapágy- ellálas. A beszélgetés végén az osztályvezető megjegyez­te: az a'tapasztalatuk, hogy azokat a gazdasagokat, ahol már a télen elkezdték a fel­készülést az aratásra, ritkán éri meglepetés. A gépek megfelelő karbantartásával, a jó felkészüléssel el lehet ke­rülni a műszaki, hibákból adódó nagyobb kieséseket. ügy Éle Jubileumhoz, érkezett a Miskolci Ipari Kiállítás es Vásár: augusztus 17-én im­már tizedik • alkalommal nyitják meg a városi sportcsarnokban. Méretei­ben és a kiállítók számá­ban is az eddigi legna­gyobb lesz a tíz napig tartó termékbemutató: kö­zel 4000 négyzetméteren 173 állami, szövetkezeti és magántermelő mutatja be áruit. Ennek megfelelően már javában folynak az előkészületek; készítik a csarnokban a standokat, a szabadtéri pavilonokat' és épül a vásárlók utcája is, ahol többek között 33 kis­iparos es 26 kiskereskedő termékei között válogat­hatnak a látogatók. CVtt lesznek a kiállítók között a megye legnagyobb válla­latai is, hogy képet adja­nak az elmúlt két év alatt megtett fejlődésükről, s egyben felmérjék a piac igényeit, meghallgassák a i nagyközönség véleményét. A X. jubileumi Miskolci Ipari Kiállitás és Vasár megnyitására augusztus 17-én délelőtt 10 arakor kerül sor. A sportcsarnokban minden négyzeíceotiméternyi helyet kihó'i- nálnak a kiállítók, még a galérián is lesi termékbemutató Ai Ésiakmagyarorsiági Állami Építőipari Vállalat a saját ter­vezésű hétvégi házát mutatja be a kiállításon Fotó: Balogh Imre Magyarország népessége 1981-tól kezdődően folyama­tosan fogy, melynek egyaránt oka a születések számának csökkenése és a halandóság emelkedése. Ezekhez a ten­denciákhoz Borsod megyében hozzájárul még a megyék közötti népességmozgás ked­vezőtlen egyen lege is. Borsod az ország kedvező népesedésű megyei közé tar­tozik. Az ezer lakosra szá­mított természetes szaporo­dási arányszám hosszú evek óta meghaladja az országost, s ehhez az 1960-as évekig tetemes bevándorlás' nyere­ség is párosult. Az 1960-as évtizedben azonban a be- és elköltözések mérlege veszte­ségessé vált. Ez a tendencia azóta is tart, sőt növekvő mértékű. A vándorlási vesz­teség az 1960-as évtizedben 6500 fő. az 1970-es évtized­ben már közel 20 000 fó volt, s az eddigi tendenciák alap­ján az, 1980-as évek vándor­lási vesztesége várhatóan ép­nél is jóval több lesz. Az úgynevezett mechani­kus mozgásból eredő népes­ségfogyást az élveszületések és halálozások egyenlegéből adódó természetes szaporo­dás 1980-ig még pótolta, a megye népessége 1980. I. hó 1-ig 809,5 ezer főre növeke­dett. Az 1970-es évtized kö­zepétől azonban a természe­tes szaporodás mérséklődik, s 1980 óta már nem eleg a mechanikus mozgás miatti .népességcsökkenlés kiegyenlí­tésére. Négy év alatt közel 9000 fővel, 800 560 főre fo­gyott a megye lakossága. A vándorlások irányára eddig az volt a jellemző, hogv a községekből — kevés település kivételével — egy­re nagyobb mértékben elköl­tözött a lakosság, ami for­rását képezte a városi né­pesség szainheií gyarapodá­sának. Az móbbi időben az elköltözők száma a városok­ban is kezdi meghaladni a beköltözőkét 1983-ban az ak­kori hét város' közül csak y kettőnek volt igen csekélv pozitív vándorlási egyenlege (Miskolcon 98. Mezőköves­den 62 fő), és a megye ván­dorlási veszteségének két­ötödét már a városok adták. A korábban több ezer fős természetes szaporodás 1983- ig 300 főre apadt. Mérsék­lődését az élveszületések és a halálozások ellentétes irá­nyú változása okozza. Az élveszületések lakosság szamához' viszonyított ará­nyát az, 1960-as évek végén es az 1970-és évtized köze­pén hozott népesedéspolitikai intézkedések megyénkben is csak átmenetileg emelték meg. A népességre számított nyers élveszületési arány­szám az 1970-es évtized ele­jei 15,8 ezrelékről 1975-ben 18 ezrelékre nőtt, ezt köve­tően évről évre csökkent, s a múlt évben már csak 13 ezrelék volt. Az élveszületés arányának csökkentése Bor­sodban is összefügg az átla­gos női termékenységi mu­tató (a nő élete során szült gyermek száma) rosszabbo­dásával. és a fiatalabb női korosztályok számszerű csök­kenésével. E két tényező ta­lálkozása felerősíti a szülé­sek számának mérséklődé­sét, ezáltal a népesség kor- összetételének torzulását. A halálozások számát és arányát a csecsemőhalandó­ság leszorítása és az életkor kitolódása egy ideig mérsé­kelte. A nagyobb létszámú idős korosztályokba tartozók elhalálozása viszont ma már növeli a halandósági muta­tót. Hozzájárul ehhez egyes magas halandósággal járó betegségek terjedése, de a motorizáció, s egyéb, nem természetes okok is növekvő számban szedik áldozataikat. Az elmúlt évben meghaltak 51 százaléka a keringési rendszer betegségeiben, 20 százaléka daganatos megbe­tegedésben szenvedett, 9 szá­zalékának sérülések, mérge­zések (öngyilkossággal együtt) okozták a halálát. Különösen figyelmeztető, hogy a férfiaknál milyen nagymértékben növekszik a/ aktív korosztályok halandó­sága. 1983-ban kétszer any nyi 30—59 éves férfi halt meg, mint például tizenöt évvel ezelőtt, s az összes meghalt férfiaknak 29 szá­zalékát képezte ez a kor­csoport, az 1968. évi SÍ szá­zalékkal szemben. Minden ezer 40—44 éves férfiból 7 —8, 45—49 évesből tiz, 50— 54 évesből 17, 55—59 évesből 25 fő meghalt. Ezek a halá­lozási arányszámok 2—2,5- szeresei az azonos korú nő­kének. A megyében a fér­fiak születéskor várható 66 éves élettartama másfél év­vel kevesebb az 1970. évinél, miközben a nőké folyamato­san nő, s jelenleg 8 évvel meghaladja a férfiakét. A népesség előzőekben vá­zolt mechanikus és termé­szetes változásai a megyé­ben élők területi eloszlását is lényegesen megváltoztat­ták. A községekből történő nagy elvándorlás közvetlenül és közvetve is csökkenti a falun élők létszámát. Az el­költözők löbbsége a fiatal korosztályokból kerül ki, ki­nek várható szülései kies­nek a községiekből, jóllehet falun az élveszületési arány még fölötte van a városinak. Ugyanakkor az ott maradók fokozatosan elöregszenek, s ez növeli a falusi népesség relatív halandóságát. A vá­rosokban — különösen azok­ban. amelyekben a beköltö­zés nagyobb tömegű — for­dított folyamat zajlik le. A népesség száma a bevándor­lókból és ázok élveszületései- böl egyaránt gyarapszik, e kedvezőbb a halálozási arány is. Az elmúlt évben a váro­sokban ezer lakosra 10,5, a községekben már 14,4 halá­lozási eset jutott. A népesség területi átren­deződésének településszerke­zeti következménye, hogy a települések polarizálódnak: szaporodnak az aprófalvak, míg egyes városok túlné­pesednek. Megyénkben ma már 10 olyan község van, ahol a népesség 100 főnél kevesebb, és további 110, amely 500 lélekszámon aluli törpefalu. Ugyanakkor a vá­rosi népesség gyorsabban nőtt. mint amilyen ütemben a városok infrastruktúrája javult.. A megye népességé­nek 46.4 százaléka élt 198S. év végén városokban. Lukács Jánosáé <hs> í I

Next

/
Oldalképek
Tartalom