Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

!904. ougijirtus 5,, vasárnap ESZAK'MAüYARQRSZAG # Formálódik a korongon or agyag. A tábor zá- I rására színes, kiégetett váza lesz belőle. A hagyományosabb festészetet művelő Fekete Istvánná. A nyolcadik encsi aíkotótáMan r Az elmúlt vasárnap újra benépesült Encsen a gimná­zium. meg a diákotthon. Megkezdte munkáját a nyol­cadik encsi országos amatőr képzőművészeti tábor. A nagy múltú tábor újabb ta­gozattal bővült az építészek­kel. akik még látogatásunk­kor nem kezdhettek munká­hoz. Tevékenységük meg is fogja haladni a tábor idő­beli kereteit. Ugyanis a Ké­vés György vezette alkotó­csoport Encs rendezési ter­ve belvárosi részének elké­szítésében működik majd közre a helyi vezetőkkel va­ló konzultáció alapján. Ez új vonása az encsi alkotótá­bornak. Egyébként a korábban ki­alakult rend szerint folyik a tábor élete Urbánné Tóth Edit táborvezető és az egyes csoportokat vezető művészta­nárok irányításával. A ko­rábbi évekhez képest hiány­zik a szobrászok markán­sabb jelenléte, akik közül viszont itt van az örökösen visszatérő diósgyőri Pléh Zoltán, aki immár nyolcad­szor jött el a táborba, mert mint mondja, otthon, Diós­győrött nincs meg a kroki- zás, az aktrajzolás lehető­sége, arra pedig feltétlenül szükség van. Most szobrász­munkát nem végez, a rajz­készséget gyakorolja. A telep életében az is je­lent némi változást, hogy az alkotások terveit előre be kell a csoportvezető taná­roknak mutatni, a kidolgo­zásra csak azután kapnak a résztvevők engedélyt, illetve anyagot. Különösen fontos ez a keramikusoknál, ahol a Sturm Orsolya vezette cso­port most már kemencével is rendelkezik, s az itt ké­szült munkákat ki is lehet égetni. A keramikusok cso­portjában van a legtöbb, visszatérő résztvevő, vagy legalábbis olyan amatőr, aki nem kezdő. Ez jelentősen könnyíti itt a munkát, nem kell mindent az elején kez­deni. Gondként jelentkezik viszont ennek a fordítottja, a Kéri Ádám vezette grafikus Pléh Zoltán az aktmodellt raj. zolja. csoportban, ahol mindössze három régi tag van jeien, és szinte mindent elölről kell kezdeni, ugyanakkor megvan a lehetősége, hogy a csoport- vezető koncepciója maradék­talanul érvényesülhessen, ne ütközzön korábbi megszo- kottságba, előítéletekbe. De itt gondot jelent, hogy vi­szonylag sok a gyakorlatlan résztvevő, ezért csak késve tudnak a rézmetszéshez for­dulni, és alighanem kevés lesz a két' hét a többségnek az érdemi munkához, még akkor is, ha van néhány ügyes fiatal, akitől sokat vár a csoportvezető. A festők csoportját immár nyolcadik éve Fajó János festőművész vezeti. Az ő sok­éves koncepciója szerint munkájuk előterében a ké­pességkeresés áll, a szín- és forma kompozíciótól, a festé­szet alfájától a síkformák szerkesztésén át a plasztika felé törekvés; annak elsajá­títása, miként lehet kilépni a síkból a térbe. A festők csoportjában is nagyon ke­vés a régi telepjáró. Ez a folyamatos képességfejlesztő munkában mintegy három­éves visszalépést jelent az alapvető fogalmak tanításá­nál, az újrakezdésnél. Ko­rábban nagyon sok érdekes és értékes dolgot készítet­tek itt, és a Fajó János ve­zette budapesti józsefvárosi kiállítóterem több program­ját is itt készítették elő, eb­ben az alkotótáborban. Pél­dául két évvel ezelőtt itt készült a „briliáns szelle­mek, közönséges anyagok” jelszavú ékszerki állítás több anyaga, amelyből egy „pa­pi rékszer” még az 1982-es londoni világkiállításra is el­került. Fajó csoportjában az újabb törekvések, a síkfor­mák szerkesztése mellett megfér a Kápolnásnyékről jött Fekete Istvánná realista festészete, vagy a váli Kár­páti József szürrealista al­kotásainak sora. Ugyanebben a csoportban dolgozik már hetedik alkalommal Tökey Péter és itt láttuk munkál­kodni a százhalombattai nép­művelő B. Nagy Rozáliát. A nyolcadik encsi tábor résztvevői mintegy 70 száza­lékban kicserélődtek, újak. A körvezető tanároknak, mint a fentiekből kitűnik, ez né­mileg gondot is jelent. Ugyanakkor hiányzik e te­lepnek, egy korábban na­gyon érdekes vonása, neve­zetesen a környezetkultúra kialakítására való törekvés, a mindennapi használati tár­gyak művészi megfogalma­zása. Ennek okát nemcsak a telep résztvevőinek változá­sában kell keresnünk, ha­nem például némely anyag, többek között a krómacél és hasonlók hiányában is. Ugyanakkor új viszont az építészek várható munkássá­ga, amely az egész Encset fogja majd hihetőleg érdem­ben városiasabbá, szebbé tenni. Borsodból alig fél tucat­nyian vannak most Encsen. A többiek az ország legkü­lönbözőbb részéből jöttek. Országos figyelem közép­pontjában áll már e tábor. Benedek Miklós Fotó: I,aczó József A modell egy szép koktuszcsokor. A szakszervezetek elemzése Hefyzeikép a megye értelmiségéről A magyar értelmiség 10 százaléka — akik a megye aktív keresőinek 20 százalé­kát alkotják — megyénkben él. Természetesen ők is szer­vezett dolgozók, szakszerve­zeti tagok és sok más mel­lett ez is indokolja, hogy a borsodi szakszervezeti szer­vek-érdemben foglalkozzanak velük. Nemcsak a munkás hétköznapok gyakorlatában, hanem testületi üléseken is, úgy, mint ahogy a közelmúlt­ban a Szakszervezetek me­gyei Tanácsának elnöksége tette. Mindezek mellett nyil­vánvaló, hogy napjainkban az értelmiség szerepe, jelen­tősége megnőtt, hiszen előre­haladásunk egyik fontos fel­tétele, hogy az alkotó mun­kás mellett az alkotó értelmi­ség, hogyan tudja kibonta­koztatni szellemi, innovációs képességeit, miképpen tudja betölteni funkcióját. Ez ter­mészetesen nem borsodi sa­játosság, hanem napjaink fontos társadalmi kérdése. Megyénk vezető szakszerve­zeti szervei alapos íelipérés alapján készítettek egyfajta helyzetképet a megye értel­miségéről. Ismertették az el­lentmondásokat, de igyekez­nek — a fejlődést gátló okok megszüntetésének szándéká­val — a megoldások módjai­ra is valamiféle receptet ad­ni. Persze olyan nehézségek­ről és olyan feladatokról van szó. amelyeket a szakszerve­zet egyedül nem tud végre­hajtani. de megoldásukat a mozgalmi munka eszközeivel elő tudja segíteni. Közismert, hogy az értel­miségi pályák tekintélye csökkent, és erről nem (vagy nemcsak) a szakszervezet te­het, de azt önkritikusan el­ismerték, hogy a szakszerve­zeti szervek nem mindig rea­gáltak kellő időben az értel­miség jelzéseire, véleményé­re. Nem tartottak lényeges kédésnek a politikánk iránt döntő többségében el­kötelezett értelmiségnél né­hol már nagy számban je­lentkező kritikáit, közömbös­séget. Igaz, hogy az érvelő, meggyőző propagandatevé­kenységben az utóbbi időben volt fejlődés: sok szakszer­vezeti aktivista, szerv igye­kezett az értelmiségi dolgo­zókkal jobban tudatosítani saját helyzetét, jelentőségét. A megyei szakszervezeti szervek által készített, ösz- szegzés (amelyet az elkövet­kezendő hetekben tovább fi­nomítanak. pontosításnak) sor­ra veszi a humán, a műszaki dolgozók élet- és munkakö­rülményeit. Rétegenként tag­lalja az eredményeket és a jobb közérzetet, az eredmé­nyesebb alkotómunka kibon­takozását gátló okokat. Csak néhány jellemzőnek tűnő dol­got említünk ezek közül: az értelmiségi szakmák közül a pedagógusok bére fedi legke­vésbé az elvégzett munkát. Egy másik gond: a humán értelmiségnél egyre gyako­ribb, hogy a szakmai előre­jutás háttérbe szorítja a moz­galmi, politikai munkát. A megyénkre jellemző, hogy legmagasabb a műszaki, köz- gazdasági és agrárértelmiség száma. A műszaki értelmiség különféle — elsősorban anya­gi — körülmények hatására pozícióra orientált. Mit je­lent ez? Többek között azt, hogy nem akkor tud többet keresni, ha újat hoz létre, ha alkot, hanem ez attól függ, milyen nagyságú csoportot irányít, milyen beosztásban dolgozik. Ez alapvetően * műszaki értelmiségre vonat­kozik: megyénkben az agrár­értelmiség helyzete, munka- körülménye, anyagi és erköl­csi elismerése kedvezőbb. Persze mindezekről nem­csak beszélni kell — utalt rá az SZMT elnökségének ülésén az egyik vezető tiszt­ségviselő —, hanem tenni is. Mit tud tenni a szakszerve­zet? A tények megállapítása, a helyzet felmérése csak kez­dő lépése egy olyan folyamat­nak, amely segíti a problé­mák megoldását. Egy biztos: a szakszervezeti szerveknek a jövőben még hatékonyab­ban kell hozzájárulni ahhoz, hogy az értelmiség eredmé­nyesebben töltse be hivatá­sát, teljesítse a társadalmi munkamegosztásból rá háru­ló feladatokat és javuljon munkájuk megbecsülése. A politikai, mozgalmi munka eszközeivel segíteniük kell olyan légkör kialakítását, amely támogatja, elismeri, serkenti az alkotómunkát. Erre megvannak a megfe­lelő irányelvek, többek kö­zött a párt Központi Bizott­ságának elmúlt év októberi állásfoglalása, melynek nyo­mán nemcsak az illetékes pártszervek, hanem a szak- szervezetek is elkészítették feladattervüket. A műszaki, közgazdasági értelmiség je­lentős része elégedetlen a szakszervezeti munka szín­vonalával, a réteg érdekkép­viseletével, érdekvédelmével. Az értelmiség általában for­málisnak látja a demokra­tikus lehetőségeket, a propa­gandát nem tartja elég őszin­tének. A Központi Bizottság állásfoglalásától nyíltabb, korszerűbb, az élethez job­ban igazodó, a véleménye­ket jobban figyelembe vevő szakszervezeti, mozgalmi mim kát várnak. Megyénk szakszer-veret! szervei azon töprengenek, hogy itt helyben mrt kell és mit lehet tenni azért, hogy jobb legyen a helyzet. Szám- bavették, felmérik a szak- szervezetek "lehetőségeit. Ja­vaslatokat, ajánlásokat ké­szítenek nemcsak „házon be­lül”, hanem más szerveknek is. Mindent megtesznek az elkövetkezendő időben azért, hogy a korántsem rózsás helyzet pozitívan változzon, és nemcsak az értelmiség, hanem mindannyiunk érde­kében. Petra József Kis Jankó Bori-díjasok Madarak és virágok Az űri hímzés újszerű fel- használásáért, a népművészeti hagyományokba illesztéséért kapta meg a Kis Jankó Bo­ri-díjat a miskolci Füzér Bé­lámé népi iparművész. — Amióta él ez a pályá­zat, mindig részt vettem raj­ta. Talán azért, mert kell egy fórum, s én ilyennek tartom ezt a pályázatot, ahol lé­mérhetem,' jó úton járok-e, vagy eltéveiyedtem valamer­re. Amikor megkaptam az ér­tesítést a díjról, két napig nem tudtam, mi van ve­lem ... — Mikor kezdődött ez a szerelem? — Polgári iskolás korom­ban. Tanárnőm, Szabó Ida fedezte fel a rajzkészsége- met, azt, hogy szabadon raj­zolok. Egyébként ma is ter­vezni szeretek. Tizenhárom évesen egy nagy írásos terí­tővei nyertem egy országos pályázaton . .. — Régebben az amatőr dí­szítőművészeti mozgalomban tevékenykedett, most kisipa­ros ... — Arra gondol, hogy nem ellentmondás-e ez? Én sze­retem annyira a népművé­szetet, hogy kikössem ma­gamnak. csak a tiszta nép­művészetet terjesszem. Ezért is veszek változatlanul részt a pályázatokon,.. De mint az Országos Kézműves Tanács tagjának, kötelességem is, hogy figyeljek erre. Sajnos, valóban nagyon sok „felhí­gult népművészettel” lehet találkozni az ajándékboltok­ban. — Tervei? — Tanárnőm, akiről már beszéltem, a kisgyőri jegy­kendőket gyűjtötte. Szeret­ném egyszer feldolgozni ezt az anyagot. Ez az egyik. A másik pedig, hogy ahogy ed­dig is, ezután is. egy-egy napon, teljesen díjmentesen, foglalkozzak azokkal, , akik tanácsért hozzám fordulnak, akik érdeklődnek a népi dí­szítőművészet iránt. — Van kedvenc motívu­ma? — A madarak. A díjnyer­tes munkáimba is „beloptam” néhányat. Ahogy Füzér ‘Bélánénak a madarak a legkedvesebbek, úgy a matyó hímzést tartja a legszebbnek a világon Su­gár Lászlóné, a Matyó Há­ziipari Szövetkezet tervezője. Érthető, hiszen ebben nőtt fel. édesanyja a szövetkezet első tíz dolgozója között volt. — Az ő hímzései között nőttem fel. Rajzkészségem is volt, így szinte természete­sen vezetett az utam a szö­vetkezetbe. ahol, ezt meg kell mondanom, szinte so­hasem voltak olyan lehető­ségeink, mint mostanában. Felfigyelnek minden képes­ségre, segítik az újat. — Ami nem lehet köny- nyű. hiszen a matyó hímzés az egyik legismertebb. Egy­általán, miben lehet újat hozni? — Újat mindig lehet ta­lálni és csinálni is, hiszen a régi motívumokat mindenki saját elképzelése, ízlése sze­rint rajzolja fel. És mások a követelmények is, más a hasz­nálati értékük. — Mióta dolgozik a szö­vetkezetben? — Huszonöt éve vagyok, a tagja. De ez életem egyik legsikeresebb éve. Jubiláltam mint tag, megkaptam a Kis Jankó Bori-díjat, ezt a na­gyon szép kitüntetést és rö­videsen új lakásba költö­zünk. S ami nem mellékes, alkotómunkát végezhetek. Kell ennél több? — Tervei? — Szeretnék sokat gyűjte­ni. régi dokumentációkat ta­nulmányozni és olyan mun­kákat tervezni, amelyekben nemcsak én gyönyörködöm, hanem azok is, akik haza­viszik majd őket az ottho­nukba. Csutora* Annámért»

Next

/
Oldalképek
Tartalom