Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

19M. augusztus 1., szerda

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

A szüretelő otthon maradt

Kajsziszüret Göncön

Rakodás a híitővagonba. Az idén a fagy, s a jégesők következtében csak hat-nyolc vagon étkezési gönci kajszi utazhot

Madaras László, a gönci Kossuth Termelőszövetkezet kertészeti ágazatának vezetője óvatosan fogalmaz:

— Szó, ami szó, a bérlőink aligha elégedettek ...

Már a látvány is ezt igazolja. Tavaly élénk színű sátrak tucatjai, totyogó bográcsok. parkoló személygépkocsik. ládahegyek jelezték a göncruszkai gyümölcsösben a nagy termést. Most minden harmadik sorban, ha lehet valakit találni. Vagy valamit, hiszen a gyümölcs is csak itt-otl sárgállik. Az ágazalvezelő:

'— Ez van; Az elmúlt év 220 tonnája helyett, jó ha ötven-nyolcvan tonna kajszit gyűjthetünk ládákba. Volt olyan bérlőnk, aki el sem jött szüretelni, mert egyszerűen nem tudott mit szedni. Tavaly egy hétig tartott a betakarítás, idén kél nap alatt befejeztük. A tavaszi fagyok, a jégverés egymillió forint árbevételtől fosztották mgg a szövetkezetei, a bérlők pedig, mondjuk ki őszintén. meglehetősen csalódottak.

Fény után az árnyék. A kajsziról azt tartják, hogy igazán jól minden ötödik évben terem. Két évben közepes termést ad, s két évbén legfeljebb levelet lehet szüretelni a fákról. Tavaly, amikor a szövetkezet ezt a korszerűtlen ültetvényét bérbe adta, a 152 vállalkozó és családja nagyra értékelte a szövetkezetét, hogy nem remélt ezresekkel duzzaszthalta pénztárcáját. Az idén már kevésbé elégedettek, de talán jobban megértik a közös gazdaság indokát, hogy miért adta bérbe bizonytalanul termő gyümölcsösét. Madaras László széttárja a kezét:

— Nem csináltunk abból titkot, hogy a kajszi a legérzékenyebb, legkockázato- sabban ’ termő gyümölcs. Egyszer jól terem, egyszer nem, de átlagban,, vállalkozói szinten meghozza a biztos — es nem az indokolatlan — nyereséget. Tudják ezt bérlőink is. mert senki nem kérte szerződésének felbontását.

Horváth József meglehetősen unottan osztályozza méret alapján a gyümölcsöt:

— Hát éppen nem repesünk az örömtől. Kollégámmal. tanártársammal, Török Jánossal együtt, az idén vállalkoztunk először erre a bérleti formára, s rögtön rá is fizettünk. Nekem talán a benzinpénz visszajön, de neki, hiszen távolabb lakik, aligha. A pletykák tíz-, tizenötezer forintos jövedelmet rebesgettek, s lett helyette háromezer. Nem nagyon vigasztal bennünket, hogy tavaly több termett. De talán jövőre. Az idei

a határon túlra, nyugati exportra.

vállalkozásunkat pedig felfogjuk egy nem is rosszul sikerült kirándulásnak, ahol jól kimozogtuk magunkat.

Ez a helyzet az egész tájkörzetben? Vaskó István, a ZÖLDÉRT gönci kirendeltségének vezetője:

— Valamivel jobb. A fagy

és a jég elsősorban a szövetkezet ültetvényein okozott nagy kárt. a kistermelők elégedettebbek. Sok lesz a csak ipari feldolgozásra alkalmas gyümölcs, s várhatóan étkezési célra csak hat- nvolc vagont exportálhatunk. Kár, mert az idén jó a piac, s az átvételi árat is emel- , hettijk. • .................... ....

P

uskás ,József, a Hungaro- fruct termelési csoportvezetője:

— Azért mintegy kétszáz- kétszázötven tonna ipari gyümölcsöt is megpróbálunk exportálni. Az idén a „rosszban” még jó ez a hűvösebb időjárás, mert az éjszakai lehűléseknek köszönhetően a szüret ideje két hétre elnyújtható. Tavaly hiába volt sokkal nagyobb a termés, a rekkenö meleg két nap alatt beérlelte a gyümölcsöt, ami szintén minőségromlást okozott. Nagyon elkelne itt Göncön egy száztonnás hűtőtároló. A szárazjeget ugyanis Répcelakról, a „vizeset” pedig Gyöngyösről szerezzük be. s van. amikor egy teli vagon helyett ez utóbbiból csak a fele érkezik. A többi útközben elolvad. Világos, hogy a hűtőtér hiánya akadályozza az exportot, nem tudjuk úgy eltartani a kajszit, hogy annak minősége ne romoljon. Az exportőr ..pedig., a folyamatos hütőláncot, így . a három, négy Celsius-fokos elöli ütést is megköveteli.

Nem új igény ez, nem új kérés, amelynek teljesítését meg kellene fontolni, hiszen a gönci tájkörzet termése ’évről évre százmillió forintot képvisel;

— kármán — Fotó: Morvay Tamás

Török János és családja osztályozás közben. A göncruszkai barackosban háromezer négyzetméteres terület művelését, szedését vádolták el, a megtermett kajszi értékének fele az övék.

Leninvaros

Segítség a

Háztáji operatív, bizottság támogatja többek között Le- ninv,árosban a háztáji és kisegít#. gazdaságok munkáját. Igyekeznek összehangolni a termeltetésben és felvásárlásban érdekeltek szempontjait. és segítik á kistermeléssel kapcsolatosan megjeleni új jogszabályok adta lehetőségek kihasználását, elsősorban az állathizlalás, valamint a zöldség-gyümölcstermelés fokozása érdekében.

A , tanács szakembereivel együtt igyekeznek javítani a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének anyagi és eszközellátását, valamint az általuk termelt áruk felvásárlását.

Lep in városban, immár rendszeressé váltak a HNF, a TIT ;r művelődési központ, valamint a Szőke Tisza Me- •/.j-jazd-sági Termelöszövel- ’ e; szervezésében lezajló mezag zdasági témájú előír i'ázatok.

■ rolyamatoáan ellenőrzik az illetékesek a kiskereskedelmi egységekben forgalomba hozott vetőmagok, műtrágyák, növényvédő szerek, mezőgazdasági kisgépek és kézi szerszámok választékát. E cikkekből az ellátás tovább javult ebben az esztendőben. Az igényeket — »•löbiirgonya kivételével —

háztájinak

vetőmagokból, műtrágyákból, növényvédő szerekből megfelelő színvonalon sikerült kielégíteni. Tovább javította a háztáji gazdálkodók eszközellátottságát a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kezelésében megnyílt kölcsönzőboll.

Zöldség- éa gyümölcsfelvásárlással valamennyi le- ninvárosi élelmiszerüzlet foglalkozhat, ahol a kistermelők állal felkínált mezőgazdasági termékek felvásárlását folyamatosan végzik. Ezek a kiskereskedelmi egységek az első fél évben közel kétmillió forint ér tékű mező- gazdasági terméket vásároltak fel, viszonteladás céljából.

Tovább javította a kistermelők értékesítési feltétel- rendszerét a városközpontban az elmúlt év tavaszán megnyitott piaccsarnok,

amely kulturált feltételeket biztosít az áru értékesítéséhez. s ez a forgalom növekedésén érezteti is hatását.

Segítség a kistermelőknek, hogy a Szőke Tisza Termelőszövetkezet két mezőgazda- sági szakembert foglalkoztat, akiknek feladata kizárólag a kistermelőkkel kapcsolatos teendők ellátása.

Fém- vagy betonsiló?

A betakarított kenyérgabona nagy részét korszerű silók fogadják magukba. Az ilyen tárolóval szemben általában a következő követelményeket támasztjuk: szilárdság és merevség, korrózióállóság, légmentesség, korszerű építés és szerelhetőség, megfelelő technológia, üzemeltei ési lehetőségek és gazdaságosság. A siló szilárdsági szempontból akkor a legkorszerűbb, ha kizárólag any- nyi anyagot használnak fel megépítéséhez, amennyit a terhelés és a tervezett élettartam indokol. A silóknál az átmérő és magasság aránya legalább 1:3, de a toronysilóknál akár 1:6—1:7 is lehet. A siló anyaga fém, vagy vasbeton szokott lenni. Az arányokból kitűnik, hogy toronysilót gazdaságosan csupán vasbetonból lehet építeni. A fém természetesen élettartam szempontjából sem versenyezhet a vasbetonnal (annak ellenére, hogy a fém élettartama megfelelő felületvédelemmel lényegesen meghosszabbítható.)

Egyedülálló silótornyot nem készítenek vasbetonból. A fajlagos telepítési költségek az építési technológia jellegzetességei miatt ugyanis nagyobbak, mint a fémsiló költségei. A vasbetonsiló építésé bonyolultabb, és drága technológiát igényel (alapozás. vasalás, zsaluzás, betonkészítés, stb.)

A képünkön látható hat sudár, hófehér oszlop sok' évtizedes használatra készült vasbeton toronysilók együttese. ■ .

Mit ér az ember,! ha munkás? ;

M

egfigyeltem, hogy ez a kérdés valamilyen formában betolok és idősek körében szinte mindig felmerül. Elsősorban a pályaválasztással kapcsolóiban é** soktele választ hallottam már erre a kérdésre.

Még a romantikus hatvanas években, fiatal költő bóratóm, Rangon alul nem adom címmel, versben tett hitet a kétkezi dolgozók mellett. Csattanóként azzal zárta a kohói sorokat, hogy lehetőleg feleségül is munkáslányt vesz.

Néhány hónapja oz egyik nagyüzemünk igazgatojavol beszélgettem. így panaszkodott: amikor á évtizedekkel ezelőtt megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, legszívesebben mindenkinek felmutatta volna a villomoson, hogy ezzel rangot, megbecsülést szerezzen magának. Mert okkoriban — a dolgozók, a lakosság többségének a szemében - nagy dolognak számított az, ha valaki ,.mester úr" lett. Most viszont — lolytotta — sok fiatal szokmunkás, különösen a lanyak előtt, letagadja, hogy munkás, hogy „csak" munkás.

Szabolcsban, a tanyasi fiatalok karriernek tartják, ha valaki szakmunkássá lesz. Ezzel szemben írtam riportot olyan pedagógus házaspárról, amely a leghotározottabban megtiltotta a kislányának, hogy találkozzék azzal a szomszéd fiúval, aki érettségi utón rvem jelentkezett egyetemre, hanem ipari tanulónok ment.

Az újságok hirdetései, a gyárak kapujára kiakasztott táblák ismertek. Ha csak ezeket néznénk, azt gondolhatnánk, hogy a mi társadalmunkban munkásnak lenni a lehető legtöbbet jelent. A valóság: milliós, milliárdos értékű munkák maradnak félbe, mert hiányzik a munkáskéz.

Nyugdíj előtt álló szerszámkészítő mondta el felháborodva: ha bemegy egy irodába, úgy bánnak vele, mint valami idegennel. Némelyik műszaki vezető nagyobb tisztelettel beszél ! a kávét felszolgáló adminisztrátorról, mint oz idős „szakikkor. !

A felsoroltakból melyik vélemény az igaz? Melyiket fro gadjuk el? Egyiket sem! Hiszen ezek túlzosok. T-en> | azonban, hogy a közvéleményünkben nincs meg a szükse c ges rangja, elismerése a fizikai szakmunkának, s ho voiok ! szakmunkás-bizonyítványt szerez, okaidban nem tartják ko» -_ riernek. Főképpen oz értelmiségi szülök szeretnének mindenáron irodai munkát biztosítani a gyermekeiknek, de gyakoriak az ilyen törekvések a munkások körében is, különösen a nagyobb városokbon. (A félreértések elkerülése végett: nwn őzt mondom, hogy ne tanuljanak a munkások tehetséges gye. ■ rekei, sőt a tehetséges, szorgalmas, törekvő munkás-paraszt gyerekek továbbtanulását sokkal jobban kelletve támogatnunk oz eddigieknél, anyagi, szellemi es erkölcsi vonatkozásban. Arról van azonban szó, hogy mór-mór a munkások nem be- j csülik eiegge önmagukat, a saját szakmajukot például. Kü- ■ Ionosén nyugtalanító a munkás-pálya „leertekelese" crickcr, ha ezt a munkásosztály társadalmi, politikai szerepével, elhivatottságával veíjük egybe.)

Gyakr an idézzük Marxtól: a lé< határozza meg o tuáott* Elsősorban itt is ezt kell számontartani. Mert a munkos-oc lya társadalmi megbecsülése közvetve es közvetlenül egész társadalomhoz kapcsolódik, különösen pedig az ipar hoz. És itt meg kell állapítani, hogy a vállalatok jelentős részében — a termelés mennyiségi növeléséhez es minőség javításához viszonyítva — sokáig másodraor^únak tekintettek j a munkakörülmények javítását, a nehéz munkafolyamától , gépesítését, a szakmunkások megfelelő, differenciált bereze sét. De összefügg ez még sok niássol is. Például azzal* hág* mennyire folyomatos o termelés, milyen oz anyagellátcrs, mi lyenek az emberi kapcsolatok, milyen a vezetők és a beosz tottak viszonya, hogy a „gépmellettiek" hogyan vehetnek részt a termelési, technikoi folyamatok irányításában, fejlesz tik-e a szocialista demokráciát, a különböző szintű döntések. | ben részt vehetnek-e azok, akik később a végrehajtódért fe- U lelösek, es így tovább. \

A pályaválosztőst nagymértékbe« befolyosolja, hogy milyei tj" színvonalú ar iparitanuló-képzés: a szülök, a tanulók mi- ; lyen konkrét tapasztalatokat szereznek a munkossa válás ip- » lyamatában?

Mondjuk W nyího»: A nemzetközi élvonalhoz rrszooffcvÄ, • hazánkban oz ipari, építőipari tanulók jó része nem kielégítő 1 körülmények között dolgozik, sajátítja el a szakmáját. Annak ellenére van ez így, hogy a társadalmi szükséglet szerint jelentősen növelnünk kellene azoknok a fiataloknak a számát, akik ipari szakmát választanak maguknak élethivatásul.

Az anyagi ellátottság, felszereltség mellett a másik rető kérdés: milyen szakemberek, pedagógusok tonitjók a jövő munkásnemzedékét? Először is meg kell jegyezni, hogy akár a néhány évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva is, nagyot | léptünk előre. Ma már messze a múlté az oz állapot, o«>i- j kor, ha valaki nem volt eléggé jó szakmunkásnak, kineveztek j szakoktatónak. Kezd jellemzővé válni az olyan pedagógus, az olyon szakoktató, aki a nem kielégítő tárgyi körülmények ellenére is képes magas szinten oktatni, nevelni az ipari tanulókat. Persze, azért elégedettek ma sem lehetünk. Előfordul még, hogy a hiányzó segédmunkásokat pótolják oz ipari tonulókkal, s hogy „kifutót" csinálnak egyik-másik tanulóból.

Országos szinten már kezdtünk a pályaválasztással tudományosán foglalkozni. Csakhogy a kérdés nem o minisztériumban, az országos főhatóságoknál dől el, hanem az egyes iskolókbon, gyakran távoli falvakban, vidéki varosokban

A tanárok, a tanítók ne csak az iskolai, tanulmányi munkáért. a tanulók iskolai fejlődéséért erezzenek felelősséget, de tőlük telhetőén, a realitásokat számbovéve. a későbbi sorsukra, a pályaválasztási döntésükre is igyekezzenek hatni. Ennek eredménye pedig csak az lehet, hogy a fiatalok — az értelmiségi szülök gyermekei is - bátrabban, határozottabban vállalják a különböző munkás-pályákat, a fi zikai szakmákat.

Csak így. ezen az úton járva juthatunk el oda, hogy — válaszolva a bevezetőben feltett kérdésre — nagyobb társa dalmi rangja, becsülete lesz annak, hogy valaki munkás.

F. J.