Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 n*gHwmir«nwBBga 1984. augusztus 19., vasárnap Kondor Lajcij rares Fekete Gyula: írói noteszíapok Tizeskélezer éves ki Ösá képtárat fedeztek fel a szovjet régészek Majkop körzetében, az észak-kaukázusi Adige autonóm területen. Az első leletre, egy jelekkel tele vésett, szigony formájú kőlapra diákok bukkantak rá a vidék egyik elhagyott kőbányájában. A majkopi főiskola hallgatóiból, oktatóiból es a város helytörténeti múzeumának munkatársaiból verbuválódott expedíció tagjai több mint száz, jelekkel, rajzolatokkal, bevésésekkel ellátott követ gyűjtöttek össze. A köveken mammutok, elefántok, vadlovak, bikák, barlangi hiénák- jól kivehető rajzolatai láthatók. Az egyik kőre pedig rénszarvast véstek. Ez azért érdekes, mivel az eddigi feltételezések szerint ilyen állat, .sohasem élt a Kaukázusban. A régészek megállapították, hogy a mintegy 12 ezer éves kövek a korai mezőit tkon ősemberek szentélyét díszítették., Ráteimes hatalmak wra lett az ember a tudomány révén, miközben ő maga indulatainak, s ösztöneinek a szolgája maradt. Inter anna silent másáé? — Inkább mondanám azt: fegyverek közt hallgat az ész. Mert' bármelyik örült költő hamarább szóhoz jut a háborúban, mint a józan esz. Ha ugyanannyi gond. munka, erőfeszítés, kitartás, idő kellene a romboláshoz, is, mint az építéshez, — felismerhetetlenül más volna a mai arca a világnak. * Nyfhten a háború vege fele feszesen kapcsolódtak egymásba az okozati láncok: szükségszerű folyamatok az időben, gyorsuló’ tempóban és íékezhetetle- nül. De az egyéni sorsok mikro tőidénél me mintha végképp kiszabadult volna a nagybetűs Történelem sodrából — a véletlenek alattomos zátonyai közé. Véletlenül találta el a golyó, az akna szí iánk, a bomba az egyiket, véletlenül nem találta el a másikat; soksor a gyávák, a lapítok, az óvatosak hajtok meg. s a bátrak, a vakmerők . maradtok életben; az okos elbúkott, a gügye diadalt ült; az óvóhelyre becsapott a bomba, az udvaron kíváncsiskodóknak nem történt baja — tói sok volt mar althoz a. kivétel, hogy az emberek jó lelkxiemerettel tisztelhessek a szabályost.' Szaporodtok a hamis papírok a félkonoolással fe- , nyegető hirdetményekkel együtt, a szökevények a razziákkal együtt, a bújtatások a feljelentésekkel együtt. békéről, Hová lettek azok a régi szép frontháborús idők, az elöl és hátul bizlonságo;- tudato: Már behálózta a front az egész társadalmat. láthatatlanul, és kicsúszott az emberek alól az utolsó talpalatnyi- biztonság. Még a frontot járt öregbakák is csak most kezdték megsejteni, mit jelent a háború, különösképp az önmagát túlóil háború a legyőződnek: a tel-' jes, a végletes, a minden képzeletet meghaladó ki- szolgdUatotlsagoL A gátlástalan amorafi- tásnak mindig ki van szolgáltatva a morális. Az útonálló tüzet kér, s ha gyanútlanul adsz neki, leüt. Nagyon is viszonylagos - minden erkölcsi norma. Rablógyilkosok közt a zsebtolvaj, akinek vér nem tapad a kezéhez, tiszte embernek számit. Viszonylatok? Hát van nagyobb erkölcstelenség, mint a háború? A támadó. a hódító, a gyilkos háború? Nincs nagyobb kiszolgáltatottság, tehát erkölcstelenség sem' lehet nagyobb, .Még csak hozzá fogható sincs: milliószám pusztítja az embert, százmi 11 lószám gyötn, kínozza, teszi egész életére szerencsétlenné. Ennek a legaljasabb és legáltalánosabb amoraUtasnak - alárendelve minden morális érték pusztul,' értelmét vesz ti; minden tisztesség ki van szolgáltatva a trónra emelt tiszteségtelenseg- nek. Szükség törvényt bont — szokás mondani. De gondoljunk bele, es többnyire kiderül, hogy valami elhatalmasodott törvénytelenség bontja a törvényeket. Az abszolút törvénytelenség a relativ törvényeket. * A háborúban az él tovább. aki hamarább öl — ezt minden tábornok tudja. De vajon tudja-e minden tábornok, hogy, aki hamarább öl. az egy mai háborúban esetleg csak percekkel éí tovább? A mindig kéznél levő kifogás. az örök fedezék: ..Mit tehet egyetlen ember! Még egy kis nép sem állhat meg a történelem sodrásában, nemhogy , az egyén!” — íme, a nyárspolgár sunyi önigazolása. Hiszem arról is lemond, hogy legalább gondolati függetlenségét megőrizze! Hogy ha tettleg nem áll ellen, legalább ne támogasson tettleg! Legalább ány- nvft tegyen népe, nemzete — önmaga — jövőjéért, amennyit nagyobb kockázat nélkül mindenka megtehet! Azt hiszem. * fasizmus legfélelmeteseb találmánya: akit egyszer - kéts zer gyilkosságba visznek, ezzel feloldják a további felelősség alól. Akár matematikai képletben felírható: minél többet ölsz, annál kisebb az egy-megött-före eső felelősséged. Talán ki is .számították, hány embert keli ahhoz megölnie a hóhér- kodásra beosztottnak. Hogy a felelősség hányadosa minden további - esetben gyakorlatilag nullával legyen egyenlő, . * A békegalamb az olai- ággal együtt rendkívül szép, megragadó szimbólum. de az egyszerűsítésre mindig hajlamos közgondolkodást mintha félrevezetné. A galambokat illetően is. a béke eszméjét illetően is. Mert harcban állnak bizony, a galambok i.s a párjukért, a íészk.ükérl. az élelmükért, a fennmaradásukért. I'Jem öldöklő harc ez nem pusztítják el egymást, még a náluk gyengébb madarakat sem. de azért — amint Brehm írja róluk: —..bármilyennek inkább nevezhetők, mint szelídeknek. Híres szelídségük csupán egyike az oly gyakori hamis természet leírásoknak”. Mi az emberi történelem legmeredekebb fordulatának vagyunk tanúi, részesei, cselekvői, felelősei. Ténynek vehetjük: néhány százezer év óta az emberi nem létezéséhez a lén n marad ásert folyta tolt egymás elleni öldöklő harc is hozzátartozott, amelynek ultima ratiója a gyilkos, pusztító, kegyetlen háború a mindenkori szereléssel: a hajdani bunkótól a mai hidrogén bombáig, vegyi és biológiai fegyverekig. Mostanában értünk el ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor a fennmaradásért nem lehetséges tovább a legkorszerűbb fegyverekkel harcba szállni. Csakis a fennmaradás ellen lehet. Világtörténelmi váltás: a sosemvolt békés együttélés matol — korparancs. Nehezen érik az emberi nagykorúság.1 Melyik naptól' számítják majd a jövő történészei, nem tudhatjuk. Lehetséges, a legutolsó háború befejezésétől számítják. Az anyám ott áll a megterített asztalnál. Mielőtt megszegné a nagy, barna kenyeret, késével gyorsan, hogy lehetőleg észre se vegyék, kereszt jelét veti a kenyér alsó, lisztesszürke héjára. Senki se tudja, hogy miért, erről senki sohase beszél. (Barna -az anyám kenyere. Van abban rozsliszt és búzaliszt, és krumpli: nagy gonddal összeállított keverék, melyet hajnalban még sötétben, lémpafénynél dagasztanak. Egész héten át friss és ízletes. Nálunk egyszer egy héten sütnek kenyeret.) Fonott fatálcára- rakja a kenyereket. A fatálcán tiszta szalvéta fekszik, piros keresztöltéses hímzéssel. Mindenki annyi kenyeret vehet, amennyit akar. Csak egy, de szigorú szabály van: amit kivettél, meg kell enni. Se anyám, se apám nem tűrte, hogy kenyérhéjak, darabkák maradjanak az asztalon. Es nálunk nem dobnak el kenyeret a' moslékba. Akármit inkább, de kenyeret soha. Ha véletlenül főidre esik egy falat, azt fel kell emelni, meg kell csókolni. Anyám így tanította. Megenni nem muszáj, oda szabad tenni az üres tányér szélére. Az ilyen kenyeret a kiscsibék kapták és a galambok. Látom apám eres, nagy kezét, ahogy egyik kezéből a másikba csurgatja a rőtarany búzát. Erős és gyengéd, és most jólesöen jótékony ez a szigorú kéz. Látom a gabonakereskedő kezeit. Ö is egyik tenyeréből a másikha folyatja a gabonát. Ujjai idegesek, vékonyak; egy-egy szem a vastag arany jegygyűrű és az ujja közé szorul. Mondják, igen gazdag és nagyon beteg; gyomorrákja van, és mar alig tud enni. Apám széles háta mögé bújva nézem ezt a kereskedőt. De még így is érzem a rettenetes szagot, ami a szájából árad. Kiabál, idegeskedik. Arca hol földszí,- nű. hol sötétvörös. Kicsit továbbsomfordá- lck, oda, ahol kocsi kocsi után hajt fel lejtős deszkákon a nagy padlásajtóhoz. A kocsiról a kereskedő munkásai’ hordják a zsákokat be a padlásra," és döntik a szemet, egyre magasodó és terülő kupacokba. Es én gondolkozom. Minek néki ez a sok-sok gabona, ez az egész hegy, amikor egyetlen kis, ropogós zsemlét se tud megenni. Egyetlen falatot se! Ma reggel erről beszéltek nálunk, odahaza. Apáin szólít, kijövünk a gabonakereskedés nagy udvarából. Az utcára érve megrántom apám kabátja szárnyát. t — Édesapám! Vegyen nekem a péknél vizeszsem- let, ropogósát. — Mert nálunk odahaza sok és jó a kenyér, de a péksütemény ritka. ^ császárzsemle, mákos kalács.- Etiletek, amennyit akarok. Ebédelünk. Már nem emlékszem, mit ettünk, nem voltom éhes. Csak arra emráncolt, apró kés papírokban. A sütemények pompásak és szépek. — Elrontja a gyomrai ez a gyerek — mondja egy vastag bajsza ember, aki tmu.«fiOfPKmra Lengyel jlozsef: (Részlet az íré Elejétől végig című regényéből) Szikszói Károly illusztrációja — Zsömlét? Jól van. Mindgyár. De lám, nem- a pék üzlet felé megyünk, hanem a Nagykocs inába. A tánjéiron vizes zsemle, lékszem, hogy a pincér nagy üvegtálon cukrászsüteményt tesz az asztalra, kávébarna, rózsaszínű, csokoládés és zöld süteményeket. Szép, hiuxnonikásra ott ül, velünk az- asztalnál. — Eh — Legyint az apám —, nagy fiú már, tud magára vigyázni. Büszke vagyok és hálás. Még egy süteményt eszem, ; - ■■/■■■ ■ az ötödiket, .aztán eltoltam magamtól az üvegtálat a gyönyörű süteményekkel. — Több nem keil. Apám egy poharat félig megtöltött, borral, aztán ásványvizet öntött hozzá, amitől az egesz megfeketedett. — Igyál. A sütemény után nem tetszik a savanyú . ital. Apám tölt magának, iszik. Egyszerre öklével rácsap az asztalra. A poharak ugrálnak, ital loccsan az asztalra. — Megcsalt a gazember, — kiáltja és ökle most rettenetes. Az asztalnál ülök mind ittasok, mind egyszerre beszélnek. Szidják a gabona- kereskedőt. aki megcsalja, becsapja őket. Én nem értem, hogyan csalhat az a rettenetes ember. Ő maga oda se megy a mérleghez, ahol a ko- .csik lerakodnak. A pénzt az apám gondosan megol- vasta, jól a zsebébe tette... De mind azt mondják. hogy csal. az ő verejtékükből szerezte a vagyonát az átkozott. Sokára szedelőzködünk. A vastagbajszú. maga is részeg, felsegíti apámat a saroglyába. De a ,két kedves, jó lovunk, a Vércse és a Csillag az én kezem alatt is megtalálja az utat Fogom a gyeplőt, s magam se tudom, miért, csendesen sírok. 1 mmmrji’wesuaammarnmmmmw I
