Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
15*24. auguutuä* 19., vasárnap ' \ £S£AK * MA© Y ARO 9 fncaMKi»« Hazatalálók KÉPES GÉZA. A .......... t-1 ü. — „Kedves Jelenlévők! Hazajött pataki öregdiákok! Barátaink, Vendegeink! Mint aki koromnál fogva is a pataki diákok sárospataki baráti körének elnök vagyok, nekem jutott az a feladat, hogy programunknak megfelelően a találkozókat, s velük együtt a nagytalálkozó mindén résztvevőjét, barátainkat és vendégeinket köszöntsem. — Egyfajta »jeles nap" a nagy találkozó! Ünnep, amelynek szertartása: a kötetlenségében is kötött programja. Tisztességtevés az eszme előtt, hódolat az előtt, amit »Patak» mint eszme jelentett századokon át és jelent ma is, a mi életünkben is! Alkalom arra, hogy mércéje alá álljunk; mérjük vele magunkat és ugyanakkor fel töltődve is vele, bennünk is erősödjék, testet öltsön, megvalósuljon az eszme Erdélyi János által megfogalmazott tartalmával. Patak századok igazolta örök jellemzője. hitnek, hazának, emberiségnek olyan. jellegzetes. összhangban annyira meghatározón n kö lelezőe n pataki egyensúlyban történő szolgálata. — Így és csak igy nő ki ez a nagytalálkozó a peri- férikusségból. így lesz több egy összejövetelnél. Így történik itt valami olyan, aminek meglátására szeme, ineghallására füle van a társadalomnak, szeme és füle Van a nemzetnek is. Nagytaiálkozót mondottam eddig, amivel azt akarom hangsúlyozni, hogy bár vannak itt olyan évfolyamok, amelyek ezen az alkalmon, mint osztálytársak is találkoznak, egészünkben nem osztálytalálkozón vagyunk. Az osztály-- találkozókon . a találkozás központjában az öregdiáknak az öregdiákkal, az évfolyamtárssal, az iskolával; a várossal, a tájjal, a közös emlékekkel találkozása áll. Ezek mind megtörténhetnek, mint ahogy meg is történnek ezen a nagytalálkozón is; tehetik azt érzelmekben gazdagabbá, szeretettől forróbbá. De csak kísérőjelenségeiként a nagy- találkozó rendeltetésének; annak, amiért a nagytalálkozók az osztálytalálkozók mellett is vannak, amiért időről időre, újra meg újra szükségesek. Mert ami a nagytalálkozót az osztálytalálkozótól megkülönbözteti, az. hogy. ennék központjában nem mi, a találkozók állunk. A nagytalálkozónak középpontját egy eszme — egy gondolat képezi, és mi, akik a nagytalálkozón részt veszünk, az eszmében ötMÉSZÖLY DEZSŐ vöződünk együvé .;— elmondotta dr. Ujszászy Kálmán professzor, a pataki diákok sárospataki baráti körének elnöke 1984. augusztus 18-án Sárospatakon, a Művelődés Házában. Csak becsülni lehet a diáktalálkozóra érkezettek számát, akik ma — vasárnap — a. délelőlli szabad program után délután 5 E. KOVÁCS KALMAN órakor az iskolakertben gyűlnek össze Pécsi Sándor színművész szobrának avatására. Ezt követően a Művelődés Házának színházt érmében emlékműsör lesz. Volt pataki diákok, Patakhoz ma is kötődő alkotók adták közre az e sorok alatt és mellett olvasható vertseket, prózát. Köszönjük Nekik! Pataki háztetők alatt Patakon lenyugszik a nap. Utolsó pillantásával a Mandulást aranyozza. Az üzemekben és a szőlőkben félbehagyják a munkát. A bölcsödéből hazaviszik a legifjabb nemzedéket. A napközik is csendesek már. A kollégiumból a Mudránybci indul a gimnazisták hosszú csapata. A talponállók törzsgárdája vedeli az alkoholt. , Veronika a tintásaktól a töményt megtagadjam így kisebb a haszon, de nagyobb a becsület, A Nagykönyvtárban még világít a professzor úr ablaka. A pedagógusklubban elcsípik Olivér piros ultiját, a végső szó mégis az övé: — Ha nem a makk alsóval, hanem a zöld felsővel indulok, jó az uliim és a pariim is. A Kedves presszóba fortissimóval csalogat a beat, A képzős lányok fiút keresnek, de sok az eszkimó, és kevés a fóka. A legtöbb otthonban otthon van a család. Emitt a holnapi munkáról forog a szó, amott arról álmodoznak, hogy pénteken ötös találatuk lesz a lottón. A szerelmesek bezárják az ajtót, s a szemérem kiszökik az ablakon. A Rákóczi úton lángba borulnak a neonok. Jó éjszakát, Sárospatak! Pécsi Sándor Csak egy napra halt meg: amíg eltemettük. Másnap már egy mozi folyosóján feltűnt: — ott az az elkésett, sietősen menő! . .. (El kellett fordulnom, hogy ne lássam: nem ő.) Azután ajtón át hallottam a hangját, s éreztem, még szólna, szólna ő, ha hagynák . . . (De nem ütött már át beszéde a nótán, ahogy a szomszédom csavart rádióján, s ismét zene ömlött . . .) Azután mögöttem roppant a pad ... (Ö volt?) S mikor felütöttem Csehovot: a könyvben egy magános férfi az ő zavarával kezdett heherészni . .. Csak egy napra halt meg. Azóta akárhol járok a tömegben, felbukkan a Sándor: — már. a tarkójáról megismerem, -érzem, ha kicsit kilépek, mindjárt utolérem! Szonett Cornéniusrói Nem az a vértanú ő,.aki máglyán pusztul, hanem kit saját tüze éget s nem vet e tűznek a halál se véget: rést vág a kétség keserű homályán ma is. Nem kell neki óda, se márvány — rég hamu a test s tovább hat a lélek: hajszálerekben szétszivárgó élet, több és nagyobb és tisztább mint akárhány szoborba öntött büszke géniusz. „Légy ember!” — mondja a csehmorva Mester „De magyar is — ne felejtsd soha ezt el!” Te égettél jövőt építni téglát — Ideragyog háromszáz év ködén át bölcs mosolyod s műved, Comenius! Dobos László: r Patak sokjelentesű szó, de már a kimondás pillanatában fogalom, szinte már biblikus értelmű és jelentésű. Palakot az idő emeli maga tőié, és az emberek, akik ott jártak iskolát. akinek az élele ott kapott első emberi fétiyt. Fényt, kiterjedést es magabiztosságot. Patak nemcsak egyetlen érzés meghosszabbított vonala, tudatunk rétégéibe nőtt. Patak: gyermek-, s ifjúkor határa, a világba indulás első állomása. A gyermekkor almai először itt érintik meg a földet.; anyám ifjúkora, apám háborúinak ideje, az életet megjegyző szerélem ideje, a himnuszok ideje, a zsoltárok ideje: a szülőföld megnőtt képe, önmagam felfedezésének ideje, a példaképek választásának ideje, hit es hitetlenség ideje, az illúziokjo- . gamzásának ideje,, az ..életcélok tudatosulásénak ideje... S mindez roman ti z- mus és realizmus határán, az érzelmek magas hőfokán. Az ifjúkor érzelemzuha- taga itt kezdett rendeződni; valósulni, tájolódni, itt kezdett értelmünk igazodni a világhoz. Most eszmélek rá. hogy voltaképpen két Patak van, az enyém és mindnyájunké. Az én Patakom: 1945 februárjában kerültem oda Felsö-Bodrogközből, Király- helmecről, akkor már Cseh - szí óvákiából. Kán tartani tónak készültem. Otthon nem volt magyar iskola, ezért mentünk, szöktünk a határon túlra. Az utat nem mutatta senki, mentünk a városok és az iskolák irányába, nem volt tanácsadó patrónusunk, önerőnkből kapaszkodtunk. Apánk, anyánk nem volt felettünk álló műveltség, inkább megrémített óvatosság. Sárospatak, az iskola most remény. Patak életem kiterjedése. Sohasem hallott nevek folynak tudatomba. Dózsa köztük a legnagyobb haragú, úgy tanítják, őse minden parasztnak. Nekem is. Őse a lázadóknak, az igazságot akaróknak, az igazmondóknak. Meghosszabbodik bennem az ősök sora: I. Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsanna, Comenius. II. Rákóczi Ferenc. Vay József, a pataki iskola pártfogói szellemének gerjesztői. Neveltjei: Bessenyei, Csokonai, Kazinczy, Kossuth, Szemere, Tompa. Gárdonyi, Móricz .., Költők, politikusok, tudósok, hitvallók — gá- lyarab sorsok, mártíromsá- gok. erkölcsi felnövések és magatartások példái. Képmásuk a falakról ' néz. 1945 telén a szenior úgy beszél nekünk Kossuth Lajosról. mintha a múlt héten fogott volna vele kezet. A pataki iskola szellemét előbb mán den nemzedék magához veszi, s úgy adja tovább kézből kézbe, familiáris mosollyal. 1945-ben mi vagyunk az első háború utáni cvío- lyam. de ez nem a lénykor ideje. A háború utáni Patak tovább el, újraéled, folytatni kívánja önmaga százados eleiét: az iskola, az internátus szigora ugyanaz, de negyvenöt nyomorgó nmcstelenségeben még nem tudjuk, hogy ez már egy letűnt idő utóélete. Valahol itt érzem meg a kimondás kényszerét. Falak tanít, meg beszélni — ejőbb énekben, imában, szónoklatban. Ez a közeg • eleiem felpanaszlásanak valami ősi kisajtajait nyito- gatja bennem. Talán itt fogan meg bennem az irodalom. Persze Patak nemcsak JKoltarénekles es imádkozás, A tanári kar. s az iskola .diáktársadalma — túlnyomó többségében — szociális telítésű: s ezáltal eszmeérzékeny, gondolatérzékeny, haladás-, forradalomérzékeny. Az értelmiséggé alakulás, azaz a fel- emelkedés saját erőből történik: e folyamat plebejus gőgje, plebejus haragja és elszánása, hatalmas toló- es feszítőerő. Plebejusi indulatunk és életérzésünk a változás irányába radikalizálódik és bírálója lesz előző önmagának. Innen, ebből a világból jártam haza. Az én Patakom a befogadás érzése is, háború utáni hontalanságomban a képző fogadott be, helyet, adott, enni adott, s adott betűt, adta az élet hitét, n incstelenségét, hét k ra jcá - rát osztotta meg velem és velünk. Akik háború után a pataki képzőben végeztünk, lettünk első beszélői — 45 februárja után a csehszlovákiai magyar pedagógiának, a bontakozó szellemi életnek. Az én Patakom, drága tanáraim is. Egey Antal, a képző akkori igazgatója, Tóth Mihály, Tóth Károly, Ködöböcz József a pedagógia fejedelmei, Lázár tata, Csuka Andor, Aranka néni, Ecsedi Lajos, Sípos György.' lelkem és gondolkodásom lenyomatai lettek, az élet melegségpontjai. Általuk vihettünk Patakról hírt. mértéket, mintát és példát. Osztálytársaim, ez a leg- meghatóbb Patak. A Szerelem, ez a legérzékenyebb Patak. S mindnyájunk Patakja? A közösség, a mindenkori közösség, az együvé tartozás érzése. Patak — a nép nemzeti művelődés tornya, s ez a torony közel fél évezrede épül. Hány ember munkájú, tudása, hite s fanatikus elszánása épült a falakba? Amíg magasság lett, amíg szellemi .kisugárzás lett. amíg a tudás valósága es jelképe Jett, amíg sokaságot hívó harangszó lehetett. S mindezek távoli és közeli élmények; mert Patak történelmi jelentőségű küzdelem élményt, a sokaság élménye, az együtteneklés élménye, az építés élményé, a Segítség élménye, a népsors, s az ország sorsa vállalásának élménye, a teremtés élménye s a szépítő legendák élményé is. Száműzött, földönfutó diákok és tanárok — ez is Patak. S a történelem vaiasza heves: kuruc katona, szabadságharcos. pataki diákok es tanárok, hósiesse- gek, mártírok, a szabadsagot élettel vállalók es fi--, zetök. Patak történetében ott vannak a magyar tőr*--- ténelem szélsőséges refle-. xei. Patak, a megújulás' ere- ; je és" élménye is. Ez tette*' és teszi életképessé, csak így épülhetett, meg, csak igy állhat mindmáig -a torony. A rossz időkben alkalmazkodni a megmaradás törvényéhez, munkálni a történelem jobb körülményéit; s amint lehet, építeni tovább a tornyot. Ez a magyar történelem útja, és sajnálatos „logikája” is; a hosszú-rövid apályok, a hullámvölgyek, a vereségek után, a felemelkedés reménye és lehetősége; a jobb helyzetekben rövid idő alatt behozni a lemaradást, s a világhoz magasodni. Patak is országos történelem, Patak is országos progresszivitás. A megújhodás mindenkori korparancs; egyénre, közösségre, iskolára, városra, országra is vonatkozón. Mert minden elöregszik. Fábry Zoltán, a kiváló csehszlovákiai magyar író, publicista gondolkodó írta: „Változni és változtatni” — a mindenkori jelen törvénye is. Sárospatak — magyar Athén. Bölcsőjénél fejedelmek bábáskodtak. A ma gondja és munkája sem kisebb az alapításénál; megtartani s ma is magasítani a tornyot — ehhez fejedelmi rangú műveltségek és magatartások kellenek. S tudom, vannak pedagógus fejedelmek, a gondolkodás, a cselekvés fejedelmei. A pataki diákok világtalálkozója — történelmi elégtétel, történelmi jelentőségű visszaigazolás. Sárospatak és a világ, nagy rang. Sárospatak, tornyodat, mai életed látni, hallani határon túlról is. gondolom, földrészek távolából is. Fénykor akarsz lenni ismét, felmutatható; nél- ria. Hűséggel vagyok irántad. nemcsak | emlékezés vagy, hanem természetein is.
