Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-05 / 156. szám
*w ■ ÉSZAÍUMAGYARQRSZAG 4 1984. j úti us 5., csütörtök Hófehér Egy kod» a Hófehérből: a címszereplő szétfeszíti a törpék házét. ! Színes magyar rajzjátékfilmet hirdetnek; a premier - mozik, a címe megtévesztő: Hófehér. Hajlamosak len- ; nénik arra gondolni, hogy a I híres Hófehérke mese vala- ; milyen újabb feldolgozását J láthatjuk, sőt az idősebb né- zönek eszébe juthatnak Walt Disney több mint négy és fél évtizeddel ezelőtt született Hófehérke filmjének figurái is, itt azonban ezekről szó sincs. A címbeli hölgy ; nevéről is tudatosan maradt i el a becéző kicsinyítőképzó, i mert ezt a leányzót nem na- I gyón lehet becézni. Nemcsak j a törpék között, más társa- í Ságban is hatalmas, túltáp- ! Iáit testalkatú személyiség, akit nem éppen vonzó külleme Halász Judit szinkronhangjával tesz mégis kedvessé, rokonszenvessé. Ráadásul ez a Hófehér nem is úgy jött a világra, mint általában az emberek szoktak, hanem az egyik mesebeli tu- dós-varázsló-szélhámoe mes- terkedte ki, hogy a haldokló, 1 illetve már meggyilkolt királynénak maradjon utóda, s azt a nagyon rövid hátralévő életre ítélt öreg király el is fogadja trónörökösnek. Am valami módon a trónörökös leánnyá sikeredett a vegykonyhában, így aztán cselédsors jutott neki. S itt már keveredik Hófehér életútja egy másik ismert mese hősévei, Hamupipőkével, meg belejátszanak a filmtörténetbe egyéb ismert mesemoti- vurook is, okkal, ok nélkül, és peregnek nyoicvannyolc percig. Ezt a hosszúságot nem szükségtelen megemlíteni, mert túlzott. Bármenynyire is ötletesek a rajzok, a rajzfigurák mozdulatai, igen jó a szöveg, elég hamar kifárad a néző, a felnőtt is, hát még a gyermek. S en- ®éi a fiimaiéi, amikor az elején megjelenik a felirat, hogy ■. éven aluli nézőknek nem ajánlják”, már sejthető, ami a film nézése közben be is igazolódik, hogy a film alkotója — írta, tervezte és rendezte Nepp József — nem döntötte el pontosan, melyik nézőkor osztálynak szánja művét. Ha pedig mindenkinek szánja, úgy biztos lesznek néző-évfolyamok, amelyekhez nem szól mind a nyokrvan- nyolc perc. Mint említettem, » film- történet több mesének a motívumaiból építkezik, kitűnőek a rajzok, nagyszerűek a szinkronok. Érdemes felsorolni, kik kölcsönözték hangjukat a rajzfiguráknak: Kállai Ferenc, Körmendi János, Béres Ilona, Halász Judit, Sztankay István, Szombathy Gyula, Haumann Péter, Bodrogi Gyula, Vajda László, Tábori Nóra, Hacser Józsa, Bánki Zsuzsa. Keli ennél különb színészgárda? Aligha. Az viszont zavaró, hogy a történések, fordulatok igen sok esetben meghaladják egyes nézőkorosztályok befogadó lehetőségeit, mélyebb rétegükben különböző célzásokat, utalásokat tartalmaznak, „odapörkölnek” a mesevilágban hívőknek, egészében keveredik ebben a filmben a rajzmesefilm, meg annak a paródiája is. Igaz, rajzjátékfilmként hirdetik, de az előzetes reklámok, a cím, meg egyéb hirdetések alapján igen sok néző, különösen gyermekek csoportjai egyértelműen mesefilmet várhatnak, s nem azt kapnak Mondható, hogy a filmkínálat tulajdonképpen nem csapja be őket. Akik szeretik a rajzfilmet, legalábbis igen sok részletnél nagyon jól szórakozhatnak, de ismétlen- dő, nyoicvannyolc percnyi tartalom nincs benne. Bye, bye Brasil ' Carlos Diegnes írta és rendezte azt a színes brazil tűmet, ami ugyancsak mától látható a bemutatómozikban. Ha röviden összegezni próbálnánk a történetet, annyit mondhatnék, hogy egy Cica nevű fiatal harmónikás, aki roppant nyomorban él, s a piacon muzsikálva gyűjtögeti a szerény megélhetésre valót, elvágyakozik a városkából, látni szerelné a tengert, az életet. Felesége gyermeket vár. Hogy kimozdulhasson, a várandós asszonnyal együtt csatlakozik egy háromtagú artista-trupphoz és bejárja velük Eszak-Brazília sok vidékét. Igen sok kaland után végre eléri célját, az egyik városka zenekarának lesz a vezetője. Persze, a történetben nemcsak ennyi van. Mert a cirkuszban, ahová csatlakozik, ott van Salome, a „rumba királynő”, és ott van a trupp veze*ó*e, a Ciganyiord. Elég hamar furcsa szerelmi négyes alakul ki. miután megszületett a kisbaba. Vándorolnak, majd teljes nyomorba kerülnek, és a két nőnek az «teára küldésével próbálják fenntartani magukat. Ám Cico az utolsó pillanatban nem engedi feleségét erre a pályára. Miközben szerencsés és kevéssé szérencsés kalandokkal tarkított életútjukat nézzük, Laura Escorel Filho kamerája nagyon sok érdekességet megmutat az Amazonashoz közeli őserdőkbe vágott utakból, a természeti környezet szépségeiből, a nyomorúságos brazil kisvárosokból, az emberek életéből. És nem keveset láttat e négyes szerelmi életéből is; — olykor már a pornó határát súroló ábrázolási eszközökkel. Szerelmi történet, nem kevés tár sad alom rajzzal, s kissé lassú sodrással. Aeeeáek Mikié* Ember — munka — társadalom faÉÉozások ménéi tapasztalaim Nemcsak a borsodi, hatnem a nyári egyetem más megyéjéből érkezett hallgatói is érdeklődéssel kísérték tegnap, szerdán dr. Nagy Aladár, az NME docensének előadását, aki a kisvállalkozások Borsod megyei tapasztalataival foglalkozott. Megyénk gazdasági környezetét közismerten az ipar túlsúlya jellemzi. Ebben a környezetben 1982. december 31-ig 125 vállalati gazdasági munkaközösség jött létre, ahol 1428-an dolgoztak. A szervezés részben alulról, másrészt felülről kezdődött. Az alulról jövő kezdeményezésben döntő szerep« volt egy-egy személynek, ezek az emberek széles körű helyi és személyi kapcsolatokkal rendelkeztek. A vállalkozás a tagoknak pótlólagos havi keresetet jelent, amit ugyan magasabb munkaintenzitással lehet elérni, mint főmunkaidőben, de nem jár kockázattal. A tevékenység alapvető vonása, hogy túlnyomóan fizikai termelő jellegű. A gazdavállalat és a vállalati gazdasági munkaközösségek mindennapi munkakapcsolatát ar erős egymásrautaltság jellemzi. Elvileg lényeges szerepe lenne a vgmk-k létrehozásánál a' tagok közös vagyon- hozzájárulásának, a gyakorlatban azonban csak a minimális összeget fizetik be, amely az alakulás költségeit fedezi. A közös árbevételt mindig „felélik”, elosztják, s így vagyongyarapítás nem fordult elő. A megyei vgmk-k évi bruttó jövedelme 1982-ben 137 000 és 903 000 Ft között volt, a nettó jövedelem p>edig 129 ezer és 880 ezer forint közt mozgott. Az egyes tagok számára ez helyenként évi 8 ezer, másutt negyedévenkénti 8—10 ezer forint többletkeresetet jelentett. Figyelemre méltó, hogy az adózás utáni nettó óradíjak is legalább kétezer nagyobbak voltak, mint a főmunkaidős órabérek. Érdemes tovább gondolkodni dr. Nagy Aladár adatai nyomán. Azonos munkahelyen, azonos eszközökkel, ugyanazok az emberek hogyan dolgozhatnak többet * „nyújtott” munkaidőben, mint a főmunkaidőben? De meg is lehet fordítani a kérdést, — ha anyagilag érdekeltebbek, nem tudnák-e főmunkaidőben produkálni azt a termelési értéket, amit a vgmk-kban? Nem az a sok, amit a munkaközösségben keresnek, hanem az a kevés, amit munkaidőben kapnak. Csakhogy van itt egy igen lényeges dolog! A közösségek önmaguktól állnak össze, s csak a legjobb dolgozókat fogadják be. A differenciálás itt sem gyakorlat, aki nem tartja a tempót, attól megválnak, ahelyett, hogy kevesebb bért adnának neki. A munkaközösségek létét, tevékenységét vállalatokon belül is eltérően ítélik meg. Másként viszonyulnak a kérdéshez a vezetők, másként a kívülmaradt dolgozók. Az utóbbiak között élnek a legszélsőségesebb nézetek. Vannak, akik elmarasztalják, mások lelkesen támogatják, s keresik annak a lehetőségét, hogy magúk is bekerüljenek. A munkaközösségben dolgozók életkora 29—45 év körül mozog. A szakszervezeti tisztségviselők elsősorban a többletmunkaidő miatt nyugtalankodnak, a pártszervezetek általában helyeslik a kisvállalkozási formákat. Sas dekes a KISZ-szer vezetek! magatartása, ők ugyanis tartózkodók, mert nagyon solo fiatal egyszerűen nem hajlandó „feláldozni” szabad idejét a többletjövedelemért.' A vállalati gazdasági munkaközösségek hatását az előadó így összegezte: — A gazdavállalatok célkitűzéseik többségét elérték. Teljesültek a tagok várakozásai is, hiszen pótlólagos jövedelemhez jutottak. Az új forma kedvezően hatott a gazdavállaiat egészének működésére, bár ez a hatás még nem számottevő. Milyen várakozásnak nem tettek eleget eddig ezek az új formák? A vállalati gazdasági munkaközösségek többsége nem jelent meg a piacon, mert a saját vállalatának dolgozott. Nem kockáztattak, mert tevékenységük egyáltalán nem terjedt még ki a tudományos-műszaki újdonságok megvalósítására, kereskedelmi hasznosítására. Igazi vállalkozói jellegük csak töredékeiben alakult ki. * A miskolci nyári egyelem utolsó előadója dr. Kádár Béla, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének főosztályvezetője volt. aki Vállalkozások és a világgazdasági környezet címen tartotta meg előadását. Ezt követően Bozsi)c Sándor, a TIT megyei titkára zárta be az idei nyári egyetemet. (A. I.) Fesztiváizárás Kazincbarcikán Hio-úi A Bt«* nemében egyedülálló museum nyílt az ősi voigai városban, Kujbisev- ben: Pinocehio-Buralino mesefigura múzeuma, amely megnyitása után azonnal nagy népszerűségre tett szert az ifjú olvasók között. Carlo Colloggi olasz író könyvéből már rég ismerik a vidám, furfangos emberke ka-., landjait, de a 30-as években az ismert szovjet prózaáró, Alekszej Tolsztoj is mesét “írt róla „Aranykulcsocska, vagy Buratino kalandjai” címmel. Pinocchio-Bora tinó figuráját gyakran felhasználták s színház és » film művészei. (Folytatás m 1. oMotoAf szénásai ateArhán. „Jó hangulatú dolog történt Kazincbarcikán ezekben a napokban : ez haszonnal járhat a mozgalom számára ...” Elégedettségéé fejezte tó az Amatőr Színházak Nemzetközi Szövetsége osztrák elnöke, dr. Alfred Meschnigg is. további bátorságra és kísérletezésre buzdítva iá. együtteseket. A rendező szervek. a házigazdák nevében d*. Veres Lajos, Kaiáncbaa«- oftea Tanácsának elnökhelyettese mondott zárszót — a bét év múlva esedékes fesztiválon viszontlátás reményében. Természetesen a tegnap« záróünnepség legnagyobb izgalommal várt momentuma a díjkiosztás volt. A zsűri négy színészi teljesítményt honorált díjjal, ezeket a következők kapták: Baranyai Gizella (GT ’8Ó, Gödöllő); Veréb Judit (Ifjúsági Szín- piád, Szeged); Szani János (Lágymányosi Tükörézin, Budapest); Hollósi Gábor (Metró Szinpiad, Budapiest). A fesztivál nagydíját nem adták ki, két együttes kapiott kollektív dijat: „Vili. Tanulmány” Színházi Csoport (Bért rlapest) és Varga-MMK Színpad (Szolnok). Ketten kaptak rendezői díjat is: PInezes István (Színjátszó Stúdió, Debrecen) és Kerényi Gábor (GT ’80, Gödöllő). A közönségdíjat a gödöllői GT ’80 Színházi Csoport bemutatója — Schwajda György Segítség című előadása — nyerte el. Elismeréssel szólt a asüri a külföldi együttesek előadásairól is, ők díjat nem kaphattak, de a prágai „A Stúdió” előadását külön elismeréssel és tárgyjutalommal honorálták... ti. n. j.) r F»cher Armie születésnapi portréja Jffn trr. «“főjelek csalnak, itt egy igazi új csillag van feltűnőben. Csodagyermekeknek általában nehezen jósolhatunk, mert életútjukat, pályafutásukat túl sok előre nem látott momentum keresztezheti ... Fischer Annie ma csupia szív, csupa lélek és ösztönös intelligencia . .. Természete ízíg-vérig romantikus, és — tizenöt éves gyermeklánynál — az is legyen ...” A két háború közötti zenei élet egyik legsokoldalúbb egyénisége, Jemnitz Sándor írta egykor Fischer Anniéról az idézett elismerő szavakat. Holott Jemnitz még tartózkodó is volt a dicsérettel, hiszen a művésznő nevét, zongorajátékát akkor már nemcsak itthon, de határainkon kívül is ismerték és becsülték. Fischer Annie nyolcesztendős korában h'vta fel magára első alkalommal a zenei közvélemény figyelmét, amikor eljátszotta Beethoven C-dűr zongoraversenyét. És az 1922-es hazai bemutatkozás után már Zürichben is sikert aratott akkor még valóban inkább romantikus, de ihletetten nemes zongorajátékával. Sokak számára szinte nem is volt meglepiő, hogy 1933- ban ő nyel te a budapiesti Liszt Ferenc zongoraverseny első diját. És a korabeli kritikákat lapozgatva kitűnik, hogy a szakma és a közönség előtt egyaránt nyilvánvaló volt: Fischer Annie egyre magabiztosabban hódítja meg a klasszicizmus világát is. Ugyancsak Jemnitz írta 1936-ban: „A nagy tehetségű fiatal zongoraművésznő egyéni hangú Mozart-jatéka újból bizonyította, hogy a magyar Mozart-kultúra még sokat várhat tőié.” Annál fájdalmasabb, hogy Székely Arnold és Dohnányi Ernő növendéke, aki a Liszt-verseny után egyre növekvő hírnévre tett szert egész Európiában, a háborús üldöztetések miatt fél évtizeden keresztül kénytelen volt hazájától távol élni. Svédországban, Stockholmban telepedett le. Ekkor már a neves zenekritikus, Tóth Aladár felesége volt, akivel a pusztító viharok elmúltával elsőként érkezett visz- sza szülőhazájába. Azonnal ismét koncertezni kezdett. Egy évvel később, 1947- ben Jemnitz Sándor így írt róla: „Fiácher Annie életörömei keltő zongoraművészetének ú.i korszakához érkezett... Mozart d-moll zon goi-a versen yművének előadása leheletnyi finomságokban bővelkedett. Otto Klemperer volt az első. aki karmesteri helyéről a művésznőt megtapsolta.” Azóta Fischer Annie olyan nemzetközi tekintélyre tett szert, amilyen csak a legnagyobb művészek életútját kíséri. Európán kívül Amerika és Ausztrália legjelentősebb hangversenytermeinek kö- - zönsége tapsol zongorajátékának, állandó vendég- művésze a legjelentősebb fesztiváloknak, s elismert muzsikus partnere a legnagyobb szólistáknak és karmestereknek. Egy időben különösen Beethoven-játé- kára figyeltek fel. „Nem esik abba a gyakori hibába, hogy általános klisét készít magának erről az alkotó géniuszról, s az így kapott sablont a szerzemények sorára válogatás nélkül alkalmazza ... Fischer Annie az élő Beethovent keresi. S meg is találja” — szól a híradás egyik Bee- t.hoven-estjéről még 1948- ból. Egy másik kritika plédig — ezek már Kroó György szavai — 1961-ből Fischer Annie is mintha évek óta csak a lényeget keresné az utolsó Beélho- ven-szonálákban, mintha csak a végső dramaturgiai összefüggésekre koncentrálna ...” A humanitásáról, szerénységéről legendás művészt, a klasszikus előadói tradíciók őrzőjét tisztelettel és szeretettel köszönti július 5-i születésnapján a magyar zenei élet, annak —sokezres közönsége, akik között jó néhány an kísérték s kísérik ma is műélvező figyelemmel ennek a rendkívüli előadói pályának minden mozzanatát. Sz. Gy.
