Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-09 / 107. szám

1984. május 9., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Díszes kályhacsempék Pálakról Tagas, csupa üveg csar­nokkal, korszerű egetoke- mencekkel és gépekkel tel­jesen újjáteremtettek az utóbbi években a Sárospata­kon honos legrégibb mester­séget, az évszázados ipartör­téneti hagyományokkal bíró kályhásságot, fazekasságot. A rekonstrukcióval egyszers­mind korszerű módon, üzemi méretekben tudják végezni a termelést: egyrészt a hasz­nálati és dísztárgyak, más­részt a kályhacsempék ké­szítését. Mert reneszánszát éli ná­lunk újabban a cserepkály- ha. Es ez nemcsak az olaj es villamos energia meg­drágulásával magyarázható, hanem a magánerős lakás­építés növekedésével is. Évről évre mind többen rakatnak mostanában cserép- kályhát, s kerámiaüzemeink alig tudják kielégíteni a kályhacsempe iránti keres­letet. Ezért olykor behoza­tallal is bővíteni kell a csem­pék választékát. Néhány év­vel ezelőtt mái1-mar kihaló­nak látszott a cserépkályhás mesterség. Ez a magyaráza­ta, hogy ezt a szakmát a fiatalok nemigen választol­tak. Így mostanában a több­nyire már idős mesterek — ahol ilyenek egyáltalán ta­lálhatok —, ismét előveszik szerszámaikat, hogy szebb­nél szebb kályhákat reme­keljenek megrendelőik laka- sába. Hazai cserépkályhagyára- ink számára újból jövedel­mező tehát a csempegyar- tás. Ezt vallják a Sárospata­ki Kerámiaüzemben is. ahol hosszabb szüneteltetés után ismét visszatértek a kályha- csempe-készítéshez. A múlt- év második leiében kezdtek, s amint Beimli József üzem­vezető-helyettes elmondotta, tavaly mintegy 2000 kályhá­hoz elegendő miniás csem­pét tudtak - gyártani. Ebben az évben ennél több, leg­alább 2500 kályhához való csempe szerepel a tervük­ben. Termelési értéküknek csak­nem a kétharmadát a csem­pegyártással kívánják meg­teremteni. -Termékeiket Bor- Sod-Abaúj-Zemplén, Sza- bolcs-Szatmór, Hajdú-Bihar és Heves megye TÜZEP-te- lepeire szállítják. A drágább csempéket a zempléni tájra jellemző népművészeti motí­vumok díszítik, de szépek az aranybarna es zöld színben készített olcsóbb csempéik is. Napjainkban valamelyest csökkent a kereslet a ko­rábban igen kelendő hasz­nálati es disakerámiák iránt, amelyeket nagy tételekben állítottak elő a pataki faze­kasok mai utódai. A taze- kassag ugyanis ősi mester­ségnek számít Sárospatakon. Munkájukhoz a nyersanya­got, a „jóféle” agyagot a Bodrog-menti kiöntések, holt­ágak kimeríthetetnek hitt „bányái” szolgáltatták. De ma már ezek nem tudják kielégíteni a megnövekedett szükségletet, ezért a hason­lóképpen kiváló minőségű agyagot a Sátoraljaújhely határában levő Torzsás-dülö- böl nyerik. Századokon ál apáról fiú­ra szállt a korongozás, a pingalás, vagy ahogy itt ne­vezik, a virágozás tudomá­nya. Híres tazekasdinusztiák éltek mindig Sárospatakon, amint ezt egy 1572-ből lenn­maradt céhlevél tanúsítja. Céhüknek olykor 150—200 tagja is volt, s a többségük a Bodrog-parti Héce nevű városnegyedben lakott. Ide telepítette le I. Rákóczi György fejedelem a 17. szá­zad első felében a Moi-vaor- szágból menekült anababtis- tákat, azaz az „újkeresztény” habán mestereket, akiik kü­lönösen felvirágoztattak, iga- - zi művészetté tették a pata­ki agyagmívességet. Emlékü­ket Hécén a mai Habán ut­ca és Fazekas sor őrzi. A pataki fazekasmesterek közül az utóbbi száz eszten­dőben főképp a Csicseri. Szerencsi, Czibere, Gergely, Vida. Szkircsák csalad tagjai leltek szert hírnévre messzi vidékeken kedvelt terméke­ikkel. Szkircsák Bertalannét a felszabadulas után az el­sők között tüntették ki .4 Népművészet Mestere cím­mel. Gyermekei közül Ilona. Ferenc és Endre folytatta az _ ősi mesterségei, s Ilona nyug­díjasként inog ma is be-be­jár-' az' üzembe, hogy a kézi- feslés szép pataki mintáira es színeire tanítsa a fiatalo­kat. Mert ran utánpótlás * díszkeramiaban, s az üzem maga gondoskodik leendő szakmunkásairól. Erre a cél­ra a régi épületei — meg­felelő átalakítással — tan­műhellyé rendeztek be. Szük­ség van a fiatal mesterek­re, hiszen a Sárospataki Ke­rámiaüzemben a csempe­gyártás mellett, továbbra is foglalkoznak sütöedények, kávés-, teas-, boroskészle­tek, étkészletek, szilkék, kan­csók, taiak, tányérok, boká- lyok, vázak, sőt újabban ká­posztasavanyításra szolgaló 20—25 literes cserépedények készítésével is. A diszkerá- miákból, étkészletekből több millió forint értékűt expor­tálnak a szocialista orszá­gokba. továbbá az NSZK-ba. Ausztriába és Svájcba. Hegyi József i/ v y flz E A E V Gyöngyösvisontán Jelentős. 1,8 milliárdos be­ruházás munkálatai folynak Gyöngyösvisontán; a Mátra Gázbetongyár építése a ter­vezetthez képest is jó ütem­ben halad. A kivitelezési munkákban részt vesz az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat is. Az NSZK-ból érkezett szerelők a magyar szakemberekkel kö­zösen megkezdték a beren­dezések szerelését. A borso­di építőknek is része van abban, hogy a létesítmény- építés jól halad. Az ÉÁÉV mintegy hatszázmillió forint­tal részesedik a kiviteli munkákból. Almáskertek Virágdíszben pompáznak a bodrogközi almáskertek. Kü­lönösen szép látványt nyúj­tanak az állami gazdaság 600 hektárt kitevő páterhomoki, györgytarlói, Bogyai-tanyai alma- es körteültetvényei. Telexgépjavitás A posta javító- és szerelőül emeben végzik a telexgepek javítását, felújítását. Felvételünkön: Lovász Zsolt műszerész, a Puskás Tivadar szocialista brigád tagja, telexgép felújítását végzi. Fotó: Pásztor (Folytatás az 1. oldalról) olajárrobbanás következte­ben alapvető változások tör­téntek — mondta a minisz­terhelyettes. — E változások hatására alakult ki napja­inkban az építőiparban is az az új szemlélet, amely teret adott a vállalkozói magatar­tásnak. Ehhez az irányító­szervek olyan feltételrend­szert teremtettek meg, amely az építőipari vállalatokat egyértelműen a vállalkozói torma felé kényszeríti. Ter­mészetesen nem könnyű 30 ev más jellegű gyakorlata után az építő és építtetők közötti érdekkülönbségeket jól megoldani, de a vállal­kozói rendszer hosszabb tá­von csak akkor működhet helyesen, ha mindkét fél a gazdasági feltételeknek meg­felelően tovább tud fejlődni. Fontos lépés most, hogy a vállalatok felkészüljenek er­re a formára, hiszen meg­szűnik annak a lehetősége, hogy a jövőben a gyenge vállalatokat továbbra w a jobban gazdálkodók tartsák el. Az elmúlt öt évben már nagyarányú átrendeződé« jött létre a hazai építőipar­ban. hiszen a korábbi nagy- vállalati szemlélet helyett, megerősödtek a kisipari es házilagosan működő kisvál­lalkozások i*. Ezek helves es kedvező aranya teszi majd lehetővé, hogy a kislakás- építések, es mas, ipari léte­sítmények is, megfelelő ütemben épüljenek. Jelen­leg már lolyik a VII. ötéves terv előkészítése, es az. már ismert, hogy a következő tervidőszakban is nagyjából a mai feltételek között kell dolgozni. Ez azl jelenti, hogy a hazai építőipar várhatóan 1985 végéig nem tud tov ább növekedni, illetve az idén is körülbelül 1 százalékkal tovább csökken a termelé­se. 1986 után pedig 1—1.5 százalékkal növelheti majd az ered menyeit, ha a gazda­sági feltételrendszer megfe­lelő les* a számára. Az elmúlt időszakban az ágazatot kiszolgáló epitó- an.vag-iparban is jelentős dif­ferenciálódás. átrendeződés jött letre. Ennek során csök­kent például a kavics es a kő igénye, es jelentősen nö­vekedett a kislakások meg­valósításához szükséges anya­gok iránti kereslet. A piac helyzetéről szóivá a minisz­terhelyettes elmondta: ebben az évben javul majd az ellá­tás. egyebek között csempé­ből. cementből és vasbeton- termékekből «. Kisméretű téglából és cserépből a ke­reslet olyan nagy. hogy az igények kielégítésére import­ból i« szerzünk be építő­anyagokat A termelés fel­futtatásával falazóanvafiból 1986-ban várhatóan egyen­súlyba kerül a kereslet és kínálat. Tetőfedóanyagokbol is várhatóan csökken majd a hiány. I A tulipános jelzővel illeteti kert Miskolc határában, a Lyukóvölgyben, a Bányaoldal 3. szaru alatt lelhető fel. Apró családi ház és néhány kis mel­léképület is húzódik az ölén, ám ami az uralkodó, ami a tekintetet felhívja, nem ezek, hanem a benne található dús vegetációjú, gazdag növényanyag. Ezekben a napokban például a több száz, zömében tűzpiros tulipán vonzza ■— mint a mágnes — a lyukói úton el­suhanó gépkocsikban ülök tekintetét, késztetve ezzel a jármüveket lassulás­ra. netán megállásra. E piros tulipánok, no meg a kertben kapálgató. kalapos, zömök férfi láttán mi is megállunk. Megismerkedni a kert­tel. meg a gazdájával. — Az egyik gazdájával — igazít ki nevelve idős Laczkó Mihály nyugdíjas bányász. — Mert van egy másik is, a teleségem. O ilyenkor, délelőtt még a munkahelyén van, a Szikra moziban de délután, estefelé neki is mindent a kert. Főleg a virágok. Láthatják, tu­lipánokon kívül van itt nárcisz, pün­kösdi rózsa, csillagfürt. mahónia, ja­pán birs, aranyvessző, s még rengetem virág, aminek a nevét sem tudom. — A színpompájukkal tényleg ural­kodó virágok mellett, ha szerényebb külsővel is, azért van ebben a kertben sok egyéb más is — jegyzem meg, mert Iátok sok szőlőtőkét, a kert végében vezető »4. mellett ríbisrkebokor-sor, szilva-, meggy-, birs-, körte-, diófát, virágzó zöldborsót és földiepret, szé­pen soroló vöröshagymákat, szabad­földbe már kiültetett káposztapalántá­kat. Mihály gazda — arcán elégedett mo­sollyal — egyetértőén bólogat. — Ami nekünk kell zöldségből, gyü­mölcsből, virágból, szörpből, borból — soroljam tovább? —. sőt még a gye­rekeknek. unokáknak is, az itt, ebben a hatszáz négyszögöles kertben megte­lem. En már nyugdíjas vagyok. Ne­kem ez a kert tölti ki a napjaimat. Amíg a bányához nem kerültem, a Bod­rogközben, Karesán pásztorember vol­tam. Gondolhatja, hogy értem a me­zőgazdasági munkát. Meg szeretem is! Mert ez nagyon lényeges — emeli fel i mutatóujját —. hogy az ember sze­resse azt, amit csinál. Szóval ősztől ta­vaszig ezt kapálgatom. öntözgetem, met- szegetem. A téli időszakban pedig nyug­díjasként a Szikra moziban, mint fűtő keresek egy kis nyugdíjkiegészftést. Körbejárjuk a kertet. Hatvannégy esz­tendős házigazdámnak minden fáról, agyásról, növényről van néhány szavas mondanivalója. — Nézze ezt a salátát! ősszel vetettük ide a szabadföldbe. A nagyját már elfogyasztottuk ... A fok­hagymáink ilyen ökölnyi nagyságúak szoktak lenni. A titka, hogy mi ősszel duggatjuk a fokhagymát... Sajnos, az idei diót „lelopta” az április végi fagy... Ezt. a földiepret a tavasszal ül­tette szét a feleségem, s látja, tiszta virág... Jó munkájú föld ez, igaz, a trágyát nem sajnálom bele.... A vízzel is szerencsém van. Itt folyik a kert vé­gén a bányavíz, tudok bármikor lo­csolni . .. Hát igen! A víz életcleme a kert­nek, mint ahogy e kert — tapasztala­taim szerint — életeleme ennek az em­bernek, pontosabban emberpárnak. Re­ményük. sikerük, örömük, kicsit vá­gyaik beteljesülése. A piros tulipán éppúgy, mint a gyerekeknek, unokák­nak (is) szedett gyümölcs, elkészített befőtt, szörp. — Szép kert — summázom tömören kerti kőrútunk végén a látottakat. A gazda, idős Laczkó Mihály hajdani pásztor, később bányász, most nyugdí­jas kertműves válasza sem bőbeszé­dűbb: — Azért szép. mert csináljuk ... Lám milyen egyszerű a siker titka! thajdn i.) Húzó emberek Szigorodó gazdasági hely­zetben különösen nagy je­lentősege van a jól szerve­zett, tervszerű munkának es különösen szépen ragyog az érte kapott kitüntetés. A munka ünnepének tisztele­tére országszerte, megyeszer- te ismét számos, jól dolgozo ipari es mezőgazdasági, szö­vetkezeti kollektíva része­sült a kiváló es élenjáró vállalati, szövetkezeti kitün­tetések különböző fokozatai­ban. Amidőn azonban őket kö­szön tjük es munkájukat, tö­rekvéseiket követendő pél­daként állítjuk, nem feled­kezhetünk meg azokról a kollektívákról, egyénekről sem, akik — képletesen szól­va — a holnapi kitüntetések várományosai. Azokról, akjk becsületesen dolgoznak ugyan, sőt. sokan egyénen­ként is példamutató szorgát­lómmá!. képessegeik legjavát latba vetve teszik a maguk dolgát, de valamilyen ókból — a nem megfelelő munka- szervezés, a túlzottan óva­tos, diktátumhoz szokott ve- zeles, a szükséges termék­váltásiéi való ódzkodás kö­vetkeztében, vagy eppen az ev közben bekövetkezett bal­eset miatt — nem kaptak egyéni, vagy kollektív ki­tüntetést. Ezeknél a vállala­toknál, üzemeknél a jövő ilyenkor elérhető erkölcsi, anyagi elismerés gazdasági, szervezési, termelési jogalap­ját most kell megteremteni. Mindenekelőtt azzal, hogy ösztönöznek a munka jobb megszervezésére, a piackuta­táson alapuló termelésre, a felelős döntési szintek pon­tosabb meghatározására, a mu n k a tégy elem megs zil á ro t- tására, a legjobb dolgozok fokozottabb anyagi megbe­csülésere és így tovább. . Ma ugyanis, a megromlott es ma sem javuló külgazda­sági felteteiek közepette, vívmányaink megőrzése ér­dekében az egyem alkotó­készség fokozottabb kibonta­kozása sem nélkülözhető. Ha valamikor, akkor ma külö­nösen fontos az úgynevezett „húzó emberek” tevékenysé­ge, munkája, akik „nem te­szik le a lantot”, amikor ve­ge a munkaidőnek, nem sí­dnek az öltözőbe, hanem át­adják a váltótársnak a gé­pét, a munkát. Akitől nem „ellesni” kell a szaktudást, csak elfogadni a segítségü­két; nekik szavuk van a munkatársak köreben es a munkahelyi demokrácia fó­rumain. A most kitüntetett kollektívák az átlagosnál jobb eredményeket elsősor­ban nekik, a „húzó" embe­reknek köszönhetik. Pedig nincsenek döntő többségben, csak utat kaptak, vagy ép­penséggel utat törtek maguk­nak, hogy „húzhassanak". Minden vállalatnak intéz­ménynél, szövetkezetben, minden munkaszervezetben a legkiválóbbak kitüntetése egyfajta köznapi, de példa­adó győzelmet jelent; közös győzelmet, ám egyben azok­nak a „húzó”, a szocializmus építéséért eredményesen cse­lekvő beosztottaknak és ve­zetőknek a sikerét is, akik okosan küzdenek es nem fa­radnak el. (Cfnodvari) A RGSÍ bányászati vezetői niegyénkben (Folytatás az 1. oldalrőt) hogy fokozzák a kutatások in­tenzitását, az új lelőhelyek feltárását. erőfeszítéseket tesznek a tényleges ásvány­vagyon még konkrétabb meg­határozására és műszaki ér­tékelésére, folyamatosan át­adják egymásnak a termelé­si kapacitás kihasználásának fokozásában nyert tapaszta­latokat, csökkentik a nehéz fizikai munkák sorát és ja­vítják a munkakörülménye­ket és az eddigieknél is fo­kozottabb gondot fordítanak a környezetvédelmi feladatok végrehajtására. A fenti té­mákkal kapcsolatos speciális szakmai tapasztalatokat fo­lyamatosan kicserélik és a mostani tanácskozás folyta­tásaként. két év múlva isméi találkoznak. Az egyes országok bányá­szati egyesüléseinek javasla­tait eljuttaíják a felsőbb ve­zető szervekhez, hogy azok a széles szakmai véleményekre támaszkodva hozzák meg az elkövetkező időkben is dön­téseiket. A tanácskozás résztvevői­nek számos tapasztalatszerzé­si látogatást szerveztek a magyar vendéglátók. Több borsodi szénbányába elláto­gatnak. felkeresik a közpon­ti szénosztályozót és megte­kintik a tokaj-hegyaljai ás­ványbányákat is. valamint ta­nácskozásra nyílik lehetőség a miskolci egyetem bánya­mérnöki karának oktatóival is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom