Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-27 / 123. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. május 27., vasárnap / Most éppen nem a szebbik arcát mutatja. Felkavart fenék iszaptól szürke, hosszú hullámok szaladnak neki a nádnak, rángatják, dobálják a vízben korhadó csónakmaradványt, a parti köveken magasra fröccsennek, a süvöltő szél a köveken szét- porló vizet is felkapja, a permetező eső közé viszi. A hullámokon két vadkacsa himbálózik, fölöttük sirályok vijjognak, a part üres. fázós, a víz — nem is messze — összeolvad a szürke éggel. Előszezoni Balaton. De azért most is hosszan lehet nézni, hallgatni ezt a csodás vizet, mely mára, holnapra feltehetően ismét más arcot ölt, kékes színűvé, zöldessé válik, elsimul, kivilágosodik. De bármilyen: a legtöbb embert — hazait, külországit — továbbra is ez a természeti kincs vonzza hazánkba. Többet, mint amennyit éthír. Régóta tód ott, hogy szépséges Balatonunk éppen szépségé, hatalmas vonzása miatt károsodik. Egyebek között persze, hiszen a mégiscsak nagyobb szennyezést, károsítást a közeli állattartó telepek, ipari, mezőgazdasági, háztartási szennytől fertőzött vízfolyások okozzák. Minderről nagyjából az utóbbi évtizedben cikkek, tanulmányok könyvtárnyi sokasága jelent meg, sürgető, kesergő, nyugtató, dühöngő, fenyegető, rimánkodó írásoké es valamennyi a nagy ügy, a Balaton érdekében. A közelmúltban központi és megyei lapok munkatársai ismét a Balatonról konzultálhatlak Tihanyban a Közpotv- ti Népi Ellenőrzési Bizottság, az Országos Vízügyi Hivatal, m Építési és Városfejlesztési Minisztérium illetékeseivel. Az utóbbi három évben mintegy 500 0) népi ellenőr vizsgálta szisztematikusan a Balatonhoz szinte bármi módon kapcsolódó kérdések, problémakörök sokaságát. A három évig tartó munkát befejezték, a tapasztaltakat ösz- szegezték, ezzel nyilván hathatósan járultak hozzá a további előbbre lépésekhez. Ismeretes az is, hogy már korábbi időtől a kormány által jóváhagyott programok megvalósításán munkákodnafc a Balaton érdekében, ennek a több szakaszra, több évre szóló programnak a hatása is mindinkább látszik. Milyen mégis most a Balaton? A legfontosabb jó hír, mely a tihanyi tájékoztatón elhangzott: a vízminőség nem romlik tovább! Hogy ezt a rövid mondatot ki lehessen jelenteni, ahhoz persze rengeteg munkára, pénzre volt szükség és lesz is még a továbbiakban. Az elmúlt években sikerült számos derítőt, víztisztítót megépiteni, a vízgyűjtő területeken is sikerült hathatósan tenni a környe- cetvédelemért. Az intézményes szemétszállítás kiszélesítése, a csatornahálózat bővítése szintén jótékonyan hatott a nagy vízre. Jellemzésként a munka nagyságára: a hetvenes évek elejétől számítva most kezdték meg a tizenkettedik milliárd (!) forint „beépítését”, fel- használását a Balaton érdekében. A milliárdok mögött levő beruházások, munkák eredményeként közölhették a szakemberek: a tó vizének minősége jelenleg a néhány évvel korábbi minőségnek felel meg. A későbbi beruházási szakaszok feladata: visszaállítani — megteremteni — a hatvanas évek vízminőségét. De addig még sok mindennek kell történnie. Például meg kell teremtenünk a Kis-Balatont. Annak idején rendkívül kártékony intézkedés következményeként lecsapolták ezt a természetes, ingyenes, kitűnően működő szűrőt — állatvilágának károsításáról már nem is beszélve —, amely tisztán engedte a tóba a Zala és vízgyűjtőjének vizét. A lecsapo- lás után a mezőgazdaság, húsüzem, a városok, községek minden elképzelhető szennye töményen — vagy alig-alig tisztítva ömlött a tóba. A helyreállítás most mintegy 1,5 milliárd forintot igényel. Jó hír, hogy a Kis- Balaton újrateremtése, rehabilitálása a tervezettnél gyorr aabb ütemű. Jelenleg 8 négyzetkilométernyi felületen csillog a víz, jövőre a természetes szűrő egy részét már munkába is állítják. A Keszthelyi-öbölről, ennek a csodásán szép területnek a pusztulásáról, szennyezéséről különösen sok ' szó esett az elmúlt években. Mi itt a helyzet most? Nem valami jó. A menté«, a tisztítás munkái persze továbbra is folynak, de látványos eredmény hirtelenjében nem várható. Mert: a Balaton vízkészletének csupán mintegy 5 százaléka van ebben az öbölben és ide jön az összes szennyezés 80 százaléka! A szépséges tó ellenben nemcsak arra való, hogy messziről csodáljuk, hanem használjuk is a magunk módján. Hát ezek a módok nem mindig tisztességesek. Az építési tilalom életbelépése óta minden bizonnyal sokkal több ház épü mint előtte. A tiltó rendeld készülésének híre jó előre elterjedt, széjjelröppent és az illetékes hatóságok hirtelenjében alig győzték kiadni az engedélyeket. Akik mostanában utaznak a Balaton környékén. tapasztalhatják, láthatják a mindenféle építkezéseket, irgalmatlan nagy a zsúfoltság, ennél talán csak a flanc nagyobb, de szépségdíjas házat elég nehéz lenne találni. Az építők közül többen itt is ismerik azokat a — primitív — fortélyokat, melyekkel a mi megyénkben is sokan okoznak mindahányunknak és saját maguknak is felmérhetetlen károkat: a kötelező szennyvízderítőt megépítik ugyan, de stikába ki is lyuggatják, hogy ne kelljen a szippantó« kocsi miatt fizetniük, a szenny hadd menjen. szivárogjon, ahová tud. A felszín alatti vizekbe tud, mindenféle fertőzéseket okozva. A Balaton partjáról természetesen a tóba megy. Megérzi a víz persze — meg aki benne pancsikál — az olajat is. A szezonban mindennap körülbelül egy tonna (!) napolaj kerül a vízbe. Ez sem kevés. Meg az a szennyezés sem, amit a „húshorgászok”, a mindenáron halat akaróik beetetnek, összességében a beszórt, bomló, vízkárosító anyag is tonnákban mérhető. Mindezekkel együtt is: akinek módja, tehetősége van rá (előszezoni, olcsó ár. nem j jegyzett vendéglőben: rántott | csirke krumplival 80, halászlé 70, bográcsgulyás 60, üres zöldbabfőzelék 20 forint), nyugodtan induljon a Balcsira ezen a nyáron is. A következő nyarakon pedig még inkább. Ha minden jól megy. a Balaton védői 1987-ig elérik, hogy Tihany- tól Fonyódig tisztitatlan víz nem kerül a tóba. Ezen a részen talán még tisztított sem. Szóval: él a Balaton. A népi ellenőrök pedig három év múltán ismét megnézik: hogyan. Priska Tiber Maoyar—NDK baráti találkozó Ernődön A Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága, Ernőd nagyközség Tanácsa, és a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat a béke és barátság hónapjának keretében magyar—NDK baráti találkozót rendez május 29-én 17 órai kezdettel Ernődön az MSZMP Emődi nagyközségi Bizottsága székházának tanácskozó- termében. A résztvevőket Tóth Elek, a nagyközségi tanács elnöke köszönti, majd Randevú az NDK-val címmel filmet mutatnak be. Ezt követően a találkozó vendége, Werner Warnecke, a budapesti NDK-centrum igazgatója válaszol a résztvevők kérdéseire, beszélget velük az NDK életéről. A találkozó alkalmából Az NDK élete képekben címmel kiállítás is nyűik. II szovjet film ta’yzelétíil és feladatairól Az új világ építése any- nyit jelent, hogy fáradhatatlanul gondoskodni kell az új világ emberének formálásáról és eszmei-erkölcsi fejlődéséről. Többek között erre mutatott rá Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko, az SZKP főtitkára, szovjet államfő, mint az a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának „A filmek eszmei-művészeti színvonalának további emeléséről és a filmművészet anyagi-műszaki bázisának megszilárdításáról” hozott határozatában, illetve az arról kiadott közleményben olvasható. Megállapítja a határozat, hogy a szovjet filmművészet lényeges mértékben hozzájárul a szocialista művészeti kultúra fejlődéséhez, az emberek eszmei, erkölcsi és esztétikai neveléséhez. Az elmúlt években több film azzal hívta fel a nézők figyelmét, hogy meggyőzően mutatta be a szovjet társadalom szociális és szellemi fejlődésének fontos aspektusait, jelentős eredményeit, mindezt igen magas szakmai színvonalon tette. Jelentős sikert értek el a legsikerültebb történelmi, forradalmi és háborús-hazafias filmek. A filmművészet jelentősége a televízió közbeiktatásával sokszorosára nőtt. Az SZKP Központi Bizottsága plénumán arról is szó esett, hogy az emberek kulturális színvonalának emelésével a művészet egyre in- - kább hat az emberek értelmére, s ez még nagyobb felelősséget követel a művészeti dolgozóktól, hogy a kezükben levő fegyver, a nép, a kommunizmus ügyét szolgálják. A határozat megállapítja, hogy a soknemzetiségű szovjet filmművészet hatalmas alkotói lehetőségekkel rendelkezik és olyan káderekkel, akik , tehetségesek és képesek a legbonyolultabb feladatok megoldására is. Felülmúlhatatlan jelentőségű a szovjet filmművészet legkiemelkedőbb mestereinek tapasztalata. A filmművészet kötelesséA közeim úlTban készüli el és bemutatásra vár a Magyar Televíziónál — többek között — Sárost István és MáJ- npy Levente Zsákutca című tévéjátéka, amelynek főszereplője tehetséges, fiatal kar- diológus, aki az egyetem elvégzése után egy vidéki kórházban helyezkedik eL A munkájáért rajongó, azt ge, hogy a legkiválóbb hagyományokra támaszkodjanak, azokat új alkotói eredményekkel gazdagítsák. A szovjet filmművészet joggal vált ki elismerést világszerte, mint humanista, az alkotóvágytól és a kísérletező szellemtől áthatott, eszmei tartalmát tekintve haladó művészet. A szovjet stúdiókban készülő filmek közül sok foglalkozik korunk problémáival. A filmművészet nagymértékben hozzájárul mindezek művészi megfogalmazásához. Érezhető hiány mutatkozik viszont olyan alkotásokból. amelyek az eddigieknél teljesebben mutatnának be kortársi jellemeket, erkölcsi problémákat, a fejlett szocializmus tökéletesítésének sokoldalú folyamatát. Egyes alkotók ritkán vállalkoznak társadalmilag* jelentős témákra, és adódnak elég gyakran az élet lényeges problémáitól távol eső, a szovjet embereket foglalkoztató kérdéseket megkerülő filmek, máskor meg kitalált konfliktusok, kicsinyes viszályok, csüggedt hétköznapiság kerül az előtérbe. Néha igyekeznek idealizálni holmi elavult erkölcsi normákat, sók film nem elég dinamikus, hiányzik belőle a látványosság, nem érezhető a pozitív hős vonzereje. E megállapításokat kővetően arról szól a határozat, hogy a filmművészetnek az eddiginél tevékenyebben kell részt vennie a kommunista nevelés nagy és bonyolult feladatainak megoldásában, a tömegek munkabeli és társadalmi aktivitásának fokozásában. az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésében, élesebben kell látnia azt az újat, ami születőben van a termelési kapcsolatokban, a párt-, állami és a gazdasági tevékenységben. Megállapítja a határozat, hogy miközben jelentős sikerek születtek a nemzetközi tematikáról szóló film- és tévépublicisztika terén, egyelőre kevés a játékfilm, amely leőszinte hrvatásturlattal végző fiatalember hosszú ideig szinte semmit sem észlel, majd nem akar érzékelni a kórházban uralkodó állapotokról. Feltétel nélkül védi főnökét, s annak módszereit, s igen sok csalódás után jut ei a cselekvés gondolatáig, ám annak megvalósítását megakadályozza személye* leplezné a mai imperializmus lényegét, s elősegítené az ideológiai ellenfél leleplezését. Utal rá a határozat, hogy az eddiginél nagyobb mértékben ki kell használni a szovjet filmek iránt külföldön tapasztalható fokozott érdeklődést, s ezzel javítani a filmek külföldi forgalmazási lehetőségeit. A határozat a diagnózison túl, a továbblépés útjait is meghatározta és egész sor intézkedést is tervezett a kívánatos fejlődés anyagi, szellemi bázisának megteremtésére. Számos intézkedést hoztak a filmművészet műszaki ellátottságának javítására, a filmgyártás távlati és tematikus tervezésének jobbá tételére, bevonva egy sor országos szervet és bizottságot, amelyeknek közreműködésével a tervezésnek olyanná kell válni, hogy a filmek megfeleljenek a közösség eszmei-művészeti szükségletének, a párt nevelő munkája fő irányvonalának. Számos intézkedés* vettek tervbe az anyagi ösztönzés, az írói honoráriumok, az állami dotáció kedvező módosítására, a mozihálózat fejlesztésére. Az SZKP Központi Bizottsága a Szovjetunió Minisztertanácsának a szovjet film- mű vészeiről hozott határozata azt tanúsítja, hogy a filmművészet jelentősége ebben a hatalmas országban napjainkban sem csökkent, a párt és az állam vezetése Változatlanul nagy jelentőséget tulajdonít neki a híres lenini megállapítás szellemében, s mert Csernyenko megállapítása szerint is az új világ építése annyit jelent, hogy fáradhatatlanul gondoskodni kell az új világ emberének formálásáról, eszmei-erkölcsi fejlődéséről, ebben a gondoskodásban változatlanul nagy szerep jut a filmművészéinek. Hogy ezt a szerepét betölthesse, feladatát mindjobban elláthassa, abban kíván segíteni a határodat. (hm) tragédiája. A játékot Málnay Levente rendezte, főszereplője Lukács Sándor. Ugyancsak elkészült, és bemutatásra vár a Csendélet, Molnár Ferenc szikrázóan szellemes vigjátéka a színházról. (A játékot Molnár a villanásnyi Színház című jelenetéből írta.) A pompás szercplehetöségeket biztosító művet 15 évvel ezelőtt már játszotta a televízió Domjáft Edit és Bessenyei Ferenc előadásában; most Hernádi Judit, Huszti Péter és Varga Mária játssza el Szirtes Tamás rendezésében, Darva* Máté kamerája előtt. Gyermeknapi rekviem Újra itt a gyermeknap, és a felnőttek; szülők, nagyszülők, pedagógusok — titkon vágyva — mind arra készülődnek, hogy emlékezetessé tegyék ezt a napot a gyermekek számára. Szeretnénk napsugarat, békét, boldogságot, biztonságot nyújtani számukra. Épp ezért mindent beragyog a készülődés, tervezgetés fénye. Plakátok figyelmeztetnek bennünket. Nézem a képeket, vidám gyermekarcok fénytől, értelemtől. egészségtől sugárzó tekintetek. De vajon odafigyelünk-e azokra, akikben a tudat csak bukdácsol, szemük fénye értelemtől nem ragyog, és érdeklődést is alig- alig hordoz. Kiknek világa — gyermeki világuk is — beszűkült, korlátozott. De ne feledjük: gyermekek ők is, a „Véletlen hínárjából kimentett sebzettek”. Igen, rájuk gondolok aggódva, mint ahogy a Kis Herceg gondol a rózsájára: „Tudod ... a virágom . .. felelős vagyok érte. / Hiszen olyan gyönge! És olyan gyámoltalan / Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, / hogy a világtól védekezzék .. Mellettük vagyunk-e, óvjuk-e őket eléggé, hisz az a négy semmi kis tövis roppantul kevés. Tereintünk-e körülöttük olyan légkört, hogy sem ők, sem szüleik ne szégyenkezzenek, ne rekesztődjenek ki az „épek társadalmából”. Talán szentségtörés épp a gyermeknap kapcsán össztársadalmi-lelkiismeretűnket ébresztgetni, de félek, hogy bennünk még nem tudatosult a Garai által is oly szépen megénekelt felismerés: „Mert emberek, mert szomjazzák a jót, / mert rettegik a rosszat és nevetni, / sírni tudnak, s akármily együgyűn, / és a maguk módján még boldogok, / igen, boldogok is lehetnek ...” Boldogulásuk tőlünk. ..ép” emberektől függ, hisz ők oly kiszolgáltatottak Figyeljünk hát rájuk, s ha a legtöbbet, az „értelmet" nem is ajándékozhatjuk nekik, tegyük könnyebbé, boldogabbá életüket. S ne feledjük, nekik is: „joguk van játszani, remélni, látni, / tanulni, emlékezni, hinni, tenni, / lebírni tébolyt és kora halált, / Dicsőség annak, ki pártjukra állt.” Oláh Er« Bemutatásra vár a Zsákutca, meg a Csendélet /
