Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
1584. május 26., Síomüat r= ÉSZAK-MAGYARORSZÁG é A századdal született Et o kép Koposvöron késrütt, itt is »oft sem. mos Beljuska József. Mellette o húga... 1926. ban ... Nem szerettek soha így egymást, s nem gyűlölték egymást soha. Nem volt oz ember még ily gyamot, — és soha ilyen mostoha. Wy biztonságbon nem éK senki, — s kit fenyegetett ennyi vész? Nem tett még soha senki ennyit, s nem »olt még tett, mely ily kevés. » * • , {Vád Mi holy: XX, szazad) Ategyensúlyozzuk magunkat a kicsi patakon. — En mán csak így, a vízben merek — mondja az öreg csizmásán —, nem biztos mán nékem a lépés a köveken. Azért csak vigyázzon maga is... Ballagunk aztán fölfelé, ráérősen. A pince megvár a dombtetőn. — így, kétnaponta szoktam fordulni egyet, ezzel a kétliteres korsóval, ma éppen jól is jött, legalább nem kell egyedül ... — sűrűket pislant rám, nem rosszallom-e borozgató kedvét? Koccintunk. Reszkető kézzel köszönti poharával az enyémet. — Hát látja, man a kezem se biztos. De elgondolhatja, hogy nem azért, mert nem dolgoztam. — És borozgatánk egy kicsit az öreggel . .. Mint akik jól végezték dolgukat. De hát van is benne valami.' Már bejártuk ezt a századot, visszafelé. Megdolgozta ez a nyolcvanhárom év Beljuska Józsefet, aki a Sályban, 1940. május 7-én keltezett polgári személylap adatai szerint: „1901. év dec. hó 21. n. született Beljuska Jáno6 és László Borbála házasságából... Születésének helye Sály község, m.-keresztes járás, Borsod vármegye... Vallása: r. k. ... Anyanyelve: magyar... Foglalkozása: napszámos...” Aláírta a népmozgalmi nyilvántartó. Megdolgozta ez a század Beljuska Józsefet, mondom, holott arról kellene beszélni. amit ö mondott: — Ötéves voltam, mikor édesapám meghalt, az anyámra maradt három gyerek közül en voltam a legnagyobb. Gyerekkorban kezdtem a szegénységet. Hatesztendős múltam, amikor a pusztáról újságért jártam be a tanító kisasszonynak, be a faluba, Sályba, mert mi akkor még messze voltunk, Latorpusztán ... Aztán hamar cseléd lettem, gyerekfejjel keserű kenyéren. Nagyobban mán mentünk sum- másnak Marcsa húgommal, mentünk aratni, répát egyelni. Szegények voltunk, mentőnk, amerne mertünk, Kaposvárt® Szerencsig ... — 1922. október 16-án Egerbe vonultam be katonai szolgálatra. Aztán meg négyszer hívtak be . .. (A színes képeslapon a szent esalád, másik oldalán a magyar királyi posta bélyege; és az írás: „Te. Beljuska Józsefné, Kisrét. Sály, Borsod vm„ Kellemes Boldog Karácsonyi ünnepeket Kíván Férjed József. Feldebró. 1940. XII. hó 14-én.”) — Vén létemre még a Donnál is voltam, oda is elhurcoltak. Markotányos kocsis voltam, nem fegyveres, de közelről láttam es éltem meg ezt a szörnyűséget, míg az a szerencsém lett, hogy súlyos beteg lettem és hazahoztak, kórházba kerültem . . . („Nekünk is kijutott itthon a szegénységben, az emberek nélkül. Amíg ide nem ért a háború, küszködtünk, hogy fenntarthassuk a szegénységünket, amikor meg mán felszakadt a front, és kijöttünk a barlangból, bujkálni kellett... Közben hazajött betegen a férjem, a kórházat jártam, keresztül a Kömázsán Miskolcig, repültem mint a madár...” — Mária néni mintha most. is ott röpdösne reményhozás és elmúlásmélység között.) Beljuska Józsefné, született. Mihály Maria is korán megismerkedett a szolgálo- sággal, a keserű kenyérrel, nagycsaládból származott. De innen való ő is, ahonnan a férje. Akkor itt, a Sály melletti pusztán hasonló sors várta a világra jövőket. Az idén lesz 56. éve, hogy Mária néni és Józsi bácsi házasságot kötött; akkor fiatalok voltak, szegények, szépek: „Olyan a menyasszony, mint az elsőáldozó kislány” — a vőlegénynek meg „vöt olyan sor foga, mint a gyöngy” .. . Mérges fogú Idők jártak feléjük «, míg megérték a mai számításé nyugdijaskort. Ezt persze tán le se kellett volna írnom, mert mintha már látnám magam előtt az elhomályosuló szemeket: „Nekünk nincs nyugdíjunk.— nem rendelkezünk semmi fillérrel.. .* Erről esvén szó találkozásunkkor, ki- fényesűtt szemükben a szomorúság. S még egy más alkalommal: amikor a családról, az unokákról esett szó. Józsi bácsi főleg gyakorta törölgette szemét — ilyenkor a túláradó öröm okán: — Sokat szenvedtem, sokat dolgoztam életemben. Mi ketten annyin mentünk keresztül, mint a környéken senki. De nálunk veszedelem, az nem volt, nem azért, hogy dicsekedjek vele: a környéken nem szeretik így egymást, mint a mi családunk;: mi őket, ők minket; a fiam, a menyem és a három unoka . .. Nagyon kevés gyönyörűségünk volt az éleiben, most mán csak ez van. Ez éltet, a szeretet. Józsi bácsi végigdolgozta ezt a századot, kevésszavúságra termett. Munkára. „Sokat szenvedtem, sokat dolgoztam” — ismételgeti, mintha nem hinné, hogy még emlékezhet minderre. Felesége az ő minden mozdulatát lesi-ismeri: „Télen a fűrészt húzta a háború után, nyáron kepére jártunk. Mennyi fát kitermelt kézi erővel!? Kapáltunk harmadába, arattunk tizedébe. Jószágunk mindig volt, most is van egy tehén, egy ló, meg egy üsző. .. Most már annyit bír, hogy a tehénkét legelteti, meg itthon elmozog, segít a köny- nyebb munkában... Elesodálom sokszor, hogy tud még élni!?... De meg is adom neki a módját, már igen megérdemelte...” A pincében is, ahová a kiskorsóval ..ellátásért” mentünk, szakadatlan munkáról, packázó régi urakról kortyoltatta a bor mellé a szót Beljuska József. Meg a ma egyetlen őröméről, a fia családjáról. — Hallom én is a híreket, mindenféle fegyverekről. Tán mégis jóra fordítják magukat ezek a dolgok. En nem magam miatt imádkozom ... Tcnagy József Vv-äM'- :<v A'felvétel körülbelül husi éve késrült, o hórom „siemefénv" »móka körül itt még csak kettő tudható, amint a jámbor ökrök között Jóisi bácsi megáll a „megörökítésre”,,. I Krúdy-a [őri írná k Rózsik István rojia Furmann Imre: .Némely ostobák különös üldözési mániában szenvednek. Azt gondolják, hogy amit a bölcsek az ostobaságról beszélnek, az mind órájuk vonatkozik. Az őseim juhászok lehettek. A nagyapám már asz- talos volt: Közeledett az íróasztalhoz, amelynél én dolgozom. A stílus az ember — mondotta Button. A stílus után ítélve nagyon sok majom ír ezen a földón. Légy szerény! — mondia a katangkoró az ibolyának. A nap még egyetlen éjszaka után sem felejtett cl fölkelni és világítani. Minden vad ellen lehet védekezni, csak az önvad ellen nein. * A földrengés nem ismer országhatárokat, akár ® gondolat. * A dolgozok verejtéke * fold drága gyöngye. * Némelyek úgy szeretik n költőket, mint a szárnyasokat: megkopasztva! El jő még az idő. mi dór) egyetlen nagyhatalom lesz e földön: a munka! Mennyi szépségversenyt, rendeznek ebben a csúnya világban. Jóság versenyt még nem rendeztek soha. A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja. Autóm ablakón bámulok, zizeg a táj, mint a futóhomok. Autóm ablakán bámulok. Már nem Hiszem a kitolt vagonok kincseit: a rejtőzködő szénszemeket, már nem hiszem a csontjaimat kiszakító hajnali szobahideget s apámra is. mint józan, megfontolt barátra gondolok. Megyek haza, hazafelé. Zizeg a táj, mint a futóhomok. l Fordított út ez: mintha jönnék. A hátamon kirajzolódik egy célkereszt. Szűcs Mariann: ff p* • ! V,’ ■ Etái 'türkte W,w uu fii m Figyelem! Figyelem! Ma délután háromtol nem lesz víz! Be kedvesek, nyáron a legnagyobb forróságb.an! Állítólag a Balogh néniéknél van valami gubanc. Jaj, de jó, nem kell fürödnöm, anya, ez írtó jó dolog! Ne víháncolj, hanem rohanj az edényeket megtölteni! A koszosakat: is? Ide figyelj, te cafat! Megöllek. Azt próbáld megtenni, inkább adj pénzt! Éhen halnak a gyerekek. A pasasodnak kell a pénz, nem a gyerekeknek, ne hazudj, te can- ga! Segítség! A Gizikét a negyedikről eltalálta egy lavór! Mentőket, segítsenek! Segítség! Kézit csókolom. visszahoztam a lavrot. Magának is elfogyott a vize? Na hallja! Az embert fölzabálhatják a tellek. a csótányok, nem ügy. Nincs víz, hát haljon szóróján az a szerencsétlen bérlő. Legalább lesz egy kiutalható tanácsi lakás! F.n mondom, hogy a Szaharában jobb. Ott legalább van oázis. De itt? Már három naoja cinelem ezt a nyamvadt vizet. A/ agvamra megy ez a csőtörés. Tudja, mit' hallottam? Hogy azt mondia a Balogh néni. hogy őt akarták eltenni láb alól a szomszédok, de csak a csövet sikerült. Aha. Én azt is hallottam, hogv valami tojás árán vesztek ösz- sze. Engem kérem, nem érdekel az az öregasszonv, meg a többi pletyka, csak víz legyen! Képzelje, a Gizikére rázuhant egv lavór. Már k^t napja bent van a kórházban. Látja. ígv jár az. aki férfiakat hurcol fel a lakásába. Bocsánat, Zsitvai úr, ne haragudjon, hogy zavarom! Hallgatom, nass- asszony. Tudja, az illemhelyről lenne szó. A vécé? No, igen, így U lehelne mondani. Khm. Az ülőkéje, hogy úgy mondjam, enyhén elrohadt. Értem, asszonyom, és most maga szerint ki rohaszlotta el? De Zsiívai úr, micsoda mu- dortalanság! Így helyezze a/, ember bele a bizalmát egy lakóbizotlsági elnökbe? Nézze, nassasszony. szóljon a Zomburinak. hogy ne pisilje le a vécét, hanem kevesebb sört igyon! Akkor legalább a feleségéhez sem fogja a lavórokat vagdosni. Micsoda parasztok vannak manapság, istenem! Ahogy . gondolja, nassasz- szony. Nekem most a vizet kell elintéznem, érti? A vizel!!! Aztán majd megnézzük a budit is. Balogh néni. drága! Megkérhetném egy kzívességre? Csak tessék! Megkérhetném, hogy ne a tejemre rázza a szőnyeget? Oda rázom. ahová jólesik, különben is nem szőnyeget, haliéin egy porrongvot ráztam. azt se a maga fejére, hanem a pincetetőre, annak pedig mindegy, hogv mit rázok rá. Kár. hogy ma már kérni se lehet! Anyuüuuuu! Mi. van fiam? Anvuuuuuu! Ne üvölts már. mi van? Dolid le a rágómat.! Nem dobálok le semmiféle rágót azt sem tudom, hogv hová tetted. Maga szerint mikor lesz már víz? Hát tudja, kedveském, tegnap kint volt egy olyan szerelő-féle ember. De tudja, mit? Nem engedtem be. Képzelje csak el! Én egyedül egy fiatal, izmos, erős férfival?! A párom ugye, odavan üdülni, hát isten ments, hogy beengedjem! Lehet. hog'r nem is szerelő volt, csak azt mondta, hogy kiraboljon. megöljön, felnégyeljen, partvisra feszítsen, csillárra akasszon, a húsdarálón áttör . . . De Balogh néni! Gondolkozzon egv kicsit! Az egész házban nincs egv csöpp víz a maga csőtörésé miatt. Mit gondol? Az én lakásomban talán van? Na látja. Balogh néni! Ha legközelebb ión a szerelő, kopog ion át a falon é'- én is bejövök vele Jó? Kelőnket csak nem log megölni. Ne etesse a harmadikról a galambokat, ha megkérhetném! Nézze meg az ablakomat. ölvan mintha lehányták volna! Ügy. szóval maga uszít itt a házban mindenkit a galambok ellen? Hát kit bántanak azok a? ártatlan iószáaok? Félreértett szomszédasz- szony! Én egy szóval sem bántottam azokat a rohadt dögöket, csak arra kértem magát, hogv vigye le az ennivalót nekik a térre! Az ablakból minden szmötvó az én ablakomra csurog. Cö, nem is csodálom, hogv háború van mindenütt, ami«'
