Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-03 / 79. szám
Ivo*, oprnis 3., kedd E5ZAK-MAGYARORSZAG 3 A jó ötlet Mit szolgáltat a szolgáltató gyáregység? még nem üzlet Bevégeztetett. Az ötlet jó volt, jelest leliet mondaná a kivitelezésre, s mégis elszá- mították magukat. Ötmilliót ruháztak be ahhoz, hogy hétmilliót fizessenek rá az új ágazatra. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a gombára meglehetősen görbe; szemmel néznek manapság Sajóvámoson.-i- Hát elment az étvágyunk tője. — Púcza István a szövetkezet elnöke állapította meg, nem minden ön- iró'nla nélkül. — Pedig bombaüzletnek ígérkezett. Ha számításaink beválnak, az ötmillió árán nyertünk volna évi húszmillió forintot termelő ágazatot, Ennj ,t ért volna a volt baromfitelepen megtermelt lassagomoa. Ene- lyejtt csúnyán ráfizettünk. Mire berendeztük, kialakítottuk a laboratóriumot, a fermentáló kamrákat, kiképeztük a dolgozókat, akkorra ráébredtünk, hogy túlértékeltük lehetőségeinket. Ugyanis abból indultak ki, hogy az évi négyszázezer kilogramm gombára ipari jellegű megyénkben szükség van, hiszen egy emberre alig valamivel jut több fél kilogrammnál. — Csak arról felejtkeztünk el — folytatta az elnök —, hogy a fogyasztói szokásokat egy év alatt nem lehet átalakítani. Így a kereskedelmet. vendéglátóipart sem tudtuk a termek kiváló voltáról meggyőzni. Utólag már nem csodálkozom ezen, elvégre miért kockáztasson ▼alaki velünk együtt, amikor kényelmesen kivárhatja, hogy mennyire lesz kelendő a termék? így hát feladták! Pócza István rábólintott: — Fel. De azért hagytunk egy „íel- fcámasztási” lehetőséget is. Megalakul egy gombaszak- csoport. amelynek tagjai erősen érdekeltek lesznek az értékesítésben, hiszen saját pénztárcájukról van szó. Lényegében az ő feladatuk lesz propagálni — kis falvaktól kezdve a városig —. hogy a laska jó gomba, s főleg azt, hogy olcsó. Ha sikerül, s túllépik saját keretüket, a szövetkezet bármikor visszaállhat a nagyüzemi termesztési módra. Sokan megjósolták előre ennek a vállalkozásnak a végét. Elsősorban azok, akik a baromfitartás felszámolása után ipari üzemként, vagy raktárként, hasznosították az istállókat. Az elnök megvonta a vállát: — Elvileg nekik van igazuk. Mi is nyerhettünk volna tisztán évi hárommillió!, ha valamelyik n-aey vállalatnak ezt a háromezer fedett négyzetmétert kiadjuk. Ragaszkodtunk a mezőgazdasági hasznosításhoz, az eredmény ismert. Nem a keserűség beszél belőlem, hanem a tények ismerete: napjainkban egy szövetkezet elnökének nemcsak agronó- musnak, vagy ipari mérnöknek kell lennie, hanem — es mindenekelőtt — kereskedőnek is, hogy gyártmányait el tudja adni. Hat évvel ezelőtt kezdte a szövetkezet kiépíteni az ioari részlegeket. A fejlesztés sajátossága, hogy szinte végig kísérte a tőkehiány. A mai napig nem tudott egyetlen ipari üzemük meghatározóvá lenni, nem tudtak egy termék gyártásán annyi jövedelmet felmutatni, hogy egy tényleg korszerű. hatékony üzem anyagi alapjait megvessék. Az elnök rábólint: — A piacon általában oda igyekeztünk betörni, ahol pillanatnyi hiány mutatkozott. Ennek eredményeként a mai napig is több, mint száz terméket gyártunk. Korszerű akkumulátortöltőtől kezdve, késeken, műanyag flakkonokon át, a borderilőig. de sorolhatnám tovább; birkózószőnyegek, hipó, súrolópor. ülőpárna. Es természetesen sorolhatnám azokat is, amelyek gyártására nem volt igény, s mi ezt késön vettük észre. Különböző hobbicikkek, katamarán. vissza pillán lótükör. Sok éven keresztül egy-egy termék gyártását vagy megszüntetését eleve az határozta meg, hogy mekkora ra az igény, amíg végül rájöttünk: kicsit félrevezettük magunkat, túlságosan támaszkodtunk a kereskedelem megrendeléseire. — Ebből az következik... Az elnök nem hagyta végigmondani a kérdést. Közbevágott: — Az. hogy létrehoztunk a fővárosban egy kereskedelmi irodát — bemutatóteremmel —, amelynek az a célja, hogy a gyártmányainkat eladja. Nos, pár hónap alatt bebizonyosodott az igazunk. Olyan piacokat fedeztek fel, amelyeket eddig nem vettünk észre, s olyan termékeket kezdhettünk nagy szériában gyártani, amelyek gyártásáról már majdnem lemondtunk. Ez csak az iroda egyik előnye. A másik talán még hangsúlyosabb: végre konkrét számokat kaphatunk, hogy egy- egy gyártmányból negyedevenként mennyi az igény, s így a munkaerőt, a gépek munkáját előre meg tudjuk szervezni, fis mint ahogy az éremnek megvan a harmadik oldala, itt is van még egy haszon, s ez a készlet- gazdálkodás. Megszűnik a bizonytalanság, hogy menynyit termeljünk, mert csak az kerülhet a raktárba, ámi- re az iroda igényt tart, s eladására garanciát vállal. — kármán — ■< Ha valamilyen ügyletben mindenki jól szeretne járni, ónnak rendszerint az a vége, hogy mindenki ráfizet. Aki feketefuvarra adja a fejét, túlságosan sokat kockáztat. Ne- hezen állnak össze estig a fordulók, forgatni kell a számokat az üzemanyag és kilométer elszámolásánál is, ráadásul a „megrendelővel" szemben meglehetősen kiszolgáltatott a tehergépkocsi vezetője, végtére is jogosan alig. ha követelhetnek bármit is egymástól. így például bizonytalan a „kialkudott" ár is. Ki jár jól? Nem kell hozzá személyi komputer, hogy a két forduló közötti rakodási időben kiszámítsa a gépkocsivezető, mennyi is a pluszkilométereken kihajszolt benzin ára. Még normális tempóban is nagy a fogyasztás teherrel a platón. A feketefuvarra vállalkozó pedig mindig siet, hiszen szeretne már túl lenni az egészen, tehát hajt. A benzinmotoros teherautóval fuvarozók nem is hajlandók egy kis vargabetűre pár száz forintos zsebpénzért. A túlfogyasztás megfizetése sokkal többe ke- rül, és ehhez jöhet még egy ellenőrzés is, amit már nem lehet ilyen olcsón sem megszámitani. A dizelesitési program persze nem az ilyen soförgondok miatt sürgős, annak jelentős üzemanyag- közvetve pénz- takarékossági okai nyilvánvalóak. Ügyes érdekeltségi rendszer kidolgozásával el lehet, el kell érni, hogy a dízel- motoros autókkal se legyen csábitó a feketefuvarok fel. vállalása. Akkor ugyanis mindenki iái járhat.- nagy A közelmúltban nyilvánosságra hozott 1983-as tervje- lenies szerint az elmúlt évben nőtt a szocialista országok részesedése a csehszlovák külkereskedelmi forgalomból, es elérte a 76,9 százalékot. A KGST ilyen mértékű előretörése viszonylag új jelenség, hiszen 1980-ig a szocialista gazdasági integráció hosszú időn át változatlan volt. Az ország kulcsipara hagyományosan gépipar, amely hosszú ideig a KGST-országok legfontosabb szállítójának számított. Azonban kiderült, hogy a tartósan biztosított piac nem minden esetben hat jótékonyan a műszaki fejlesztésre. Ezenkívül a csehszlovák gépipar tűi sok mindent gyárt, vagyis elaprózott. A belső intézkedések mellett Csehszlovákia tudatosan törekszik a K GST- egy ü 11 ni ű kö d és bői származó előnyök kihasználására. * A magyar vaskohászai közismerten szovjet nyersanyag- bázison alapul. Hagyományosan a krivoj-rogi terűiéiről kapjuk a szovjet vasércet, amely kimerülöben van. A közelmúltban létrejött az új szerződés, hogy a szovjet fellel több ország, az európai országok közül Lengyel- ország, Románia és Magyar- ország a Szovjetunióval egy olyan általános szerződést kötött meg, amely szerint Krivoj-Rog térségében az eddig bányászásra alkalmatlannak tartott vasércfajtákra egy dúsító művet létesít. A dúsító mű elsősorban arra épüli, hogy Krivoj-Rogból az európai KGST-országokba szállításra kerülő vasércmennyiséget az elkövetkezendő évtizedekben is szinten tudják tartani. * Jó néhány olyan alkatrész van az lkarus-autóbuszunk- ban. amit KGST gyártassza- kosítási egyezmények vagy egyéb munkamegosztási egyezmények alapján gyártanak. Autóbuszainkba szovjet mellső hidat építünk be, NDK-gyártmányú fűtőkészülékekkel szereljük lel. ugyancsak NDK-gyártmanyú a korma nylolórúd. Mi a magyar az Ikarusban? Elsősorban a hátsó híd, a motor, a sebességváltó, és az a szellemi termék, ami létrehozta, mint önálló termékkonstrukciót, az Ikarust. B. I. r Ozdon Nehéz lenne ma radek te lari ul felsorolná az Ózdi Kohászati Üzenlek szolgálható gyáregységének mindennapi feladatait. Mint Papp Tiva- dar. a gyáregység vezetője elmondotta, a vállalat múlt évi energiaforgalma meghaladta az 1 milliárd 250 millió forintot. A nagy meny- nyiségü villamos energia mellett 235 ezer köbméter föld- gazra, 43 ezer tonna fűtőolajra volt szükség, gözter- melésük meghaladta az 1 millió 370 ezer tonnát, amelyből a technológiai folyamatok ellátása és saját fűtésük mellett a városnak 95 millió 673 ezer kalória hőmennyiséget — 70—130 Celsius-tok forró vizet — adtak fűtési célra a Borsod Távhövel kötött megállapodásuk alapján a városnak. A szintén technológiai célokat szolgáló oxigéntermelésük meghaladta a 76 millió köbmétert, kohógázból 1 milliárd 620 millió köbmétert használtak fel és 180 millió köbméter sűrített levegőt állítottak elő. A gyáregység feladata a Vállalat ivóvízellátása mellett az ipari víz biztosítása is; a múlt évben 9 millió 300 ezer köbméter vizet használtak fel a Sajóból. A gyáregység 1056 fős létszámának nagy része szakmunkás. A betanított munkások között sok a női munkavállaló. Jellemző a gyáregység szerteágazó tevékenységére, hogy a szakmunkások között szép számmal vannak lakatosok, villunv- szei-elök, műszerészek, forgácsolók — esztergályosok, marósok — hegesztők. A technikusok között a gépész, a kohász és a villa mosioar'i végzettséggel rendelkezők vannak többségben, hasonlóan a 7. üzemmérnökökhöz, akik között automatizálási szakemberek is vannak. Az egyetemi végzettségű szakembereket kohász, erős-, illetve gyengeáramú, gépész és vegyipari gépész mérnökök képviselik. A gyáreevséghez tartozik az oxiséngyár. ahol argongázt. is állítanak elő. valamint a telefonközpont és a müszerészüzem is. a gyár fűti a várest is Ai oxigéngyári hűtőtorony javítása során kicserélték a hütörácso. kot ;s, Mizerák István fely. A hatvanas évekhez képest — mint a gyáregység vezető fogalmazott —. egyre kevesebb az úgynevezett hulladék energia, konkréten a kohógáz. De ezt is igyekeznek másodlagos energiatermelésre felhasználni. Ehhez azonban beruházásokra, berendezésekre van szükség. Az elmúlt években ezeknek a lehetőségeknek a nagy löszét kihasználták. Ezzel párhuzamosan nagy gondot fordítanak a rendelkezésre álló energiával való takarékosságra. A szűkös anyagi lehetőségeket. a szellemi kapacitás jobb. alaposabb fel- használásával igyekeznek pótolni. A gyáregység energiatakarékossági terve szerin: 500 ezer forint értékű megtakarítást. kívánnak elérni az idén. Ebből 350 ezer fonni értéket a hulladekhő hasznosításából, 150 ezer forint értékel az. oxigéngyárban a gőz. megtakarításából. Az. oxigéngyár hatnapos közeoes javítása a közelmúltban fejeződött be. melynek során sor került a több mint tízéves hűtőtorony kitisztítására is. O. .1. A NEB-vizsgálat tapasztalatai Sikerek és gondok az energiagazíáikodáskan A Borsodban folyó energiaracionalizálási programok végrehajtásáról tartottak vizsgálatot az elmúlt év második leiében a népi ellenőrök. A vizsgálat a megyében levő tizennégy vállalatra terjedt ki, és az ellenőrzött gazdálkodó szerveknél 1980-tól kezdődően mintegy két és lé) éves időszakot öleli fel. A vizsgálatsorozat lefolytatására azért volt szükség, mert Borsod az ország energiafogyasztásából körülbelül 18 százalékkal részesedik, így rendkívül fontos, hogy nagy alapanyaggyártó vállalatok, benne a kohászati üzemek és a vegyi üzemek a termékeik előállításához mennyi energiát használnak fel. A vizsgálódást Reichardt Sándor, az ÉMÁSZ miskolci üzemigazgatója vezette, és részese volt a munkának Szűcs Istvánná, a NEB gazdasági szakértője is. Az azóta elkészült összesítő jelentés alapján ők mondják el a tapasztalataikat. — A mostani vizsgálat célja az volt, hogy képet adjon arról a munkáról, amelyet a KNBB 1980-ban elvégzett országos vizsgálati, óta az érintett területeken végeztek — mondják. — Az első felmérések során ugyanis kiderült, hogy Magyarországon a korábbi időszakban az üzemek egy része nem foglalkozott tudatosan az energia felhasználásának szerepével, arányaival és az olcsó energiaárak miatt a vállalatok nem törekedtek arra, bogy csökkentsék az egységnyi ipari termék előállításához szükséges energiát. Így az első vizsgálat után Borsodban 45 rnililó forintnyi azonnali megtakarítási lehetőség kínálkozott. és mintegy 280 millió forintra volt tehető az a megtakarított összeg, amelyet az elmúlt két és fél évben a kisebb energiaracionalizálási átalakítások, átszervezések és műszaki fejlesztések során elértek. Jelenleg a megyében 22 energiaracionalizálási beruházás van folyamatban, ennek a megvalósítására csaknem 4 milliárd forintot költenek. ennek elvégzése után egy esztendőben csaknem l milliárd forint értékű tüzelőanyagot lehet majd megtakarítani. A beruházások sorában igen lényegesek a kohókoksz, a feketeszén, a villamos energia, a földgáz, a fűtőolaj és a tüzelőolaj felhasználásának csökkentésére irányuló törekvések, és e beruházások együttesen évente csaknem 4 ezer tonna tüzelőolajnak megfelelő kalória megtakarítását teszik majd lehetővé. A lefolytatott vizsgálat alapján a NEB ellenőrei az érintett vállalatoknál az energiával való gazdálkodást általában jónak értékelték. E munka következtében a termelés növekedése mellett is csökkent az energiafelhasználás, kedvezően változott a felhasználás szerkezete, növekedett a szén és csökkent a földgáz, valamint a gázolaj és tüzelőolaj aránya. A vizsgált vállalatoknál a termékek készítéséhez szükséges fajlagos alapanyae-fel. használás általában csökkent, és ez pozitívan befolyásolta a felhasználás alakulását. Így például a Bor sodi Hőerőműben és a Tiszai Hőerőműben növelték a felhasznált szén mennyiségét, ezzel más területeken tüzelőolajat lehetett megtakarítani. A Tiszai Hőerőműben megvalósították az inert fa talmú hazai földgáz eltüz. - lesét. így is jelentős meg', hárítást érhettek el. A Bot - sodi Vegyi Kombinátban pedig megszüntették az acél lén bázisú vinilklorid gyá: tását, helyette a műanyi alapanyagát az NDK-val Ke lőtt árucsere alapján szerz be. Ezzel csak itt 150 mill forintos energiaköltség-me; takarítást értek el. Nem ilyen sikeres a kok felhasználásának csökkeni, sére irányuló beruház; a mert az. importanyagok b szerzésének nehézségei miatt a Borsodi Ércelökésx; i - Műben folyó fejlesz.tés csak késve fejeződhet be Ez midig magával hozza. hogy részben a zsugorítvánvt felhasználó üzemekben íz (öKÜ-ben és az LKM-ben nem tudják a tervezett mer- (ékben csökkenteni a nvers- vasgyártáshoz szükséges koksz mennyiségét, s részben ezekben az üzemekben föl vő beruházások késése akadályozza. hogy a tervidőszak végéig i. tervez.ett koksz- csökkentést a vállalatok elérjék. Hajdú Gábor ,
