Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-03 / 79. szám

A képernyő elölt Izsó Miklós-díj Fislis doktor - Sápi mesterség - Francia nép RM befejeEÓdött in'térte folytatás titán FetaM as doktor bol­dogságot pokoljárása, Jancsó Miklós nagyszabású televíziós alkotása. Lassan két évtizede megszokott dolog Magyarorszá­gon, hogy Jancsó munkásságát élénk figyelem kíséri; vannak krilikátlan rajongói és „feszítsd meg!”-et kiáltó ellenségei, s igen sokan vitáznak róla anélkül, hogy munkásságát akár részleteiben is ismernék. Várható volt a kilencszer ötven- peroes folytatásokban képernyőre került Faustus doktor bol- dogságoe pokoljárása is polémiák középpontjába kerül. Szo­katlan módon a Tévétükör, Szecskö Tamás jegyzete is köz­vetlenül az utolsó folytatása után egy órával már értékelést adott róla, noha hangsúlyozta, hogy csak az első öt adásról szól, gyakorlatilag az egész műről kialakítandó, vagy ki­alakuló közvéleményt befolyásolta, de egy-két országos sajtó- orgánum is élt a prejudikálás vitatható eszközével. — Pró­báljuk most figyelmen kívül hagyni a lehetetlent, azaz a mérlegelésnél feledjük el, hogy a tévénéző közönség döntő többsége a folytatásos sorozatoktól könnyen befogadható, iz- Kalmas, fordulatos cselekményeket és mind kevesebb szelle­mi együttműködést igénylő meséket vár, s hogy a nagy tö­megtetszést a Sanda kast, az Onedin és a hasonló sorozatok deformálják és legjobb esetben a Kórház a város szélén po­puláris mindennapisága vívja ki, s nézzük magában Gyuritó László regényének tévéadaptációját, amely nem volt tévéjáték, nem volt tévéfilm, hanem a minden folytatás főcímében olvas­hatóan illusztrációk, variációk sora az adott regényhez. Hogy ez műfajilag hová sorolható, teljesen közömbös. Ám a szokatlan forma aligha találkozhatott a legszélesebb sorozatnézó-tömé­nek tetszésével, mert éppen az izgalmas cselekmény esség és az azonosulásra érdemes hősök sora hiányzott. Itj. Szabados György nem azonosítható Stroeamajer doktorral, történelmünk közel fél évszázadának legneuralgikusabb időszakai meg ta­ton kevesebb érdeklődést keltenek sok nézőben, mint a fő­orvos és az ápolónő viszonya, vagy Onedinék újabb kapita- lizációe manővere. — Gyurkó regénye először öt évvel ez­előtt jelent meg, s talán lehetett volna belőle csinálni egy megszokottabb formájú tévófümet is. Ám Jancsó — Mezey Emőke dramaturgi közreműködésével — egy újabb, egy szo­katlanabb utat választott. A narrátor közbeiktatásával, tu­lajdonképpen az egész regényt megkaptuk * kilenc folytatás­ban, s egyet regénymozzanatok sajátosan elevenedtek meg a hallott és olvasható szöveg illusztrációjaként. Nem biztos, hogy ee a módszer a legjobb egy hatalmas regény televíziós visszaadására, de mindenképpen figyelmet érdemlő és mél­tánylandó vállalkozás. Együttgondolkodást, feszültebb figyel­met kívánt a nézőtől, a kortanában együttérzést, vagy ellen­kezést váltott ki, de mindenképpen értékes és izgalmas ké­pet adott egy, nem a proletariátusba született, hanem a polgárságból tudatosan odakötődött ember fordulatos élet­pályája tükrében utóbbi évtizedeinkről. — Ebben a filmben természetesen nem lehettek jelen a Jancsónál megszokott hatalmas tömegjelenetek és más rekvizitúrnak, ám itt is fel­ismerhető volt a színészvezelés, a nézőt feszültségben tartó, sokkoló, folytonos körmozgás, a lelassított mozdula.tok jel­rendszere, a szereplők szinte csak jelzésszerű jelenléte. — E sorozat bizonyára nem lett tömegek kenyere, de annyian alighanem érdeklődésnél nézték, hogy érdemes legyen vala­mikor megismételni — délután, vagy szombaton délelőtt —, mint azt a külföldi sorozatok esetében rendszeresen témák. Nemcsak kedvet csinálhatott « regény elolvasásához — az sem kevés —, annál többet tett: egy eddig nem használatos adaptációs lehetőséget mutatott meg. Nem hibátlant, de nem is elvetendőt * A francia ellenállástól merítette témáját a Nagyúri mes­terség, amelyet Pierre Boulle regénye, illetve Schulze Éva forgatókönyve nyomán Kern. András rendezett. Mondta-e Ca- naris tengernagy, hogy „a kémkedés nagyúri mesterség”, nem tudom, de közömbös is. A szombat este látott film izgalmas, fordulatos, mindvégig feszült volt. Kern András nem először bizonyítja a képernyőn, hogy mestere a bűnügyi történetek — nem a szokványos detektívesdi játékok! — rendezésének, megéreztette azt is, hogy itt nemcsak egy hősnek tartott fel­derítő „deheroizálódik”, hanem fény vetődik az angol hír­szerzés nem kevés cinizmusára is, s hogy tényleg valami nagyúri mesterség kémnek lenni, mert élettel kell fizetni a vesztesnek. * A Francia négyest 65 evvel ezelőtt irta Bíró Lajos, de a történet maga több mint egy évszázaddal korábban játszó­dik. Enyhén pikáns cselekménye egy hajdani pajzán rene­szánsz komédia szelídített változata. A Bán Róbert rendezte, kitűnő színészi erőket felvonultató bohózat'— sajnos — nem ért 75 percet: csak az alapötlete volt erdekes, egyébként ko- tnotos, mi tagadás, unalmas. Benedek Miklós Nyilvános főiskolai ta­nácsülést tartottak tegnap, április 2-án Sárospatakon, a Comenlus Tanítóképző Főis­kolán, abból az alkalomból, hogy az intézmény kétszeres Kiváló Kollégiuma felvette Dezső Lajosnak, a főiskola egykori igazgatójának névét. A tanácsülésen dr. Földy Fe­renc főigazgató köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Po- mázy Lajos a Művelődé­si Minisztérium képvisele­tében mondott ünnepi be­szédet. Méltatta a főiskola kollégiumának eddigi tevé­kenységét és megemlékezett arról, hogy 25 esztendeje kapott felsőfokú rangot ba­sánkban a tanítóképzés. A tegnapi nap krónikájá­hoz tartozik még, hogy dél­után felolvasó ülésre került sor, amelyen Ködöböcz Jó- zsef Ismertette Dezső Lajos sárospataki pedagógiai tevé­kenységét. Az NDK tanító- képzésének fejlődéséről, a rendszerelmélet alkalmazásá­ról a gyakorlati képzésben, az olvasóvá nevelésről és a mikroszámítógépeknek a ta­nítóképzésben való alkalma­zásáról hangzottak el elő­adások. Este a főiskola hall­gatói és oktatói közreműkö­désével hangversenyt tartot­tak A taktoszadoi pávakör most megmutatta: von utánpótlás... Már táncolnak a fiatalok ... (Fotó: Földházi István) Hét megye hétszáz résztvevőjével Néptáncos ünnep Patakon Seres Jánosnak A Borsod-Abaúj-Zemplét» megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésen határozott az idei, megyei művészeti díjak odaítélésé­ről. Tegnap, hétfőn délután, * megyei tanács épületében, Porkoláb Albert elnökhelyet­tes meghitt hangulatú, bará­ti összejövetelen adta át ‘a megye képzőművészeti díját — Izsó Miklós nevével fém­jelezve. A megyei tanács el­nökhelyettese meleg szavak­kal emlékezett meg Seres János festőművész és tanár munkásságáról, pedagógiai tevékenységéről és alkotói pályájáról. Az elismerő és köszöntő szavak után átad­ta a tanácselnök-helyettes Seres Jánosnak az Izsó Mik- lós-dijat. A művész és pedagógus kitüntetett először is megkö­szönte a megye figyelmét, majd kötetlen beszélgetés során beszélt arról, hogy milyen út vezetett élete „ösvényein” — a kitüntetés napjáig... A közelmúltban egy órá­val előbbre vettük magun­kat, időinket. A hé* végén a természet mintha megiri­gyelt volna minket (de le­het, hogy tréfa volt): az április elsejei „szokások­nak” megfelelően baljós fél­ti őgyülekező után akkora esőt-szelet-havat küldött ránk március 31-én, hogy csak szomorodtunk. Sáros­patakon főleg, hiszen kétna­pos, nagy táncosünnep kez­dődött szombaton reggel. Ezek a néptáncos összejöve­telek mindig az öröm, a su­gárzás, a jókedv ünnepet Most, hogy a természet, az időjárás előbbre vette ma­gát egy nappal: szombaton falak közé szorult mindez. De: így is voit arnnyi erő, hogy másnapra ki ragyoghas­sa a napot Patak fölött, s napsütéses örömben folyta­tódhatott a szövetkezeti néptáncegyüttesek tizedik országos találkozójának te­rületi döntője. A MÉSZÖV, • TÓT, az OKISZ és ezek megyei szö­vetségei rendezésében a há­zigazda Sárospatak hét me­gye huszonkét szövetkezeti együttesét látta vendégül az elmúlt hét végén. Békés, Csongrád, Borsod-A bo ri j­Zemplén, Ffajdú-Bihar, He­ves, Szabolcs-Szatmár, Szol­nok megyék képviselői iga­zi néptáncos parádét „szol­ga Itattak” a művelődés há­zában. Mindkét napom telt ház előtt léptek színpadra az Négy vologdai és négy miskolci művész alkotásai­val találkozhatnak a Miskol­ci Galéria látogatói. Első al­kalom a két területi művé­szeti szövetség kapcsolatának történetében, hogy közös ki­állítással lépnek a tárlattá- togatók elé. Elsőnek Miskol­con, de még ebben az esz- tendőuen, a november 7-i ünnepekhez kapcsolódva, Vo- logdában láthatják ezt az anyagot az érdeklődők. Barátainknál a kiállítás címe, utalva arra, hogy a nyolc művész egymás hazá­járól, otthonáról mondja el a festészet, a grafika nyel­vén azt, amit megtudott, mert megismert. Az Új Mis­kolci Vonósnégyes bevezető játéka után — Borogyin II. Vonósnégyesének III. tételét adták elő — erről a kapcso­latteremtő művészi feladat­ról szólt a tegnapi megnyi­tó résztvevőinek Alekszandr Vasziljevics Pantyelejev, a Vologdai Művészeti Szövet­ség képviselője, a Szovjet­unió Orosz Szövetségi Köz­társaságának érdemes mű­vésze, a Szovjetunió Művé­szeti Szövetségének vezető­ségi tagja, a vologdai kiállí­tó művészek. V. Ny. Korba- kov, J. A. Szokolov, V. U. Jevgenyij és J. Ny. Petrov neveben is megköszönve a bemutatkozás lehetőségét. együttesek, akik meg nem fértek már be a színházte­rembe, az előtérben, a ká­véházijain elhelyezett televí­ziós monitorokon kísérhet­ték figyelemmel az esemé­nyeket. A bemutató az együttesek számára minősítésül is szol­gált, országos tekintélyű ta­gokból álló zsűri figyelte a produkciókat. A megyénk­ből részt vevő együtteseiknek nem kellett minősülniük (ezt korábbi években meg­tették): a sárospataki Bod­rog megőrizte „Arany III." fokozatát, többi megyei résztvevőnk, a sátoraljaúj­helyi Hegyalja, a miskolci K isbojtár, a mezőkövesdi Matyó, a ta/ktaszadai páva­kör csak bemutatkozó prog­rammal lépett színpadra. Az igen jól szervezett a pataki művelődési ház dol­gozói által biztosított jő fel­tételek között lezajlott te­rületi bemutató résztvevői {közel hétszáz eeoporttag) többségben jó színvonalú műsorral jöttek Pataikra, üde színfoltot jelentettek a ha­gyományőrző csoportok. A két nap során bebizonyoso­dott, hogy a szövetkezetek­nek elismerésre érdemes sze­repük van ezeknek az együt­teseknek. csoportoknak a fenntartásában. működteté­sében, éltetésében. Szólt er­ről megnyitójában Nagy Zol­tán, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Pártbizottság tit­kára is. Kiemelte a néptánc­Nagy Zoltán, a Borsod megyei Pártbizottság titká­ra megnyitójában szólt a két testvérmegye képzőművésze­inek 1979-től egyre erősödő kapcsolatáról, amelynek ke­reteben került sor a miskolci kiállító művészek — Feledy Gyula, Lenkey Zoltán, Má­zsáról f Miklós és Pető Já­nos — vologdai útjára is. A látogatások művészi élmé­nyeit tükrözi a tárlat, a lá­tott, átélt találkozások fel­fedező erejével. A testvér­megye és a testvérmegyei kapcsolatok bemutatása után Nagy Zoltán arról szólt megnyitójában, hogy semmi mással nem helyettesíthető egymás jobb megismerésében a művészetek lehetősége. Százhúsz alkotás fért be a Miskolci Galéria két termé­be. A művészi kifejezés kü­lönbözőségei is segítik, hogy gazdag, árnyalt legyen a kép, amit önmagunkról és test­vérmegyénkről kapunk. Mindkét kép érdekes, izgal­mas: az is, amit a vologdai művészek állítanak elénk önmagunkról, s az Is. amit a miskolciak közvetítenek nekünk a testvérmegyéről, s lakóiról, hogy még jobban értsük, érezzük egymást. A kiállítás május 1-ig te­kinthető meg. Óra. »J mozgalom kultúránkba, köz- művelődési életünkbe in­tegrálódásának fontosságát: „A néptánc minden szép gondolat és érzés kifejezé­sére alkalmas; a folklór esz­közeivel nemzeti és egyete­mes gondolatokat képes megfogalmazni” — mondot­ta egyebek között a megyei pártbizottság titkára. Azzal a jő reménnyel nyitotta meg szombaton délelőtt a kétnapos programot, hogy az általános érvényű gondola­tok konkrét megnyilatkozá­sainak lehetnek részesei, akik látják a szövetkezeti táncegyüttesek bemutatóját. Vasárnap késő este, a gá­laműsorhoz kapcsolódó „zá­rásban” visszaigazolódott a rá 'akozás. El a néptánc Bz.eretete; közösséget formáló ereje van ma is. ti. n. j.) Borsod-Abaúj-Zemp!én megyében 186 művelődési otthon jellegű intézmény működik. Csak kisebb há­nyaduk épült és felel meg a közművelődési céloknak és funkcióknak, ezért bőví­tésük és tartalmi tevékeny­ségük javítása elodázhatat­lanná vált. Azért is fontos odafigyelni e területre, mert a szűkös pénzügyi lehetősé­gek miatt a művelődési otthon-hálózatban gyors, lát­ványos fejlődés nem várha­tó. Viszont egyes intézmé­nyek — a kistelepüléseken — áldatlan állapotúak. Mi­vel újak építésére nincs le­hetőség, a meglevők alkal­massá tételét (vagy viszony­lagos megfelelőségét) kell biztosítani. A rekonstrukci­ós program indításához a megyei tanács pályázatot írt ki a községi, nagyközsé­gi tanácsok számára, hogy településükön a művelődési házak, könyvtárak, klub-, könyvtárak és ifjúsági klu­bok állagmegóvását segítse. Erre a végrehajtó bizottság az elmúlt év végén 6 millió forintot biztosított. E rendelkezésre álló ösz- szeggel szemben — a beér­kezett pályázatok szerint — 27.5 millió forintra, megyei támogatásra érkezett igény. A pályázatok realitását vizs­gálva az mondható, hogy az igények jogosak, a kérelmek megalapozottak voltak. Ugyanakkor látható volt, hogy a megye összes igé­nyének kielégítésére nincs mód. Tapasztalva azonban a szándékot és a települések elszánását — pénzügyi át­csoportosítások után — újabb 6 millió forintot kapott a program a megyei tanács végrehajtó bizottságának döntése értelmében. Az ér­II verseny léptei Az elmúlt hét végén két­napos szemlét rendeztek megyénk ifjúgárdistái ré­szére három szakágban Mis­kolcon, a Stromfeld Aurél laktanyában. A versenyen több mint háromszáz gárdista vett részt. Tűzoltó szakágban a Diósgyőri Gépgyár ifjúgár­distái lettek elsők, akik már másodízben nyerték el az ez­zel járó vándorserleget. Ka­tonai szakágban a miskolci 2-es számú Szakközépiskola ifjúgárdistái, rendőri szak­ágban pedig a leninvárosi II-es számú csapat ifjúgár­distái lettek az elsők. Mind­három első helyezett tovább­jutott az országos Ifjú Gár­da-szemlére. dekeltekkel történő terv- egyeztetés és megbeszélés után derült ki: a helyi ta­nácsok képesek az előzete­sen vállalt 35 százalékos sa­ját erőforrást 60 százalékra bővíteni. A művelődési in­tézmények felújításához a tanácsok pénzeszközeit, a társadalmi munka értékét, egyéb szervek támogatását jelentősen sikerült tehát gyarapítani. A konstruktív közös gazdálkodás és tenni- akarás végső soron azt ered­ményezte. hogy a községi tanácsok köze) 31 millió fo­rintot fordítanak 1984-ben a művelődési intézmények fel­újítására, mely összegből 12.1 millió forintot biztosí­tott a megyei tanács. En­nek jelentős részét kistele­pülések kapják meg. Az el­osztásról beterjesztett ’a- vaslatot a megyei tanács végrehajtó bizottsága leg­utóbbi ülésén elfogadta, jó- ' váhagyta, (összesen 39 tele­pülés kap támogatást.) A pályázati kiírásnak meg­felelően minden munkálatot legkésőbb december 15-ig kell befejezni. A tárgyi és technikai re­konstrukciós akció nem ad hoc jellegű, hanem egy át­gondolt. több évre előre megtervezett tevékenység el­ső része. A művelődési in­tézményrendszer tartalmi, működési kérdéseinek meg­újításával a meaye iránvi- tó szervei, a szakemberek és intézmények folyamatosai! foglalkoznak. Ez évben el­készül a program teljes, minden részletre kiterjedő terve. Ez az egyik biztosíté­ka annak, hogy az ország egyik legnagyobb megyéjé­ben a művelődési otthonok és könyvtárak megújulását elősegítsük. Kecskés Sándor Barátainknál Okos felhasználás kell! r Mépmi mi a Iskolán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom