Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

ISZAK-MAGYARORSZAG 6 1984, ápnTís 7„ szombat Molnár Orda és Antal Pál f»díjjal jutalma- Kemény György nívódíjas plakátja Aha Béla; István, a király satt plakátja Az év plakátjai A Művelődési Mi- 1 ^ nisztérium és a Ma­gyar Hirdető ren­dezésében az 1983-as esz­tendő legjobb hazai pla­kátjaiból rendeztek kiállí­tást a Nemzeti Galériá­ban, A politikai, kulturá­lis és kereskedelmi plaká­tok hagyományos sereg­szemléjén a zsűri 4 fődíjat és több nívódíjat osztott ki. Reprodukcióink a dí­jazott. művekből matatnak be néhányat­Tóth József nívódíjas munkája SERI-'ÖZO SIMON; 7 anuháqu Ki tudja, az emlékezet mezsctyeszélem túl hány leszántott, porral befútt, sárral betemetett út, lábnyomokkal lejegyzett írás a múltról, porlad, enyészik, amiről nem tudunk, mór örökre elmerülve a mélyben, A veszni hagyott csülök-kerék-talpnyom jeleket, amikkel leírta e nép küzdelme évszázadait, eposzait történelmének, eltűnt hősénekeit, az effeledésbol már ki ássa ki a jövőnek? Botladozó gyaloglással ki betűzi végig, Id fejti meg? Tanulságul most mát ki olvassa el nekünk, * az utánunk jövőknek? A kutyám csak érzi, én viszont tudom, idén is lesz nyár, még ha hetekkel ez­előtt téti ruhadarabok vá­sárlására is biztatott a ke­reskedelem. Megannyi csal­hatatlan jele közül a ki­keletnek, legbiztosabb tá­lán a sietős gólyákról, ká­sásodé havakról, nyiladozó borítékos sorsjegyekről szóló híradások, no és a naptár, amely végre ápri­lisra fordul, így adott a re­mény, hogy a következő hónapban csak jelentkez­nek a márciusban elma­radt melegek. Hogy az áp­rilisi idő mikor bukkan majd elő, azt egyelőre én sem tudom, pocii" nem is vagyok meteorológus, leg­feljebb meteoropata, de er­ről majd egy másik alka­lommal. Biztos jele a tavasznak az is, hogy gyakrabban kapnak lábra nudista stran­dokról kerített híresztelé­sek, ám végérvényesnek a meleg érkeztét csak akkor vehetjük, ha az üzletek­ben megjelennek a külön­böző méretű, színű és fa­zonú irhabundák, amelyek ilyenkor már a kutyának sem köllenek, s a lelemé­nyes iparosok talán azért időzítik ezek szállítását er­re az időpontra, hogy ke­reskedő kollégáik nyugod­tan kipihenhessék magukat a téli vásár után, hiszen az agyafúrt vásárló ilyen­kor már fürdőruhát ve­hetne, mert még mindig nem tanulta meg, hogyan­nak télviz idején van iga­zi szezonja. Igaz, a nagy évvég) zsa- báiások után a tanga vá­sárlása lóversenynél is ko­molyabb hazardírozna, de januárban még mindenki optimista, gondolván, ez az év végre nyerő lesz, leg­feljebb a szomszédnak nem, ám az vorösödjön a kep- ernyő-újság előtt. A rendíthetetlen januári optimizmus aztán a höl­gyek esetében áprilisban kínkeserves fogyókúrába fordul, hiszen amíg pár hónappal korábban csak legyintettek, ha négy-öt fölös kilóval többet muta­tott a mérleg nyelve, „ugyan, tavasszal egy kis Zóldségnapol zöldségkúráin leadjuk, mint építkező a jattot”, a tettek mezejére lépve, a helyzet már komolyabbnak látszik. Ám, ha egy nő a kisebb­fajta vagyont kóstáló di­vatos tangáját egyszer már megszerezte, azt nyáron mindenképp magára is fe­szíti. Nincs ezzel másképp az ember fiának asszonya sem, s bár az ő esetében csak egy-két kiló fölösleg­ről van szó, a derekas téli kosztokhoz szokott gyomor, bizony nehezen áll át a ta­vaszi zöldségnapokra. Az erősebb nem ilyenkor bi­zonyíthatja, lélekben is erő­sebb, és közösséget vállal­va asszonyával, tenmaga is kúrába kezd. Segítvén öt a szigorú zöldségnapok meg­tartásában, így kapcsolják ők össze a kellemest a hasznossal, hiszen az asz- szonykának fogynia, férjé­nek a vitamindús táplá­léktól cseppecskét híznia kellene a strandszezon kez­detére. A recept alapban tutira mentünk, legfeljebb az ab­ban foglalt kivi helyett krumplit eszegettünk, az avocadot fekete retekkel pótoltuk, banán helyett sa­vanyú uborkával fogyasz­tottunk (illetve hizlaltunk), csak á spárgával voftmnít. bajban, mert ahelyett a cukorzsineg túl drága és rágós is. No, de a pár szál spárgán nem múlhat az üdvösség, lángolt kolbász- szál helyéttes-ítettük, és bár az a spárgánál vala­mivel vastagabb, talán megteszi. (Mert a cserkész­kolbász már Igazán csak a középkorú hentesek emlé­kei között élhet.) A kúra különben négy hétig tartott. Ez nem túl hosszú, meg éppen elvisel­hető idő a zseb számára, és nem tekinthető különö­sebben gyorsnak sem, na­gyobb megrázkódtatás nél­kül elviseli a szervezet is. De azért csak vártuk a vé­gét. Feleségem szerint a zöldségnapok kalóriáin em­ber sokáig nem élhet, be­vallom, én is terhesnek ta­láltam már a második hét vége táján a rendszeres ét­kezéseket, mert egyébként akkor eszem, ha éhes va­gyok. Mégis kitartottunk elha­tározásunk mellett, kitar­tottunk pontosan a hu­szonnyolcadik napig, míg a huszonkilencedik reggelén a szokottnál korábban éb­redve, egyedül találtam magam. Feleségem a für­dőszobában neszezett, a mérleget ál-lítgatta, s pa­naszkodott, milyen meg­bízhatatlanok ezek a szer­kezetek, Aztán pár tasak liszttel, kukoricadarával, kristálycukorra! sikerült pontosan beállítani. Végre megmérkőzhettünk! Jómagam, alig kilórryi sú lycsökkenésem meg csak elviseltem, tudom, pár nap alatt sikerül viászaszed- nem. De feleségem újabb két kilóval gyarapodott. U gyszó I vá n vi gas zta 1 h a ta I. - lan. Még szerencse, hogy elviselhetóen főzött. Talán a könnyű csülkös bableve­semtől, meg egy kts tava­szi töltött káposztától újra megjön a kúrához a ked­ve. Cleesdes Osab* Hornyák András: Kozsik és Barf a Hogy nem állhatják egy­mást, azt mindenki tu£im_ Mikor a veteránságot ta­núsító* érdemrend átvételé­re a Parlamentibe voltak hivatalosak, a Pestre uta­zást megszervezők gondo­san ügyellek rá, hogy ők kelten véletlenül se kerül­jenek egy autóba. „Még képesek kiszállni az indu­lás előtt, ha megtudják ki az útitárs ...” Balta, mint fiatjai szoc- dem, úgy 1927 tájékán hal­lott először Kozsikról. A Munkásotthon vezetősége hozott egy határozatot, hogy nyolc vasast, köztük Kozsákot is, mint „szélső­ségest” kitiltják az otthon rendezvényeiről. Ö is meg­szavazta ... A döntést pe­dig egy népes műsoros est előtt hirdették ki, mikor tele volt az otthon embe­rekkel. A kitiltottak körül sűrű lett a levegő, a há­tuk mögött pedig összesú­gott a közönség: „kom­csik ... nem lehet miattuk az otthon működését koc­kára tenni ...” (S hogy a kitiltottak kommunisták voltak, bizonyossá lett, mert a rendőrség nyomban le is tartóztatta mind a nyolcát.) Kozsik arca ak­kor ivódott bele Barla em­lékezetébe. A kitiltottak ugyanig villogó szemmel, szó ti an daccal vették tu­domásul a határozatot. Ko­zsik azonban a döbbent csendben történt, ellávo- záskor a közönség nyitó1- ta folyosón egyszer csak megfordult, és a vezetőség­hez vágta: „Munkásáru- lók 1" Barta volt a vezetőség legfiatalabb ja, de köztük volt. Ellentétük Rózsikkal tel an innen származott. Egyszer egy munkás saickversenyen a sors egy táblához rendelte őket. Ak­kor a kitiltás esete mind­kettőjüknek eszébe villant. Kozsik egy pillanatra elő­re lépett, már-már úgy tűnt, Bartára borítja a táblát, aztán mégiscsak megállt, és leült játszani. Úgy döntött: „Egy fölényes győzelemmel még jobban a pofájába vághatom a megvetésem, mint ha itt botrányt csinálok.” Az első partit azonban Barta nyer­te, a másodikat Kozsik. De így már nem volt igazi az öröme. „Majd még talál­kozunk . ,— morogta a döntetlen verseny végén. Egész idő alatt ennyi is volt csak minden társalgás közöttük, no meg időnként az, hogy „sakk!” Valamikor a harmincas években aztán egy másik versenyen ismét találkoz­tak, de nem kerültek ösz- sze. A verseny után Ko­zsik odament Barta aszta­lához. s azt mondta: „Van egy eldöntetlen ügyünk” . „Lehel” — felelte Barta, aki ekkor már az építők szakszervezetének helyi tit­kára volt. Állta Kozsik te­kintetét. Játszani kezdtek. A jelenlevők egy darabig ki bicéitek, aztán lassan mindenki magukra hagyta őket, mert vallva nyertek. Az istennek sem akart el­dőlni, melyik a jobb. Vé­gül Barta unta meg es feláll! .. . Évek lellek el, de újabb perdöntő játszmára nem került, sor. Kozsik a hábo­rú kitörése után illegali­tásba kényszerült, s nem­sokára ez lelt Barta sorsa is. A szociáldemokrata párt. betiltását követően egy fáskamrában bujkált hó­napokig. A háború után, mikor a Munkásotthon isinél mű­ködni kezdett, találkoztál-:. Kozsik az otthon nagyter­mének beszakad! vastra­verzeit hegesztette. Barta pedig néhány kőművessel egy lövedék szakította rést falazott be. Csak biccen­tettek egymásnak Barta, amikor készen lettek, a 'öntésben odaszólt Kozsik- nak: „Ideje lenne már egy kis sakkozásnak . . .” Ko­zsik nem tudta, mit felel­jen. „Pancserekkel. meg— — s azt akarta mondani — árulókkal nem látszom!” De nem mondta ki. Vala­miért megakadt, pedig öt Fellíni-fi!m A La Stradától az Amar- eordig öt Fellini-Film for­gatókönyvét jelentette meg közösen a Volk und Welt és a Henschel Kiadó. A kötet címe: Federico Fellini — filmjelenetek. PARÁZS ISTVÁN; Szárny Egyszerű vagyok, mint a szándék szárny, mely köröket száll még Sorsom fogság a végtelennek ahol sosem engem szeretnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom