Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

éprfe I' aowb'df X. eSZAK.MAGYARORSZAG 7 Híres emberek gyermekkorából Anatole France, a vi- ® lághírű író kisfiú ko­rában egyszer ezzel a kérdéssel fordult édesany­jához? — Mama, az embert megbüntetik az igazságért? — Nem. gyermekem. Az igazságért senkit sem bün­tetnek meg — válaszolta az édesanyja — Hát akkor miért bün­tetett meg engem a tanító úr, amikor megmondtam, hogy nem készítettem el a házifeladatot? Óraközi szünetben a gyerekek nagyban tárgyal­ta ták, ki mikor született. A hétesztendös Anatole France is részt vett ebben a beszélgetésben.- Én. tudom, mikor születtem — jelentette ki büsz­kén. — Mikor'.’ — kérdezték egyszerre többen. . — Hajnali három óra ötven perckor! — Hazudsz! — kiáltott rá az egyik gyerek. — Ilyen kora hajnalban még aludni szokott az édesanyád. Anatole France egy pillanatra clgondolkozott, azt an tgy vrín fa ki magát: — Igen ám, de ón felkeltettem, az édesanyamai, és megmondtam neki, hogy meg akarok születni! G. B. Shaw kisfiú ® korában elhencegett édesapjánál?: — Papa, te mindig art. mondod, hogy lusta kö­lyök vagyok. Csak hallot­tad volna, hogy ma is mennyire megdicsért en­gem a tanító úr! — Ennek örülök —szólt, az édesapja. — És mit mon­dott a tanító úr? A fiatal Shaw ujjongva felelte: — A tanító úr art. mond­ta, hogy még nálam lus­tább kölyök is van az osz­tályban ! Makszim Gorkij édesapja halála után mgr­0 szülei házaba került. Este panaszkodott a nagy­apjának : — Olyan hideg van. — Igen, gyermekem — sóhajtotta a nagyapja. — Takarózz be jól, és az angyalka majd meg fog mele­gíteni. , A kisfiú úgy tett, aliogy a nagyapja mondta. Né­hány pillanat múlva azonban felült az ágyban és el­gondolkozva nézett nagyapjára. — Mit akarsz már megint? — kérdezte türelmetle­nül az öregember. — Nagyapa, kénem — felette a kisfiú —, az an­gyalka helyett nem kaphatnék inkább egy meleg ta­karót?! Mark Twain, a vi- © lághírű humorista, kisfiú korában na­gyon rendetlenül járt az Iskolába. Apja ezért sok­szor elverte nádpálcával. — Hidd el — mondj» egyszer —, ha rossz »agy, én nekem meg kell téged büntetni: ez nekem épp­úgy fáj, mbit neked. A- kisfiú megtorol te könnyes szemét, es így szólt: — Elhiszem, papa . . . T>e neked máshol faj, mint ne­kem. eszébe jutott rendőrség megkinzatasa, meg az is, hogy egyszer meg megfi­zet a rohadt opportunis­táknak, akkor megfogadta, s tudta, eljön még az idő. Ehelyett szó nélkül leült a sön lésben levő asztalhoz, es kikérte a sakkot. Nyert. Egyszer, kétszer, három­szor is. Nagyon koncent­rált. hogy ne hagyjon Bár­tanai? egyet se nyerni. De eközben nem tudta kigon­dolni. mit vág majd a fe­jéhez, ha felállnak a par­tiból. Így eleg sután sike­rült: „Na mi van, ha Hor­thy rendőrsége nem segít, akkor már nem megy a dolog?!” Csak később, ott­hon jutott eszébe, hogy ezt mégsem kellett volna. Így ez nem is volt igaz. A ré­gi, fel tornyosult düh mon­da! ta vele ... Valamiféle bűntudatot is érzett emiatt, csak azért nem rohant be a titkár­ságra tiltakozni a kél párt egyesítésekor. Pedig lehe­tett volna lármázni, hogy ,.már ilyen régi munkás- árulókat is magunk közé engedünk?" Hallgatott. Beszélt viszont, járatta a szájai pár év múlva. Ah­hoz volt szokva, hogy ó mindent kimond. Egy tag- gvülésen, egy valahonnan „lentről jött okos” art mondta ..a dolgozók ellá­tása mind hús, mind zsír, s eaveb tekintetében meg­felelő”. Hát ö leistenkedte, „meri elég baj az nekünk magában is. hogy a mé­szárszék üres, minek keli erre még hazudni is? 1” Mi­ko emiatt Kistarcsára ke­rüli volt is mit füstölög­nie. Most aztan röhöghet •ajtain Barta . „ a hozza bánon loak dentmci á 1 ara nélkül is a követ töröm.” Hamar rájött, hogy Bar- ta nem röhög a dolgon. Együtt törik a követ... BeszéLnj azonban nem be­széltek továbbra sem, sakk meg nem volt, hogy ellen­szenvüknek terel adjanak. Szabadulás után ismét el­sodorta őket egymástól az élet. Régi el len télük is már-már feledésbe men t. A veteránkitünleléskor ugyan látták egymást, de úgy tettek, mintha a má­sik nem lett volna ott... Aztán évekig semmi . .. Mikor a hetvenes években Kozsikék lakónegyedében megépült a járda, Kozsik egy hosszabb betegeskedés után rendszeres délutáni sétára szánta el magát. A második alkalommal bot­jára támaszkodva Barta jött szembe vele. „Jo na­pot szaki. Maga is ide költözött?” Mondta mar- már megörülve, de aztán eszébe jutottak a regi dol­gok. és gondolta: valamit az orra alá kéne dörgöl­ni! ..Ha valamiben segít­hetek, akkor szóljon . . A fiam országgyűlési képvi­selő.. Barta. akinek a látása megromlott, inkább csak a hangjáról ismerte Tel Ko- zsikot. Hál ez a vén forró­fejű meg mindig él? —tű­nődött. — És még az or­szággyűlési képviselő fiá­val hencegi ..Köszönöm!” vagta vissza sértődő) len. ..Az en vem meg vezénsnz- gato. Gondoskodik minden­ről, ami kell!” ..Hál ha nem. akkor nem . . .” — mondta Kozsik es tovább­ment. Picim nil A Miskolci Nemzeti SzítG ha? áprilisi műsornaptár« nem tgér egyetlen úi be­mutatót 'sem. Az ember tragédiája, ismeretes okok miatt későbbre csúszott bemutatója a tervezett mű­sorrendet, illetve a bemu­tatok sorát átformálta, így a hónap során a nagyszín­házban Az ember tragé­diája tizennyolc alkalom­mal kerül színre, a Rómeó es Júlia, előadását három alkalommal, láthatta, illet­ve láthatja a közönség, az. operet tk ed velők háromszor találkozhatnak Lehár Oi­inysrerelem című művé­nek előadásával és a gyer­mekek örömére a Mauglí előadása is szerepel a mű­sortervben két alkalom­mal Nem a színház pro­dukciója ugyan, de itt em­lítendő. hogy lesz a hónap során még két szimfonikus Zenekari hangverseny is A néma levente is lát­ható áorilisban három al­kalommal a Kamaraszín­házban, a Lulu meg a Já­tékszínben, ugyancsak há­romszori Újságok — műholdon kérésziül Valamennyi szovjet koz- ponti lap tördelt hasábjai­nak vetített kepéi eljuttat­ják a Volga menti bzáru­ló vb; i. A továbbításra a Moszkva tévé közvetítő láncot használják, amely a Horizont, távközlési mű­hold revén juttatja el az oldalszövegeket olyan tá­voli helyekre, mint Észak- Kaukázus ('s a/ uráli Csel- jabipozk.- ,.A világon, első­ként mi használunk ilyen- rendszert — mondta bzer­ge j Margen vicén, a táv­közlési mjrw.sztern.rrn egj’ik vezetője. — A Moszkvá­ból küldött jelek a távi- közlési műholdról Közvet­lenül a helyi nyomda ve­vőantennájába jutnak. Az új rendszer gazdaságosabb, a jelek útjában nincs semmiféle akadály, jelen­tősen javult a vételi mi­nőség” A Szovjetunióban egyébként már regi gya- korlal a Moszkvában be- tördelt, elkészült újságol­dalak nagy távolságokra- közvetítése. így jut el a Pravda, az Izvesztyija es sok más lap a hatalmas ország 49 nagyvárosába, s jelenik meg a fővárosi ki­adassa! egy időben. Másnap újra találkoztak. „Hat sakkozni még min­dig nem tanult meg?” — kérdezte Kozsik köszönés helyett. „Ügy. ahogy ma­ga játszik, már inas ko­romban is játszottam a sakkot!’’ — felelte Barta. De erre már Kozsik is pap­rikás lett. „Akkor mondja meg, mit lep az én ked­venc világos megnyitásom­ra!” „Majd meggondolom” . .. kopogott tovább Barta, es másnap hozta a vá­laszt. Kozsik hazament, meglepte otthoni tábláján, s napestig gondolkodott, mit válaszoljon. Barta is. Nyár lett, aztán ősz, os a délutáni sétán egymás mellett elhaladva hol egyik szólt, hol ai másik. Köszö­nés helvett, csak egy lé­pest: ..Vezér g7-rc". vagv ».Futó ut a . c2 gyalogra"’, meg ilyeneket. Késő őszre járt. és a táblán már alig volt né­hány figura. Kozsik tudta, hogy ez egy nagyon fontos játszma kettőjük között. Noha már reggelitől ebédig s azután a sétáig is csak a tábla előtt ült. Egy nap úgy érezte, néhány lépés után mattot tud adni. Jól meggondolta es kimondta. Barta tudomásul vette és hazakooogott, Holnap hoz­za a választ. Kozsik odahaza elégedet­len dörzsölte a kezét. „Vén szoedem. Azt hitte, revansot adhat nekem. Pe­dig ezt a játszmát már nem javíthat ia ki!" — gondolta és hosszan gvö- nyórköriötl az állásban. Ek­kor azonban beléhasitott. - Elhibázott valamit Egy kombinációt kifelejtett. , Hű. a szentsésrit! Pedig azt hittem, ebből a hely­zetből mar nem menekül­het. S nemcsak hogy van kiútja, de e lépés, ha ra­jon, matthoz is vezet. Néz­zük csak! Ha ide lep. ak­kor nem, de ha ide, a fu­tárral a G8-ra. az szá­momra két lépes után menthetetlenül matt. KJ tudok-e bújni?” Ideges lett. Egész éjjel le-fel járt a szobában, es megoidá&t keresett. De sajnos, semmi megoldás nem kínálkozott, Legfel­jebb, ha Barta elhibázza. Márpedig ha csak nem bo­lond. ezt a megoldást Bar­ta megkeresi. ..Futár G8... Futár G8 . . . Ezt az egyet nem lépheti! Futár G8.... FGR ..." — mondogatta szinte delejezve, hipnoti­zálva a táblát. Igen. az FG8-at nem szabad meg­találnia. A fene egye meg azt a futárt... Végre eljött a seta más­napi ideje. Szinte remeg­ve nézte az utcái, jön-e Barta gúnyos, diadalmas mosolyával, s kimondja-e a Futár U8-at, De nem lalta jönni. Amikor Barta lep- csoháza ele ért, néhány ember csődülete állította meg. A temetkezési válla­lat autója állt a járdaszé­lén. Koporsó mögött zár­ták be éppen a fekete aj­tót. A lakok halkan súg- tak-bugtak. Döbbenten tudta meg, hogy Barta meghalt. „Hm ..” — morgott megindulta« maga elé. A szemében még valami ned­vességét is érzett Hosszán nézett a távolodó gyászos autó után. A kocsi renrt- sza ma: ÉG—8 ... es nieg hat om nulla volt. ÚTKÖZBEN Két aranypénz csillog a tenyeremben. Könnöci tal­lérok, egy tiz es egy húsz koronás. Az évszámok: 1896 es 1910. Zsebkendő sarkából, egy szekrény el­dugott zugában megbúvó táskából került elő. Csör­getem. pörgetem a pénze­ket, ujjammal tapogatom a finom be Kiset., domborula-, tokai, rajta és lapjniá.som­mal nyomozok’ a . múltba. . Kié volt ez a két pénz? Mire őrizgette, mire akar­ta elkölteni a gazdája? Ki elől kellett dugdosni, ki lal.hatta ezeket az aranya­kat? Boldog volt a tulaj­donosa? A pénz, a körmöci kincs évtizedek óta családi em­lék A nagymama kapta az esküvőjén, a menyecske- tancban. Milyen lehetett az az esküv ő, mit húzott a muzsikus, hány koszorús- lány sorakozott a násznép­ben, milyen rigmusokat szőtt a vőfély? A pénzek * nem mesélnek, az aranyak nem felelnek. Alig na­gyobb az egyik, mint a két­forintos. a kisebbik pedig nem több, mint az öt v en filléres . . . mégis ezreseket kínálnának erte a múzeu­mok, vagy a gyújtok. De nem adják, mert őrzik a családi múltat, az emléke­ket. Nem a nemesfém ér­téke számit, nem az arany arának emelkedései vár­ják. hanem vigyázzák azo­kat a történeteket, melye­ket el lehel me>clni, ha az unokák kérik: nézzük meg az aranypénzeket. Mert a két kicsi csengő tallérhoz egv olyan család múltja kapcsolódik, amelyben a kemény nagyapa és szn*6s nagymama két gyermeket nevelt es mindkettőt el is temették. A lány szerelmi csalódásában választotta az örök ceendesseget, a visz- szafordíthatatlan magányt, a fiút 1956 őszen orvlöve- szek gyilkoltak le a he­gyen, amikor egyik este a présház körül elemlampa- v a! kereste a metszoolló- ját. És áz apa a bánatát az italban próbálta olda­ni ... de csak meggyorsí­totta útját gyermekei után. Es a nagymama, az egy­kori koszorús, fátyla» menyasszony, akii kacagó menyecsketánc közben kap­ta az aranykoronákat, ez a nagymama ki sem emel­te- orrát a földből. Kapalt, palántázott, szénát gyűj­tött, tehenet fejt. kenyeret dagasztott. Teste földszagú- vá vált még életében. Dolgozott hajnaltól éte­lig es néha-néha elővette a sárga pénzeket, megfor­gatta kezében a veretes tallérokat, és elgondol ía. mi mindent lehetne belőle v enni... ha odaadna an­nak az éjszakának, annak a lakodalomnak az emlé­ket ... De nem adta, mert nem maradt más neki. csak az a kacajos éjszaka eltünedező képe. És az aranypénzek hall­gatnak. Amiről tudhatná­nak. az a család titka, ar­ról csak néha beszélnek, azt meg kell őrizni meg sok-sok generáción át. akik talán kiváncsiak lesznek: az aranyakon múlik-e a* élet sora? (szendrei) AKAC ISTVÁN: [leközlő fűben Felsorakoztatom őket, ahogy voltak, — csókolom őket, s beszélek velük. Megáldom a jó szeretőket. Megáldom a rossz szeretőket. Jaj, a csillagok pampáján rostokolnak: meztelen testük swva ide süt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom