Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
éprfe I' aowb'df X. eSZAK.MAGYARORSZAG 7 Híres emberek gyermekkorából Anatole France, a vi- ® lághírű író kisfiú korában egyszer ezzel a kérdéssel fordult édesanyjához? — Mama, az embert megbüntetik az igazságért? — Nem. gyermekem. Az igazságért senkit sem büntetnek meg — válaszolta az édesanyja — Hát akkor miért büntetett meg engem a tanító úr, amikor megmondtam, hogy nem készítettem el a házifeladatot? Óraközi szünetben a gyerekek nagyban tárgyalta ták, ki mikor született. A hétesztendös Anatole France is részt vett ebben a beszélgetésben.- Én. tudom, mikor születtem — jelentette ki büszkén. — Mikor'.’ — kérdezték egyszerre többen. . — Hajnali három óra ötven perckor! — Hazudsz! — kiáltott rá az egyik gyerek. — Ilyen kora hajnalban még aludni szokott az édesanyád. Anatole France egy pillanatra clgondolkozott, azt an tgy vrín fa ki magát: — Igen ám, de ón felkeltettem, az édesanyamai, és megmondtam neki, hogy meg akarok születni! G. B. Shaw kisfiú ® korában elhencegett édesapjánál?: — Papa, te mindig art. mondod, hogy lusta kölyök vagyok. Csak hallottad volna, hogy ma is mennyire megdicsért engem a tanító úr! — Ennek örülök —szólt, az édesapja. — És mit mondott a tanító úr? A fiatal Shaw ujjongva felelte: — A tanító úr art. mondta, hogy még nálam lustább kölyök is van az osztályban ! Makszim Gorkij édesapja halála után mgr0 szülei házaba került. Este panaszkodott a nagyapjának : — Olyan hideg van. — Igen, gyermekem — sóhajtotta a nagyapja. — Takarózz be jól, és az angyalka majd meg fog melegíteni. , A kisfiú úgy tett, aliogy a nagyapja mondta. Néhány pillanat múlva azonban felült az ágyban és elgondolkozva nézett nagyapjára. — Mit akarsz már megint? — kérdezte türelmetlenül az öregember. — Nagyapa, kénem — felette a kisfiú —, az angyalka helyett nem kaphatnék inkább egy meleg takarót?! Mark Twain, a vi- © lághírű humorista, kisfiú korában nagyon rendetlenül járt az Iskolába. Apja ezért sokszor elverte nádpálcával. — Hidd el — mondj» egyszer —, ha rossz »agy, én nekem meg kell téged büntetni: ez nekem éppúgy fáj, mbit neked. A- kisfiú megtorol te könnyes szemét, es így szólt: — Elhiszem, papa . . . T>e neked máshol faj, mint nekem. eszébe jutott rendőrség megkinzatasa, meg az is, hogy egyszer meg megfizet a rohadt opportunistáknak, akkor megfogadta, s tudta, eljön még az idő. Ehelyett szó nélkül leült a sön lésben levő asztalhoz, es kikérte a sakkot. Nyert. Egyszer, kétszer, háromszor is. Nagyon koncentrált. hogy ne hagyjon Bártanai? egyet se nyerni. De eközben nem tudta kigondolni. mit vág majd a fejéhez, ha felállnak a partiból. Így eleg sután sikerült: „Na mi van, ha Horthy rendőrsége nem segít, akkor már nem megy a dolog?!” Csak később, otthon jutott eszébe, hogy ezt mégsem kellett volna. Így ez nem is volt igaz. A régi, fel tornyosult düh monda! ta vele ... Valamiféle bűntudatot is érzett emiatt, csak azért nem rohant be a titkárságra tiltakozni a kél párt egyesítésekor. Pedig lehetett volna lármázni, hogy ,.már ilyen régi munkás- árulókat is magunk közé engedünk?" Hallgatott. Beszélt viszont, járatta a szájai pár év múlva. Ahhoz volt szokva, hogy ó mindent kimond. Egy tag- gvülésen, egy valahonnan „lentről jött okos” art mondta ..a dolgozók ellátása mind hús, mind zsír, s eaveb tekintetében megfelelő”. Hát ö leistenkedte, „meri elég baj az nekünk magában is. hogy a mészárszék üres, minek keli erre még hazudni is? 1” Miko emiatt Kistarcsára kerüli volt is mit füstölögnie. Most aztan röhöghet •ajtain Barta . „ a hozza bánon loak dentmci á 1 ara nélkül is a követ töröm.” Hamar rájött, hogy Bar- ta nem röhög a dolgon. Együtt törik a követ... BeszéLnj azonban nem beszéltek továbbra sem, sakk meg nem volt, hogy ellenszenvüknek terel adjanak. Szabadulás után ismét elsodorta őket egymástól az élet. Régi el len télük is már-már feledésbe men t. A veteránkitünleléskor ugyan látták egymást, de úgy tettek, mintha a másik nem lett volna ott... Aztán évekig semmi . .. Mikor a hetvenes években Kozsikék lakónegyedében megépült a járda, Kozsik egy hosszabb betegeskedés után rendszeres délutáni sétára szánta el magát. A második alkalommal botjára támaszkodva Barta jött szembe vele. „Jo napot szaki. Maga is ide költözött?” Mondta mar- már megörülve, de aztán eszébe jutottak a regi dolgok. és gondolta: valamit az orra alá kéne dörgölni! ..Ha valamiben segíthetek, akkor szóljon . . A fiam országgyűlési képviselő.. Barta. akinek a látása megromlott, inkább csak a hangjáról ismerte Tel Ko- zsikot. Hál ez a vén forrófejű meg mindig él? —tűnődött. — És még az országgyűlési képviselő fiával hencegi ..Köszönöm!” vagta vissza sértődő) len. ..Az en vem meg vezénsnz- gato. Gondoskodik mindenről, ami kell!” ..Hál ha nem. akkor nem . . .” — mondta Kozsik es továbbment. Picim nil A Miskolci Nemzeti SzítG ha? áprilisi műsornaptár« nem tgér egyetlen úi bemutatót 'sem. Az ember tragédiája, ismeretes okok miatt későbbre csúszott bemutatója a tervezett műsorrendet, illetve a bemutatok sorát átformálta, így a hónap során a nagyszínházban Az ember tragédiája tizennyolc alkalommal kerül színre, a Rómeó es Júlia, előadását három alkalommal, láthatta, illetve láthatja a közönség, az. operet tk ed velők háromszor találkozhatnak Lehár Oiinysrerelem című művének előadásával és a gyermekek örömére a Mauglí előadása is szerepel a műsortervben két alkalommal Nem a színház produkciója ugyan, de itt említendő. hogy lesz a hónap során még két szimfonikus Zenekari hangverseny is A néma levente is látható áorilisban három alkalommal a Kamaraszínházban, a Lulu meg a Játékszínben, ugyancsak háromszori Újságok — műholdon kérésziül Valamennyi szovjet koz- ponti lap tördelt hasábjainak vetített kepéi eljuttatják a Volga menti bzáruló vb; i. A továbbításra a Moszkva tévé közvetítő láncot használják, amely a Horizont, távközlési műhold revén juttatja el az oldalszövegeket olyan távoli helyekre, mint Észak- Kaukázus ('s a/ uráli Csel- jabipozk.- ,.A világon, elsőként mi használunk ilyen- rendszert — mondta bzerge j Margen vicén, a távközlési mjrw.sztern.rrn egj’ik vezetője. — A Moszkvából küldött jelek a távi- közlési műholdról Közvetlenül a helyi nyomda vevőantennájába jutnak. Az új rendszer gazdaságosabb, a jelek útjában nincs semmiféle akadály, jelentősen javult a vételi minőség” A Szovjetunióban egyébként már regi gya- korlal a Moszkvában be- tördelt, elkészült újságoldalak nagy távolságokra- közvetítése. így jut el a Pravda, az Izvesztyija es sok más lap a hatalmas ország 49 nagyvárosába, s jelenik meg a fővárosi kiadassa! egy időben. Másnap újra találkoztak. „Hat sakkozni még mindig nem tanult meg?” — kérdezte Kozsik köszönés helyett. „Ügy. ahogy maga játszik, már inas koromban is játszottam a sakkot!’’ — felelte Barta. De erre már Kozsik is paprikás lett. „Akkor mondja meg, mit lep az én kedvenc világos megnyitásomra!” „Majd meggondolom” . .. kopogott tovább Barta, es másnap hozta a választ. Kozsik hazament, meglepte otthoni tábláján, s napestig gondolkodott, mit válaszoljon. Barta is. Nyár lett, aztán ősz, os a délutáni sétán egymás mellett elhaladva hol egyik szólt, hol ai másik. Köszönés helvett, csak egy lépest: ..Vezér g7-rc". vagv ».Futó ut a . c2 gyalogra"’, meg ilyeneket. Késő őszre járt. és a táblán már alig volt néhány figura. Kozsik tudta, hogy ez egy nagyon fontos játszma kettőjük között. Noha már reggelitől ebédig s azután a sétáig is csak a tábla előtt ült. Egy nap úgy érezte, néhány lépés után mattot tud adni. Jól meggondolta es kimondta. Barta tudomásul vette és hazakooogott, Holnap hozza a választ. Kozsik odahaza elégedetlen dörzsölte a kezét. „Vén szoedem. Azt hitte, revansot adhat nekem. Pedig ezt a játszmát már nem javíthat ia ki!" — gondolta és hosszan gvö- nyórköriötl az állásban. Ekkor azonban beléhasitott. - Elhibázott valamit Egy kombinációt kifelejtett. , Hű. a szentsésrit! Pedig azt hittem, ebből a helyzetből mar nem menekülhet. S nemcsak hogy van kiútja, de e lépés, ha rajon, matthoz is vezet. Nézzük csak! Ha ide lep. akkor nem, de ha ide, a futárral a G8-ra. az számomra két lépes után menthetetlenül matt. KJ tudok-e bújni?” Ideges lett. Egész éjjel le-fel járt a szobában, es megoidá&t keresett. De sajnos, semmi megoldás nem kínálkozott, Legfeljebb, ha Barta elhibázza. Márpedig ha csak nem bolond. ezt a megoldást Barta megkeresi. ..Futár G8... Futár G8 . . . Ezt az egyet nem lépheti! Futár G8.... FGR ..." — mondogatta szinte delejezve, hipnotizálva a táblát. Igen. az FG8-at nem szabad megtalálnia. A fene egye meg azt a futárt... Végre eljött a seta másnapi ideje. Szinte remegve nézte az utcái, jön-e Barta gúnyos, diadalmas mosolyával, s kimondja-e a Futár U8-at, De nem lalta jönni. Amikor Barta lep- csoháza ele ért, néhány ember csődülete állította meg. A temetkezési vállalat autója állt a járdaszélén. Koporsó mögött zárták be éppen a fekete ajtót. A lakok halkan súg- tak-bugtak. Döbbenten tudta meg, hogy Barta meghalt. „Hm ..” — morgott megindulta« maga elé. A szemében még valami nedvességét is érzett Hosszán nézett a távolodó gyászos autó után. A kocsi renrt- sza ma: ÉG—8 ... es nieg hat om nulla volt. ÚTKÖZBEN Két aranypénz csillog a tenyeremben. Könnöci tallérok, egy tiz es egy húsz koronás. Az évszámok: 1896 es 1910. Zsebkendő sarkából, egy szekrény eldugott zugában megbúvó táskából került elő. Csörgetem. pörgetem a pénzeket, ujjammal tapogatom a finom be Kiset., domborula-, tokai, rajta és lapjniá.sommal nyomozok’ a . múltba. . Kié volt ez a két pénz? Mire őrizgette, mire akarta elkölteni a gazdája? Ki elől kellett dugdosni, ki lal.hatta ezeket az aranyakat? Boldog volt a tulajdonosa? A pénz, a körmöci kincs évtizedek óta családi emlék A nagymama kapta az esküvőjén, a menyecske- tancban. Milyen lehetett az az esküv ő, mit húzott a muzsikus, hány koszorús- lány sorakozott a násznépben, milyen rigmusokat szőtt a vőfély? A pénzek * nem mesélnek, az aranyak nem felelnek. Alig nagyobb az egyik, mint a kétforintos. a kisebbik pedig nem több, mint az öt v en filléres . . . mégis ezreseket kínálnának erte a múzeumok, vagy a gyújtok. De nem adják, mert őrzik a családi múltat, az emlékeket. Nem a nemesfém értéke számit, nem az arany arának emelkedései várják. hanem vigyázzák azokat a történeteket, melyeket el lehel me>clni, ha az unokák kérik: nézzük meg az aranypénzeket. Mert a két kicsi csengő tallérhoz egv olyan család múltja kapcsolódik, amelyben a kemény nagyapa és szn*6s nagymama két gyermeket nevelt es mindkettőt el is temették. A lány szerelmi csalódásában választotta az örök ceendesseget, a visz- szafordíthatatlan magányt, a fiút 1956 őszen orvlöve- szek gyilkoltak le a hegyen, amikor egyik este a présház körül elemlampa- v a! kereste a metszoolló- ját. És áz apa a bánatát az italban próbálta oldani ... de csak meggyorsította útját gyermekei után. Es a nagymama, az egykori koszorús, fátyla» menyasszony, akii kacagó menyecsketánc közben kapta az aranykoronákat, ez a nagymama ki sem emelte- orrát a földből. Kapalt, palántázott, szénát gyűjtött, tehenet fejt. kenyeret dagasztott. Teste földszagú- vá vált még életében. Dolgozott hajnaltól ételig es néha-néha elővette a sárga pénzeket, megforgatta kezében a veretes tallérokat, és elgondol ía. mi mindent lehetne belőle v enni... ha odaadna annak az éjszakának, annak a lakodalomnak az emléket ... De nem adta, mert nem maradt más neki. csak az a kacajos éjszaka eltünedező képe. És az aranypénzek hallgatnak. Amiről tudhatnának. az a család titka, arról csak néha beszélnek, azt meg kell őrizni meg sok-sok generáción át. akik talán kiváncsiak lesznek: az aranyakon múlik-e a* élet sora? (szendrei) AKAC ISTVÁN: [leközlő fűben Felsorakoztatom őket, ahogy voltak, — csókolom őket, s beszélek velük. Megáldom a jó szeretőket. Megáldom a rossz szeretőket. Jaj, a csillagok pampáján rostokolnak: meztelen testük swva ide süt.
