Észak-Magyarország, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. március 1., csütörtök Országos értekezlet után Amatőr színjátszók és a (ki)út... Mohácsi Regös Ferenc rajza Danyil Rudij: Vizsgálat Olvas a nép? O lvashatjuk a könyvterjesztő vállalatok jelentését: emelkedik a könyvíorgalom, nő a könyveket vásárlók száma, egyre nagyobb tételekben adják ki a legújabb szép. és szak- irodalmat, házikönyvtárak alakulnak ki, a lakások berendezési tárgyává vált a könyvespolc. Ä Hazafias Népfront megyei elnöksége a közelmúltban tár­gyalta az Olvasó népért mozgalom III. konferenciája óta eltelt idő eredményeit és a közeljövő feladatait. Az Írásos anyag leg­elején feltűnt a régi jelmondat: „Váljék olvasó néppé a magyar néo!" Boldogan elfelejtenénk ezt a jelmondatot, ha... ha va­lóban el lehetne már felejteni, de hosszan sorolható példák iga­zolják, hogy nem mondható ki az egész magyar népről, hogy ol­vasó lenne. Pedig az elmúlt évek során nemcsak o különböző politikai, társadalmi szervek igyekeztek megtenni mindent az ol­vasói kedv növekedéséért, hanem oktatási rendszerünkben is ko­moly változások mentek végbe ennek érdekében. „Olvasó ifjú­ságért", „Olvasó nők", olvasótáborok, író—olvasó találkozók sze­repeltek a népfront, a nőtanács, a KISZ, a TIT, a könyvtárak programjában, és elégedettek is lehetnénk a sokszínű kínálat­tal, ha nem látnánk a hiányosságokat. Hogyan lehet olvasásra nevelni, mivel lehet megszerettetni a könyveket? Vallom, hogy mint mindenhez, ehhez is a legjobb eszköz és egyben propaganda a személyes találkozás. Szerve­zeteit és magánemberek elkötelezettsége kell ehhez. A népfront­ban található erre készség, és vitathatatlanul megvan ugyanez a törekvés a felsorolt szervezetek bármelyikében. Mégis... még­is hiányosságok vannak olvasási kultúránkban. Volt a KISZ megyei bizottságának egy művelődési tábora, öt éven keresztül szervezték, amiben nemcsak az irodalom szerete. téré, hanem a művészetek egyéb ágainak megismerésére is rá­irányították a fiatalok figyelmét, mégpedig a humán műveltség­ből legkevesebbet kapó szakmunkástanulókat. Legutóbb erre a táborra már nem jutott pénz... szervezett olvasótábort az ede- lényi könyvtár is az Éger-völgyben, a meghívott íróknak az úti­költségen kívül nagyon minimális honoráriumot tudtak adni, de így is akadt, aki eljött. .. néhány évvel ezelőtt sikerült Miskolc­ra hívni a fiatal írókat az ifjúsági könyvnapok megnyitójára ,., erre ma már — ismét pénzhiány miatt — alig akadna vállalkozó. A tokaji írótáborral párhuzamosan, évekkel ezelőtt szinte vala­mennyi író találkozhatott az olvasókkal ... a legutóbbin egy vé­letlen adta a lehetőséget, hogy budapesti egyetemistákkal ül­hessenek le beszélgetni az írók a Tisza-partján . . .Sorolhatnám még a példákat, melyek azt jelzik, hogy a személyes találkozá­sok, az irodalom aktív befogadása számos nehézségbe ütközik, és marad az intim egyedüllét a könyvekkel. Márpedig tapasztal­hattuk, mit jelent felkelteni az érdeklődést, találkozni, beszél­getni,, melyek nyomán óhatatlanul felébred sok emberben az el­határozás: írásaikban kell megismerni, a személyes benyomások, a beszélgető partnerek, az írók lényegét; a munkájukat. A népfront csak az egyik Szervezet, ahol igyekeznek népünk olvasási kultúráját növelni. Olvasókörök és rendezvénysorozatok szervezése, a megyében élő alkotók megismertetése, és anya­nyelvi hét rendezése .. . szerepel többek között elképzeléseik kö­zött. Apró lépések, melyek csak akkor hozzák meg az ered­ményt, ha minél szélesebb körben tudatosítják: a mai ember a technikai információ-bázisok mellett sem mondhat le Gutenberg hagyományáról; a nyomtatott szóról, ha felkészülni és eligazodni akar világunkban. (szendrei) Beetho Yen-hang versenyek Elnézést kérek a címbeli zavarért. Nem hiszem ugyan, hogy ennyire befolyásolt volna a múlt szombati „ma­gyar családi és hatrészesre tervezett” televíziós akármi elviselése. De sokszor hallot­tam és olvastam már, hogy a televíziónak a hatása nap­jainkban (is) óriási. Szóval: amiközben néztem a képet és hallgattam a szö­veget a Szálka hal nélkül című — igén neves színésze­ket ' felvonultató — ostoba­ságot, visszatérően arra gon- doltam-gondolgattam, hogy ha ezt valahol egy amatőr színjátszó együttes ma mer­né színpadra vinni —, „ki- botoznák” őket a helyszín­ről. Hogy így véljem a vé­get, ahhoz hozzájárult egy korábbi „élmény” is. Mint ismeretes, Kazincbarcikán szokták megrendezni az amatőr színjátszók országos fesztiválját. Ott mondotta egyszer egy bölcs ember, maga is zsűritag lévén, res­tellve a dolgot, hogy: „ ... ne akarjuk a színházi élet min­den porát az amatőr együt­teseken elverni . . .” Szívből szóltak ezek a sza­vak, s még így is (rossz álomként feledve a beveze­tést) az mondható ma: sok régi és fölös gondot hordoz magával az amatőr színját­szó-mozgalom. Olykor már hangosan is kimondódott a kétely: egyáltalán, nevezhe­tő-e még mozgalomnak az egész, ami történik? És most hadd álljon itt néhány sor a Népművelés című folyóirat szakmai mel­lékletének legújabb számá­ból, a Budapesti színjátszó napok című írásból: „Az kö­vetkeznék ebből, hogy meg­állt az idő Budapesten, a gondok örökélelűek, hiába minden, semmi sem válto­zik? Egyáltalán nem. Rom­lást is tapasztalhatunk 1981 óta, javulást is. Csak a leg­főbb gond »köszön vissza-« évről évre: az amatőr szín­játszók »seregszemléjének-« nem sikerült még eseménnyé válnia fővárosunk életében. Igaz: a sereg is viszonylagos fogalom, csak a nézők szá­mával összehasonlítva te­kinthető annak a színjátszók összessége.” December végén, a megye amatőr színjátszóinak érte­kezletén sok régi gonddal találkozhattunk. írtunk ezek­ről. Most, hogy véget ért az amatőr színjátszók országos értekezlete, sem lettünk sok­kal derűlátóbbak. Ez vi­szont kiderült abból a beszél­getésből, aminek során Er- sekcsanddi Istvánnal — kö­zépiskolai tanárral, csoport- vezetővel, megyei szakfel­ügyelővel — felelevenítettük a megyei és az országos gon­dokat, megoldásra váró problémákat. Az, hogy nem esemény a színjátszók seregszemléje, e megyéből is visszaigazolható a fővárosi tapasztalatszerzők számára. Sok éve így van már: a csoportok, ha össze­gyűlnek, maguknak-egymás- nak játszanak. Közönség néi­' Már megkezdték az idei könyvhét előkészületeit a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésé­nél: kulturális életünk ha­gyományos tavaszi könyv- seregszemléjét május 25. és június 1. között rendezik meg. A tervek szerint a buda­pesti megnyitónak május 25- én — a hagyományoktól el­térően, a Vörösmarty tér átépítése miatt — a Deák tér ad helyet. A vidéki megnyi­tó helyszíne május 26-án Székesfehérvárott lesz. 1 A könyvhétre 18 könyrki­kül. De akkor — joggal kér­dezhető —, hol van az ér­telme ennek a tevékenység­nek? Azt mondolom, nem muszáj mindig a „végénél kezdeni” a dolgot; mert vé­gül is az amatör színjátszás — és a többi amatőr tevé­kenység — nagyon fontos eleme a tagok közösségi, on­es egymást nevelő mozgá­sában keresendő. Csakhogy ki hinné el: azért dolgozzon keményen egy színpadtag, hogy üres székek előtt játsszon!? Ezt kívánni is hihetetlen. Megkockázta­tom: az amatőr színjátszók­nak még inkább szükségük van a nyilvánosság vissza­igazolására, mint a hívatáso­soknak. Akkor tehát, mégis döntő a közönség. így is van. Ám — ahogy Érsek- esanádi István is mondotta az országos értekezlet után — a közönségigény csökkent az utóbbi időben. Az okok? Nos, ezek nem csupán or­szágosan, de megyénkben is igen szerteágazóak. Az egyik legfontosabb a folyamatosság hiányában ke­resendő. Lehet tapasztalni, hogy nagy nekibuzdulások vannak a középiskolások diáknapjain, voltak az álta­lános iskolások gyermek­színjátszó-találkozói révén (ennek Pécs ad helyet), s utalhatunk az élvonalba tartozó csoportok érdeklő­dést kiváltó produkcióira. Akik figyelik a mozgal­mat, tudják, hogy nagyon hosszú út vezet a közönség­gel való találkozásig. Itt ilyen egyszerű dolgoktól, mint az utazás-utaztatás — egészen a „belterjes” szín- padolásig tágul a találkozás létre nem jöttének mezeje. Itt is érvényes — amit a hivatásos színházak eseté­ben sem lehet szavakkal „körüllapátolni” —, hogy egy színpadi produkció a néző­vel való kölcsönhatásban ér­vényesíti hatását. Az orszá­gos értékelés szerint, jelen­leg kevés a felnőtt csoport; az egyetemeken és főiskolá­kon alig létezik az amatőr színjátszás; a középiskolák­ban főleg az ünnepélyekre és a diáknapokra alkalmilag „összerántott” létezésről le­het beszélni; nincs megoldva — elsősorban anyagi gondok miatt — a csoportvezetők szakmai képzése és tovább­képzése; végül igaz, hogy több élcsoport megszűnt az utóbbi években és megerő­södött az úgynevezett derék­had, de ez elsősorban a szá­mokra és nem a minőségre vonatkozik. És itt — minőség — visz- sza is juthatunk az elejéhez ennek az írásnak. Az ama­tőröktől a közönség — ha jelen van az előadáson — színvonalat vár, nem mérle­gel. Nem kíváncsi „a beteg­ségekre”. Nem ad felmen­tést a rossz produkcióra. Ideig-óráig elnéző a gon- dokban-vajúdás iránt is. Az­tán dönt: velük — vagy nél­külük él; az amatőr színját­szókról szólva. T étvágy József adó 130 újdonsággal készül. Változatlanul meghatározó az ünnepi listán a mai ma­gyar szépirodalom: az új­donságok 70—80 százaléka kortárs hazai alkotó műve. Természetesen megjelennek ismeretterjesztő, kultúrtörté­neti, művészettörténeti és politikai kötetek is. A kül­földi irodalmat mintegy 20 kötet képviseli majd. Ez al­kalommal is féláron árusít­ják a hagyományos, közked­velt antológiákat: a Körkép 34-et, a Szép versek 83-at, a Rivalda 82—83-at és áss 1-rőszemmel Zt-wL. — Mondja, kérem, szabad, ez a hely? — kérdezte egy idősebb férfi a szomszédját, aki éppen a nadrágját vetet­te le. — Igen, tessék. — Megengedi, hogy én is itt vetkőzzem? — Parancsoljon. A holmiját leteheti a polcra. — A cipőmet is levegyem? — Nem tudom, mindenütt más a szokás. De gondolom, nem fog ártani. Az idősebb megkönnyeb­bülten oldotta ki a nyakken­dőjét és folytatta: — Különben nem nagyon szeretek idejárni. De a felesé­gem mindennap bekukkant, néha háromszor is. — Meleg van — felelte a szomszédja, ami sehogy sem illett oda. — Meleg — hagyta helyben •z idősebb. — Ventilláció nincs, odakinn forróság van, az ablakok pedig be vannak zárva. De semmi vész, ha ki­szabadulok innen, otthon rög­tön a hideg zuhany alá állok! — Jó lenne utána két-három korsó sör — ábrándozott a szomszéd. — Jó hideg ... Déry Tibor nagy társadal­mi átalakulásokat, a két vi­lágháború közötti magyar társadalom ellentmondásait ábrázoló hatalmas regényei még csak érlelődtek az író­ban; az húszas években még az első világháború, illetve az azt követő forradalmi idő­szak emlékei munkáltak ben­ne; járta a külországokat, és akkori műveiben még in­kább csak a lázadás volt je­len, mint a tudatos, íorra­— Hm.... nem butaság amit mond. Itt, úgy tűnik, minden az emberért van, sör azonban nincs. — Nem tudja — kezdett nyugtalankodni a szomszéd —, nem lopják itt el az ember holmiját? — Mit nem mond! A sze­mélyzet szigorú, egy légy se repülhet be. engedély nélkül! Az idősebbik akkurátusán összehajtogatta a nadrágját, és megkérdezte az egyik ar­ra jövő fehér köpenyes nőt: — Mondja, kedves, itt szó­lítják az embert, vagy mi a szokás? — Érkezési sorrendben — felelte a nő szemét lesütve. — Maga már levetkőzött? — kérdezte a szomszéd. — Igen. És maga? — Én is. Ha már ilyen jól összebarátkoztunk, menjünk együtt. — Parancsoljon. Mi követ­kezünk. Szégyenlősen takargatva magukat beléptek az ajtón. Az önkiszolgáló üzlet eladó- nője tetőtől talpig tüzetesen megvizsgálta őket, aztán már akadály nélkül kiléphettek az utcára. dalmi társadalomszemlélet. Kicsit talán önmaga a hőse a húszas évek végén írt Át­utazó, majd később Pesti fel­hőjáték címmel ismertté vált regényének, amely alapjául szolgált a mától látható Fel­hőjáték című új magyar filmnek. Déry regényét Maár Gyula írta filmre és ő is ren­dezte. A film operatőrje Nó­rák Emil, komponistája Sel- meczi György. A film hőse, központi a lak­Az Országos Filharmónia és a Fejér megyei Idegen­forgalmi Hivatal elkészítette az idei martonvásári Beetho- ven-hangversenyek prog­ramját. Júniustól augusztu­sig négy alkalommal játszik Beethoven-műveket az ős­parkkal övezett koncertszi­geten a Magyar Állami Hang­ja dr. Rá ez György, a hazá­jától tévői élő, magányos költő. Azzal kezdődik a film, hogy ez a dr. Rácz György évtizedes távoliét után, valamikor 1924 körül hazatér Magyarországra, és már a vonaton figyelemre méltó tulajdonságait ismer­hetjük meg: távolról meg- érez eseményeket. Ennek el­lenére Budapesten olyan ma­gánéleti ügyekbe keveredik, amelyeket előre nem szá­míthatott ki, és jóllehet, sze­relmi bonyodalmak központ­jába kerül, olyanokba, ame­lyek a korabeli pesti „úri” társaság életének ellentmon­dásairól árulkodnak, maga mindvégig kívülálló szemlé­lője marad mindennek. Sze­relmek, megcsalatások, átte­kinthetetlen megbocsátások zajlanak körülötte, sűrű na­pokat él át, és tulajdonkép­pen semmi sem érinti meg, hamarosan újra vonatra ül, elhagyja az országot, noha útközben egy későn felbon­tott levélből megtudhatja: itthon talán még megfelelő társra is lelhetett volna. A húszas évek úri társa­ságának életéből kapunk na­gyon érdekes képet. Hogy a mai fiatalsághoz mennyire kerülhet közel ez a történet, nem tudni, hiszen a kávéhá­zak élete, a teljesen bizony­talan egzisztenciájú, ország­határokon át ingázó költők világa, a jómódú nagypol­gári otthonok partyjainak levegője számukra bizonyára ismeretlen, még ha a kikapós úriasszonyok és az őket cin­kos módon segítő barátnők versenyzenekar n eves hazad és külföldi karnagyok ve­zényletével. Június 23-án Kurt Wöss osztrák karmester vezényli majd az Egmont- nyitányt, a c-moll zongora- versenyt és az Ötödik szim­fóniát. A műsorban KisS Gyula zongoraművész mű­ködik közre. utódai mai társadalmunkban is ismerősek. A történet ér­dekes, fordulatos, nemesen izgalmas, mindvégig szóra­koztató. A rendező nem dik­tál nagy sodrást. Visszafo­gottan pergeti az eseménye­ket, de sehol nincs egy pil­lanatnyi vontatottság sem a játékban. Maár Gyula ren­dezői pályáján kiemelkedő mérföldjelzö ez a film. amely a nagyszámú közönség ér­deklődésére joggal tart szá­mot. Hogy a rendező a kort ennyire érzékletesen tudta megidézni, és Déry átutazó költőjének szemével láttatni ezt a pesti világot, abban igen sokat segített a kitűnő szereposztás. Dr. Rácz Györ­gyöt a csehszlovák Jiri Men­zel formálja hitelesen embe­rivé, olyanná, aki már sem­min nem lepődik meg. áld naivul csodálkozik rá a vi­lágra, arra a környezetre, amelyben mint mindenütt, idegen, kívülrekedt és önma­ga elől is menekülő. Nagyon jók a többiek, a ki kapós úriasszonyt játszó Hana Ma- ciuchová (Kata), akit a te­levízióból Blazsej doktor fe­leségeként is ismerünk, a barátnőt alakító Esztergályos Cecília (Anny), a professzof férj alakjában Jiri Adamira, egy kisebb szerepben Törő- csik Mari: Igen a helyükön voltak Tolnai Miklós, Kiss Mari. s egy epizódban a ré­gen látott Kohut Magda. Ér­dekes. értékes film. amely minden harsányságtól men­tesen kínál jó szórakozást. Benedek Miklós Ünnepi könyvhét Filmlevél Felhőjáték Esztergályos Cecília, íiri Menzel és Hana Maciuchová a Felhó játék egyik jelenetében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom